Mindenféle kalandok

A péntek délutáni-esti kávázás a barátnőkkel nagyon jó volt.

Magunkhoz képest sokáig maradtunk, igazából már majdnem kiraktak bennünket a bevásárló központból, mert már csak a mozi működött. Még a Frei zárása után átmentünk a kajáldás részre, négyből ketten vettünk vacsorát, aztán újabb órákra ott ragadtunk. Kitárgyaltunk minden minket érdeklő témát, és akár reggelig is tudtuk volna fűzni tovább. Nem baj, januárban innen folytatjuk, mert valószínűleg a december mindenkinek sűrű lesz. Mondjuk, még egy fodrászkodás lesz karácsony előtt, úgyhogy egyikükkel biztosan fogok találkozni.

Még csütörtökön megjött a temus rendelés, amit Charlie rakott össze, de volt benne nekem is két tétel, amit nagyon vártam már.  

Az egyik két darab piercing, aminek a hátulja lapos, és előlről kell becsvarni a kis köves részt (labret?). A fülembe szántam, mert a rendes átdugós fülbevaló alváskor szúrja a nyakamat (országos problémák ugye). Egy szép kéket választottam elsőre, egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy fülbevalóként működik, de azt kell, hogy mondjam, nagyon is. Betenni a fülembe nagyon nehéz volt, legalábbis a kő rácsavarása türelemjáték volt, de nagyon bejön, más színekben is fogok rendelni.

 

Temu

Aztán egy olyan hajsütőt is kértem, amivel vízszintes? hullámokat lehet előállítani, mint ami nyáron nem sikerült az esküvőre. Charlie nagyon tiltakozott, hogy inkább üzletben vegyünk ilyesmit, de nem láttam hasonlót, ezért beadta a derekát. Olyan sokszor úgysem használom.

Gondoltam a barátnős talira vetem be először.

Kiindulás

Nyers és első változat

Indulás előtt, egy hajcsattal megbolondítva

Szerintem nem rossz, de gyakorolnom kell még a használatát. Amúgy ilyen maga a készülék:

Van rajta hőfokszabályozó, de azért majd veszek valamilyen hővédőt a hajamra, mert nem szeretném szétégetni azt a nem túl sok hajamat. 

Óriási kalandok. Nem?

A szombatról nem tudok sok érdekeset mondani, mert bevásároltumk (Charlie anyukájának is), főztünk, sütőt pucoltam, meg takarítottam egy kisebbet, aztán tornáztam, majd Mórt megfürdettem. Utána már csak a fürdőszobát kellett kitakarítani, meg törölközőket mosni, majd én is hajat mostam, és visszaállítottam a hajam eredeti állapotát. Eléggé fársztó nap volt.

Ma Charlie tesójáék jöttek anyósomhoz, mi is lementünk, együtt töltöttünk némi időt.

Azóta csinálom a nagy semmit, és nem is tervezek mást. Néha pihenni is kell. Ugye?

Blogvember, november 29.

Ma ez a hülye bevásárlás teljesen elvitte az energiámat.

Pedig célirányosan, gyorsan csináltuk, de görcsölt a hasam, nyűgös voltam, minden bajom volt. 

Aztán vettem be gyógyszert, úgyhogy mire a kávéházba érkeztem, már nem fájt semmim, jót beszélgettünk a csajokkal. 

Táncolni viszont nem mentem el, azt éreztem, hogy nekem ez most nem lenne komfortos, inkább hazafelé vettem az irányt. 

Végül én csinálok sütit vasárnapra, kitaláltam, hogy melyiket.

Majd sütés közben is beszélgetünk Kismacsóékkal, kellemes, süti illatú elfoglaltság lesz.

Mostanában nyitott szemmel járok új munka ügyben.

Az történt, hogy az egyik kedves barátnőm (a kávézós csajok közül az egyik) szólt, hogy egy ismerőse keres maga mellé valakit szociális munkára. Kórházba. 

Én egyáltalán nem vagyok abban biztos, hogy szeretnék váltani, de úgy vagyok vele, hogy ideje volt már az önéletrajzomat gatyába rázni kicsit, tekintve, hogy nem mostanában kellett használnom. Persze Charliet nyomasztottam ezzel, de végül kész lett, meg el is küldtem a fenti ügyben. 

Kicsit gyakorolom a jelentkezést, soha nem lehet tudni, hogy mikor jön szembe valami jó szociális munka. Muhahaha! Na persze! Mindjárt belelóg a kezem a bilibe. 

Blogvember, november 3.

Tegnap aztán átmentünk Belamiékhoz, és csinált nekünk kávét az új filteres cuccával. Én nagyon szeretem nézni, mikor laborost játszik kávécsinálás ürügyén, mert mindig valami jó kis koffeinlöketet kapunk. Rám is fért nagyon, a takarítás után egyre csak ásítoztam, egészen a kávéig. 

Mi vittünk süteményt, beszélgettünk egy jót, aztán hazajöttünk. 

Ma meg keresztlányunkék jöttek.

Nagy kínban voltunk, hogy milyen programot csináljunk, ahová Mór is jöhet, végül kivittük őket a lomis piacra. Két eshetőség volt, vagy nagyon bejön nekik ez, vagy nagyon nem. Az előbbi volt, azt hiszem megfertőztük őket ezzel szépen. Annyi, de annyi kérdésük volt, mert ők egy csomó mindent nem láttak még, pl. hurkatöltő, lemezek, kazettás magnók, meg mit tudom én, de nagyon élvezték. Megbeszéltük, hogy egy-egy kincsecskét választhatnak, próbáltuk alkudozásra is rábírni őket, de ebben én is nagyon sz.r vagyok, szóval nem erőltettük Charlieval. Á. egy legó katonát, Z. meg egy kis kabalát vadászott le magának, mi meg vettünk mézeket (az is volt).

A nap további részében csak lötyögtünk a gyerekekkel, mindenféle édességgel tömtük őket és magunkat is, nem vagyok túl büszke magamra.

Belami is eljött, és társasozott egyet a gyerekekkel, mert Ági ügyeletes volt a kórházban, úgyhogy ráért.

Hagytam nyitva két munkát csütörtökön, hogy majd megcsinálom a hosszú hétvégén.

Marhára hozzá sem nyúltam. Okés, ez belefért, de így még sűrűbben indul a hétfő, pedig amúgy is az lesz az egész hét, De erről majd holnap.

Ruhák, öltözködés, hétvége

Mostanában azon tűnődtem, hogy kicsit nőiesebben, vagy legalábbis érdekesebben kellene öltözni, ha már lefogytam, és/vagy ennyi göncöm van.

Csináltam is egy mappát a Pinteresten, ahová olyan outfiteket gyűjtök, ami tetszik, és nagyjából meg is van hozzá mindenem. 

Ez volt az első kép, ami nagyon megtetszett, biztosan a színek miatt. Ilyen cipőm ugyan nincs, de szombaton lőttem magamnak egy ARA cipőt négyszáz forintért, ami színes és vidám, úgyhogy kipróbálom az egyik farmeremmel, amiből kifogytam, meg valami színes zoknival, ami a pulcsival harmonizál. Majd keresek övet is a nadrághoz, nehogy elhagyjam. (A táska csak véletelenül van a képen.)

Másik nagy vállalásom, hogy beszerzek egy-két szoknyát.

Egy hosszú farmert, meg valami színeset is, amihez mehet a tornacipő.

Egyszer szert fogok tenni egy tüll szoknyára is, ez már régi álmom. (Van egy, de az nem ez a szabás.)

Ez a szett nagyon érdekes. Először megdöbbentem, aztán nagyon tetszett.

(lalacoco)

Na, majd meglátjuk, mert hajlamos vagyok ugyanazokért a darabokért nyúlni folyamatosan, ráadásul a lehető legkevésbé kreatívan. 

Olyan is van, hogy picit változtattam a kávézási szokásomon.

Csak annyit, hogy a reggeli első kávém koffeinmentes, és csak kilenc után iszok először koffeineset. Aztán még egyet három körül, és kész. Valószínűleg reggel nem a koffein miatt "ébredek", mert észre sem veszem, hogy menteset iszok, csak az íze a lényeg, meg maga a rituálé. 

Teát is szoktam fogyasztani, kevés mézzel, sok citrommal, és többnyire Earl Grey-t, úgyhogy a következő változást itt vizionálom, szeretnék ebből is koffeinmenteset, meg simán inni. 

A hétvége mozgalmas volt, valaki mindig jött hozzánk.

Belami végül pénteken este érkezett Szegedről (most ott van egy hónapot), és itt is aludt, mert Ági ügyelt, neki meg szombaton reggel online órái voltak a tolmács suliban, addig Ági aludt egyet az éjszakai műszak után.

Közben sógoromék érkeztek szombaton délelőtt, velük anyósomnál voltunk, így Belamit nem zavartuk.

Mire mindenki elment, Belami is Ágihoz, Érkezett Kismacsó, neki ugyancsak suli volt, de jelenléti órákkal, úgyhogy este jött. Hozott mosnivalót, de annak már csak ma indítottam gépet, estig úgyis készen lesz.

Reggel erősen gondolkoztam a zsibpiacon, de végül letettem róla.

Főzni is akartam, meg a szél is feltámadt, úgyhogy inkább maradtam itthon, és ha csillapodik a szél, akkor elmegyek Mórral futni. Pénteken voltam legutóbb, akkor is vele, nagyon jó volt. A héten "csak" futottam, kétszer gépen, kétszer Mórral, így most húsz kilométernél tartok, ha ma is összejön egy ötös, akkor huszonöt lesz. 

A KÁVÉ (így csupa nagybetűvel)

Ahhoz képest, hogy kb. harminc éves koromig nem kávéztam, ma már elég fontos szerepet tölt be az életemben. 

Régebben megittam a 3in1-bent, ma már sírni tudnék tőle. Sőt, egyre kritikusabb vagyok magával a kávéval szemben, inkább legyen kevesebb, de az jó. Nagyon jó. 

Ezzel jól megfertőztem Belamit, aki igazi ínyenc lett ebben a témában. 

Kérem szépen, ő kézi őrlővel őrli a szigorúan egy főzésnyi kávét, mert azt olvasta, hogy kb. három percig számít frissnek az őrölt kávé. Aztán megfőzi a Bialettijében, mert szerinte az A KÁVÉFŐZŐ. Nos, reggelente ez a móka legalább húsz perc neki, ha nem több. 

Na, nekem erre azért nincs időm, főleg reggel, úgyhogy én a kotyogós Bialettimbe kanalaztam az őrölt kávét, amit eleve úgy vettem őrölten. Belami szerint gáz a kotyogósom (nem olyan, mint az övé), meg az előre őrölt kávém is. Charlienak és nekem nem volt az, mert megszoktuk, de azért az el kell ismernem, hogy amikor Belami csinál nekem kávét, az azért sokkal finomabb.

Volt egy pingvinünk, tudjátok, kapszulás kávéfőző, de azt ritkábban használtam. Aztán a férjem munkahelyén lett egy Nespresso gép, és annyit áradozott róla, hogy hétvégén vettünk egy nagyon alap gépet. Rendkívül jutányos volt, mert tizenkétezer forint értékben levásárolható kupon van benne kávékapszulára. A csomagban egy válogatás volt, és tényleg nagyon finomak. Reggel meg különösen gyorsan jutok így hozzá a krémes, finom, illatozó kávémhoz. 

Szóval válogathatok a jobbnál jobb lehetőségek közül. Otthon. 

Belami és a Bialetti

A mi Nespressónk

Jó hír, hogy nincs hír

Borzasztóan gyorsan telik az idő, most minden olyan jó nekem, ezzel együtt semmi különös nem történik.

Majdnem három hétig nem voltam beosztva, a munkahellyel kb. kétszer kerültem kapcsolatba ezen idő alatt, szóval ez felért egy hosszabb szabival. Jó volt nagyon, kisimultam rendesen.
Ma a második éjszakát viszem, de a héten megint nem jövök többet.
Majd október végén lesz húzósabb, most épp nem bánom.

A gyerekek tegnap tök őszintén mondták, hogy ezer éve nem láttak, és már nem tudták mi van velem, mikor leszek végre beosztva. Nem mondom, jó ilyeneket hallani.
Ma meg beszélgetős kedvükben voltak, beültek a nevelői szobába, és a nyári emlékeket idézgették, nagyon aranyosak voltak. Alig bírtam takarodót fújni, de nem azért mert szemtelenek voltak, hanem mert én éreztem jól magam közöttük, és nem volt kedvem megtörni az idillt. (Nem mindig ilyen tündérbogarak ám.) Végül húsz percet húztunk rá, annyira nem is voltunk rendetlenek.

Olyan jóságok is vannak, hogy Belami holnap konferenciára megy külföldre, ráadásul annak a szervezetnek a helyi vezetője lett, amely égisze alatt előadásokat tartott középiskolákban több témában. Kapott irodát, jó sok munkát a nyakába, de ez pont jókor jött, mert a magánéletében változás történt: szingli lett. Ne is kérdezzétek, nincsenek együtt Széphajúval, nekem is fel kell még dolgozni.
Cserébe sokat van most otthon velünk, rengeteget beszélgetek vele, szóval minden rosszban van valami jó.
Természetesen csinálja az orvosi egyetem ötödik évét, jajistenemafiamdoktorleszhamarosan!!!'.
Kismacsó meg roadshow-zik a tavalyi tanév vállalkozós versenyével, felkérték, hogy népszerűsítse a versenyt, amit az idei évre is kiírnak. Kap érte pénzt, de azt mondta, hogy ingyen is megcsinálná, mert imád kiállni közönség elé, és elmondani az élményeit. Mondjuk ez nekem ufó információ, mert mindig azt hittem, hogy Kismacsó nem az a szereplős típus, erre kiderül, hogy mindkét fiam az.

Aztán Charlieval megrendeltük végre az ebayről a hátizsákot, jövő hétfőre foglaltam magamnak időpontot kozmetikushoz, mert mindent magamnak nem tudok megcsinálni. Főleg a tisztítást az arcom oldalsó részén, ugyanis azt nem látom rendesen. Szóval egy kozmetikus is rászorul időnkét egy kozmetikusra.

Ma összejött egy égből pottyant kávézás munka előtt, és pénteken is megyek egyre. Egyszerűen imádom a pletykákat, főleg a régi munkahelyemről, no meg a társaságot és a kávét is.

Azért kezd nem helytálló lenni a fenti cím, mert azért vannak itt hírek mégis. 😉
  

Lefőtt a kávé

Szó szerint.

Közben takarítok, megy a második mosás.
Most zenét sem kapcsoltam be, elvagyok a gondolataimmal, mert megint van min törni a fejemet.
Csütörtökön Belami hazaesett, beszélgettünk legalább két órán át, és már megint valami elb.szott szappanoperába csöppentem, vagy mi. Sajnos ennél többet nem mondhatok, mert ez Belamiról szól, nem rólam.

Tegnap mindenki elpályázott valamerre, ahogyan tervben volt.
Iszonyat kényelmesen elvoltam itthon, legalább két órán keresztül telefonáltunk egy nagyon kedves barátnőmmel (én őt annak számítom). Mondtam neki, hogy ennyi erővel beülhetett volna az autóba, és eljöhetett volna hozzám, még kávét is főztem volna neki, jobban járt volna. Na, majd legközelebb.
Egy másik nagyon kedvessel meg chaten nyomtuk, mert mindig kíváncsi vagyok a véleményére, eléggé egy rugóra jár az agyunk. Most meg aztán különösen meg vagyok zavarodva, jó volt kitárgyalni az aktuális történéseket.

Később biciklire pattantam, elintéztem pár dolgot, sőt turkálni is elmentem, de semmit nem vettem. Költségtakarékos út volt, nem mondom.

Este meg...
Enyém volt a számítógép, a tévé, volt, hogy egyszerre ment mindkettő.
Aztán elalvás előtt olvastam, mert nagyon jó könyveim is vannak, úgyhogy sikerült is ma egy óra körül elaludni.
Na, ezért aludtam olyan sokáig (tízig).

Azért várom már a vasárnapot, hogy szép lassan mindenki hazaszivárogjon, mert azért az az igazi.
Egy-két nap ajándék, de többtől már magányos lennék.   

További jóságok

Tegnap amúgy szabin voltam, és lesznek még ilyen lerövidített heteim, mert pedagógus mennyiségű szabim van, amit nem tudok nyáron egyben kivenni, tekintve, hogy mi nyáron is dolgozunk, sőt.
Szóval a fenntartó nem fizet bent maradt szabit, mert vedd ki, de hogy hogyan, az senkit nem érdekel. Hát akkor majd én kitalálom, mert nem vagyok egy mártír típus, aki a szabadsága alatt is dolgozik.

Szabadság ide vagy oda, edzeni azért elmentem reggel, és sétálva jöttem hazafelé a gyönyörű napsütésben, nagyon finom volt, na.
Aztán kávéztam egy nagyon kedves régi munkatársammal, remélem hamarosan ismételünk a kibővített körrel, már az idő is pont jó hozzá.

Ma szeretnék minden házimunkát gyorsan elvégezni, mert senki nincs itthon, szóval haladhatok.
Így holnap lehet majd lötyögni Charlieval, esetleg csinálni egy jó kis fotózást, mert nincs rólam friss kép, mióta levágattam a hajamat. (Ami amúgy most tök béna már, de úgy terveztem, hogy majd csak április elején megyek megint fodrászhoz, hogy elől jól megnőjön. Jesszusom mit csinálok én vele addig?!)

Ja, és itt vannak a Girls sorozat (nekem) legújabb részei is, úgyhogy pihenés gyanánt megnézek majd egy-kettőt.

Életmódi, egyebek

Jó, a flow továbbra is megvan.
Pénteken nem mentem dolgozni, viszont felkeltem, ahogyan szoktam, és átmentem tornázni. (Ügyes, cukrot neki!)
Ezzel összejött a négy alkalom, ahogyan terveztem. Volt kétszer felsőtest, kétszer láb.

Talán szerdán volt, hogy ráugrottam reggel a mérlegre, és csalódottan láttam, hogy egy huncut dekával sem vagyok kevesebb, mint január elején, de úgy döntöttem, hogy nem érdekel.
Rengeteget mozgok, mert a négy edzésen kívül naponta sétálok egy órát, és hétköznaponként elég sokat mocorgok napközben is a munkámból kifolyólag.
Evésben az inzulinrezisztenciások étrendjét követem továbbra is: nem eszek 160 grammnál több szénhidrátot, azt is megfelelően elosztva, ügyelve a gyorsan - és lassan felszívódó szénhidrátok arányára.
Kalóriát eddig saccperkábé' számoltam, de őszintén szólva ezen nem is szeretnék változtatni, mert a jóízű evés -szerintem- fontos, ráadásul a túl sok megvonás elkedvetlenedést okoz, amit semmiképp nem szeretnék.
Az lenne jó, ha ez az egész életmóddá változna, és nem csak kúraszerűen csinálnám. Na jó, lehet, hogy nem fogok tudni mindig ennyiszer elmenni edzeni, de összességében, így negyven felett, már nem engedhetem meg magamnak, hogy csücsükéljek a fenekemen, és csak! terveim legyenek, hanem kőkeményen csinálni kell.
Szóval én most a látszólagos eredménytelenségtől dacos lettem, hogy "csakazértis", meg annál jobban nyomom, csinálom, de azért azt meg ki kell mondani, hogy rengeteget számít az, hogy már nem harmincvalahány -, hanem negyvenegy éves múltam, és pár éve ennyitől pörögtek lefelé a kilók, most meg nem.
Mindegy, annyira azért nem vagyok elhízva, hogy a kardomba dőljek, és legalább minden napom úgy indul, hogy MINDENT megtettem az egészségemért. Jó érzés ez, na.

Persze nekem is vannak napok, mikor szívesen kihagynám az edzést, de olyankor a legjobb utána.
Egyik este Kismacsóval kitárgyaltuk, hogy ez azért van, mert olyankor az ember kicsit átlépi a saját árnyékát, és ettől szárnyakat kap.
Amúgy is nagyon örülök annak, hogy Kismacsóval lett egy új közös témánk: az edzés. Mindig kérdezget, hogy milyen gyakorlatokat csinálok, hogy osztom be az edzést, ilyenek.
Ő harcművészeti edzéseken kívül jár "gyúrni" is, szóval érintett a témában, és szeret erről beszélgetni. Mivel nem egy beszédes fajta amúgy, így boldog vagyok, hogy van egy újabb közös pont. És szerintem büszke rám, az erőfeszítéseimre. Nem mondja ki, de valahogy érzem. ❤

Aztán tegnap délután volt a kávézás a régi munkatársaimmal.
Továbbra is nagyon jó kis találkák ezek, remélem soha nem maradunk el egymás mellől.

Mára pedig rengeteg tervem van. Itthon.
Szeretnék ágyneműt húzni, takarítani, szalonnás sütőtök levest csinálni, palacsintát sütni a fiúknak.
Lassan neki kellene fogni. 💃

    

Ez egy jó nap

Több okból is.

Volt időm megcsinálni a szemöldök- & szempillafestést magamnak.

Nagyon jó volt pár órát eltölteni Levegővel. Jót pletyiztünk, ez feltöltött.

Aztán hazafelé beugrottam a turkálóba, és találtam egy fényes, fekete Gabor táskát.

Az csak hab a tortán, hogy 300 forint volt.
Én ezt már kinéztem a drágábbik turkálóban múlt héten, de nem voltam benne biztos, hogy ki tudom szépen fényesíteni, ezért nem vettem meg jóval többért.
Amit ott nem adnak el szombatig, az átkerül ebbe a másik turkálóba, ahol már negyed annyiért árulják a következő hétfőtől, szóval nekem ez a kedvenc turim.
Már többször is jártam így, hogy a kinézett darabot megtaláltam később itt.
Gyönyörűen ki tudtam fényesíteni áttörölgetés után, szóval boldogság van.
Ez a harmadik fényes táskám a lakk félcipőmhöz, valahogy hamar tönkremennek ezek a típusú darabok, legtöbbször betörnek csúnyán valahol. Még jó, hogy a cipőm jobban bírja, mert az két nullával többe került azért.

Aztán beugrottam ezért a terítőért a háztartásiba:

 

Ezt a terítőt ugyancsak múlt héten néztem ki, mikor a képen látható pöttyös bögrékre vadásztam.
Közelebbről:

Egy Charlienak, egy nekem.
Ezek valahol a kávés- és a teáscsésze között vannak méretben, pont megfelelőek egy nagyon tejszínes eszpresszóhoz.
Egy másik helyen vadítóan gyönyörű piros alapon fehér pöttyös kávéscsészék voltak aljjal, de olyan pici volt a csésze, hogy az nem lett volna elég a reggeli adagomhoz, ezért inkább ezt/ezeket választottam.

Szóval én ma csak vertem a pénzt, de ügyesen, okosan.
Még körömlakkozás van mára betervezve... Országos gondok. Mi? ;-)

Vigyázat!

Némileg csapongó leszek.

Először is, elvesztettem a "netről rendelés egyedül" szüzességemet, mert ez eddig kb. úgy nézett ki, hogy szóltam Charlienak, ő meg rendelt, a héten viszont leszállították az első csomagot, amit én intéztem egyedül. (Legalább ebben nem lehet már rám mondani, hogy "olyan vagy, mint nagyanyám Dabasról". ((Amúgy nincsenek rokonaink Dabason, csak Charlie mondja rám, ha idegenkedek valami újtól.)) )

Szóval látatlanba megvettem a Body Shopból egy parfümöt, illetve egy eau de toilettet.
Milonkánál olvastam többször is a kókuszos változatról, na azt, mert imádom a kókusz illatot, ízt, mindent.

Amikor kifújtam először, akkor azért megijedtem picit, mert irdatlan erős illata van.
Aztán olyan fanyarnak éreztem, amihez ambivalens érzések fűznek, mert idegennek érzem magamtól, ugyanakkor nem bírom az orromat levenni a csuklómról.
Pontosan ugyanezt éreztem a Cacharel Amor Amorjánál (az illat teljesen más, a rózsa mániám miatt próbáltam), meg az egyik Chloé parfümnél (ez sem kókuszos illat).
Aztán órák múlva már csak egy kellemes édes illat maradt rajtam, az viszont kőkeményen, még ma reggel is érzem a hajamban.

Fogadtatás.
A munkahelyen megkérdezték, hogy mi ez a finom illat körülöttem?
Kismacsó arcába konkrétan belehajoltam vacsora közben, hogy mi a véleménye, rágás közben bólintott, hogy jó. Nem tudja mi ez, de jó. Mondom neki, hogy kókusz. Mire ő tele szájjal: ja, azaz.
Charlie este beleszagolt a hajamba, és ábrándosan azt mondta: -Olyan az illatod, mint egy taxinak belülről. Olyan szép, tiszta, illatos autó belső.
-Mi van? -kérdeztem megrökönyödve.
-Most mi van?! Ez dicséret volt.
Ezen kicsit még évődtünk, mire gonoszul csillogni kezdett a szeme: -Mint egy autó sok-sok wunderbaum illatosítóval.
Mondtam neki, hogy sürgősen fejezze ezt be, ne fikázza az illatomat.

Összességében szeretem.
Olyan puha, meleg, édes illat, ami beburkol, nekem télies, szóval pont jó most.
Azt nem tudom, hogy megveszem e újra, de ezt most elhasználom.
Lesz még egy Paul Smith Rose-m, mert azt imádom, ugyancsak télre.
A Pergolése-re meg azt mondta Charlie, hogy hanyagoljam, mert irtózatosan unja már az illatát. Én nem annyira, de tény, hogy már nem érzem magamon normál mennyiségben (megszokta az orrom), úgyhogy így semmi értelme.

Aztán olyan is volt, hogy szerdán, hajmosás előtt a kozmetikai ollómmal megigazítottam a féloldalas frufrumat, most viszonylag egyenes, és Charlie rajong érte.
Szerintem némileg óvodás, de ha tetszik neki... Én meg elvagyok vele, mert új így, ráadásul én csináltam, és el sem b.sztam.
Azért december közepére máris foglaltam időpontot a fodrászomnál, mert legközelebb már nem biztos, hogy ilyen szerencsém lesz a "csináld magad" akciómmal.

Szélsebesen elkezdtem ápolni a kapcsolataimat is, mert tegnap is kávézgattam egy ismerősömmel, hétfőn Levegővel szeretnék, ha összejön, 25-én meg lesz egy tali az ötösfogatunknak.

Charlie suliban volt, Belami maradt a gólyabál miatt az egyetemen (táncot vállalt), Kismacsó meg edzésre ment, szóval nagyon ráérősen voltam a Frei kávézóban munka után.
Aztán még bementem a boltba, és utána néztem rá a telefonomra, és láttam, hogy Charlie már hívott, hogy rég itthon van. Na ennyit a nagy ráértemről.

Ma Charlienak megint suli, úgyhogy fogok neki a takarításnak, a mosás már megy, és Kismacsóval rántott húst fogunk csinálni. Segít panírozni, én meg sütöm a húst. Ebédre Belami is érkezik.
Aztán este elszaladunk Anyuékhoz.
Vasárnap meg zozózás lesz. :-) Alig várom.

Közeledünk a végéhez...

Tegnap már nagyon meleg volt. Túl meleg. Csak a vízben lehetett kibírni, később rájöttünk miért. Jött a vihar.

Kismacsó és Mitya este lementek még a felállított színpadhoz, de az ígért koncertekből nem lett semmi, a nagy szél miatt bele sem kezdtek.

Úgy 23 óra körül kezdett esni az eső, és reggelre be is szüntette.

Most süt a nap, és visszatért a kellemes meleg, csak a szél erős, de azért délután lehet, hogy lemegyünk a partra.

Addig a fiúk kártyáznak, én meg:

Csütörtökön meg már nem bírtam tovább, felhívtam két embert, akik tudják, ha bármi történik a legújabb állás ügyében.

Nos, nem történt semmi. Megvár ez engem jövő héten, nyaralás után.

Kicsit megnyugodtam, meg van bennem egy kis csalódás is, mert továbbra is idegesít ez az egész bizonytalanság, ami hetek óta tart, megőrjít egész pontosan.

Holnap meg megyünk haza.

Ez mindig elég nehéz, szeretjük a Balatont, és rossz belegondolni, hogy egy év, mire megint jöhetünk, legalább. 

Nyűgösnyűgösnyűgös

Fúú, nagyon nyűgösen ébredtem, pedig magamtól keltem, tegnap meg tök franya napom volt, nem is értem..

Tegnap volt egy jó kis találkozó régi és jelenlegi munkatársakkal, úgy ezer éve futottunk így össze, szóval nem unatkoztunk, hatalmasakat nevettünk, kávézgattunk, ilyenek.
Persze Charlienak nem tetszett, hogy pont pénteken unatkozik egyedül, ráadásul jó sokára is értem haza, de ezt nem hagyhattam ki, ő meg kibírja egyszer-egyszer.

Ott tartottam az előbb, hogy reggel, meg nyűgösen.
Az lehetett a baj, hogy egyszerűen csak kiugrottunk az ágyból, és elmentünk lángosozni, mert Charlie annyit beszélt róla, hogy ezt nem lehetett kihagyni.
Van egy tuti helyünk, ott sütik a legjobb lángost a környéken. Voltak is jó sokan, én meg a tejeskávém nélkül kezdtem szétcsúszni.
Utána meg a lángos úgy leterhelte a gyomromat, hogy végképp sírba dőlt a kedvem, úgy morogtam, mint egy "láncos kutya".
Így Charlie elment horgászni, én meg tipródtam egy sort magamban (a fiúk az apjuknál épp), utána takarítani kezdtem. Egyből jobb kedvem is lett, a fene a gusztusomat.

Takarítani azért is jó, mert közben ráérek gondolkozni, így egyedül meg különösen, mert a kutya sem szól hozzám.
Na, világmegváltó ötleteim nem támadtak, de kicsit helyre pakoltam magam, mert kezdtem nagyon kishitűbe átmenni.
Napról napra megyek össze ebben a "katis állás" ügyben, mert ilyenek járnak a fejemben: "Nagy falat lesz az neked Lulukám, ha Katinak nem ment, akkor neked sem fog, az igazgatónő első látásra utálni fog (fogalmam nincs miért gondolom ezt). Nem való neked a vezetői állás, nincs benned annyi szufla, kicsinálnak, megesznek reggelire, hát mégis mit képzelsz te?"

Nyilván így nem lehet hozzáállni az egészhez, úgyhogy elkezdtem magamban átformálni a gondolatokat.
Ilyenekre: "Semmi, de semmi veszítenivalód nincs, odamész, megcsinálod, mint a múltkor. Szépen, összeszedetten, szimpatikusan. Ügyes vagy, rengeteg tapasztalattal, az átlagnál nagyobb empátiával. Tudod kezelni az embereket, a bajos kamaszok meg különösen a szíved csücskei, szóval csak nyerhetnek veled, nem kérdés. Neked csak arra kell ügyelni, hogy ezt meglássák, észrevegyék. A többi rajtuk múlik, csak tedd meg, amit megtehetsz az ügyben, utána lesz, ami lesz. No para."

Az sem hagy nyugodni, hogy a másik állás is tetszik, de félek attól, hogy egyik sem sikerül, attól meg még jobban, hogy esetleg mindkettő.

Na jó. Ennyire azért ne szaladjunk előre!
Jelen pillanatban koncentráljak a tájékozódásra, meg a ruhámra, amiben megyek!
Úgy néztem, hogy jó meleg lesz, szóval valami könnyedebb felső kellene, mint a múltkor, mert a fekete nadrághoz, zárt cipőhöz ragaszkodok.
Gáz az élénk zöld, elegáns felső? Egyéb fekete kiegészítőkkel? Hm?    

Vannak ilyen napok

Ma reggel az első falatnál elharaptam a nyelvemet. Nagyon. Vérzett.
Utána a tejhabosító teteje repült. Megmostam.
Aztán kiborult a kész tejeskávém úgy, hogy még egy kortyot sem ittam belőle. A kolléganőm rohant felmosóért, a másik papírtörlővel próbálta útját állni a tejeskávé tengernek.
Én meg csak álltam ott, és megállapítottam, hogy jobb, ha én ma csak üldögélek szépen, csendben, és semmihez sem nyúlok, mert kő kövön nem marad.
Vannak ilyen napok. ;-)

Már megint a kávé szeretete

Vasárnap délután.
Ülünk Charlieval a tévé előtt a fotelekben, én szorongatom a tejeskávémat (nagyon habosan), ő valami természetfilmet néz az egyik csatornán. Ja nem is, horgászósat!
Felsóhajt: -Ahh, de lennék most a helyében!
Mire én, belenézve a tejeskávé habjába: -Én senki helyében nem lennék most. Ezt itt meg fogom most inni, és ebben a percben nem is történhetne velem jobb.
Ezt hívják a pillanat megélésének. Nem? :-)

                                                                  (Jenni Saarenkylä)

Gyenge penge évkezdet, de a kávénk perfekt

Tegnap négy alkalommal is koccintottunk, ebből az első három alkoholmentes pezsgővel történt, az utolsó viszont Cinzano alkoholossal, ami tönkre is vágta az éjszakámat.
Hát így múlik el a világ dicsősége: bakker egy pohár pezsgőtől végem van, nekem, akinek valóban kocsis volt a nagyapja, és az asztal alá tudtam inni (majdnem) bárkit. Erre most felkavarodik a gyomrom (mondjuk nem kellett volna mindenhol ennem), ideg költözik a végtagjaimba, hogy aludni se tudjak, szóval gáz ez, na.

Azért egy pohár az mégis csak egy pohár, úgyhogy reggelre kutya bajom volt már, leszámítva a női "örömöket", amik havonta látogatják az ember lányát.
Aztán megláttam Széphajú, meg Belami kissé zöld arcát, és nyugtáztam, hogy másnak meg a másnap a rossz.
Széphajú közben hazament, úgyhogy egymás között vagyunk megint, mi négyen, és hullára semmit nem csinálunk. Ki ezért, ki azért. ;-)

Ami viszont marha jó, hogy kávéházi minőségű habos kávét tudunk itthon csinálni.
Vannak finom kapszulás kávéink (én azért a főzött, "rendes" kávét preferálom), tejhabosítónk, ami még a kókusztejet is fel tudja habosítani, vagy legalábbis úgy krémesíteni, hogy percekig csak boldogan szorongatom a poharamat minden reggel (délben, délután, este).

Szóval az élet szééép, vinnyogni egy másik posztban fogok majd, hogy NEM AKAROM a hétfőt, a munkát, egyáltalán elmenni itthonról.

Szeretem a kávét (nagyon)

Elkezdett a fejem fájni, gondolom jön az eső (pont mint nagyanyám). 

Már a második kávén is túl vagyok rég, szóval egy még kelleni fog. 

Amúgy tök simán levittem az adagot a lombikozás alatt nullára, maximum egyre, de azonnal visszatértem az emelt adaghoz, mikor visszajöttem dolgozni.

Asszem' igazából nem koffein függő vagyok, hanem a kávézás szertartásának a rabja. Imádok kávét főzni, felszolgálni. (Lehet titkárnőnek kellett volna mennem, vagy egy kávéházba dolgozni.) 

Totálisan ki tudok kapcsolni, míg kevergetem a forró kávét, majd az ujjaimat a csészére fonva megiszom azt. Boldog percek ezek (is).

Nos. Írtam egy bejegyzést a nagy semmiről. ;-)