Hétköznapi reggelek

Én szeretem a reggeleket.
Hétköznapokon mindig úgy állítom be az ébresztőt, hogy legyen időm nyugodtan megreggelizni, meginni a kávémat, miközben álmosan nyomkodom a telefonomat.
Régebben nem reggeliztem itthon, sőt az első kávémat is a munkahelyemen ittam, akkor az volt jó. Most máshol dolgozom már, és ehhez új szokások kellettek.

Az elmúlt hónapokban belém ivódott minden mozdulat.
Ahogy kikelek az ágyból, felhúzom a mamuszomat, belebújok a köntösömbe. Kicsoszogok a konyhába, iszok egy fél pohár langyos vizet.
Aztán jön a kedvencem, a kávéfőzés. Imádom kinyitni a kávés dobozt, beleszippantani a kávéba, aztán megtölteni a kávéfőzőt, összecsavarni, a tűzre tenni.
Közben kenek magamnak egy szelet prokorn kenyeret, teszek rá sajtot, egy szelet sonkát, máskor mást. Gyümölcsöt nem szoktam, reggel nem jó a gyümölcs az inzulinrezisztenciával küszködőknek. Ezért iszom tej helyett tejszínnel a kávémat is. Egészen megszerettem már így.

Aztán van tíz percem, hogy nyugodtan megegyem, megigyam mindezeket, ilyenkor nagyon szeretem csöndben nyomkodni a telefonomat.
Körülbelül ezek után ébrednek a többiek, úgyhogy míg ők reggeliznek, én a fürdőszobában készülődök, és nincs kapkodás, ha van elképzelésem arról, hogy mit szeretnék felvenni. Ha nincs, akkor álldogálok a szekrény előtt, és elmegy a drága idő, és akkor aztán tényleg rohanás a vége.
De akárhogy is, mikor kilépek az ajtón, akkor midig vágyakozva gondolok vissza az elmúlt egy óra hosszára.

Azt tapasztalom,

hogy sokkal jobb itthon reggelizni, közvetlenül felkelés után.

Mikor gyerek voltam, gyűlöltem reggelizni (meg úgy általában enni).
Mindenki az éhenhalástól féltett, tényleg nagyon sovány kislány voltam.
Aztán egyszer az iskolában (még alsóban) elszédültem délelőtt, és kiderült, hogy azért, mert nem reggelizek.
Na, innentől rám is szálltak otthon, és ennem kellett pár falatot iskola előtt, egyszerűen rosszul voltam ettől.
Rendesen berögzült, hogy utálok felkelés után enni, nekem úgy a jó, ha eltelik 1-2 óra, utána eszek.
Az előző munkahelyemen ez így is volt az elmúlt tíz évben, punktum.

Aztán Belami többször mondta, hogy reggel azonnal kell enni, ezt tanulta az egyetemen, csakhogy ő is utálja.
Kismacsó viszont ébredés után azonnal ül az asztalhoz, és félig csukott szemmel, de reggelizik mindig, ugyanígy Charlie is.

Na most, az új munkahelyemre későbbre kell beérni (többnyire), úgyhogy ha kivárnám ezzel a reggelit, akkor az délelőtt kilenc körülre esne. Ez tényleg soká van már nekem is.
Úgyhogy elkezdtem itthon reggelizni, és azt vettem észre, hogy sokkal energikusabb vagyok egész délelőtt, és pici tízóraival, ami sokszor csak egy tejeskávé, tök jól elvagyok délután egyig is.
Az uzsonna sokszor kimarad, van helyette korai vacsora, aztán maximum egy lightos utóvacsora.
Általában négy-öt étkezésem van, és ha odafigyelek, meg előre gondolkozok, akkor tök jól alakul a kajálásom, már csak a mennyiségekből kellene picit faragni, aztán jól is van.
(Csak érdekességként, Belami szerint egészséges embernek naponta háromszor kell(ene) ennie, ez most az új tan. Szerintem meg ez eléggé egyéni.)

Utoljára májusban volt nézve tsh és t3, t4, meg nulla és százhúsz perces cukor & inzulin, minden tökéletes volt. Annyira, hogy a százhúsz perces cukrom nem ment az éhgyomri alá, amit szinte soha nem sikerült még kivitelezni, mert egy picit mindig alatta volt.
Jóóó vagyok, na! :-)

Ezt most szeressem, vagy ne szeressem?

Reggelente még így indul a nap: erkély, hűvös meleg, tejeskávé, jó könyv: jajdeszeretem'!

Aztán elmentem a kedvenc turimba, mert hétfő van.

Találtam egy nagyon finom, szatén szerű anyagból valamit, amiről először nem tudtam, hogy mi. Barna alapon fekete és fehér minták vannak rajta. Így néz ki kiterítve.

Rájöttem, hogy lent a lábaimat kell kidugni, a vastagon gumírozott rész meg a mellkason van. Valahogy így:

Na. Esetleg egy öv is hozzá.

Nos én ezt a furaságot hazahoztam 390 forintért, de nem vagyok benne biztos, hogy fel is merem majd venni bárhová.

Nagyon-nagyon kényelmes, az anyaga csak úgy siklik, hullámzik a lábam körül, de mégiscsak olyan, mintha egy török bugyogó lenne. Hát nem is tudom...

Charlie még nem mondott rá semmit. Szerintetek? 

Nézetkülönbségek

Reggel arra jutottam, hogy a kis lenge, fácán mintás ruhámban jövök szandállal, természetesen harisnya nélkül.
Gyakorlatilag indulás előtt révedtem rá a lábszáramra, hogy tele van leszáradt csípésekkel, mert pár napja -szerintem- egy hangya, esetleg bolha összemart. (Na, a képen ebből semmi nem látszik, de szandim legalább igen.)

Innentől nem tudtam lehengeredni a témáról, úgyhogy Charliet fárasztottam vele.
-Mindenkinek szép barna, hibátlan a lábszára, csak én nézek ki úgy, mint az óvodás az elvakart sebeivel.
-Húzzál mintás harisnyát! -próbálta megoldani a helyzetet kevés meggyőződéssel.
-Na persze, műanyagban legyek egész nap. Még csak azt kellene! Inkább forduljunk vissza átöltözni! -mondtam, de ezt már én sem gondoltam komolyan.
-Most nagy divat amúgy, hogy szép csillogós testápolóval kenik be magukat a lányok, hogy csillogjon a lábszáruk, meg a karjuk. Mint Dér Heni a Nagy Duett-ben.
-Veszek neked csónaklakkot, az is szép fényt ad -jópofizott.
-Viccen kívül, szerintem nagyon gusztusos látvány.
-Szerintem meg nem. Pont olyan, mintha fel lenne vizesedve. Akkor csillog az ember bőre. Nem?
Na tessék! Ezért strapálhatja magát az ember lánya. Még, hogy felvizesedve! Hallatlan. Piha!

Vannak ilyen napok

Ma reggel az első falatnál elharaptam a nyelvemet. Nagyon. Vérzett.
Utána a tejhabosító teteje repült. Megmostam.
Aztán kiborult a kész tejeskávém úgy, hogy még egy kortyot sem ittam belőle. A kolléganőm rohant felmosóért, a másik papírtörlővel próbálta útját állni a tejeskávé tengernek.
Én meg csak álltam ott, és megállapítottam, hogy jobb, ha én ma csak üldögélek szépen, csendben, és semmihez sem nyúlok, mert kő kövön nem marad.
Vannak ilyen napok. ;-)

Akkor induljon a nap!

Így, ha egyedül vagyok, mert akkor olvasgatok kicsit reggeli közben.

Aztán keresek valami csini, de kényelmes szerelést a várost járni.

Úgy nézem, hogy a napszemüvegemre szükség lesz. ;-)

Legyen szép napotok!

Hétfős

Mert  lehet édességgel indítani a napot, ha a csiga fele részt túró, másik fele meg teljes kiőrlésű liszt. A kakaó holland, 20-22%-os, és cukor helyett édesítőt használtam.

Megint visszatértem a tejhez, mert a tejhabosítóm fél deci tejből csinál egy teljes pohár habot, és ennek nem tudok ellenállni (sajnos). 

Egyszerűen elegem lett a kókusztejből, meg a mandulatejből, mert a többi inzulin szempontjából nem jó (ezek is csak akkor, ha nincs bennük hozzáadott cukor, meg egyebek). Szóval ha már a hótmindegy' álláspontra helyezkedek, akkor inkább fél deci tej, mint bármi más. Legalábbis addig, míg meg nem kívánom újra a fentieket.