Pénteken nem mentem dolgozni, viszont felkeltem, ahogyan szoktam, és átmentem tornázni. (Ügyes, cukrot neki!)
Ezzel összejött a négy alkalom, ahogyan terveztem. Volt kétszer felsőtest, kétszer láb.
Talán szerdán volt, hogy ráugrottam reggel a mérlegre, és csalódottan láttam, hogy egy huncut dekával sem vagyok kevesebb, mint január elején, de úgy döntöttem, hogy nem érdekel.
Rengeteget mozgok, mert a négy edzésen kívül naponta sétálok egy órát, és hétköznaponként elég sokat mocorgok napközben is a munkámból kifolyólag.
Evésben az inzulinrezisztenciások étrendjét követem továbbra is: nem eszek 160 grammnál több szénhidrátot, azt is megfelelően elosztva, ügyelve a gyorsan - és lassan felszívódó szénhidrátok arányára.
Kalóriát eddig saccperkábé' számoltam, de őszintén szólva ezen nem is szeretnék változtatni, mert a jóízű evés -szerintem- fontos, ráadásul a túl sok megvonás elkedvetlenedést okoz, amit semmiképp nem szeretnék.
Az lenne jó, ha ez az egész életmóddá változna, és nem csak kúraszerűen csinálnám. Na jó, lehet, hogy nem fogok tudni mindig ennyiszer elmenni edzeni, de összességében, így negyven felett, már nem engedhetem meg magamnak, hogy csücsükéljek a fenekemen, és csak! terveim legyenek, hanem kőkeményen csinálni kell.
Szóval én most a látszólagos eredménytelenségtől dacos lettem, hogy "csakazértis", meg annál jobban nyomom, csinálom, de azért azt meg ki kell mondani, hogy rengeteget számít az, hogy már nem harmincvalahány -, hanem negyvenegy éves múltam, és pár éve ennyitől pörögtek lefelé a kilók, most meg nem.
Mindegy, annyira azért nem vagyok elhízva, hogy a kardomba dőljek, és legalább minden napom úgy indul, hogy MINDENT megtettem az egészségemért. Jó érzés ez, na.
Persze nekem is vannak napok, mikor szívesen kihagynám az edzést, de olyankor a legjobb utána.
Egyik este Kismacsóval kitárgyaltuk, hogy ez azért van, mert olyankor az ember kicsit átlépi a saját árnyékát, és ettől szárnyakat kap.
Amúgy is nagyon örülök annak, hogy Kismacsóval lett egy új közös témánk: az edzés. Mindig kérdezget, hogy milyen gyakorlatokat csinálok, hogy osztom be az edzést, ilyenek.
Ő harcművészeti edzéseken kívül jár "gyúrni" is, szóval érintett a témában, és szeret erről beszélgetni. Mivel nem egy beszédes fajta amúgy, így boldog vagyok, hogy van egy újabb közös pont. És szerintem büszke rám, az erőfeszítéseimre. Nem mondja ki, de valahogy érzem. ❤
Aztán tegnap délután volt a kávézás a régi munkatársaimmal.
Továbbra is nagyon jó kis találkák ezek, remélem soha nem maradunk el egymás mellől.
Mára pedig rengeteg tervem van. Itthon.
Szeretnék ágyneműt húzni, takarítani, szalonnás sütőtök levest csinálni, palacsintát sütni a fiúknak.
Lassan neki kellene fogni. 💃
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése