A szabadság utolsó napján

járok. (Charlie már dolgozik.)

Tegnap jöttünk haza Fonyódról. Csodálatos, pihentető volt az elmúlt öt nap. Imádtam, mint mindig. Voltam kétszer futni, Charlie sokat horgászott, és voltam Tihanyban, a parfümériában. Szemérmetlenül sok pénzt hagytam ott, mert megvettem a hűvösebb napokon használt nagy kedvencemet a Premiert, meg anyukámnak is egy kisebb kiszerelést. Engem nem zavar, ha más is az "én illatomat" használja, mert úgysem ugyanaz rajta, mint rajtam. Előtte fújtam mindkét csuklómra egy-egy új parfümöt, az egyik a Narancsvirág, a másik a legfrissebb illatuk a Roseraie. Elmentünk ebédelni, én meg figyeltem az illatok változását a bőrömön. A narancsos nekem túl erős volt, ám a rózsás nagyon kis vidám, nem túl bonyolult, de nem zavart egyik összetevője sem. Úgy döntöttem, hogy ennek ellenére hagyom most, mert ott van nekem nyárra a Sun Embrace, meg beruháztam a Premierre, elég ez most így a többi illattal, ami még otthon van. Már elindultunk vissza a komphoz, mikor Charlie kérdezte, hogy akkor most tulajdonképpen melyik illatot is választottam? Mondtam neki, hogy a régit, a Premiert, amit ő amúgy nem igazán szeret. Erre ő, hogy de miért nem vettem rózsásat is, neki az annyira tetszik. Olyan csalódott volt, hogy mondtam neki, akkor kanyarodjunk vissza, veszek abból is, már úgyis mindegy anyagilag. Szóval így lett egy új illatom is. 

Két telefon között elmesélem

Nah. Tegnap óta megint szabadságon, még jövő héten két napot megyek, aztán az idén vége a munkának.

Tegnap megvettük a fenyőfát, és Charlie átlépte a saját árnyékát azzal, hogy az idén nem töves fenyőt hoztunk haza. Igazság szerint az én hócipőm volt már tele ezzel, mert egy csomót vacakolni kellett az ültetéssel, aztán évek óta mégsem élte túl egyik sem ezt az egész ráncigálást, cserébe lehetett cipelni fel, aztán le, majd megint, majd megint,  Anyuékhoz kiültetni. Sok hűhó a semmiért. Szóval én már régen kérem, hogy ruházzunk be egy műfenyőre, vagy kompromisszumként egy talpra, és kivágott fát vegyünk. Nem tudom, hogy mi ütött Charlieba, de idén engedett. Jó, az ő gondolkodása sokkal zöldebb, de tény, hogy ezzel az egésszel én küszködtem minden évben, és tényleg nem volt semmi értelme. Sajnos.  

Aztán nagy lendülettel fel is díszítettem, mert vettem egy új égősort, pont olyan színeset, mint gyermekkoromban volt, és nagyon akartam már látni. Így tovább nézegethetjük, meg talán Charlie is hamarabb megunja karácsony után, mert ha rajta múlna, akkor márciusig itt lenne a feldíszített fa. 

Még olyat is mesélni akartam, hogy Belami hogyan járt az albérlőivel.

Ő nem igazán mászkált a két srác nyakára, ahhoz ragaszkodott erősen, hogy a számlák nála landoljanak, és határidőre ki legyen fizetve az albérlet. Októberben volt a lakásban, látta ő, hogy nagy a dzsuva, de gondolta, csak rendbe kapják majd a dolgokat átadásra. 

December első napjaiban került sor a kulcsok átadására, és megdöbbentő állapotokra érkezett oda Belami. Amúgy is ideges volt, mert Miklós azt ígérte, hogy elkíséri erre az egészre, ugyanis az egyik fiú az ő ismerőse volt, plusz ő lakott vele együtt kb. egy hónapig, amíg át nem költözött Lunához, szóval ő aztán tudja, hogy milyen állapotokat hagyott ott, és ahhoz képest most mi van. Csakhogy őt behívták éjjel egy akcióhoz, és nagyon fáradt volt, és olyan miklósosan kibújt az egész alól. Végül Ági kísérte el Belamit, hogy legyen tanú, még ha nem is független. 

Kipakolva még elkeserítőbb volt az egész, mindenhol éves kosz, a bútorok hasznavehetetlenné téve, konkrétan az erkélyen volt a drága ikeás asztal, és azon nyomkodták el a csikkeket úgy, hogy amúgy volt kint kerti bútor, direkt az erkélyre. És a srác nem értette, hogy mi a baj ezzel az egésszel, ő szinte büszkén mondta, hogy azért csak összerántotta?!?! a lakást. Na, ez az a helyzet, amikor a látó próbálja elmagyarázni a vaknak, hogy mit kellene látnia. Végül a kauciót bent tartották, ugyanis az egyik kulcsot is elveszítették, a többiről nem is beszélve, de a fiú továbbra sem értette, hogy mi a baja Belaminak. Belaminak meg annyira kényelmetlen és kínos volt ez az egész szituáció, hogy megharagudott Miklósra. Szerencsére Belami olyan, mint én, lobbanékony, de gyorsan múlik a haragja, szóval mire megoldotta a továbbiakat nagyon gyorsan, az efeletti örömében, nem is neheztelt tovább.

Már két nap múlva ott volt a teherautó három markos legénnyel, ezt Ági apukája intézte (örök hála érte), és Belamival együtt kipakolták az egész lakást. MINDEN ment a szeméttelepre. Kanapé, ágyak, asztalok, ruhák, amik még koszosan, vérsen?!, a szennyestartóban voltak. Az ágyak alatt szemét, koton, soroljam még? A konyhaablakban éves kaja, ami úgy fel volt púposodva, hogy még szerencse, hogy nem robbant be az ablakon.

Másnap meg mentek a hivatásos takarítók, akik gépekkel és sok-sok vízkőoldóval, meg hypóval ragyogóvá tették az üres lakást. Mikor előtte ajánlkoztam Belaminak, hogy kitakarítok én szívesen, azt mondta: -Ott felmosó moppal már nem mész semmire, Hidd el, mire megvennénk mindent egy ottani takarításhoz, addigra megcsinálják, akik erre szakosodtak! 

Egy nap alatt, nem tudom hány óra alatt, de több ember (3-4) ,rendbe kapták a kéglit, úgyhogy innentől szívesen és lelkesen meg tudja mutatni annak, aki szeretne egy lakást épp ott. 

Mindenesetre Belami azt mondta, hogy soha többé nem szeretne albérlőkkel foglalkozni. Megértem. 

Sajnos ez a napom is úgy indult, hogy csak egy ügyet helyezek nyugpontra a munkában.

Hmm.. Elmúlt 11 óra, és még semmit nem csináltam, ami nem munka. Jó, két telefon között lepötyögtem ezt itt. Kicsit jobban kellene menedzselnem a szabadidőmet, bakker!

Hajtás szabadság alatt (is)

Nem volt túl pihentető az elmúlt két nap.

Cserébe eredményesnek mondható, mert a konyha ki van pucolva rendesen, és a karácsonyi díszítés is megtörtént. Persze ott vannak még a szobák, de az haladósabb, a konyha a legidőigényesebb. 

Aztán összevásároltam egy csomó édességet a Mikulásra.

Szétraktam hat csomagba a rengeteg csokoládét és gumicukrot, egyebeket, szombaton meglepem magunkat vele az ebéd után, ami Anyuéknál lesz. Majd átjövünk hozzánk utána, és felelevenítjük a fiúk kedvenc kiskori hagyományát, ami szerint Mikuláskor lehet, sőt kell csokoládét vacsorázni. Ajj, ezt én is nagyon szerettem! 

Holnap képzésem lesz, pedig legszívesebben a takarítást folytatnám, most úgy benne vagyok.

Nah mindegy, jövő héten hétfőn és szerdán úgyis megint szabadság, szóval lesz még idő folytatni a suvickolást. 

Vintage Mid-century christmas card

Bal lábbal keltem ma (illetve tegnap)

vagy nem is tudom mi van velem, de nagyon rossz a kedvem (mára már jobb).

Pedig annyi minden jóság van. Összeszedem, hátha jobb kedvem kerekedik.

• Jövő héten és még utána héten hétfőn is szabadságon leszek.
• Vettünk egy ülőgarnitúrát, így nem kirándulni megyünk a házassági évfordulónkon (7-én) és a szülinapomon (9-én), hanem átrendezzük a lakást. Lesz külön háló és nappali/vendégszoba, már nem lesz gyerekszoba. Pár hónapja átválogattam a fiúk nálunk maradt cuccait, elvitték, amit kiválogattak, a többit elajándékoztam, vagy kidobtam. Nem volt könnyű, kicsit le is álltam, Most megint erőre kaptam, pedig csak esküvő után terveztem további változásokat. Ám így jobb is lesz, mire nyaralni megyünk rend lesz, meg az esküvő után sem kell ezzel foglalkozni. Majd jövőre meg festést tervezek, de azon most még nem idegelem magam.
• Charlietól már megkaptam a szülinapi ajándékomat, mert nem volt kedve dugdosni,  miután megérkezett. Egy új olvasót kaptam, Kindle-t. Nagyon nekem való borítót vett rá, és csudi modern az előzőhöz képest, pedig tizenvalahány éve, mikor azt kaptam, nagyon jónak számított. Még mindig jó, csak picit viseletes. A legjobb lenne feltölteni rá sok jó könyvet, és bevinni J.J-nek a börtönbe, mert a javítóban is rengeteget olvasott. (Majd írok róla hamarosan átmenetit, mert azért továbbra is nyomon követem az életét.)

• A meleg ellenére meg szoktam csinálni az edzéseimet a futópadon vagy a talajon (torna), és az étkezésre is igyekszem figyelni, de most nagyon könnyű belefeledkezni a lecsó, kukorica, dinnye háromszögbe, legalábbis nekem. 
• Keresem a ruhámat az esküvőre, és annyival már beljebb vagyok, hogy nagyon megtetszett egy szín magamon, mégpedig az almazöld. Él tőle az arcom smink nélkül is, nagyon jó lenne valami jó ruhát ilyen színben találni. Ok, amúgy ezzel pont nehezítem a saját dolgomat, szóval lehetséges, hogy mégsem vagyok beljebb az ügyben. 
• A ledes arcmaszk használata -szerintem- kezd látszani, érezhetővé válni, úgyhogy használom tovább szorgosan. Sajnos ezzel megint az arcjóga került háttérbe, mert mindkettőt már nem mindig van kapacitásom csinálni. Mondjuk a liftben szoktam pár gyakorlatot csinálni, míg leérünk Mórral, és nagyon vicces, ahogyan a kutya csavargatja a fejét a "nem értés" jegyében. Szinte látom a gondolatait, hogy "Ennek meg mi baja van?!". 😂

Egyre jobb lesz

Aztán még Anyuékhoz is átmentünk szülinapi köszöntésre.

Így aztán szinte egész nap együtt lehettem a fiúkkal, annyira jó volt.

Jött a hétfő.

Utazással indult, és nagyon rosszkedvűen kezdtem a hetet. Törvényszerú talán, hogy mikor ennyire jó a hétvége, akkor nagyon rosszul tud esni visszacsöppenni a hétköznapokba. 

Ma már egészen jó, várom a jövő heti hat nap szabadságomat.

Addig még van holnap egy egész napos utazásom, meg tárgyalásom pénteken, fodrász, tánc, vasárnap Ágival és Belamival mézeskalácsot sütünk. 

Egyre jobb lesz. 

Még szabadságon

A háborgó agyam nem sokat csillapodott, de legalább pihenünk azért.

Mór reggeli sétája és a reggelizés után simán visszabújtunk az ágyba tegnap és ma is, annyira jó volt. 

Voltunk polcot nézni a konyhába, meg Charlienak farmereket venni, aztán a kínaiban is tekeregtünk, lőttünk pár kiegészítőt az air fryer-be. Ez amúgy Belamié, de teljesen kiköltözött a lakásából, úgyhogy elhozta nekünk, mert Áginak is van pont ilyen. 

Apropó költözés!

Kismacsó is teljesen elcuccolt Belami lakásából, úgyhogy most ki van adva. Kismacsó Budára költözött a barátnőjével, nagyobb lakásba. Egyenlőre bérlik, de lehet, hogy a későbbiek folyamán megveszik. Elég komolyan veszik egymást. 

Vissza a forrólevegős sütőre.

Nagyon bejön. Tegnap még gesztenyét is sütöttünk benne, tök jó lett. De próbáltunk már benne húst sütni, meg krumplit, az előbb meg tortillát csináltam benne magamnak, minden nagyon finom lett eddig. 

Voltunk a hegyekben.

Jó volt. Charlie egyet pecázott is, én addig Mórral a szállásunk kertjében napoztam, és néztem a patakot a kert alatt. Nem állítanám, hogy jutottam bármire is a továbbiak tekintetében, de annyira nem is erőltettem, csak próbáltam a pillanatban létezni. Aztán mégis jó volt hazajönni, és a saját polár ágyneműmben aludni, egyszerűen megnyugtat, ahogy a bőrömhöz ér. Sajnos Charlie nem szereti, úgyhogy most felemás ágyneműben alszunk, ez van. 

Sokat futok, és tornázok.

Meg írom a kalóribázist megint. Nem igazán szükséges, inkább megnyugtat. Valahogy azt érzem, hogy ezt legalább kézben tudom tartani. 

Kedden be volt írva egy utam Zalaegerszegre, úgyhogy azt a napot nem vettem ki szabadságnak, hanem az intézményi autóval és sofőrrel elmentem. Hosszú út. Fél nyolckor indultunk, és négykor értünk haza. Fél órát voltam bent a zárt intézetben, és ezért utaztam ennyi órát. 

Mindegy, nem is ezt akartam ebből kihozni, hanem azt, hogy így előtte nap a másnapi étrendet meg kellett tervezni, bedobozolni, és ez nagyon jó érzés volt. Valamiféle megnyugvás, rutin. Nekem most ez kell, ezzel próbálom egyensúlyba hozni magam. 

Bejelentkeztem a táncra, de még nem jeleztek vissza semmit.

Pedig reménykedtem, hogy pénteken már mehetek. Remélem összejön legalább egy alkalom, hogy megnézhessem, tetszik e. Tényleg érdekel. 

Szorgosan dermarollerezek.

Már érzéstelenítőt se használok, megszoktam a tűszúrások érzését. Én nem látok túl nagy változást, de szép a bőröm, selymes, puha. Most nem tudom, hogy ettől, vagy a szónikus arctisztítómtól, mert azt is használok már. Ott van a kezem ügyében fürdéskor, és használom rendszeresen. Nekem ilyen egyszerűbb van:

Forrás: Amazon.com

Meg van jó drága szérumom, szerintem ez mind sokat segít a szép bőrön. 

Nah. Szépség perceimet hallottátok!

Holnap meg hennázok majd.

Belehúzás

 Most megint az van, hogy bele kell húzni így a hónap végére, hogy aztán kivehessük az elmaradt három nap szabadságot valóban.

Csütörtökön éjszakás voltam, pénteken reggel hazajöttem biciklivel, zuhanyoztam, reggeliztem, aztán rohantam gyámi munkát csinálni. Nem így terveztem, de hétfőn ez a kör maradt el, mert az örökbefogadási tanácsadó leesett reggel a lépcsőről, és nem a nevelőszülőmhöz jött, hanem a traumatológiára. Pénteken is a kollégája helyettesítette, de legalább kivittük az ajándékot a külföldi örökbefogadni szándékozóktól, hogy hétfőig emésztgessék a közelgő barátkozást a gyerekek (meg a nevelőszülő). 

Ma bevásárlás, mosás, és kezdek pakolászni Fonyódra, mert holnap egész nap dolgozok a másik helyen. 

Hétfőn kikísérem a külföldieket a gyerekeimhez barátkozni, utána rohanok haza, mert indulunk Fonyódra.

Most ez tart lendületben. (Pedig mocskosul fáradt vagyok.)

Charlie horgászni akar, én meg csak úgy lenni. Sétálgatni Mórral a parton, olvasni, zenét hallgatni, futni, ilyenek. 

Majd írok is.

Legalábbis ezt tervezem.   

Lehülés

Én most örülök a lehülésnek, mert egyből jobban lettem energetikailag. 

Nem tudom mi volt az az egy nap hányásos epizód a múlt héten, mert hasmenés nem követte, de az az egy nap úgy elvitte az összes erőmet, hogy nem tudom elmesélni. Már abban sem vagyok biztos, hogy vírus volt, simán lehet, hogy valami változókori kavarodás, mert utána megjött közvetlenül, ráadásul hamarabb, mint kellett volna. A vérnyomásom 100 alatt többnyire, szóval nem az én hetem volt az elmúlt hét, nem is értem hogyan tudtam végigcsinálni.

Végül Fonyódot is áttettük májusra.

Meg a szabadság egy részét is, úgyhogy tegnap és ma vagyunk szabadságon, így belevágtam egy nagyobb takarításba, úgysem volt húsvét előtt semmi ilyesmi. Nem állítanám, hogy nem lenne nagyobb kedvem ahhoz, hogy filmet bámuljak, lehetőleg fekve, de tökre örülök, hogy visszatért az energiám, úgyhogy kihasználom.  

Folyt. köv.

Ott tartottam, hogy szombatról vasárnapra tíz órát aludtunk egyhuzamban.

Ennek ellenére nem állítanám, hogy kipihenten ébredtünk, de kicsit jobb volt. 

A tervezett program Anyuéknál egy családi ebéd, ahol az öcsém főzött bográcsban, a másik öcsém szombaton ért haza Németországból a feleségével és a pici gyerekével, a harmadik öcsém is várható volt családostól. Jó kis olaszos összeröffenésnek ígérkezett a dolog, alaphangon is tizennégy főről beszélek. 

Aztán kiderült, hogy András tesójáék is jönnek anyósomhoz látogatóba, velünk ugyan nem beszéltek erről, de így kicsit találkoztunk a keresztlányunkkal, utána rohantunk az én családomhoz. 

Közben Belami elérkezettnek látta az időt, hogy bemutassa az egész családnak a barátnőjét, legyen a neve Ági. Írtam neki, hogy ez elég meredek lesz így elsőre, de ő tudja. 

Még az állomásnál felszedtük Kismacsót, és egy óra után megérkeztünk Anyuékhoz.

Ágiról az az első benyomásom, hogy szimpatikus, üdítő jelenség.

Szép, hullámos barna haja van, barátságos, kedves arca, de a lágy külső mögött kemény a csaj, őt nem fogja magá alá gyűrni Belami, az biztos. (Mármint szellemileg gondolom.) 

Úgy láttam, hogy kölcsönösen odavannak egymásért, és látszólag nem zavarta Belami hangos családja, de állítólag az övé is hasonló volumenű, szóval nem probléma.

Az ebéd hangosan, de problémamentesen lezajlott, utána még beszélgettünk az asztal körül, valamikor öt után értünk haza. Kismacsót letettük az állomásnál, ő ment vissza Zuglóba, mert holnap dolgozik. Belami Áginál aludt, ma reggel onnan indult munkába. 

Én ma szabin vagyok, nagyon élvezném, de rengeteg cucca hazakerült Kismacsónak, azt most kénytelen vagyok átválogatni, elpakolni.

Holnap még itthon, aztán elutazunk szombatig a hegyekbe egy kicsit kikapcsolódni, a házassági évfordulót is ott tartjuk. 

Vasárnap lesz a szülinapom, azt már itthon ünnepeljük, elvileg a fiúk is hazaugranak ezért. 

Megpróbálok a fejemben is lomtalanítani.

Mentálisan vagyok fáradt, testileg soha ilyen fitt nem voltam még, vagy legalábbis mostanában. Szóval az a rész rendben, de agyilag szét vagyok esve, elemeznem kellene, hogy hogyan is vagyok, mit és hogyan éltem meg az elmúlt időszakban, mert csak végigzuhantam az egészen, fel sem dolgoztam semmit. Fura érzés ez, mintha belülről láttam volna egy filmet, de nem velem történnének az események. Talán majd most lesz időm elmerengeni dolgokon. 

 

Energiátlanságom napja(i)

Próbáltam a vérnyomásomra fogni, de nem extrém alacsony, ahogyan többnyire.

Szedek most vitaminokat is, a fogyás is egyre lassabb, jelenleg 63.9 kg, szóval a 62 nem lesz meg a szülinapomig. Mondjuk nem is volt cél az időpont, csak mikor legutóbb kalkulált a gép, akkor július 9 volt kiírva a 62 kg-hoz. 

Egyre kevésbé esik jól kint futni, és Mór is unja a körbe-körbe mókát, úgyhogy most a benti tornát váltogatom a kinti futással, de ha igazán nagyon meleg lesz, akkor pihentetjük ezt kicsit, majd ősszel nyomulunk megint. Leporolom a futógépet, ahogyan télen is, én nagyon nyavalyás vagyok a szélsőséges időjárással.

Kismacsónak már csak egy van az államvizsgából, szerdán (remélhetőleg) megcsinálja, aztán gyakorolhat az avatásra. Július 1-én lesz, 3-án meg már dolgozni fog. 

Veszek ki szabadságot június végén és július elején, próbálok segíteni a fiúk összeköltözésében, meg ott van még az avatás utáni összejövetel, azt még csak találgatom, hogy miként legyen. 

Belami a munkán kívül rendszeresen túrázik, 20-án megy Grúziába, arra edz. 

Közben alakulgat valami egy lánnyal, nagyon érdekes az egész, majd elmesélem. Annyi bizonyos, hogy a lány pont Belami női megfelelője, még egy napon is születtek, csak Belami két évvel hamarabb. Mindketten imádnak túrázni, sokat dolgoznak (a lány is orvos rezidens), hasonló a humoruk, egy rugóra jár az agyuk. Ez így nagyon jól hangzik elsőre. 

Charlie is energiátlan, pont reggel beszéltük, hogy annyi mindent kellene csinálni, de csak tologatunk mindent.

19-én lomtalanítás lesz, feltett szándékunk, hogy a jövő hét második felében selejtezünk, mert muszáj megszabadulnunk egy csomó lomtól. Meg persze a munka, neki munkák, most is tervez épp. Én szeretném a következő két hétben nyugpontra helyezni az ügyeimet, hogy két hétig a helyettesemet se zargassa senki lehetőleg.

Ha erre járnál Luna, a A világ végénél is messzebbre blog szerzője, kérlek küldj meghívót, lemaradtam róla! Már, ha van még elfekvőben. Ide szeretnék: meselulu@gmail.com. És szerintem Lobelin is ugyanígy lemaradt. Ő is ír majd címet a kommentben szerintem. Köszi!  

November vége, jó dolgok, outfitek

Már írtam, hogy a november nem a kedvenc hónapom, emlékeim szerint ilyenkor mindig történik valami rossz velem.

Az utóbbi években "csak" a munkában volt őrület ilyenkor, de idén -már le merem írni, mert úgyis vége lassan a hónapnak- még az sem. Szóval kezdem kedvelni ezt az időszakot is. 

• Van még bent 12 nap szabadságom, úgyhogy holnap kezdem kivenni őket -először csak egy napot-, aztán jövő héten végig, meg majd két ünnep között is.
• Meséltem már, hogy idén is Fonyódon leszünk szilveszterkor? Egészen pontosan december 30 - január 3-ig. Szóval szabadsággal kezdem 2023-at is. Nagyon várom.
• Jövő héten végig szeretném takarítani a lakást, kirakni a karácsonyi dekorációt, ilyesmi. Remélem lesz hozzá lendületem.
• Volt most egy borzasztóan lusta időszakom, semmi sportra nem tudtam rávenni magam, de tegnap leporoltam a futópadot, és mentem 5 kilómétert. Kocogás és gyors gyaloglás közötti tartomány volt inkább, mint futás, de lihegtem, és ez a lényeg, azt hiszem. 
• Toljuk a vitaminokat a változatos étrend mellett, jobb befektetés, mint betegséget kúrálni. Főleg Charliet féltem a köhögős nyavalyáktól, mert képes hónapokig krahácsolni egy megfázástól. 
• A fiúk is tudják, hogy szeretek outfiteket nézegetni, úgyhogy ha valami érdekes alkalom, vagy - cucc van, elküldik. Belami már mondogatja egy ideje, hogy nagyon bejön neki az Úriemberek című filmből ez a szett:

A színeken tűnődött egy ideig, aztán ezt választotta:

Belamiban én azt bírom nagyon, hogy nincs számára stílus korlát. Simán felveszi ünnepélyes alkalomra az ilyet:

De a fenti ruhában sem feszeng csöppet sem. 

Kismacsó valamivel konzervatívabb, illetve nagy kilengései nincsenek. Ugyanakkor bírja a bátyja merészségét, néha beújít valamit tőle. A múlt héten gólyabál volt az egyetemen, úgyhogy elment Belamihoz, és kölcsönkért egy ballonkabátot, meg egy kalapot, ami leginkább Belami védjegye, úgyhogy mikor elküldte a képet, először azt hittem, hogy Belami van rajta. 

Sajnos a fejfedő pont nem látszik egyik képen sem -direkt nem-, de ott van, mutatom, ilyen:

Visszakanyarodva a két fiú hasonlóságára. Most vagy az van, hogy tényleg hasonlítanak, ahogy felnőttek, vagy én vagyok nagyon rövidlátó, mert eddig szinte semmi hasonlóságot nem tapasztaltam. 

SzabadságOn

Mától indul a hosszú szabadságom, majd 23-án lesz vége.

Valahogy úgy képzeltem, hogy nagyon fogok örülni, meg izgatott várakozással nézek elébe, de inkább szorongok, és mert elég régen ez van, fáradt vagyok. 

Erre tekintettel én ma szinte semmit nem csináltam.

Reggel Kismacsó elment a barátaival a Balatonhoz, Charlie elvitte az anyukáját a kórházba, én meg kukoricát főztem, leszedtem a száraz ruhát, közben meg Gossip Girlt néztem. Utóbbi pont jó arra, hogy kisüsse az agyamat, ne pörögjek valami hülyeségen.

Belamiék elrepültek Ciprusra, remélem kipihenik magukat.

Küldi a sok szép képet, meg vicces sztorikat. Azt írta, hogy rengeteg macska van, és Iluska mindegyikkel megáll ismerkedni.

Béreltek autót, azzal járják a környéket. Azt mondja Belami, hogy dögletes meleg van, óriási páratartalommal, úgyhogy kora reggel indulnak, hogy 11 környékén visszaérjenek, utána hosszú szieszta, és csak késő délután indulnak meg újra. Remélem helyre kerül minden a kapcsolatukban.

Én azt tervezem, hogy jövő héten takarítok egy nagyot.

Minden napra kitűzök valami nagyobb terültet, szerintem holnap csinálok egy tervet is. Aztán 14-én utazunk mi is a Balatonhoz. Onnan 21-én jövünk haza, még lesz egy napom kipakolni, aztán... Indulhat a mandula megint. Bár kialakulna addigra az is, hogy mi lesz Charlieval szeptember 1-től! 

Most pedig elpakolom a céges holmijaimat szem elől, kezdődjön a szabadság valóban! 

(Epic Graffiti "Morning Coffee", Giclee Canvas Wall Art)

Szabadságon

A felsőbb vezetés felébredt hirtelen, és utasítottak minden dolgozót, hogy augusztus 31-ig mindenki vegye ki időarányosan a szabadságát.

Ohh, akkor az 19 nap, ez elég jól hangzik, csak épp össze kell hangolni a helyettesemmel, akinek majdnem ugyanennyi szabadságot kell kiírnia. Azért csak sikerült valahogy összehozni sok-sok telefonos egyeztetés és tanakodás után, így én már hétfőtől szabin vagyok. (Augusztusban meg majdnem három hetet majd.)

Holnap elutazunk a Völgység dél-keleti csücskébe, amit gyakran "Svájcnak" neveznek, annyira szép és változatos.

Amúgy ezt tegnap találta ki Charlie, ő talált szállást is. Szóval mégiscsak lesz utazás, meg házassági évfordulót máshol ünneplés. Mór -persze- jön velünk, Kismacsó viszont itthon marad, mert gyakorlatra jár a "nyomozóirodába" (nem örülne, ha elmondanám pontosan hová). Szerintem egyáltalán nem bánja, hogy egy kicsit egyedül lehet, és úgy csinálhat, mintha önállóan élne. 

Eléggé izgatott vagyok.

Leginkább erre vágyok most, szép tájat látni, nyugiban benne létezni három napot. Olvasni sokat. Esetleg írni... Ilyenek.

Túlhúzva

Az idén még nem igazán voltam szabadságon, és ezt kezdem nagyon érezni.

Túl vagyok húzva, belebonyolódok némelyik ügyembe úgy, hogy alig bírok kikeveredni belőle, és ez nem jellemző.

A nyár amúgy nyugisabb szokott lenni, de most nem, elég bonyolult esetekbe futok bele egymás után, és a legtöbb nyomaszt, pedig nem szokott. 

Aztán vannak most kötelező e-learningek is, mindjárt három, és bármennyire is próbálnám beszuszakolni azt is a napokba, még egy maradt, amit elég gyorsan meg kellene csinálnom. Csakhogy! Ennek van egy elég hosszadalmas jelentkezési procedúrája, ami megint csak nem segít rajtam. 

Mindenesetre jövő hét közepétől elmegyek szabadságra, akármi is lesz.

Nem fogom a házassági évfordulónkat és a szülinapomat munkával tölteni, az fix.

Talán mégsem utazunk el, ahogyan terveztük, de igazából új elképzelések sincsenek. Nem tudom még, de majd kialakul. Nekem már az is jó lenne, ha nem nyaggatna senki még telefonon sem. 

A hétvége viszont nagyon jó volt.

Igazából már idesorolom a pénteket is, meg a terheléses vércukor - és inzulin vérvételt, mert annyira nem volt rossz, mint amennyire máskor, vagy az emlékeimben volt. Ráadásul szombaton már meg tudtam nézni az eredményeimet, és elég jók lettek. Például az éhgyomri cukrom nem volt magasabb, mint a százhúsz percesem, pedig az szinte minden alkalommal az. Még a tsh eredmény van hátra, arra vagyok a legkíváncsibb. 

Programnak sem volt ez utolsó, mert az ilyen kiruccanásokra egy régi, kedves kolléganőmmel járok, vissza a régi munkahelyünk épületébe, ahol találkozunk sok régi ismerőssel, és közben jót beszélgetünk. 

Most volt hatvan percnél is vérvétel, úgyhogy nem mentünk messzire, és a három vérvétel miatt nagyon gyorsan eltelt a százhúsz perc. 

Mondjuk Charlie szerint elég gáz házhoz menni a lóf.szért, de szerintem meg, ha már úgyis rá kell nézni ezekre az eredményekre, akkor történjen ez jó társaságban, vidáman. 

Belami hazajött a Múzeumok Éjszakája program miatt, én ehhez valamiért ragaszkodok évek óta, szeretek felfedezni mindig valami újat. 

Itt, ebben a városban, ezt elég komolyan veszik, tényleg rengeteg jó program van, meg évről-évre újak is, így soha nem unalmas. Úgy fél héttől éjfélig mentünk egyik helyről a másikra, és láttunk meg hallottunk különleges fúvós hangszereket, festményeket, régi fotókból fotókiállítást, előadást, levéltárat, hulladék fémből szobrokat, stb.. Végül hármasban nyomultunk, mert Kismacsó házibuliba ment, meg amúgy is rühelli a múzeumokat, Iluskának meg jelenlétes tanfolyama volt estig, nem indult már útnak utána. Azért jó volt. 

Belami megnézte a vérvételi eredményeimet, azt mondta, hogy jók, van itt-ott kicsi eltérés, de nem jelentős. 

Tegnap este sajnos csúnyán összebalhéztunk Charlieval.

Mór sétáltatása után nem akartam fagyit enni, mert már a nem evős óráimban jártam, és ettől kiborult. Hogy neki mindig az aktuális hóbortjaimhoz kell igazodnia. Hiába mondtam neki, hogy egyen nyugodtan fagyit, engem nem zavar, csak hajtotta a magáét, és végül ő sem fagyizott. Szerinte miattam már alig eszik húst, most meg már enni sem fogunk lassan. Megnyugtattam, hogy ő akkor és azt eszik, amit csak akar, én ugyan semmiben sem gátolom. Nem igazán nyugodott meg.

Reggel árgus szemmel figyelt, hogy reggelizek e, és mennyit, mert szerintem a fejébe vette, hogy le akarok szokni az evésről. Ez egyáltalán nincs így, én nem az a típus vagyok, aki sanyargatja magát, de az ésszerűség keretein belül igenis megpróbálok erőt venni magamon, meg a rossz berögződéseimen, például azon, hogy esténként rágjak valamit megállás nélkül. Jó lenne, ha nem ő lenne a vállamon ülő kisördög, aki letérít a helyes (-nek vélt) útról. 

 

                                                     © MARIVILLA Ilustración

Szabadságon

Jó-jó ez a szabadság, de eddig csak lazultam, nem tudom magam rávenni a tervezett nagyobb takarításra, selejtezésre. Nincs kedvem hozzá. 

A héten még csak nem is főztem, mert eddig minden nap hoztunk valamit a kedvenc éttermeinkből.

Ma azért megcsináltuk a bevásárlást, mert holnap akarok egy tortát készíteni Belamiéknak, hiszen pénteken megyünk hozzájuk. Viszek majd még ezt-azt, de a torta Belami kedvence lesz a "Citromos Álom". Akarok a tetejére nyuszit festeni, még vannak színes ételdekoráló tollaim. Remélem valami vicces dekoráció összejön a finom süteményre. 

Charliet tegnap este, úgy fél kilenc! magasságában hívta a háziorvosa, hogy ma mehetne oltásra. 

Ment.

Engem még nem kerestek, pedig hamarabb regisztráltam, mint Charlie. 

Lehet, hogy nincs krónikus betegségem, meg kismama sem vagyok, de a munkám meg eléggé olyan, ami indokolná (nyilván sima regisztrációnál ez nem játszik). Megmondom őszintén, mikor szombaton órákat töltöttem a kórházban oltatlanul, nem voltam túl boldog. 

Persze inkább befogom, mert néhány hete még abban is bizonytalan voltam, hogy egyáltalán akarom e az oltást. (Azóta rengeteget olvastam a témában, meg bekaptam egy hányós vírust, ami után végiggondoltam ezt-azt, szóval van már véleményem.) 

Azért futni voltam tegnap.

Mindig úgy feldob, ennek ellenére olyan nehezen indulok el. 

Nagyon szeretem a tavaszt.

Ezt az arcát különösen. Süt a nap, napfény illata van a levegőnek, Mórci bundájának, ha sokáig vagyunk kint, és szerintem a hajamnak is. Szeretem napok vannak, jönnek még. 😉

Ami jó...

• Vidám színt választottam a körmömre (a gyűrűsön sellőpor is van).

• Lőttem magamnak egy ilyet. Belami hozta el, mert így a postaköltséget megúsztam. Kifejezetten utaztam arra, hogy használt és kopott legyen, valahogy ez nekem illik ehhez. Jó lesz a színes kis tornacipőimhez. (Belami nem érti miért van ez a fajta táska agyonhájpolva, szerinte tök béna és ronda. Kis butusom! 😘)

• Holnap folytatom a futás projektet, szépen haladok, kár, hogy erőben most leamortizált ez a hülye vírus. 
• Jövő hétfőtől majdnem két hétig szabin leszek, alig várom. A telefonom át lesz irányítva a helyettesem telefonjára, és nyugiban szeretnék takarítani, meg sokat pihenni, olvasni, filmezni.
• Addig meg... Próbálok sok jóságot még benyomni a munka mellé, mert egyre jobban vagyok már. 

Karácsony után

Belami dolgozni ment karácsony másnapján, Kismacsó az apjához.

Én már nem is tudom mit csináltunk, miután felkeltünk az éjszakai műszak (hányás-fosás takarítás) után. Szerintem semmit. Maradékot ettünk, filmet néztünk.

Ja, én lenyomtam egy tornát is.

Tegnap megint, mert éreztem magamban a lendületet, a kitartást... Kár, hogy nem szokott sokáig tartani, de azért belehúzok, míg van. 

Az evés rendben.

Kb. két napig elengedtem a dolgot, de igazából tök jó volt visszatérni a rendszerembe, nem volt jó émelyegni lefekvéskor, mert nem tartottam az időre evést. 

Mérlegre nem álltam, de ma reggel nagyon kedvem lett volna. Megmondom őszintén, nekem a mérleg mumus, mert nagyon elkedvetlenít, ha nem látok eredményt.

A tornára meg azért álltam rá, mert mínusz kilók ide vagy oda, torna nélkül állástalan vagyok. Jobban festettem, mikor edzőterembe jártam, de kilóban több voltam. Komolyan. A karácsonyi képeken oldalról tiszta gáz vagyok. 

Pont egy hét múlva kezdek majd dolgozni.

Nagyon jó volt reggel arra ébredni, hogy előttem áll még hét nap, mikor nem kell munkával foglalkoznom. 

Legnagyobb gondom, hogy mi frászt csináljak a rengeteg vegán fehérjémmel, mert nekem nagyon nem jött be, a hányinger kerülget tőle. Végül tízóraira palacsintát sütöttem belőle úgy, hogy egy adag növényi tejjel kikevert porhoz tettem egy tojást, meg zablisztet érzésre. Elég szakadós lett így, de kisebb palacsintákat sütöttem, és úgy kezelhető volt a probléma. Mivel a fehérje fahéjas ízű, szilvalekvárt tettem a palacsintába, és lett egy karácsonyias ízű finomság, még Charlie is azt mondta, hogy jó. Szóval erre fogom elhasználni a rengeteg fehérjét.

Mórnak meg beszereztünk pár játékot plüssből.

Tulajdonképpen az első macija hasonmását kerestük, ami egy MOL-os maci. 

Iluska küldött egy hirdetést, ahol látott ilyet. Helyben volt, elmentünk érte. Ez kisebb változata a keresett macinak, de volt belőle kettő, meg vettünk még hozzá kukacot, teknőst.

Nos, kb. két pec alatt lerágta az egyik kisebb maci farkát, és megint megette. Azt hittem idegbajt kapok, úgyhogy a szőnyegeket vissza sem tettem, mert előbb-utóbb ki fogja hányni. Ha szerencsénk lesz, akkor séta közben. 

Az a helyzet, hogy régebben nem ette meg, amit lerágott a játékokról, hanem kiköpte. Azt hittem, hogy a karácsonyi ajándék kutya farkának a megevése véletlen volt. Hát nem, ezek szerint. 

Úgyhogy most preventív jelleggel minden kabala kiálló, lerágható részét levégtuk. Mert amúgy meg szeret ezeken aludni, kiválaszt egyet, és ráteszi a fejét. Mi úgy mondjuk, hogy "nyugi macizik". 

Amúgy rengeteg direkt rágós játéka is van, meg KONG macija, egyebek, lassan úgy néz ki a szobánk, mint egy óvodai csoportszoba. Szerintem azt fogom csinálni, hogy egyszerre csak két-három lesz elől, a többit elrakom, és időnként előveszünk belőle, a régiekből meg kimosok és elteszek pár darabot. Így körforgás lesz, meg rend talán.  

Az a bizonyos kutya. (Már elraktam az orra elől, mert van két füle is, meg kiszakadt hátul, nem biztonságos sajnos.) Mellette meg az örök kedvenc, amit május óta nyű, a MOL-os maci. Neki már se füle, se farka, de ezeket még akkor nem ette meg, mikor lerágta. Változnak a szokásai, az ízlése. 

Szabadság, köröm, táska, és persze Mór

Meg olyan is van, hogy megint ki kellett írni az április-, májusra eső szabit, úgyhogy keddtől elvileg szabadságon vagyok, gyakorlatilag meg dolgozok. Nyilván, ezt nem fogom benyelni, jövő héten bepótolom az elmaradt pihenőt.
Különben ez is olyan fura, hogy ennyire rá vannak pörögve a munkahelyen a szabi témára, gondolom az irodisták miatt, akik felváltva ügyelnek, és ki kell venniük a szabadságot, ezért az igazságosság jegyében kivetetik velünk is. A baj ezzel csak az, hogy a mi munkánkban ez nem így működik, két-három napokra nem lehet letenni a lantot, főleg nem váratlanul, előkészítetlenül.
Mindegy, a szabadság felével rendelkezhetnek, de utána én fogom eldönteni, hogy mikor veszem ki a maradékot.

Múlt pénteken voltam az unokatesómnál, megcsinálta a körmömet, hihetetlen jó érzés, hogy nem törik, nem csúnya. Azért maradtam a natúr vonalnál még, majd legközelebb élénkebb színt választok.
 

Tegnap meg vettem egy új Budmil hátizsákot, már régen fájt a fogam rá.

Nem szponzorálnak, meg semmi érdekem nem fűződik hozzájuk, de tényleg csak dicsérni tudom a termékeiket, nekem eddig minden tőlük vett táskám tartós volt, és sokat bírt.

Emlékszem, Belami első iskolatáskája is Budmil volt, és annyira erős volt, hogy egyszerűen nem akart elhasználódni. Még Kismacsó is használta, csak mindkettőjük dedósnak találta már negyedik osztály környékén, úgyhogy Kismacsó után elajándékoztuk úgy, hogy még semmi baja nem volt. Előfordulhat, hogy még mindig nyüvi valaki.

Volt régen válltáskám tőlük, meg van egy nagyobb hátizsákom az edzéshez. Most egy kisebb, munkába járós, aktacipelős méretet szerettem volna, ezt választottam.

És akkor hírek Mórról.

Tegnap kaptam róla képeket, meg egy kis jellemzést. Állítólag igazi karakter, és kedves. Egy tünemény. Alig várom, hogy felmérhessem én is. 

Keressétek a zöld nyakörvest!

Legalább a duplájára nőtt a kis drága, mióta kiválasztott minket. A következő, nem túl jó minőségű képen látszik mellette a régi kedvenc fekhelye, a perem (azon van a két első lába), na, arra már a fél popója sem férne el. 😂

Azt hiszem, május héttől kezdve, az egyik legtöbbet fényképezett kutya lesz Mór, és sokkal jobb képekkel jövök majd. (Ha már egyszer Charlie hivatásos fotográfus. 😉)

Muszáj jól lenni

Lassan vége a szabadságnak, úgy rohan az idő.

Volt, amit megcsináltam a tervezett dolgokból, és volt, amit nem. Meg még olyan is volt, hogy nem is terveztem -például Mórt- aztán úgy alakult mégis.

Mór fogadtatása vegyes.

Belami csak legyintett, nem igazán érti, inkább csak elfogadja a legújabb mániánkat.

Kismacsó a legnagyobb csalódás, benne komolyan bíztam, hogy örülni fog, de ő is inkább csak értetlenkedik. Biztos vagyok benne, hogy Mór majd az ujja mancsa köré fogja csavarni, de akkor is lelkesebbnek gondoltam látatlanban is. 

Apám a fejéhez kapott, ő nem ápol túl szoros kapcsolatot állatokkal, nem is igazán érti, hogy az minek, ha nincs kertje az embernek, ahol helye lehet egy kutyának csakis. 

Anyu rajong máris érte, de róla sejtettem, az összes kicsapott állatot befogadná, ha lehetne, nyilván akad hely Mórnak is a szívében, a pedigréje ellenére. 😂

Úgy veszem észre, megint ösztönösen megtaláltam, hogy hogyan egyensúlyozzam ki magunkat.

Kicsit túlzottan ráértem az elmúlt hónapokban, és ez nekem nem feltétlenül jó, sőt. Széthullok, túl sokat agyalok, nem jó. 

Közben Charlie ellenpólusként nagyon nem ér rá, de közben azt érzem, hogy nem jól osztja be az energiáit, és nem pihen, nem töltődik eleget. 

Én meg a nagy ráértemben annyira csak magammal voltam elfoglalva, hogy egyszerűen rá már nem maradt kapacitásom. 

Mór még csak elméleti szinten van jelen, mégis valahogy összehúz bennünket, és nekem is jót tesz, hogy nem csak magammal vagyok elfoglalva. Ez a kutya érkezésével fokozódni fog, és úgy látom, csak nyerhetünk.

A másik, amiből meríteni tudok, ha csúszok szét, az a mozgás.

Tudtam mindig is, hogy a sport csak úgy működhet, ha egy idő után már olyan, mint a fürdés és a fogmosás, teljesen beépül a rutinba.

Kicsit megtorpantam, mikor abba kellett hagyni az terembe járást, de viszonylag hamar rátaláltam az új ütemre itthon, és nagyon szépen működik. Így hozzájutok az endorfin betevőmhöz, különben elvonási tüneteim vannak, meg beteg leszek. 

Van ez a hülye helyzet, amiről nem szeretnék már értekezni, de ennek ellenére jól vagyok.

Nem mindig, de ha elkezdem a lejtmenetet, akkor vissza tudom magam rángatni, és tudok koncentrálni a jóra. Sok energia, de megéri. Nem akarok, nem tudok rettegni hosszan, az engem kinyír. Muszáj jól lenni. 

Natúrság, meg tervek a szabira

Én mindig is olyan kis natúr voltam.
Vagy egyáltalán nem sminkelek, vagy csak egy picit.
A hajamat hennázom, hogy ne legyen ősz hajszálam, kémiai hajfestéket már vagy tíz éve nem használok.

Egyedül a körmeimet gél lakkoztattam pár évig, de azt is csak azért, mert az unokatesóm ingyen csinálta, és olyan marha kényelmes volt így.
Aztán most ő is bezárt pár hete, úgyhogy elhatároztam, hogy ebben is visszatérek a természeteshez, egészen pontosan ahhoz, hogy magam intézem a körmeimet.
Így ma letakarítottam a gél lakkot a körmömről. Háát... Nem volt egyszerű. Csináltam már ilyet, de nem emlékeztem, hogy ezt ennyire nehéz. Szerintem legalább három órát szórakoztam, mire sikerült. Nyilván látszik, hogy most szedtem le a lakkot a körmeimről, és nem is lesz igazán szép, míg le nem nő, de nem baj.

                                              

Egyedül a hajvágást nem tudom magamnak megcsinálni, de azt nem is akarom.
Szóval kedden el fogok menni a fodrászomhoz, és szerintem már össze tudja vágni egyenesre oldalt és hátul, sőt, lassan elől is jó lesz erre az egyforma hosszra, ami azt jelenti, hogy fodrászhoz is ritkábban kell majd mennem.
Ilyen a cél:

                                              

Hétfőtől meg szabin leszek, egészen pontosan hét napot kellett kivennem időarányosan (nem a vírus miatt, amúgy is megkövetelik), ami az ünnepek miatt így majdnem két hetet jelent.
Kell takarítanom egy csomót, meg selejtezni szeretnék mindenhol.
Aztán egyik nap kiglancolom majd magam, és Charlie csinál valami jó fotósorozatot rólam, időszerű lenne.
Meg olvashatok, amennyit csak akarok. És folytatom a tornát.
Ami fájón hiányzik, hogy nem tudunk elmenni valami jó kis gyógyvizes fürdőbe Charlieval.

Meg a húsvét...
Mi minden évben a nagymamámhoz utazunk olyankor. Már tavaly is az járt a fejemben, hogy "ugye mehetünk még sokáig hozzá?". Erre... Remélem...