Így haladok, haladunk a dolgokkal

Meglódult megint a súlyom lefelé, annyira örülök. Ma reggel:

Ez biztosan köszönhető annak is, hogy mostanában MINDEN este futunk kocogunk Mórral. Jó, nem sokat (25-30 percet), de ha én viszem a napi utolsó sétára, akkor elvárja, mert úgy volt tegnap, meg előtte, úgyhogy ez az új szokás, gyerünk. A futócipőm lett a sétáltatós cipőm, ez van. 

Úgy szokott lenni, hogy leérünk, többnyire lesétálunk szép ütemesen a kilencedikről bemelegítésként, aztán előttünk van egy nagy füves placc, ott elengedem pisilni, szaglászni pár percre, addig én melegítek tovább. Amikor ezt elunja, odajön, hogy tegyem rá a pórázt, és induljunk. Tök ügyesen üget mellettem, és ha begyorsul, akkor csak szólok neki, hogy "tempó", és felveszi újra a ritmusom. Még van hová fejlődni, de borzasztóan élvezi, és igazából én is. 

Talán kedden volt, hogy sumákoltam a futással, mert kellett már egy pihenő nap, de akkor is megoldottam, mert elmentünk egy másik nagy füves placcra, ahol el tudtam engedni, és őrületes rohangászást csapott magának, ez nagyon vicces szokott lenni. Tele van energiával, és simán letol a három sétából kettőt úgy, hogy rengeteget fut, főleg, mióta egy hete kozmetikusnál volt, és rövidebb lett a bundája. 

Tegnap, a déli sétánál láttam rajta, hogy keresi az árnyékot, nem annyira jó már neki a nap közepén hosszan rohangálni, úgyhogy lassan áttérünk az esti nagy sétára, a déli megint rövid lesz. Kb. az óraállítással szoktunk váltani, mert télen a sötét miatt a déli a hosszú séta, nyáron meg egyre későbbre tolódik az esti kiruccanás. Nem tudom más hogy tudja megoldani a napi három sétát, nekünk ez mindig szervezést igényel, mert egyikőnknek úgy kell megoldani a napját, hogy délben haza tudjon ugorni. Szerencsére a kötetlen munkaidő miatt bármi megoldható.

Ez a napsütéses jó idő!

Annyira imádom. Tegnap átültettem pár virágomat, meg akkor már az ablakot is megpucoltam. De ha már, akkor a függönyt is kimostam, meg az erkélyt is rendbe kaptam, úgyhogy az utolsó kávémat már ott ittam. 

Ma a biciklimet szeretném letakarítani, szerintem a délutáni ügyintézéseket kerékpárral fogom bonyolítani. Most dolgozok kicsit a gépen, és ezzel dobom meg magam:

   

Legyen csodaszép napotok!

A KÁVÉ (így csupa nagybetűvel)

Ahhoz képest, hogy kb. harminc éves koromig nem kávéztam, ma már elég fontos szerepet tölt be az életemben. 

Régebben megittam a 3in1-bent, ma már sírni tudnék tőle. Sőt, egyre kritikusabb vagyok magával a kávéval szemben, inkább legyen kevesebb, de az jó. Nagyon jó. 

Ezzel jól megfertőztem Belamit, aki igazi ínyenc lett ebben a témában. 

Kérem szépen, ő kézi őrlővel őrli a szigorúan egy főzésnyi kávét, mert azt olvasta, hogy kb. három percig számít frissnek az őrölt kávé. Aztán megfőzi a Bialettijében, mert szerinte az A KÁVÉFŐZŐ. Nos, reggelente ez a móka legalább húsz perc neki, ha nem több. 

Na, nekem erre azért nincs időm, főleg reggel, úgyhogy én a kotyogós Bialettimbe kanalaztam az őrölt kávét, amit eleve úgy vettem őrölten. Belami szerint gáz a kotyogósom (nem olyan, mint az övé), meg az előre őrölt kávém is. Charlienak és nekem nem volt az, mert megszoktuk, de azért az el kell ismernem, hogy amikor Belami csinál nekem kávét, az azért sokkal finomabb.

Volt egy pingvinünk, tudjátok, kapszulás kávéfőző, de azt ritkábban használtam. Aztán a férjem munkahelyén lett egy Nespresso gép, és annyit áradozott róla, hogy hétvégén vettünk egy nagyon alap gépet. Rendkívül jutányos volt, mert tizenkétezer forint értékben levásárolható kupon van benne kávékapszulára. A csomagban egy válogatás volt, és tényleg nagyon finomak. Reggel meg különösen gyorsan jutok így hozzá a krémes, finom, illatozó kávémhoz. 

Szóval válogathatok a jobbnál jobb lehetőségek közül. Otthon. 

Belami és a Bialetti

A mi Nespressónk

Jó hír, hogy nincs hír

Borzasztóan gyorsan telik az idő, most minden olyan jó nekem, ezzel együtt semmi különös nem történik.

Majdnem három hétig nem voltam beosztva, a munkahellyel kb. kétszer kerültem kapcsolatba ezen idő alatt, szóval ez felért egy hosszabb szabival. Jó volt nagyon, kisimultam rendesen.
Ma a második éjszakát viszem, de a héten megint nem jövök többet.
Majd október végén lesz húzósabb, most épp nem bánom.

A gyerekek tegnap tök őszintén mondták, hogy ezer éve nem láttak, és már nem tudták mi van velem, mikor leszek végre beosztva. Nem mondom, jó ilyeneket hallani.
Ma meg beszélgetős kedvükben voltak, beültek a nevelői szobába, és a nyári emlékeket idézgették, nagyon aranyosak voltak. Alig bírtam takarodót fújni, de nem azért mert szemtelenek voltak, hanem mert én éreztem jól magam közöttük, és nem volt kedvem megtörni az idillt. (Nem mindig ilyen tündérbogarak ám.) Végül húsz percet húztunk rá, annyira nem is voltunk rendetlenek.

Olyan jóságok is vannak, hogy Belami holnap konferenciára megy külföldre, ráadásul annak a szervezetnek a helyi vezetője lett, amely égisze alatt előadásokat tartott középiskolákban több témában. Kapott irodát, jó sok munkát a nyakába, de ez pont jókor jött, mert a magánéletében változás történt: szingli lett. Ne is kérdezzétek, nincsenek együtt Széphajúval, nekem is fel kell még dolgozni.
Cserébe sokat van most otthon velünk, rengeteget beszélgetek vele, szóval minden rosszban van valami jó.
Természetesen csinálja az orvosi egyetem ötödik évét, jajistenemafiamdoktorleszhamarosan!!!'.
Kismacsó meg roadshow-zik a tavalyi tanév vállalkozós versenyével, felkérték, hogy népszerűsítse a versenyt, amit az idei évre is kiírnak. Kap érte pénzt, de azt mondta, hogy ingyen is megcsinálná, mert imád kiállni közönség elé, és elmondani az élményeit. Mondjuk ez nekem ufó információ, mert mindig azt hittem, hogy Kismacsó nem az a szereplős típus, erre kiderül, hogy mindkét fiam az.

Aztán Charlieval megrendeltük végre az ebayről a hátizsákot, jövő hétfőre foglaltam magamnak időpontot kozmetikushoz, mert mindent magamnak nem tudok megcsinálni. Főleg a tisztítást az arcom oldalsó részén, ugyanis azt nem látom rendesen. Szóval egy kozmetikus is rászorul időnkét egy kozmetikusra.

Ma összejött egy égből pottyant kávézás munka előtt, és pénteken is megyek egyre. Egyszerűen imádom a pletykákat, főleg a régi munkahelyemről, no meg a társaságot és a kávét is.

Azért kezd nem helytálló lenni a fenti cím, mert azért vannak itt hírek mégis. 😉
  

Lefőtt a kávé

Szó szerint.

Közben takarítok, megy a második mosás.
Most zenét sem kapcsoltam be, elvagyok a gondolataimmal, mert megint van min törni a fejemet.
Csütörtökön Belami hazaesett, beszélgettünk legalább két órán át, és már megint valami elb.szott szappanoperába csöppentem, vagy mi. Sajnos ennél többet nem mondhatok, mert ez Belamiról szól, nem rólam.

Tegnap mindenki elpályázott valamerre, ahogyan tervben volt.
Iszonyat kényelmesen elvoltam itthon, legalább két órán keresztül telefonáltunk egy nagyon kedves barátnőmmel (én őt annak számítom). Mondtam neki, hogy ennyi erővel beülhetett volna az autóba, és eljöhetett volna hozzám, még kávét is főztem volna neki, jobban járt volna. Na, majd legközelebb.
Egy másik nagyon kedvessel meg chaten nyomtuk, mert mindig kíváncsi vagyok a véleményére, eléggé egy rugóra jár az agyunk. Most meg aztán különösen meg vagyok zavarodva, jó volt kitárgyalni az aktuális történéseket.

Később biciklire pattantam, elintéztem pár dolgot, sőt turkálni is elmentem, de semmit nem vettem. Költségtakarékos út volt, nem mondom.

Este meg...
Enyém volt a számítógép, a tévé, volt, hogy egyszerre ment mindkettő.
Aztán elalvás előtt olvastam, mert nagyon jó könyveim is vannak, úgyhogy sikerült is ma egy óra körül elaludni.
Na, ezért aludtam olyan sokáig (tízig).

Azért várom már a vasárnapot, hogy szép lassan mindenki hazaszivárogjon, mert azért az az igazi.
Egy-két nap ajándék, de többtől már magányos lennék.   

A kávé ösztönző hatása

Mára terveztem a takarítást, de olyan "brrr" idő van, hogy alig tudtam kimászni a jó meleg takaró alól. Végül a kávé gondolata csábított ki a konyhába, mert az nagyon jól esett volna már.
Most itt ülök a jó puha és meleg köntösömben, mamuszban, a kezemben egy jó forró kávé, és kezdek erőre kapni, azt hiszem mégis takarítani fogok.

Ebéd van, tegnap direkt sokat főztem, és a sorozatom újabb évadába sem kezdek a takarítás előtt, majd utána. Legalább lesz mire vágyni: ha végeztem, akkor bekucorodok a fotelbe, szépen kilakkozom a körmeimet, és filmeket nézek. 😍

Nails by Elisa Mazzone

Utálom a hőséget

Annyira, de annyira elegem van már ebből a gatyarohasztó hőségből, hogy nem tudom elmesélni.
Én nem nagyon szoktam az időjáráson nyavalyogni, de ez már kiveri nálam a biztosítékot.
Mindezt úgy, hogy egész héten alig dolgoztam, itthon meg a légkondis szobában "szenvedtem", de azért a tanfolyam miatt csak ki kellett mozdulni, és ha nem ment a légkondi, akkor már reggel lefőttem abban, hogy kicsit összerántottam a lakást.
Tegnap elmentünk Belami tortájáért, és komolyan attól féltem, hogy tíz perc alatt, míg hazaérünk, szétolvad a p.csába az egész.

Ma reggel meg úgy ébredtem, hogy szétmegy a fejem, még az extra erős kávé sem segített, olyan érzés volt, mintha víz alatt mozognék. Mondtam Charlienak, mérje már meg a vérnyomásomat, mert szerintem a béka feneke alatt van. Ott is volt, 92/61-et mértünk, kávé után!!!
Kimerészkedtünk a könyvtárba, meg pár dolgot vásárolni, de mire hazaértünk kész voltam, mint a mateklecke, mondtam Charlienak, hogy én ma már ki nem dugom az orrom a lakásból, pontosabban a szobánkból.
Így most "Szomszédok"-at nézek, előtte "A forrás"-t (nekem nem tetszett), eszegetem a tegnapi szülinapi maradékokat (husi, torta), és próbálom összeszedni magam a holnapi tizenkét óra munkához egy olyan házban, ahol nuku légkondi. (Meg fogok dögleni, nem is értem a gyerekek hogy bírják.)
Charlie nagy vidáman elment valami meccset nézni, meg fotózni, remélem nem kap napszúrást.
Belami Erdélyben, Kismacsó meg dolgozik, és reggel elég morcos is volt emiatt.

Mondjon le a hőség! Azonnal.

Szépséges hosszú hétvége

A csütörtök és a péntek olyan fárasztó volt, hogy felért legalább négy nappal.
Mondjuk tegnap azt már kicsit sem bántam, hogy a lányokkal találkoztunk késő délután, és csak az szabott határt a csacsogásnak, hogy záróra lett, ahová beültünk.
Jó volt nagyon, még úgy is, hogy munkából egyből a tali színhelyére romboltam, nem volt időm hazamenni, kicsit összekapni magam (smink, csini ruha, ilyenek).

Így ma negyed tízkor keltünk Charlieval, utána elmentünk a piacra friss spárgáért, meg vettünk csirkemellet, spenótot, paradicsomot, paprikát, házi sajtot, csupa finomságot.
Aztán Charlie elvitt turkálni kicsit, ami felért egy transzfúzióval. Találtam egy fekete, nagyon vékony vászonból, lenge nyári nadrágot, egy ingruhát és egy csodaszép kék pólót, ami anyagában hímzett. Mindezt hatszáz forintért. Annyira tuti! 😍
Charlie pedig ezt alkotta a piacos összetevők egy részéből:

Később átmentem a Mömax-ba egy volt kollégámmal beszélni pár szót, de legfőképpen meg akartam nézni az új sminktetoválásait. A szájtetoválására voltam a legkíváncsibb, még soha nem láttam élőben ilyesmit. Meg is beszéltük, hogy gyógyultan is megtekintem majd, mert halálosan érdekel a végeredmény.
Ahogy nézelődtünk ott, megláttam, hogy vannak kafa kávéscsészék, úgyhogy vettem is mindjárt két garnitúrát:

Enyém a piros, Charlié a zöld. Gondolkodóban vagyok, hogy megveszem az egész készletet, azaz lesz még kék, sárga, narancssárga és nem is tudom mi volt a hatodik szín.

Belami a hétvégét a szülőszobán tölti, most elválik, hogy marad e a szülészet nőgyógyászatnál, vagy inkább mégis a belgyógyászatra építi az endokrinológiát. 😉
Kismacsó meg elment az apjával az apai nagymamájához, majd holnap jön haza.
Mi vasárnap Anyuékkal bográcsozunk, hétfőn meg Zozetti lesz a program, legalábbis nekem, mert Charlie unokatesós találkozóra megy, engem meg lerak Zozóéknál, az öccsét meg felveszi, és viszi magával.
Abban reménykedek, hogy a munkahelyem nem zavar be ebbe a szépséges hosszú hétvégébe.

A napokban kaptam

ezt:

És ezt is:

Ezt meg a nagyon fárasztó csütörtök után.
Hazafelé kitaláltuk Charlieval, hogy nem vásárolunk, nem megyünk a konyha környékére sem, egyszerűen csak kiülünk a házunkkal szemben lévő hamburgerezőbe, és utána már csak lazulunk lefekvés előtt. (Vittünk egyet Kismacsónak is. 😉 )

Ezt meg ma a piacon, a karamellásat még nem próbáltuk.

Ez egy jó nap

Több okból is.

Volt időm megcsinálni a szemöldök- & szempillafestést magamnak.

Nagyon jó volt pár órát eltölteni Levegővel. Jót pletyiztünk, ez feltöltött.

Aztán hazafelé beugrottam a turkálóba, és találtam egy fényes, fekete Gabor táskát.

Az csak hab a tortán, hogy 300 forint volt.
Én ezt már kinéztem a drágábbik turkálóban múlt héten, de nem voltam benne biztos, hogy ki tudom szépen fényesíteni, ezért nem vettem meg jóval többért.
Amit ott nem adnak el szombatig, az átkerül ebbe a másik turkálóba, ahol már negyed annyiért árulják a következő hétfőtől, szóval nekem ez a kedvenc turim.
Már többször is jártam így, hogy a kinézett darabot megtaláltam később itt.
Gyönyörűen ki tudtam fényesíteni áttörölgetés után, szóval boldogság van.
Ez a harmadik fényes táskám a lakk félcipőmhöz, valahogy hamar tönkremennek ezek a típusú darabok, legtöbbször betörnek csúnyán valahol. Még jó, hogy a cipőm jobban bírja, mert az két nullával többe került azért.

Aztán beugrottam ezért a terítőért a háztartásiba:

 

Ezt a terítőt ugyancsak múlt héten néztem ki, mikor a képen látható pöttyös bögrékre vadásztam.
Közelebbről:

Egy Charlienak, egy nekem.
Ezek valahol a kávés- és a teáscsésze között vannak méretben, pont megfelelőek egy nagyon tejszínes eszpresszóhoz.
Egy másik helyen vadítóan gyönyörű piros alapon fehér pöttyös kávéscsészék voltak aljjal, de olyan pici volt a csésze, hogy az nem lett volna elég a reggeli adagomhoz, ezért inkább ezt/ezeket választottam.

Szóval én ma csak vertem a pénzt, de ügyesen, okosan.
Még körömlakkozás van mára betervezve... Országos gondok. Mi? ;-)

Közeledünk a végéhez...

Tegnap már nagyon meleg volt. Túl meleg. Csak a vízben lehetett kibírni, később rájöttünk miért. Jött a vihar.

Kismacsó és Mitya este lementek még a felállított színpadhoz, de az ígért koncertekből nem lett semmi, a nagy szél miatt bele sem kezdtek.

Úgy 23 óra körül kezdett esni az eső, és reggelre be is szüntette.

Most süt a nap, és visszatért a kellemes meleg, csak a szél erős, de azért délután lehet, hogy lemegyünk a partra.

Addig a fiúk kártyáznak, én meg:

Csütörtökön meg már nem bírtam tovább, felhívtam két embert, akik tudják, ha bármi történik a legújabb állás ügyében.

Nos, nem történt semmi. Megvár ez engem jövő héten, nyaralás után.

Kicsit megnyugodtam, meg van bennem egy kis csalódás is, mert továbbra is idegesít ez az egész bizonytalanság, ami hetek óta tart, megőrjít egész pontosan.

Holnap meg megyünk haza.

Ez mindig elég nehéz, szeretjük a Balatont, és rossz belegondolni, hogy egy év, mire megint jöhetünk, legalább. 

Vannak ilyen napok

Ma reggel az első falatnál elharaptam a nyelvemet. Nagyon. Vérzett.
Utána a tejhabosító teteje repült. Megmostam.
Aztán kiborult a kész tejeskávém úgy, hogy még egy kortyot sem ittam belőle. A kolléganőm rohant felmosóért, a másik papírtörlővel próbálta útját állni a tejeskávé tengernek.
Én meg csak álltam ott, és megállapítottam, hogy jobb, ha én ma csak üldögélek szépen, csendben, és semmihez sem nyúlok, mert kő kövön nem marad.
Vannak ilyen napok. ;-)

Már megint a kávé szeretete

Vasárnap délután.
Ülünk Charlieval a tévé előtt a fotelekben, én szorongatom a tejeskávémat (nagyon habosan), ő valami természetfilmet néz az egyik csatornán. Ja nem is, horgászósat!
Felsóhajt: -Ahh, de lennék most a helyében!
Mire én, belenézve a tejeskávé habjába: -Én senki helyében nem lennék most. Ezt itt meg fogom most inni, és ebben a percben nem is történhetne velem jobb.
Ezt hívják a pillanat megélésének. Nem? :-)

                                                                  (Jenni Saarenkylä)

Gyenge penge évkezdet, de a kávénk perfekt

Tegnap négy alkalommal is koccintottunk, ebből az első három alkoholmentes pezsgővel történt, az utolsó viszont Cinzano alkoholossal, ami tönkre is vágta az éjszakámat.
Hát így múlik el a világ dicsősége: bakker egy pohár pezsgőtől végem van, nekem, akinek valóban kocsis volt a nagyapja, és az asztal alá tudtam inni (majdnem) bárkit. Erre most felkavarodik a gyomrom (mondjuk nem kellett volna mindenhol ennem), ideg költözik a végtagjaimba, hogy aludni se tudjak, szóval gáz ez, na.

Azért egy pohár az mégis csak egy pohár, úgyhogy reggelre kutya bajom volt már, leszámítva a női "örömöket", amik havonta látogatják az ember lányát.
Aztán megláttam Széphajú, meg Belami kissé zöld arcát, és nyugtáztam, hogy másnak meg a másnap a rossz.
Széphajú közben hazament, úgyhogy egymás között vagyunk megint, mi négyen, és hullára semmit nem csinálunk. Ki ezért, ki azért. ;-)

Ami viszont marha jó, hogy kávéházi minőségű habos kávét tudunk itthon csinálni.
Vannak finom kapszulás kávéink (én azért a főzött, "rendes" kávét preferálom), tejhabosítónk, ami még a kókusztejet is fel tudja habosítani, vagy legalábbis úgy krémesíteni, hogy percekig csak boldogan szorongatom a poharamat minden reggel (délben, délután, este).

Szóval az élet szééép, vinnyogni egy másik posztban fogok majd, hogy NEM AKAROM a hétfőt, a munkát, egyáltalán elmenni itthonról.

C' est la vie

Vasárnap délelőtt össznépileg gatyába ráztuk a lakást, bár ez Kismacsó részéről megint úgy nézett ki, hogy egyik kezében porrongy, a másikkal meg a telefonját nyomogatta.
Charlie és Belami tényleg segítettek, mert nem akarták, hogy egész nap ezzel szuttyogjak.

Ebédre Anyuékhoz mentünk, ott, az erdő előtt született a kismacsós sorozat.
Charlienak tényleg el kellene kezdeni komolyabban foglalkozni a fényképezéssel, van érzéke hozzá, elfogulatlanul imádom a képeit.

Délután épp elhatároztam, hogy ki nem dugom az orrom a jó meleg lakásból, mikor Tükör hívott, hogy akkor megint ugyanúgy, mint a múlt héten, fussunk össze kávézni.
Hát jó. Összekaptam magam, és besétáltam a szemerkélő esőben a városba, ahol is jól elkerültük egymást Tükörrel a két párhuzamos utcán, de végül sikerült lerogyni egy finom cappuccino mellé az elkövetkezendő két órában.

Aztán loholtam haza, mert ki szerettem volna használni, hogy még mind a négyen együtt vagyunk.
Beültem a fiúk szobájába, megvitattuk Belamival, hogy melyik órájához melyik szíj illik, melyik Széphajúval a legjobb közös képük, ilyenek.
Közben Charlie meg Kismacsó kiválogatták a legjobb fotókat, majd Charlie dolgozott kicsit még rajtuk.
Kifejezetten kértem, hogy legyenek régies képek, mert tudtam, hogy ez a séró, meg a hosszú kabát telitalálat lesz az antik hatással, és tényleg.
Ötleteim mindig vannak, annyi bizonyos (Charlie meg megvalósítja őket).

Tényleg nagyon jó volt a hétvégém.
Csak sajnos még mindig a legváratlanabb pillanatokban mar belém valami hihetetlen fájdalom, hogy... tudjátok.
Nincsenek kétségeim, hogy nagyon hosszú út áll még előttünk az igazi elfogadásig, ha egyáltalán van ilyen. Lehet, hogy inkább csak megtanul az ember együtt élni azzal, hogy nem lehet már gyereke.
És már mondtam, de egyáltalán nem könnyíti meg nekem az sem, hogy van két gyönyörű, okos fiam. Sőt! Fájóan emlékeztet rá, hogy ez milyen jó, és talán ez ment (gyereknevelés) egész életemben a legjobban, mégsem kaptam újabb lehetőséget.

C' est la vie.

(Képek a Pinterestről.)

Tea, kávé, illóolaj, sütemény, csupa csodálatosság

Ma akartam egy posztot írni a nyári kutakodásomról smink cuccok ügyben, hogy minden egy helyen legyen nekem is. Hát majd máskor. Nincs kedvem hozzá.

Aludni lenne jó, de sajnos nem lehet.

Így inkább teázok. Meg kávézok.

Vettem két illóolajat az irodába: az egyik fahéj illatú, a másik meg narancs. Máris megy a téliesítés.

Tükör tegnap hívott kétszer is, de nem láttam, úgyhogy később visszahívtam.
Jól ment a második kör, úgy érzi felveszik. Három hét múlva kap választ, mindkét esetben hívják majd.

Még mindig nem szakadt el a mala láncom, pedig a csuklómra tekerve alszok el minden nap. Irtó jókat alszok azóta (holdkő hatása a leírás szerint), nem is tudom, hogy mi lesz, ha tényleg elszakad. Kifejezetten nem hiányoznak a rémálmok.
Arra még mindig nem jöttem rá, hogy mi az a karma, amit megold(hat), szólok, ha rájövök.

Tegnap Charlie sütit sütött, mire hazaértem.
Annyira, de annyira finom volt, hogy meg kell ismételnie (sokszor).
A tésztája összetört, főtt krumpli, meg liszt, gríz, cukor, meg vaj, ilyenek.
Ezt ki kell nyújtani, majd megkenni szilvalekvárral, utána megszórni mazsolával, ő még aszalt áfonyát is tett rá.
Megfűszerezte fahéjjal, pici porcukorral, majd szorosan feltekerte.
Utána ujjnyi vastagra szeletelte a tömböt, és a csigácskákat sütőpapírral kibélelt tepsibe tette. 20 percet írtak, de ő vagy 40 percig sütötte végül.
Sajnos kép nem lett róla, mert nekiestem, mikor hazaértem, aztán meg Kismacsó is befutott, szóval percek múlva már egy morzsa sem volt.

Így muszáj volt tornázni, a gyaloglás ellenére is. Sőt, a vacsora egy kis joghurt volt, készpaszszevasz'. (Az új sorozat közbeni pár szál ropi nem számít.)    

Nyaraló bent

Részletek a nyaralóból:

Ez az ebédlő-nappali (mitomén'), innen nyílik még két szoba, az szemben a fürdő, az az ablakos meg a konyha.
Azért itt is nagyon fontos kellék a kávéfőző:

Úgy szeretek itt lenni! Nem akarok még hazamenni.

És megint egy kávés sztori, avagy kinek mi a legszebb mondat

Hétfő este, férj nagy kegyesen hagyja, sőt előzékenyen be is állítja a műsort, hogy nézhessem a Szomszédokat. (hihi)
Persze közben motoszkálok, telefont nyomkodok, mert ki kell használni az időt rendesen. Valahol a perifériámon azonban hallom, amint Alma kolléganője a bisztróban épp a rendelést nyugtázza az oda betévedő Mágenheim doktor és kollégái felé, hogyaszondja': -Akkor három csodálatos kávét, tejszínhabbal a tetején!
Felnézek a telefonomból, és ábrándosan kijelentem: -Szerintem ennél a mondatnál nincs szebb a világon: "Akkor három csodálatos kávét, tejszínhabbal a tetején!".
Mire Charlie: -De van. Nagy adag túrós tészta pörccel. :-) :-) :-)

Szeretem a kávét (nagyon)

Elkezdett a fejem fájni, gondolom jön az eső (pont mint nagyanyám). 

Már a második kávén is túl vagyok rég, szóval egy még kelleni fog. 

Amúgy tök simán levittem az adagot a lombikozás alatt nullára, maximum egyre, de azonnal visszatértem az emelt adaghoz, mikor visszajöttem dolgozni.

Asszem' igazából nem koffein függő vagyok, hanem a kávézás szertartásának a rabja. Imádok kávét főzni, felszolgálni. (Lehet titkárnőnek kellett volna mennem, vagy egy kávéházba dolgozni.) 

Totálisan ki tudok kapcsolni, míg kevergetem a forró kávét, majd az ujjaimat a csészére fonva megiszom azt. Boldog percek ezek (is).

Nos. Írtam egy bejegyzést a nagy semmiről. ;-)