Még nem...

Én már azt hittem, hogy a legközelebbi posztom Uno érkezéséről számol be, de még nem.

A kislegény kivárja a kiírt időpontot, nem siet. Kiváncsi leszek, hogy megszületik e még a bika jegyében, vagy "ikrek lesz" mégis. Belami frászt kap a horoszkóptól, én viszont elhiszem, hogy hatással van ránk a születésünk időpontja (és helye). 

Ma velük vacsoráztunk egy thai étteremben, megünnepeltük Belami pesti lakásának az eladását.

Ági nagyon csinos és cuki volt a kantáros nadrágjában, jó sok fűszeres ételt evett, hátha. Amúgy telejesen lenyugodott, egy hete még nagyon azonnal akart szülni, most inkább beletörődött, hogy Uno majd jön, amikor akar. Sokat beszélgettünk, jól telt az este.

Holnap este meg színház.

A bérletünk utolsó elődása az idei évadra, meg is vesszük a következőt holnap, hogy mienk maradjon a páholyunk. 

A hét ilyen képzős, mászkálós volt, remélem vasárnap tudunk pihenni majd.

Próbálom tartani a gyakoribb írást

Nem mertem bevállalni a novemberi mindennapos írást, de azt betartottam, hogy magamhoz képest gyakrabban blogoltam.

Idén próbálom ezt folytatni, tartani.

December.

Én ezt most nagyon szeretem. Ma és holnap szabadságon vagyok, csütörtökön képzés. Szombaton találkozunk a fiúkkal, Anyuéknál tartjuk a névnapját és a szülinapját, ami amúgy tegnap volt.

Tegnap este a liftben álltam Mórral, és elég nyűgös voltam, hogy ki kell mennem a hidegbe.

Aztán ránéztem Mór lelkes kis pofijára, végigfutott rajtam, hogy utána visszamegyek a meleg otthonunkba, ahol Charlie már előkészítette mindenki vacsoráját, meg aztán holnap szabadság, és mindenki jól van, szóval elöntött a hála érzése, meg az, hogy én mennyire nagyon szeretem a saját életemet. Lehetne ez, meg az még, de a lényeg megvan, legalábbis, ami nekem igazán lényeges.

Azt nem is meséltem, hogy vasárnap voltak nálunk Belamiék.

Felköszöntötték Charliet a valódi névnapja alkalmából, mi meg főztünk finomakat.

Ági, mióta voltunk abban a thai étteremben, vágyakozik egy olyan leves után, úgyhogy Charlie megpróbálta összehozni neki. Szerintem nagyon jól sikerült, és Ági két hatalmas tányérral evett, úgyhogy neki is ízlett. 

Én meg sütőtökös, cheddaros tésztát csináltam, az is finom volt, Belami kérte, hogy csomagoljak neki másnapra. (Ági levest kért elvitelre.)

Utána a nappaliban beszélgettünk, meg megkóstoltuk a pisztáciás bejglit. (Azt nem én sütöttem.)

Nagyon jól záródott a hétvége.

  

Blogvember

Arra jutottam, hogy nekem ez most nem fog összejönni.

Majd azért próbálok gyakrabban írni, ennél többet magamnak sem merek ígérni.

A hétvége majdnem tökéletes volt.

Az történt, hogy pénteken mostoha anyám kórházba került a veséje miatt, és elég súlyos volt az állapota. A híres fájdalomtűrő képessége majdnem kicsinálta, ugyanis nagyon későn ment orvoshoz. Ma már úgy néz ki, hogy jobban van, talán hétvége előtt hazaengedik a kórházból. Így a most szombati buli elmarad, de elmegyünk majd meglátogatni a hétvégén.

A múlt szombati szülinap Anyuéknál jól sikerült.

Utána még átjöttek hozzánk is Belamiék, Kismacsóék meg -ugye- itt aludtak, szóval bandáztunk tovább. Annyira jól éreztük magunkat, hogy ismét megéheztünk, pedig Anyuéknál jót ettünk, de az idő elszaladt, úgyhogy Charlie gombát grillezett a csapatnak, meg kipakoltuk a hűtőt. Mindenki talált kedvére valót.

Ilyenkor csak azt sajnálom, mikor elmennek, pedig tudom, hogy ez az élet rendje, és a lehető legjobb helyen van mindenki, épp ott tartanak, ahol tartaniuk kell, ahol tartani akarnak. Szóval ilyenkor magamat sajnálom egy picit, hogy várnom kell a következő alkalmat, de ez gyorsan el is múlik, mert szeretem a kis életemet Charlieval és Mórral.

Hétfőn bele is csaptam a lecsóba, egész nap úton voltam.

Ma csak az irodába mentem be, de holnap megint utazós napom lesz. 

Az utazós napokon én akkor is nagyon elfáradok, ha intézményi autóval és sofőrrel megyek, úgyhogy ma edzettem egy jót, meg majd csütörtökön fogok. Pénteken megint színház, ez most nem bérletes, Charlie vett jegyet egy olyan előadásra, ami nincs a bérletben, de nagyon érdekli. Én meg semmi jónak nem vagyok az elrontója.  

Eljegyzés utáni, ismerkedős ebéd a két családnak

Két nap alatt teljesen meggyógyultam, ami a tüneteket illeti, de azóta is olyan fáradt, enervált vagyok.

Lehet, hogy ez már nem feltétlen a betegség miatt van, de nem szeretem sehogy sem, mert mindenre rányomja a bélyegét.

Pénteken este még egészen benne voltam a készülődésben.

Tettem fel maszkot a fürdés után, finom puha lett a bőröm tőle. 

Másnap még feldobtam egy ilyet a ruhák vasalása alatt:

Aztán sminkelni kezdtem, és elment a kedvem mindentől. 

Az a baj, hogy van nekem egy nagyon bevált sminkem, és amint megpróbálok ettől eltérni, valahogy semmi sem úgy sikerül. Most a ruha színe miatt próbáltam más színt használni a szememre, de inkább öregített, mint jó volt. Lemosni már nem volt időm, próbáltam javítgatni, de egy idő után feladtam, és úgy voltam vele, hogy mindegy, most így sikerült(em).

Ruhát teljesen mást választottam, olyat, amit itt nem is mutattam.

Egy idő után abban gondolkoztam, hogy olyat kellene felvennem, amiben komfortosan szoktam érezni magam, mert a színátmenetes ruha nem véletlenül csak egyszer volt eddig rajtam. Az a bajom vele, hogy a csíkozása átvált a ruha derekánál, és az nem pont az én valódi derekamhoz esik, ettől optikailag úgy néz ki, mintha lenne egy hurka ott nekem, pedig nincs is. Ezért folyton igazgatom a ruhát, ami -valljuk be őszintén- nem annyira jó, ha másokkal akarok inkább foglalkozni, mint magammal. 

Így végül ő lett a befutó, ez egy szürke-türkizkék pamut ruha (szuper kényelmes), ezüst övvel és ékszerekkel (fülbevaló és gyűrűk, a nyaklánc sok lett volna már), fekete térdig csizmával. A táskám is fekete volt.

Charlienak egy türkizkék inget vasaltam át, így az összeöltözés is megvalósult, bár őt ez csöppet sem érdekelte.

Nagyon pontosan kiértünk a helyszínre, ahol majd a lagzi is lesz.

Hirtelenjében senkit nem találtunk ott, mert ez egy hatalmas terület (repülő leszállópálya is), és Ági meg Belami a másik oldalon figyelték az érkezőket. Pár perc múlva az étterem előtt összefutottunk mindenkivel, mert egyszerre érkeztünk oda. 

Én már a bemutatkozásnál bénáztam, mert az illendőséget áthágva úgy ráztam kezet, ahogy következtek sorban, de nem így kellett volna. Kicsit lefagytam önön hülyeségemtől, de -látszólag- Ági családja nem akadt fel ezen. 

Összesen tizenöten voltunk, mert jöttek Belami édesapjáék gyerekestől, meg Kismacsó, meg Ági részéről a nővéréék is négyen. Egy hosszabb asztal volt előkészítve nekünk, és végül úgy foglaltunk helyet, hogy mi Charlieval pont szemben ültünk Ági szüleivel. Sajnos én még a bemutatkozás blamájában égtem, úgyhogy elfogadtam a pálinkát, pedig utálom. Majd rábeszéltek egy másik ízre, és mivel úgy érzékeltem, hogy Ági apukájának ez fontos, megittam azt is. Hát öhmm.., khmm.., onnantól kicsit becsíptem, és -szerintem- elég sokat beszéltem, de Charlie szerint nem voltam gáz. Legalább kevésbé voltam feszélyezett, mert sokan azt máshogy értelmezik, én meg szerettem volna jó benyomást tenni. Remélem sikerült, mert én nagyon kedvesnek találtam Ági szüleit. 

Végül jó sokáig voltunk,ebéd után cserélgettük a helyeket, hogy mindenki beszélgethessen mindenkivel.

Bejártuk a helyszínt, megnéztük a lagzi konkrét termét, ami egy hangár, és teljesen ki lehet nyitni az egyik falát, rálátva ezzel a kifutóra. Nagyon adja. 

Végül azzal indultunk haza, hogy augusztus 30-án majd élesben is kipróbáljuk azt a helyet.

 

Tovább a hétvége

Jaj, megint nagyon sűrű volt ez a hétvége!

Persze múlt hétvégén még azt hittem, hogy a következő szabad lesz, terveztem is most vasárnapra, hogy majd bemegyek az ex másodállásomba egy kicsit, de aztán kiderült, hogy Kismacsóék is jönnek, meg itt is alszanak, szóval megint sztornóztam a társadalmi munkámat. Én már csak akkor szólok, ha végül összejön. Ok?

Persze imádtam, hogy tegnap este összefutottak nálunk a fiúk.

Délelőtt -ugye- volt a szalonos élmény, ott -természetesen- csak Ági volt, Belami elment az apjához Kismacsóékkal, mert a féltestvérük szülinapját tartották. Onnan jöttek ide, Luna, Kismacsó és Belami, Ági a barátnőjével programozott a szalon után. Jót bandáztunk együtt, majd vacsora után Luna és Kismacsó baráti összejövetelre mentek, Belami meg haza Ágihoz. Kismacsóék hajnalban keveredtek vissza, aludtak is délig, úgyhogy csendben összedobtam egy lasagnet, utána magamra húztam a futós cuccomat, és Mórral elmentünk kocogni úgy negyven percet. Szegény Charlie meg itthon betegeskedett egész hétvégén.

Olyan régen futottam már vele!

Pedig olyan jó neki is, nekem is. Csak épp nehéz olyan időpontot és helyet találni, amikor és ahol nyugodtan elengedhetem, hogy a saját kis ritmusában ügessen utánam. Most arra gondoltam, hogy a közeli téren nincs mozgás vasárnap, és be is jött, nyugodtan tudtunk futni. 

Annyira szeretem ezt a drága kiskutyát!

Nekünk ő az antidepresszáns. Hihetetlen jókedve van, ha velünk lehet, főleg, ha még el is visszük magunkkal bárhová. Imád csavarogni, kirándulni, futni velem. 

Azt nem állítom, hogy minden körülmények között szívesen indulok el vele sétálni, például kora reggel a hidegben, esőben szívesen kihagynám, de mikor ránézek a lelkes kis pofijára, akkor végül mégis jól szokott esni.

Blogvember, november 30.

Nehogy már elbukjak itt az utolsó napon!

Jó, volt többször is, hogy némileg megúszásra játszottam, de tényleg minden nap szántam rá időt, hogy írjak pár sort, a kényszerességem nem is engedte, hogy kihagyjam. Minden rosszban van valami jó.

A mai napról annyit, hogy Mór kiütve alszik hét óra óta, annyi inger érte.

Voltak itt a keresztlányunkék fél kettőig, aztán kettő körül érkeztek Kismacsóék. Ők hat körül átmentek a legjobb barátjához, Mórt levittem egy körre, azóta világát sem tudja, elfáradt, mert mindenki játszott vele, ő meg boldog volt a sok foglalkozástól.

Süti kész, megoldottam, hogy ne maradjak ki semmiből miatta.

Holnap megint egész nap körbe leszünk véve a szeretteinkkel. Igazán jól végződött a november, és még jobban kezdődik a december. 

Köszönöm a figyelmet!  

Blogvember, november 21.

Ma itthonról dolgoztam, de annyit, hogy dél lett, mire egyáltalán belefogtam a hajfestésbe.

Utána is folytattam, jól bebugyolált fejjel. Úgy elment az idő, hogy jóval tovább maradt fent a henna, de semmi gond, nagyon szép színű lett a hajam a végén. 

Azon tűnődtem, hogy vajon egyszer engem is elér a vágy, hogy ne fessek többé, és vállaljam az ősz hajamat? Nem tudom, most nem érzem ezt valószínűnek, mert nekem nem állnak jól a hideg, tompa színek. Elleneben ez a meleg vörös, ez nagyon az én színem.

Kismacsó meg beteg lett.

Tegnap még lenyomta a második élő adást, de ott már láttam lázrózsákat az arcán, utána hazament, és átaludta a napot. Az előbb beszéltem vele, még ma is feküdt, és nincs jól, azt mondja megfázott. Szerintem meg a stressz miatt szabira ment az immunrendszere, és be is kapott valami "fincsi" vírust. Remélem holnapra jobban lesz.

Holnaptól kicsit besűrűsödnek az események.

Kora délutántól összejövünk a csajokkal egy jó kis kávézásra (meg csacsogásra), onnan tervezek indulni a táncra, úgyhogy viszem a cuccomat hozzá.

Szombaton este szülinapra megyünk Charlieval, de még mindig nem érkeztem odáig, hogy felpróbáljam az outfitet, és változtassak a terven, ha kell. Holnap annak is meg kell lennie. 

Blogvember, november 9.

Azt hiszem, lett egy házonkívüli edzésem, a tánc.

Kicsit féltem, hogy ez valami olyasmi, mint mikor Soma Mamagésáék átadják magukat a zenének. Félre ne értse senki! Semmi bajom velük, egyszerűen nekem az bőven kívül esik a komfortzónámon, és én teljesen mást kerestem. 

Itt már úgy kezdődött a bemelegítés, hogy irányítottan, de táncoltunk. Izületről izületre haladtunk, minden izomcsoportot szépen átmozgattunk. Utána párokban tükröst játszottunk. Én egy fiatal lánnyal voltam párban, akiről egyből lejött, hogy komolyan foglalkozik a tánccal, természetesen azt kértem, hogy én lehessek a tükör, ő vezessen. Persze a végére már szinte felváltva mentek az instrukciók, valahogy ő is levette, hogy én merre haladnék, és úgy mozgott. Borzasztóan kellett koncentrálnom, de nagyon-nagyon élveztem. Utána egy mini koreográfiát tanultunk be, és azt vettük lépésról lépésre. Nagyon hasznos volt, hogy genetikailag hajlékony vagyok, és laza a csipőm, de az nehezen megy, hogy magamtól gyorsan megjegyezzem a lépéskombinációkat. Szerencsére semmiféle elvárás nincs, mindenki csinálja a saját ütemében, az okatató folyamatosan mutat jó kis praktikákat, ha valami nehezebben megy. Például a csipő előretolása sokaknak nem ment, úgyhogy falnál és a földön fekve is próbált rávezetni mindenkit, bár nekem ez pont nagyon ment.

Nem éreztem, hogy mennyire elfáradtam, csak mikor már hazafelé jöttem gyalog, akkor eszméltem rá, hogy minden izmom sajog, de olyan jólesően, ahogyan nyújtás után tud. 

Ez a stúdió egy szórakozóhely fölött van.

Jó pár éve voltunk ott a barátnőkkel egyszer, de azt sem tudtam, hogy működik e még. És igen, mert mikor megindultam hazafelé sportcipőben és sporttáskával a vállamon, már dohányoztak a bejárat előtt a fiatalok, és érkeztek csiniben a lányok, pedig még csak este nyolc volt. Azért nagyon büszke voltam magamra, hogy negyvenkilenc évesen este nyolckor egy táncstúdióból röppenek épp ki, és nem egy füstös szórakozóhelyre tartok épp be. Mert a tánc vonzott mindig is a szórakozóhelyekre (régen), de ez az alternatíva sokkal, de sokkal jobban tetszik nekem.  

Ma meg a szokásos körök.

A reggeli imádott rutinunk után heti bevásárlás, utána én Mórral csatangoltam egy nagyot a gyönyörű időben, Charlienak meg dolga volt, úgyhogy kb. egyszerre értünk haza és fogtunk az ebédhez. Gyors töltött gomba és rizottó volt a menü, csak épp Charlie kitalálta, hogy halat is süt. No, az most nagyon nem jött össze, szétment az egész, jó büdös is lett tőle, meg takaríthattam utána. Mindegy, az eredeti elképzelés nagyon jól sikerült, csak a hal nem kellett volna. 

További esti program.

Pihenés. 

Mindenféle

Energiában még mindig nem vagyok a csúcson, de nyáron nem is szoktam a meleg miatt, szóval..

Sajnos a türelmem is véges, csütörtök óta vissza kell fognom magam, mert borzasztóan hamar ki lehet hozni a sodromból. Szerintem ennek hormonális oka is van, beleléptem ebbe a kiszámíthatatlan ciklus dologba, úgyhogy..

A főállásomban két nap alatt három bántalmazásos feljelentést csináltam, amiből minimum kettő gáz, de nincs kedvem senkivel vitázni erről. Aztán visszakeveredett egy droghasználó gyerekem a gondozási helyére hosszú, engedély nélküli távolléte után, hát öhmm..., ne tudjátok meg ez mennyi újratervezést igényelt az elmúlt napokon, és akkor még hárfázik is az idegrendszeremen, meg a vele foglalkozó összes felnőttén. Lassan pihenni járok (na jó, azért nem) a másodállásba, ahol a lakók 99%-a cukimuki kedves.

Múlt hétvégén nem dolgoztam, úgyhogy volt egy "rendes" hétvégénk.

Ebben voltak bevásárlások, szülinapozás Kismacsóval, meg Múzeumok Éjszakája. Nagyon élveztem az utóbbi kettőt. 

Tegnap rávettem magam a dermaroller kipróbálásra.

Érzéstelenítettem a megtisztított bőrömet, lefertőtlenítettem a rollert, aztán a tanultak szerint görgőztem végig az egész arcomat, használtam szérumot is. A krém miatt nem fájt, inkább azt éreztem, hogy a kezelt részen lángol a bőröm, szép piros is lettem. Kicsit ijesztő volt, de reggelre elmúlt, megnyugodtam. 

Mindig használok fényvédőt, de most különösen fontos. 

0,5 mm-es tűk vannak a rolleren, elvileg ezt heti szinten lehet használni. Egy kezelés nem mutat sok eredményt, szóval majd a többedik után beszámolok, hogy látok e változást az apróbb ráncok tekintetében, meg a bőrképben. Természetesen az arcjógát is folytatom, próbálom fenntartani, konzerválni a mostani állapotot legalább, nekem ez fontos.

Az edzéshez továbbra sincs erőm és kedvem, ezen dolgoznom kell.

A múltkori betegség nagyon visszavetett, azóta sem érzek magamban semmilyen motivációt ez ügyben. Remélem lassan megjön az is!  

Belehúzás

 Most megint az van, hogy bele kell húzni így a hónap végére, hogy aztán kivehessük az elmaradt három nap szabadságot valóban.

Csütörtökön éjszakás voltam, pénteken reggel hazajöttem biciklivel, zuhanyoztam, reggeliztem, aztán rohantam gyámi munkát csinálni. Nem így terveztem, de hétfőn ez a kör maradt el, mert az örökbefogadási tanácsadó leesett reggel a lépcsőről, és nem a nevelőszülőmhöz jött, hanem a traumatológiára. Pénteken is a kollégája helyettesítette, de legalább kivittük az ajándékot a külföldi örökbefogadni szándékozóktól, hogy hétfőig emésztgessék a közelgő barátkozást a gyerekek (meg a nevelőszülő). 

Ma bevásárlás, mosás, és kezdek pakolászni Fonyódra, mert holnap egész nap dolgozok a másik helyen. 

Hétfőn kikísérem a külföldieket a gyerekeimhez barátkozni, utána rohanok haza, mert indulunk Fonyódra.

Most ez tart lendületben. (Pedig mocskosul fáradt vagyok.)

Charlie horgászni akar, én meg csak úgy lenni. Sétálgatni Mórral a parton, olvasni, zenét hallgatni, futni, ilyenek. 

Majd írok is.

Legalábbis ezt tervezem.   

Ruhák, öltözködés, hétvége

Mostanában azon tűnődtem, hogy kicsit nőiesebben, vagy legalábbis érdekesebben kellene öltözni, ha már lefogytam, és/vagy ennyi göncöm van.

Csináltam is egy mappát a Pinteresten, ahová olyan outfiteket gyűjtök, ami tetszik, és nagyjából meg is van hozzá mindenem. 

Ez volt az első kép, ami nagyon megtetszett, biztosan a színek miatt. Ilyen cipőm ugyan nincs, de szombaton lőttem magamnak egy ARA cipőt négyszáz forintért, ami színes és vidám, úgyhogy kipróbálom az egyik farmeremmel, amiből kifogytam, meg valami színes zoknival, ami a pulcsival harmonizál. Majd keresek övet is a nadrághoz, nehogy elhagyjam. (A táska csak véletelenül van a képen.)

Másik nagy vállalásom, hogy beszerzek egy-két szoknyát.

Egy hosszú farmert, meg valami színeset is, amihez mehet a tornacipő.

Egyszer szert fogok tenni egy tüll szoknyára is, ez már régi álmom. (Van egy, de az nem ez a szabás.)

Ez a szett nagyon érdekes. Először megdöbbentem, aztán nagyon tetszett.

(lalacoco)

Na, majd meglátjuk, mert hajlamos vagyok ugyanazokért a darabokért nyúlni folyamatosan, ráadásul a lehető legkevésbé kreatívan. 

Olyan is van, hogy picit változtattam a kávézási szokásomon.

Csak annyit, hogy a reggeli első kávém koffeinmentes, és csak kilenc után iszok először koffeineset. Aztán még egyet három körül, és kész. Valószínűleg reggel nem a koffein miatt "ébredek", mert észre sem veszem, hogy menteset iszok, csak az íze a lényeg, meg maga a rituálé. 

Teát is szoktam fogyasztani, kevés mézzel, sok citrommal, és többnyire Earl Grey-t, úgyhogy a következő változást itt vizionálom, szeretnék ebből is koffeinmenteset, meg simán inni. 

A hétvége mozgalmas volt, valaki mindig jött hozzánk.

Belami végül pénteken este érkezett Szegedről (most ott van egy hónapot), és itt is aludt, mert Ági ügyelt, neki meg szombaton reggel online órái voltak a tolmács suliban, addig Ági aludt egyet az éjszakai műszak után.

Közben sógoromék érkeztek szombaton délelőtt, velük anyósomnál voltunk, így Belamit nem zavartuk.

Mire mindenki elment, Belami is Ágihoz, Érkezett Kismacsó, neki ugyancsak suli volt, de jelenléti órákkal, úgyhogy este jött. Hozott mosnivalót, de annak már csak ma indítottam gépet, estig úgyis készen lesz.

Reggel erősen gondolkoztam a zsibpiacon, de végül letettem róla.

Főzni is akartam, meg a szél is feltámadt, úgyhogy inkább maradtam itthon, és ha csillapodik a szél, akkor elmegyek Mórral futni. Pénteken voltam legutóbb, akkor is vele, nagyon jó volt. A héten "csak" futottam, kétszer gépen, kétszer Mórral, így most húsz kilométernél tartok, ha ma is összejön egy ötös, akkor huszonöt lesz. 

Itt van az ősz?

Jaj, nagyon élvezem a lehülést!

Olyan jókat alszok, és megint el tudtunk menni Mórral futni, nem kellett attól tartani, hogy este hétkor hűgutát kapunk. 

A vasárnapi Balaton kicsit nyögvenyelősen indult Charlieval és Mórral, de végül nagyon jó volt.

Magamhoz képest egészen sokat voltam vízben, és szerintem kicsit barnultam is a rengeteg fényvédő ellenére. 

Azt nem is meséltem, hogy mikor Fonyódon voltunk, alig barnultam, mert olyan sikeresen levakoltam magam minden áldott nap. Ez olyan felemás érzés, mert semmi bajom vele, ha picit barnább a bőrszínem, de az a bőr védekező reakciója, tehát nem olyan jó az. Szóval az, hogy alig barnultam, azt jelenti, hogy sikeresen vigyáztam a bőrömre. 

Így a hét elég fáradtan indult a munkában.

Szerencsére mindenki el volt foglalva a hét elején az iskolakezdéssel, úgyhogy elég nagy nyugalom volt. Én -megmondom őszintén- ki is használtam ezt, mert a szeptemberrel úgyis beindul az őrület. 

Kismacsó beíratkozott az egyetemre.

Először lamentált rajta, hogy lehet halasztani kellene, mert fáradt, blablabla, de végül arra jutott, hogy még benne van a tanulásban, nem pazarolja az időt. 

Belami nyaral Ágival.

Úgy emlékszem, hogy ma érnek majd haza Belamihoz valamikor éjszaka, azt viszont nem tudom, hogy hétvégén eljönnek e hozzánk is. 

Belaminak indul az utolsó éve a szaktolmács és -fordító suliban, kiváncsi vagyok utána mit fog kitalálni. Úgy tűnik, ő aztán tényleg soha nem akarja abbahagyni a tanulást. 

Vasárnap Anyuéknak házassági évfordulójuk lesz.

Előtte, szombaton, jön a keresztlányunk, szóval ez sem egy lazulós hétvége lesz, mindig történik valami.

Ilyenek is voltak/vannak

A hétvége további része is jól alakult.

Belami itthon töltötte a hétvégét, a hangulata jobb volt, minden estére volt valami programja. 

Volt egy gyenge próbálkozásom, hogy a látóterébe hozzak egy leányzót, de -ahogy számítottam rá- nem értékelte ezt.

Az van, hogy egy nagyon régi ismerősöm (óvodába együtt jártunk, meg általánosba is) múlt szeptemberben itt, ebben a városban kezdett dolgozni, de már előtte is tartottuk a kapcsolatot. Múltkor velem kávézott, és mesélt a keresztlányáról, aki Budapesten állatorvos, és mostanában szakított a barátjával. Két évvel fiatalabb Belaminál, és jelenleg nem igazán találja a helyét, de szeretne már ismerkedni. Mutatott képet is, szép lány, ráadásul hosszú haja van (nagyon), és ez Belami gyengéje. 

Én tudom, hogy Belami nem szorul a segítségemre, hogy ismerkedjen, de ez a lány nem igazán van fent közösségi oldalakon, meg egyéb lehetséges találkozási pontjaik sincsenek, szóval majdnem nulla az esélye, hogy összefussanak. Gondoltam, ezt a számot kellene növelni, aztán majd kialakul, maximum barátok lesznek, mert az érdeklődési körük is hasonló. 

Az is gond, hogy még Iluskával járt Belami, mikor az apai nagymamájának volt egy ilyesmi akciója, ami teljesen kiverte a biztosítékot Belaminál, és ez érthető is annak fényében, hogy még kapcsolatban állt, szóval rossz élmény neki az ilyen összehozni akarás. 

Meghallgatta, amit meséltem, de láttam rajta, hogy bezárt azonnal, nem ment át, amit mondtam. Mindegy, én megpróbáltam, 

Kismacsó kevesebbet volt most itthon, de sikerült kicsit vele is beszélgetnem.

Már integrálta, hogy Budapesten fog dolgozni, egyáltalán nem tűnt idegesnek ettől. Mondjuk jobb is, sokra nem menne vele, ha nem alkalmazkodna a kialakult helyzethez. Egyenruhásként muszáj lesz ezt sokat gyakorolnia... Meg amúgy is. 

A tegnapi napom viszont kuka volt.

Semmi értelmeset nem csináltam, csak kóvályogtam az irodában, meg utána itthon is. Estére kiderült, hogy egy új ciklus kezdete miatt volt ez leginkább, de az időjárás is rásegített. Most elmaradt az "éhség roham", viszont a feszültség nem, csak lightosabb volt. 

Ma meg Charlie betegedett le, remélem gyorsan kimászik belőle. 

Mostanában

Továbbra sem tudom felfogni, hogy Mama nincs többé.

Nem sírok, jajveszékelek, de ráült a lelkemre, és ha éppen kiszalad a fejemből egy percre, akkor szinte bűntudatom van. 

Belamival tegnap hosszan beszélgettünk erről telefonon, jó volt. 

Charliet is nagyon megviseli, mert nagyon szerette Mamát, rendesen a nagyijának érezte. Ráadásul ő érzékenyebb, mint én, erre rá kellett jönnöm. 

Sokat tűnődtem, meg tűnődtünk együtt is, hogy lehetett volna e másképpen, ha nincs ez a rohadt vírus, meg úgy egyáltalán, mit lehetett volna másképpen csinálni. Persze válaszok nincsenek, csak találgatás, meg általunk felállított teóriák.

Pénteken lesz a temetése. 

Nyugis hétvégénk volt.

Charlie sokat dolgozott, így én a saját tempómban elvoltam.

• Keresztapa maratont csináltam, tökre kikapcsolt, pedig láttam már mindhárom részt, többször is.
• Hajat festettem, ezúttal indigót is tettem a hennához, de nem igazán látom, hogy sötétebb lett a hajam. Mindegy, az ősz hajszálak eltűntek.
• Mórcival sokat sétáltunk, meg levegőztünk, egyre többet merek vele póráz nélkül menni, mert nagyon figyelmes, érti, hogy mit akarok tőle. (Amúgy rengeteg szót ismer fel, tesztelni szoktuk.)
• Szombaton kicsit keresztlányoztunk is anyósomnál, az is jó volt.
• Csináltam megint sajttortát, vittünk belőle szombaton, ízlett mindenkinek. 
• Délutánonként aludtam. Én mindig rendkívül sokat alszok, ha nem vagyok jól lelkileg, valamiféle menekülés ez, de legalább kipihentebb vagyok, meg segít a feldolgozásban. 
• Két torna volt meg a múlt héten, a harmadikra nem tudtam rávenni magam. Na, majd ezen a héten.  

Nyűglődök

Engem minden munkahelyen megtalál előbb-utóbb valami fostaliga számítógépes rendszer, ami elvileg a munka megkönnyítésére lenne, gyakorlatilag meg csak a baj van vele.

Most is azért ültem a géphez, hogy ebben a rendszerben csinálok meg három adatlapot, amit majd letöltök, aláírok, lepecsételek, majd visszatöltöm, szemben az egyszeri kitöltéssel, ahogy eddig volt, de belépni sem tudok épp, úgyhogy inkább blogolok.

Az meg külön dühít, hogy tulajdonképpen magunknak töltögetjük fel még az összes adatot, szóval a szakellátáson kívül senki más nem látja, csak majd akkor, ha minden fel lesz töltve, a szar munka el lesz végezve. Utána majd bekapcsolódik mindenki más, és használják a mi verejtékes eredményeinket. Hát köszi b.zd meg! 

A hétvége nagyon jó volt.

Az előbb ment el Belami és Iluska, pénteken jöttek, itt töltötték a hétvégét.

Megvan az albérletük, a Dunára néz a lakás ablaka, Belami munkahelye közel van, a lakásban gardróbszoba is van (szerintem ez marha jó), és gyönyörű világos, fehér bútoros, szép lesz az első közös otthonuk. 

Február egytől legalább egy évig ott fognak élni, aztán majd kiderül, hogyan tovább.

Anyu kezd visszatérni, ennek nagyon örülök.

Megint gyakran felhív, cseveg, tervei vannak. Nem tudtam, hogy ez ennyire hiányzott.

Az új ciklus indulásával most nagyon érzékeny vagyok.

Lépten-nyomon elérzékenyülök, tiszta hülyeség. Délután meghallottam Kismacsó szalagavatós zenéjét, és alig bírtam visszagyömöszölni magamba a sírást. Ezt a meghatódós, örömtől sírást, amit utálok, mert öregesnek érzem, és emlékszem, hogy mennyire zavart, mikor a nagymamám mindenen elsírta magát. Erre tessék, pont olyan lettem én is. 

Egy hajszál választ el attól, hogy belenyírjak a saját hajamba.

Elől vállalhatatlanul el van vékonyodva a hajam, egyszerűen frufruért kiált, mit kiált?, ordít. Plusz ez a hosszúság már csak frissen mosva jó, amúgy egy boszorkányra hajaz a kinézetem vele. 

Ilyenkor szoktam rövidre nyíratni, amit aztán meg is bánok gyorsan. Annyira utálom ezt a hülye "baba hajamat", ami van, mert hiába selymes és csillogó, egy normális frizurát sem lehet vele összehozni. Apunak és Anyunak is ilyen, szóval csodát nem lehet vele tenni. Barátkozok a rövid(ebb) haj gondolatával, mert időpontom február elejére van. (Addig igyekszem nem belenyírkálni, de nem ígérhetek semmit.)

 

  

  

A nagy semmiről

Kicsit fejfájós napra ébredtem ma, eddig nem is csináltam szinte semmit.

Mórcival játszottam, meg szétpuszilgattam a fejét, és hagyja, sőt szereti. 

Kismacsó szolgálatban volt, az előbb jött haza fáradtan, éhesen. Evett, most alszik.

Mi lassan felkerekedünk a hosszú sétánkra, utána bemegyünk Anyuékhoz is. Még mindig nem az igazi a hangulata, de azért már jobb.

Ki kellene szaladni a Dechatlonba, mert kell egy szürke pamut leggings, meg egy fekete is. És zokni, ha már elmegyünk.

Egy kb. öt éves képet tettem ki profilképemnek a napokban, mert most olyan a hajam, meg szeretem is azt a képet nagyon. 

Igaz, hogy ki vagyok sminkelve rajta, és annyira piros rúzst szinte soha nem használok, de akkor is ezt éreztem magamhoz most a legközelebb. Biztosan a karácsony miatt, bár ez pont nem karácsonyi kép. 

Mondtam is Charlienak, hogy itt az ideje egy jó képsorozatnak rólam, mert ha valaki nem ismer, és a profilkép alapján szeretne beazonosítani, hát őő... csalódás éri. Na nem azért, mert úgy megöregedtem, csak én mostanában egyáltalán nem pingálom a képemet. Régebben sokkal többször, sokkal többet. Most még a BB krémet sem mindig kenem fel, annyira nem. De hát olyan szép vagyok smink nélkül is...  😉

 

Anyut megműtötték pénteken.

Aznap hívott, mikor kicsit magához tért, hogy a körülményekhez képest rendben van.

Tegnap egész nap semmi hír nem volt róla, az üzeneteket el sem olvasta, nem is hívott. Abban maradtunk, hogy majd ő fog hívni mindenkit, mert ő érzi, hogy mikor van ereje, kedve beszélni. 

Késő délután már nem bírtam tovább, csak rácsörögtem. Kinyomta, de pár perc után visszahívott, hogy nincs jól, nem kap levegőt rendesen. Azt is mondta, hogy az orvos nem tudja mitől van. 

Ő hajlamos a pánikra, ami ilyen tünetekben nyílvánul meg nála, de tartok tőle, hogy most nem erről van szó. Remélem ma már ő fog hívni, és jobban lesz. Nem igazán vagyok nyugodt, ráadásul annyira rossz, hogy látogatni sem lehet. 

Mai terveim.

• Fél nyolckor már felöltözve, megreggelizve ültem a géphez, az első mosás beindítva. Kicsit dolgozni fogok a blogírás után.
• Takarítok aztán, mert ma csak Mórral ketten vagyunk itthon, szabad a pálya. Charlie baráti horgászatra ment valahová vidékre. Belami Szegeden van Iluska albérletében, Kismacsó is délután lesz csak itthon.
• Ebédem ugyan van, de vettem húst tegnap, hogy előre dobozoljak egy-két napra kaját, mert holnap egész nap az irodában leszek. 
• Mára is napfényes időt mondanak, úgyhogy Mórral délután csavargunk egy nagyot kint. 
• Este tornázok. (Nem ér nevetni, a héten kicsit komolyabban veszem a mozgást ((is)), van is izomlázam rendesen.)

A hosszú hétvége

 A "nyaralás" rövid volt, mire belejöttünk volna, vége is lett.

Sajnos nyűgös üzemmódban voltam, megjött, plusz átléptem a düh fázisába, szóval nem lehetett egy leányálom velem lenni. 

Persze azért volt jó is, Charlie pecázott minden reggel, igaz, halat azt nem fogott, de én sem lelek minden alkalommal kincset, ha turiba megyek, mégis szeretek "vadászni".

Mór sokat volt kint, szaladgált, szaglászott, és elég koszos volt szegénykém.

Én olvastam, kint is, kabátban, meg sorozatokat is néztem, azt bent. 

Adtam egy esélyt az Emily Párizsban-nak. Hmmm... No, tényleg nem egy értékes film, nekem sokszor kínos valamiért, de leköt, meg tetszenek a ruhák, Párizs, szóval nézem tovább, asszem'.

Belamiék 23-án délután mentek el a lakásból, mert másnap egész napos ügyelete volt.

Mi szombaton este jöttünk haza, Kismacsó 1 órát várt ránk, mert az apja hamarabb hazaért vele, a kulcsát meg múlt héten a lakásban hagyta. Még jó, hogy nem találtuk ki, hogy még maradunk vasárnapig, mert mehetett volna Anyuékhoz aludni.

Nagyon fáradt volt a verseny miatt, ahonnan most ezüstöt hozott el. (Egyetemi erőemelő bajnokság volt.)

Vasárnap az óraállítás miatt hamar indult a nap, mert nem szórakoztunk Mórral, majd szép lassan tologatjuk a reggeli első "ügyintézés" időpontját.

De legalább 7-kor már a piacon válogattuk a sok friss zöldséget és gyümölcsöt. K.rva sok pénzt lehet költeni minden alkalommal, de olyan jó érzés ezeket enni. 

8 után bejelentkezett Belami, hogy ő a 25! órás ügyelet után inkább hazafelé jönne, mint Apuékhoz. 

Azért nagyon jó érzés, hogy szeret itthon lenni, és inkább autózik egy csomót, hogy a mi főztünket egye, meg velünk töltse az idejét.

Így esett, hogy a vasárnapi ebédnél négyen voltunk, mint a régi szép időben, plusz Mórci aludt az asztal alatt. (Már alig fér be, de nem érdekli, azért is beszuszakolja mindenhová magát, ahol pici kora óta szeret lenni.) 

Délután aludtunk egy rövidet, aztán (sovány) mascarponés, túrós pohárkrémet csináltam uzsonnára, ami a diétámban is van.

Apropó diéta!

Nem, nem sikerült a három nap alatt tartani a gyeplőt, ettem rétest, chipset, csokit. Leszartam az egészet a három nap alatt. Nem voltam büszke magamra, ez sem tett hozzá a "jókedvemhez". Mindegy, lapozzunk! Vasárnap már visszatértem a rendszeremhez, de megdöbbentő, hogy egyből egy kilót ugrott pluszba a mérleg. Lehet, hogy ez csak víz, meg visszaáll a mérleg nyelve, de akkor is letaglózó élmény volt.

A sétát korábbra tettük, hogy Mór teljes fürdésen essen át, mert ráfért már.

Jöttek a fiúk is sétálni, nagyon jó érzés volt, le szerettem volna fényképezni, de Kismacsó heves ellenállásába ütköztem, mert "nem úgy volt öltözve". Hát jó. Elraktároztam a fejemben a pillanatot, hogy bármikor előszedhessem. 

Este hatkor már Mór illatos és tiszta bundával rosszalkodott, Belaminak vacsorát készítettem, hogy indulhasson vissza Pestre, mert ma már dolgozik. 

Este még pörögtem egy sort magamban, hogy köd van, meg autópálya, és jajjjmilesz', de aztán szerencsésen megérkezett, én meg lenyugodtam. 

Mondjuk... Talán... Nem vagyok most topon. Ez van.   

   

Ma nem volt kedvem sírni

Azt hiszem, hogy erre a napomra nem leszek túl büszke, de emlékezetes marad, az biztos.

Csak mert egész nap lóf.szt sem csináltam, de tényleg. Megnéztem két Disney mesét, és pont ezért nem főztem, hát pizzát rendeltünk, és dobozból ettem a tévé előtt, hogy még mosogatni se kelljen. Elég sok bort megittam hozzá, mert Charlienak eszébe jutott, hogy el kell menni a boltba, és akkor ő nem ihat alkoholt, szóval az ő borát is én ittam meg.

Aztán délután ebben a mederben folyt tovább saját magunk kényeztetése, mert fagyit ettünk, meg sütit. Meg sorozatot is néztünk. 

Összességében elég szarul vagyok.

Inkább fizikálisan, mert ennyire azért nem szoktam elrúgni a pöttyöst kaja ügyben. Hát most megvolt ez is. Lépjünk is tovább!

Egyetlen hasznos cselekedetem az volt, hogy a múltkori selejtezésből összegyűjtött apróbb emlékeket elraktam az "emlék bőröndbe".

Ez egy viharvert, igazi koffer az egyik szekrénynek a tetején, kicsit dísz, de ez rejti azokat a dolgokat, amiket majd nagyon öregen elő fogok szedni, és elmélázok felettük.

Vannak benne szerelmes levelek, jó sok, igazából nem vagyok benne biztos, hogy valaha is szeretném újra elolvasni őket, de kidobni még nem tudtam őket.

Az igazi kincsek a fiúkhoz köthetők.

A pozitív terhességi teszt Kismacsóról, sajnos Belamié negatív lett az első, utána már laboreredményem van, azt elraktam.

A rugadalózó, fodros ingecske, amiben mindkettőjüket hazavittem a kórházból. Mellette a két kis karszalagjuk. A tinta már alig látszik rajtuk.

Babanaplók. Belamié fullra tele, Kismacsóé szellősebb, akkor már kevesebb időm, hangulatom volt rá. Állítólag ez tipikus. 

Belami híres rózsaszín macija, aminek alig van szőre, és szét van csavargatva az orra, apró gyerekkéz csinálta, mikor álmos, vagy ideges volt. Meg -ugye- a mosás se sokat segített rajta, de még egyben van. 

Kismacsó cumija.

Apró, kihullott tejfogacskák.

Anyák napi ajándékok, amiket ők csináltak. Levelek, amiket nekem írtak, csak úgy. Rajzok, kívánságlisták a Jézuskának. 

Ezek felett már most órákig képes vagyok ülni, de veszélyes üzem, én mondom, könnyen sírás a vége. Úgyhogy most csak beleraktam az innen-onnan előkerült, megőrzendő dolgokat, és gyorsan rápattintottam a fedelét. Ma nem volt kedvem sírni.

Ilyenek 4

Áhh! Csak a szokásos.

Már túl is vagyok a hülye kis megfázásomon, de cserébe a hangulatom megint a béka s.gge alatt van.

Ma már ott tartottam, ha meghallom, hogy "maradjotthon", vagy "vigyázzunkegymásra", akkor üvegrepesztő hangon sikítani kezdek, esetleg ütök. Mert rohadtul nem jókedvemben mentem Pestre, és Belami sem azért utazgat, mert nem bír a fenekén maradni. 

Ja, és elvileg itthon dolgozok, de holnap is be kell mennem az irodába, mert 15! tértivevényes levelet kell abszolválnom. Egy olyan témában, amit már hétfőn lebeszéltem az összes érintettel. De! Meg kell írni levélben is, mert CSAK (felsőbb utasítás). Minden gyámnak. Már pénteken meg kellett volna. Hát hogyne.

Ahhoz képest, hogy azt gondoltam, majd most rendbe teszem az összes aktámat, mert annyi időm lesz... Muhahaha! Ahogy azt Luluka elképzelte. Lóf.szt! Csak kapkodok, mint máskor, sőt.

Le kellene csillapodni, de nagyon.

Én ezt az egész helyzetet nem érzem alkalmasnak erre, de lehet, hogy más jobban csinálja, nem tudom. Én egyre zaklatottabb vagyok, és még csak nem is a szorongás miatt, hanem egyszerűen úgy érzem, hogy minden szalad, csúszik ki a kezemből, és nem vagyok ura semminek. Most nem félek, hanem dühös vagyok, agresszív. Nyilván ez is egy reakció az adott helyzetre, de én nem így akarok érezni, működni. Össze kell szednem magam. Tervek kellenek. Most, azonnal!