Inkább képek

Egy fotón az új szandálom és a lakkozás. 

Amúgy meglepődtem magamon, hogy pont ez a nagyon csillogó szandál tetszik háromezerért a kínaiból. Voltam pár helyen, felbróbáltam egy csomó huszonvalahányezer forintos lábbelit, de ez volt a legcsillogóbb, legkényelmesebb az összes között. Lehet, hogy nem bírja majd sokáig, de majd megmondom.

Ma megjött a kávé rendelésünk, és ajándékba kaptunk egy vizes üveget. Az enyém lesz, az fix. Máris imádom, ahogyan a nespressos utazós kávés poharamat, ami melegen is tartja a kávét, és nem lötyög ki belőle.

És akkor már megmutatom Mórt az új Bol-Dog nyakörvében, amihez van hám és póráz is, és a csokornyakkendő levehető, csak a kép kedvéért tettük fel. 

Amúgy Charlie nem merte megmondani, hogy mennyit költött erre a pöttyös szettre a kutyának, szerintem nem lennék bol-dog (haha!) tőle. 

Na, ez egy ilyen "mutogatós" poszt lett ma. És akkor még a turis cuccaimat nem is tettem ide, pedig ezerötszázból lett egy hófehér, rohadt koszos, de tökéletes állapotú tornacipőm (majd csinálok előtte utána fotót), egy szoknyám, egy rövidnadrágom és egy vékony pántos trikóm. Elég sok pontot ki tudok pipálni az előző posztomból, azt hiszem. 

A napokban kaptam

ezt:

És ezt is:

Ezt meg a nagyon fárasztó csütörtök után.
Hazafelé kitaláltuk Charlieval, hogy nem vásárolunk, nem megyünk a konyha környékére sem, egyszerűen csak kiülünk a házunkkal szemben lévő hamburgerezőbe, és utána már csak lazulunk lefekvés előtt. (Vittünk egyet Kismacsónak is. 😉 )

Ezt meg ma a piacon, a karamellásat még nem próbáltuk.

Ez meg egy baromi rossz nap

A szuperholddal új ciklus indult, úgyhogy ennek jegyében ma majdnem elpusztultam.
Nyűgös voltam, sírós, harapós, és még örülhettem, hogy ez nem egy héttel előbb kezdődött, mint általában szokott, szóval jóval rövidebb volt a szenvedés, de annál intenzívebb.

Délutánra eljött a pillanat, hogy hazafelé a buszon elkezdtem pörgetni magam a sírás felé, de annyira, hogy a végén kinevettem magam. (Remélhetőleg ebből semmi nem látszott mások számára.)
Csak annyi történt, hogy a buszom mindig elmegy Anyuék előtt, ahol a két fiúval laktam egy ideig a válás után, és erről eszembe jutottak azok az évek, meg vádolni kezdtem magam, hogy sokkal jobban is csinálhattam volna akkor és ott, ami tök hülyeség, de a sírásig hergeltem magam ezzel.
Láttam az összebújós estéinket, egy Petőfi kötetet, amiben volt egy csomó kedvenc versük, mindig kérték őket esténként.
Láttam, ahogy reggelenként indulunk az oviba, iskolába, közben esős napokon csigákat mentünk az útról, hogy ne menjenek keresztül rajtuk.
Emlékeztem hogyan siettem haza minden egyes nap, hogy végre velük lehessek, mert jobban rájuk voltam szorulva én, mint ők rám.
És csak cibáltam elő egyik képet a másik után az elmém legféltettebb bugyraiból, míg rá nem jöttem, hogy tulajdonképpen én most sírni szeretnék, ezért csinálom ezt. Ezen meg nevetnem kellett.
Hát így.

A vidámabb zárás érdekében megmutatom az új manikűrömet, ami csodás összhangot mutat a kesztyűmmel & sapkámmal. Hát nem gyönyörű? :-)

Ez egy jó nap

Több okból is.

Volt időm megcsinálni a szemöldök- & szempillafestést magamnak.

Nagyon jó volt pár órát eltölteni Levegővel. Jót pletyiztünk, ez feltöltött.

Aztán hazafelé beugrottam a turkálóba, és találtam egy fényes, fekete Gabor táskát.

Az csak hab a tortán, hogy 300 forint volt.
Én ezt már kinéztem a drágábbik turkálóban múlt héten, de nem voltam benne biztos, hogy ki tudom szépen fényesíteni, ezért nem vettem meg jóval többért.
Amit ott nem adnak el szombatig, az átkerül ebbe a másik turkálóba, ahol már negyed annyiért árulják a következő hétfőtől, szóval nekem ez a kedvenc turim.
Már többször is jártam így, hogy a kinézett darabot megtaláltam később itt.
Gyönyörűen ki tudtam fényesíteni áttörölgetés után, szóval boldogság van.
Ez a harmadik fényes táskám a lakk félcipőmhöz, valahogy hamar tönkremennek ezek a típusú darabok, legtöbbször betörnek csúnyán valahol. Még jó, hogy a cipőm jobban bírja, mert az két nullával többe került azért.

Aztán beugrottam ezért a terítőért a háztartásiba:

 

Ezt a terítőt ugyancsak múlt héten néztem ki, mikor a képen látható pöttyös bögrékre vadásztam.
Közelebbről:

Egy Charlienak, egy nekem.
Ezek valahol a kávés- és a teáscsésze között vannak méretben, pont megfelelőek egy nagyon tejszínes eszpresszóhoz.
Egy másik helyen vadítóan gyönyörű piros alapon fehér pöttyös kávéscsészék voltak aljjal, de olyan pici volt a csésze, hogy az nem lett volna elég a reggeli adagomhoz, ezért inkább ezt/ezeket választottam.

Szóval én ma csak vertem a pénzt, de ügyesen, okosan.
Még körömlakkozás van mára betervezve... Országos gondok. Mi? ;-)