2017. március 23., csütörtök

Díszítő sor: egy ilyen, egy olyan

A keddel nem volt semmi baj a szájsebészet ellenére sem.
Volt röntgen, sajnos tényleg képtelen helyzetben van a bal felső bölcsességfogam, ezt bizony ki kell műteni. Április 22-én szombaton lesz a kellemetlenség napja. És bent kell egyet aludni a kórházban. Hm... Jó könyveket kell szereznem... vagy ütős fájdalomcsillapítót, aztán aludni egy hatalmasat.

Szerdán kifejezetten jó napom volt, rengeteg munkával.

Ma megint érthetetlenül rossz napom volt.
Reggel átmentem az előző helyemre értekezletre, mert Margó hívott, hogy névnapozzak velük utána. Persze ment a lelki "terror", hogy mikor megyek már vissza hozzájuk, hiányzok a kollégáknak, és a lányok is minden nap emlegetnek. Mondtam nekik, hogy szerintem eldöntik majd helyettem fent az igazgatóságon, hisz eddig is így volt. Mosolyogtam közben, de elhatalmasodott rajtam valami hihetetlen rosszkedv.

Nem is tudom hogy fogalmazzam meg mi a bajom.
Egyik részről tök kényelmes és jó lenne újra Margóval nyomulni, sokkal kevesebb felelősség és munka ugyanannyi pénzért (mondjuk most épp kapok helyettesítési pénzt, ami miatt több a fizum, mint a mérnök férjemnek, de ez csak átmeneti).
Árnyoldal viszont, hogy néha untam magam, és az az otthon lepusztult környezetileg, teljesen megfekszi a gyomrom, a kedvem.
A jelenlegi helyem szép és esztétikus, a borzalmasnak gondolt lányokat nagyon megszerettem, és szerintem ők is kezdenek elfogadni engem.
Ám sok esetben nyomasztóan hat rám a felelősség, és a gyerekek totálisan leszívják az energiámat, mert itt nem engedhetem meg magamnak, hogy egyet hátrébb lépjek probléma esetén (amott megtehettem, én voltam a "jó zsaru", Margó meg a "rossz zsaru" időnként), mert nekem kell megoldanom egyedül mindent, nincs pardon, és bizony tévedni sem ajánlatos.
Jön az ellenőrzés hamarosan, emiatt is stresszes vagyok, mert maradéktalanul el tudok számolni az elmúlt két hónappal, de ami előtte volt... Abban sem vagyok biztos, hogy minden papírt elő tudnék adni azonnal, hisz csomó dolog nem futott át még a kezemen, ráadásul sok minden rég volt frissítve, egyik dolog jön elő a másik után, és akkor hol vannak a napi dolgok, a lányokkal töltött minőségi idő (na, az aztán tényleg sehol), stb...
Ugyanakkor itt repül az idő, kihívás minden nap, szeretek újat tanulni, jól megcsinálni valamit. Szeretem, amikor a gazdasági ügyintéző dicsérget, meg azt hallom vissza, hogy tanulékony vagyok, és látszik rajtam, hogy jól szeretném csinálni, meg hogy kedvelnek itt is. Ezek jó érzések. Ahogy az is, mikor picit később érkezek reggel, és a bent lévő lányok kint ugrálnak, hogy már alig vártak, azt hitték nem is megyek... Most hogy hagyjam itt őket?! Áhh, annyira nehéz! Legszívesebben osztódnék, hogy ott lehessek mindkét helyen...

Vagy keresni kell egy teljesen másik munkát.
Mert hiába edzek, hiába van meg itthon, hogy tényleg pihenhetek, folyamatosan kimerült vagyok. Mint akit kifacsartak testileg, de főleg lelkileg.
Elképzelhető, hogy ezt most azért látom ilyen sötéten, mert a tavaszi fáradtság, meg a pms együtt sok, de azt jobb napokon is érzékelem, hogy eltelt hét!!! hónap, és még mindig nem sikerült megszokni ezt a fajta terhelést. Vajon megszokom e egyáltalán valaha is?

Ám a sorminta szerint holnap jó napom lesz.
Reggel edzéssel szeretnék indítani, mert délelőtt új lányt hoznak, és nem akarok elmászkálni utána.
Meg -ugye- péntek lesz, ami már önmagában is megnyugtató.
Várom a hétvégét. Nagyon. 😉

2017. március 20., hétfő

Hormonok rabja

Úristen, de f.s napom volt!
Pedig nem történt semmi, csak megint a hormonok.
Én nem közvetlenül a piros napok előtt vagyok rosszul, hanem hét-nyolc nappal előtte. Ilyenkor tudnék folyamatosan sírni, meg kiakadok mindenen, ahogy ma is.

Kitalálták, hogy minden otthonba szerelnek fel ilyen panaszládát, amibe a gyerekek név nélkül dobálhatják bele a panaszaikat.
Legtöbb helyen teledobálják mindenféle hülyeséggel, rosszabb esetben almacsutkával.
Nálunk az első héten üres volt, örültem is, hogy nem kell kivizsgálni semmilyen panaszt, továbbküldeni, bohóckodni.

Ma két levél volt.
Az egyik valószínűleg véletlenül keveredett oda, mert a "Kívánság Kosárba" szánták amúgy szerintem.
A másik viszont szíven ütött, mert veszett rossz helyesírással így kezdődött: "Nemszerettem az uj nevelőt..." Szinte biztos voltam benne, hogy az egyik titkos kis kedvencem írta, ő ír ennyire sz.rul helyesen, úgyhogy duplán fájt a dolog.
Névtelenség ide, vagy oda, én rákérdeztem nála, hogy mivel bántottam meg. Mire kiderült, hogy nem rám gondolt, hanem az új gyermekfelügyelőre, mert ők minden dolgozót nevelőnek hívnak.
És nem ám, hogy megkönnyebbültem, hogy mégsem én mértem fel nagyon rosszul a kapcsolatunkat, hanem teljesen ráült az egész napomra ez a (végül is) indokolatlan rossz érzés.
Biztos a gyerek is érezhette, mert egész nap nem lehetett rólam levakarni, valahogy egyfolytában igyekezett hozzám érni, belelógni az aurámba. (Őt amúgy tényleg nagyon kedvelem.)

Végül már komolyan teljesen saját magam agyára mentem, úgyhogy elmentem edzeni.
Vért izzadva futottam harminc percet, annyira utáltam az egészet, hogy alig vártam, hogy megcsináljam a lábgyakorlatokat, meg a hasazás és nyújtás után indulhassak zuhanyozni.
Visszamentem dolgozni, és ott folytattam a tipródást, ahol előtte abbahagytam, szóval most a mozgás sem segített.
Kész szenvedés volt minden perc, úgyhogy leléptem hamarabb, mint terveztem, mert értelme nem volt, hogy ott legyek. Komolyan megérdemelném, hogy kapjak a fejemre a mai napért, mert ennyi erővel szabin is lehettem volna.

Sajnálom, hogy ilyen rosszul indul a hét.
Holnap meg a szájsebészeten kezdek a bölcsességfogam miatt, időpontot fogok kapni műtétre. Legalábbis szerintem. Csodálatos folytatás. Nemde?
Áhh, inkább megyek Szomszédokat nézni. 😢

2017. március 18., szombat

Kis vegyes

Csütörtökön meg azzal folytatódott a Lulu wellness, hogy a Lidl-ben a kosárba dobtam egy lidlis lakkot, amiről hallottam már jó véleményt, és tényleg:




Nagyon szeretem ezt a "ferraris" pirosat, már rég keresem, mert ami ilyenem volt, az már beszáradt. Öröm és boldogság, ráadásul nagyon olcsón.

A magamra rótt edzések is megtörténtek, mondjuk csütörtök után pénteken is menni, nem ízlett annyira. Pedig csak a futás volt közös pont a két napban, teljesen más gyakorlatokat csináltam, teljesen más testrészekre, de akkor is. Nekem az vált be, ha két edzés között van egy pihenő nap.
Ennek örömére van most olyan izomlázam, hogy reggel alig bírtam kimászni az ágyból.

Sajnos az evésre nem fordítok elég gondot, vannak kilengéseim.
Tegnap például barátnős tali volt este, és a közös kávézás után átültünk az éttermi részre, ahol "Meki" is volt. Naná, hogy szemetet ettem. Persze light kólával, mert úgy kerek.
Én nem tudom mi ez a vonzódásom időnként a nagyon nem egészséges ételek felé, de gyanítom, hogy az ízfokozók a felelősek. Mindenesetre le kellene erről szokni teljesen.

Munka szempontjából nagyon jó hetem volt, kezdek egyre jobban belejönni a dolgokba. Mondjuk meg is teszek mindent érte, rettentően figyelek, sokat kérdezek, és végiggondolok mindent százszor.
Meg is dicsért a gazdasági ügyintéző az egyik számlám miatt, hogy milyen szépen csoportosítva vannak rajta a tételek, fénymásolta, és körbevitte a többi otthonba, hogy így szeretné mindenkitől megkapni a ruházati számlákat. Persze ez nem nagy cucc, ha a számlaíró az üzletben képben van, de amikor egy kínai boltosnak kell elmagyarázni, aki felét sem érti annak, amit mondok, na akkor az teljesítmény.
Voltam fegyelmi tárgyaláson, és minden erőfeszítésem ellenére kirúgták a suliból az egyik lányomat, egy másikért meg mennem kellett az igazgató irodájába, mert verekedett, és hat napra eltiltották a suliból. Sajnos ezek mindennapi dolgok nálunk.
A fennmaradó időben meg rágom át magam azokon a nyilvántartásokon, amiket időnként frissíteni kell, és ezért még alig -, vagy nem is találkoztam velük. Megmondom őszintén én még nem unatkoztam a munkahelyemen soha.

Amúgy azt imádom ebben a munkában, hogy teljesen magam osztom az időmet.
Például csütörtökön és pénteken is ragyogó jó idő volt, úgyhogy egy csomó mászkálós dolgot bonyolítottam le, mert annyira jó volt száguldozni a biciklin a városban.
Máskor meg épp rossz az időjárás, úgyhogy olyankor meg belebújok a papírjaimba, a lányoknak meg töltök le jó kis kuckózós filmet, amit legszívesebben velük néznék, de erre nem nagyon szokott időm lenni, ha haza akarok jönni normális időben.

Persze tudom én, hogy most szerencsés időszak van, mert nincs Sátánka szerű gondozottam, és minden borulhat, ha bekerül egy extrém eset, de most annak örülök, ami épp van.

Még mindenki alszik nálunk, ez a jó a nagy gyerekekben, hogy hagyják az embert aludni, sőt, inkább én várom már, hogy végre felkeljenek.
Sajnos Charlie beteg lett, ő azért alszik még, el sem tudott ma menni a fotós suliba. Remélem csak átszalad rajta, semmi komoly.
Na, megyek is, mert ezer a dolog, és haladni kell. Majd jövök.

2017. március 15., szerda

Lulu restaurálás

Ma erről szólt a nap.
Jó sokáig aludtunk. Aztán szemöldököt, szempillát festettem magamnak, majd elmentünk Anyuékhoz ebédelni.
Délután pedig hajat festettem... Illetve Charlie festette, én meg turbánnal a fejemen (a henna nem száradhat ki) filmeket néztem.
Összességében semmi különös nem látszik rajtam, mert soha nem hagyom elfajulni a helyzetet: hennázok, mielőtt látszanának az ősz hajszálak, és azt sem várom meg, hogy kifakuljon nagyon a szempillám és a szemöldököm. Ettől függetlenül rengeteg, egyre több időbe kerül, hogy fenntartsam a magamtól elvárt állapotot. Áhh, én már örökké időhiányban fogok szenvedni!
Ma lett volna edzős nap, de eszemben sem volt, hogy ezért most utazgassak. Majd holnap. Meg így pénteken is.
Nem vagyok kibékülve az öregedéssel. Kifejezetten utálom.


Megan Hess "Powder Room"

2017. március 13., hétfő

Van új edző pólóm!





Ma kipróbáltam, és nagyon jó. Szellőzik, nem tapad hozzám akkor sem, mikor már a harmincadik percben járok a futásban.
A színe... borzalmas. Hagyjuk! Ez volt akciós, különben nem is akartam venni semmi ilyesmit, csak zokniért mentem a Decathlonba. Olcsójános vagyok. 😝
És fölösleges írni, hogy fogynom kell még. Tudom. 😏

2017. március 12., vasárnap

Ilyenek (is) vannak (update)

Sajnos egy hetet nehéz úgy összefoglalni, hogy minden fontos esemény benne legyen, úgyhogy inkább csak "villantok".

Lenti képekkel a tavaszt várom, mert hihetetlenül kívánom a színeket mind az engem körülvevő tárgyakban, mind a manikűrben, mind az öltözködésben, tulajdonképpen mindenben.







A hangulatom változó, de ok nélkül nem vagyok kedvetlen.
Lehet, hogy sok szempontból nem nekem találták ki a vezetői pozíciót, de repül vele az idő, és rendkívül sok esetben rettentő hasznosnak érzem magam tőle.
Sajnos ennek meg az a következménye, hogy estére már fáradt vagyok, csak robot üzemmódban működök. Maximum Szomszédokat "nézek" teregetés, körömlakkozás, egyebek közben, szóval ez inkább olyan nekem, mint a babáknak a cumi: megnyugszom tőle. (Amúgy tényleg elég meghallanom a főcím zenéjét, és egyszeriben kisimul az idegrendszerem. Gáz, de ez van.)

Kismacsó már egy ideje szakított Kisszőkével, de állítólag barátok maradtak.
Kismacsóból továbbra is nehéz bármilyen információt kihúzni a szerelmi életével kapcsolatosan, de szorgosan próbálkozok.
Pár hete valahogy a fejembe ette magát, hogy Kismacsónak van megint valakije, de gyanúsan nagy a csend, valami nem stimmel. Rémálmaiban egy felnőtt nő hálózta be, akinek minimum három gyereke van, a legidősebb közel azonos korú Kismacsóval.
Nőnapon csokit kaptam tőle, úgyhogy elérkezettnek láttam az időt egy kis faggatózásra.
-Csak nekem vettél nőnapi ajándékot? -kérdeztem nagy fifikásan.
-Nem, még egy valakinek vettem.
-Az új barátnődnek?
-Nincs új barátnőm.
-Akkor kinek vettél?
-Valakinek, akit kedvelek, de még nem járunk együtt.
-Hány éves? -vettem egy jó nagy fordulatot, és összeszorított foggal vártam a választ.
-19 éves. (Kismacsó majd júniusban lesz 17.)
-Főiskolás már?
-Nem, végzős, de nem a mi sulinkban.
-Szóval házi nyúlra nem lősz.
-Nem, abból már megjöttem.
-És mi a neve?
-Na elég mára a faggatózásból! Nem mondom meg, mert azonnal rákeresel. Majd.
Phűűű! Akkor jól éreztem, hogy idősebb, de mégsem olyan vészes a helyzet.

Belami.
Oroszországban fog egy hónap gyakorlatot tölteni a nyáron. És magának pályázta, intézte, mindent.
Annyira büszke vagyok rá, olyan hihetetlenül önálló, okos, gyönyörűséges.

Én komolyan nem értem hogy lett két ilyen fantasztikus gyerekem, mert semmi különöset nem csináltam, "csak" szerettem/szeretem őket nagyon-nagyon. Kb. ennyi a nagy titok.

Charlie most nincs topon, de a hétvégénk (a szombat reggeli veszekedést leszámítva) jól alakult.
Sokat voltunk együtt, színházaztunk, ma meg Zozó kerilányoztunk. Imádtam minden percét.

Most pedig előkészülök a vacsorához, mert Belami csak holnap megy vissza az egyetemre, úgyhogy tudunk együtt enni, meg még beszélgetni.
Csinálok meleg szendvicset, forró mézes-citromos teát. Jó lesz. 😉

2017. március 3., péntek

További jóságok

Tegnap amúgy szabin voltam, és lesznek még ilyen lerövidített heteim, mert pedagógus mennyiségű szabim van, amit nem tudok nyáron egyben kivenni, tekintve, hogy mi nyáron is dolgozunk, sőt.
Szóval a fenntartó nem fizet bent maradt szabit, mert vedd ki, de hogy hogyan, az senkit nem érdekel. Hát akkor majd én kitalálom, mert nem vagyok egy mártír típus, aki a szabadsága alatt is dolgozik.

Szabadság ide vagy oda, edzeni azért elmentem reggel, és sétálva jöttem hazafelé a gyönyörű napsütésben, nagyon finom volt, na.
Aztán kávéztam egy nagyon kedves régi munkatársammal, remélem hamarosan ismételünk a kibővített körrel, már az idő is pont jó hozzá.

Ma szeretnék minden házimunkát gyorsan elvégezni, mert senki nincs itthon, szóval haladhatok.
Így holnap lehet majd lötyögni Charlieval, esetleg csinálni egy jó kis fotózást, mert nincs rólam friss kép, mióta levágattam a hajamat. (Ami amúgy most tök béna már, de úgy terveztem, hogy majd csak április elején megyek megint fodrászhoz, hogy elől jól megnőjön. Jesszusom mit csinálok én vele addig?!)

Ja, és itt vannak a Girls sorozat (nekem) legújabb részei is, úgyhogy pihenés gyanánt megnézek majd egy-kettőt.

Ez egy jó hét

Ugye annak számít, ha nem nagyon van mit mesélni róla, mert szépen, rendben csordogál?

A munkában nyugalom van, csinálom, amit épp kell, és igazából jól érzem magam.

A piros napok ellenére voltam három alkalommal tornázni, szerdán kicsit túl is toltam az egészet, félő volt, hogy kicsináltam az egyik belső combizmomat, de másnapra szépen rendbe jött, elég volt az éjszakai pihenés neki.

Apropó, piros napok!
Sikerült visszateázgatnom a 28 napos ciklust (múltkor rövideltem a 25 napost), nekem (még) mindig segít a cickafark, palástfű kombó. Az elsőt a ciklus első felében iszom naponta kétszer, a másikat meg a 14. naptól.
Most azon tűnődöm, hogy igyam megint, vagy hagyjam magam most békén egy hónapig.

A fiúk most mentek el az apjukhoz, Charlie suliban ma és holnap, szóval azon ritka alkalmak egyike van, hogy totál egyedül vagyok, és ez most jó nekem.
Fáradt vagyok, de csomó mindent szeretnék hétvégén csinálni.... Például blogolni is. 😜 Reszkessetek, jövök még! 😉

2017. február 26., vasárnap

Vasárnapi ebéd

Tegnap Charlie vett tököt a piacon, de nem olyat, amilyet szoktunk, hanem azt, ami szárazabb, és finom gesztenye íze van. Megsütöttem, megkóstoltam.




Kitaláltam, hogy egy részét beleteszem az ebédre készülő salátába, mert lehetett kockázni szépen.




Aztán elővettem a házi sajtokat, amiket Charlie ugyancsak a piacon vett, és azokból is kockáztam bele.




Volt abban fokhagymás, füstölt, vargányás, raclette. Nyami, annyira imádom a sajtokat! Elpusztulnék sajtok nélkül.
Meg szárított paradicsom.




Aztán görög joghurtot, meg egy pici krémsajtot, csipet sót összekevertem, és tadáámmm, kész is lett a pikáns sali a húshoz (na, azt jól elfelejtettem lefényképezni).




Gyümölcsleves volt még előtte.




Most pedig sül a süti a sütőben, mert a vasárnap délutánhoz az is hozzátartozik. 😋

2017. február 25., szombat

Ajj, de szeretem a hétvégéket!

Péntekre már megint eléggé kipukkadtam, az edzés is kínszenvedés volt, de azért is megcsináltam (bizony nem volt harmadik szem nyitogatós).
Aztán munka után gyorsan bevásároltunk Charlieval, és végre hazaértünk.
Ő nagy lelkesen főzni kezdett, mert sajnálta volna veszni hagyni az előző nap beszerzett gombát, én meg jól pihenőre fogtam magam, aztán semmit nem csináltam.

Később filmet néztünk, meg magamba tömtem egy csomó csokit.
Nem vagyok büszke magamra, de hamarosan megjön, és ilyenkor csak az állít meg, ha nincs itthon több édesség. (Na, ezért nem tartok itthon sok csokoládét, ilyesmit.)

Ma továbbra sem tudtam magam rávenni semmi házimunkára, igaz nem is voltunk túl sokat itthon.
Azért ágyneműt mostam, és indulás előtt jól megcsipeszeltem az erkélyen, hogy le ne fújja a szél, mert olyan igazi "ágyneműszárítós" idő volt.

Belami csütörtökön este volt itthon, aztán pénteken ment is vissza, mert hétvégén az Oszkár bűvöletében él, megnézik a jelölt filmeket, vasárnap éjszakától meg a gálát a moziban, mert Szegeden ennek hagyománya van, és Belami ki nem maradna belőle.

Kismacsó szülinapi zártkörűn van ma este, úgyhogy jelenleg az ő társaságát is nélkülözni vagyunk kénytelenek.

Mi Charlieval a szülővárosában voltunk az anyukájánál ebédelni, előtte egy rekord rövidségű turkáláson voltam (nem vettem semmit, de annyira jóóó volt!), majd ebéd után aludtunk egy hatalmasat anyósomnál (hihetetlen jókat tudok nála szundítani).
Ugyanitt van most egy fotókiállítás, amit Charlie látni akart, úgyhogy elmentünk, és megnéztük. Mivel a tárlat kávézóval egy légtérben van, így ittunk egy-egy fantasztikus kávét, és megvitattuk, hogy kit melyik kép fogott meg, és még a vendégkönyvbe is beírtunk.

Itthon én ma már semmit nem csinálok, csak belemerülök egy kád kókuszos illatú (muhaha), habos vízbe, aztán olvasgatok kicsit, és édesdeden aludni fogok. Mert töltődni kell.