Itt is van a szeptember

Ez a hét alapvetően laza, mégis olyan fáradt vagyok.

Eddig tornára is egyszer! tudtam rávenni magam, mióta hazajöttünk, és az új mozgással kapcsolatosan is annyit intéztem, hogy tetszik a reformer pilátes, de hétszentség, hogy annyit nem fizetek érte, a súlyzós edzésekhez meg nem tudok dönteni a személyi edző kapcsán, úgyhogy megbeszéltem magammal, hogy a jövő héten úgysem tudnék menni, ezért elnapolom a kérdést. Mellettem szóljon, hogy rögtön ezután fogtam neki tornázni itthon. 

Este tízkor már alig bírok ébren maradni, úgyhogy nem is szoktam erőltetni, és napközben is relaxálok fél órát, ha megtehetem. Szóval az alvókámmal nincs gond, de azért nem kellene átaludni az életemet. 

(Kelsem Eng)

Allergia.

Tavaly nagyon csúnyán belemásztam pont Belamiék esküvője környékén, az erősebb gyógyszertől meg rosszul voltam. Lobelin ekkor ajánlott egy Avamys nevű orrsprayt, amit szeptemberben fel is írattam, ki is váltottam, de végül nem bontottam fel, mert már az allergiás időszakom végén jártam. 

Most augusztus legelején éreztem, hogy kezdődik a "móka", úgyhogy hsználni kezdtem a sprayt, és láss csodát, működik. Egyszer sem volt allergiás napom, amikor taknyom-nyálam egyben, éjszaka nyitott ablaknál tudok aludni, nincs eldugulva az orrom, tényleg teljesen tünetmentes vagyok. Hurrá! Köszi Lobelin innen is!

Képzeljétek!

Vackor Mici felénk járt múlt szombaton, és találkoztunk. Az ő ötlete volt, és én nagyon megörültem neki. Kicsit féltem, hogy olyannak lát e, mint amiért felvetette a kávézást, de nagyon jól éreztük magunkat szerintem. Pont olyan humoros, optimista, kedves, helyes csaj, mint ahogyan nekem lejött a blogjából. Kár, hogy nem itt lakik. 

Szeptember.

Már évek óta nem nagyon jutott eszembe, hogy nyígjak a régi szeptemberekért. Amikor a fiúknak indult a suli, és az első napokban egy pohár bor mellett fedtem a könyveiket, Charlie meg írta a vinyettákat. Aztán még rohangáltam ezért-azért a papír írószerbe, meg mentünk az első szülői értekezletre, stb.. Szóval jó ez, hogy semmi különös nincs szeptember elején, de azért hiányzik. Egy kicsit.

Szabadság vége

A nyaralásnak vége, és ma már a szabadságnak is.

Szerdán este értünk haza, felpakoltunk, egy mosást indítottam is, aztán csütörtökön nagyjából egész nap ment a mosógép, valami hihetetlen sok szennyes tud összegyűlni tíz nap alatt. A nyaralás utolsó napján eszembe is jutott A két Lotti regényből az a kifejezés, hogy "leapadtak a fehérnemű halmok", vagy valami hasonló, mert szó szerint nem biztos, hogy így van. 

Tegnap délután Unot is megnéztük.

Jaj! Továbbra is el vagyok bűvölve tőle, sőt, egyre jobban, nem tudom ezt szavakkal igazán kifejezni, megfogni. Az biztos, hogy ő is egy lottó ötös nekünk  minden szempontból, valahogy sikerült úgy összeörökölnie a tulajdonságait, hogy azonnal rajongó üzemmódba kerülök, ahogy meglátom. 

A szeme... Az egy dolog, hogy még mindig kék, és nekem gyengém a kék szem, de olyan vesébe látó a tekintete, mintha mindent tudna, mindent látna. 

A SUP meg én

Az én nagy ötletem volt, mert tavaly olyan szépen ült rajta Mór. 😁

Alaposan utánajártunk, aztán Charlie megvette, itthon felfújtuk, láttuk, hogy hatalmas. Charlie kitalálta, hogy a tetőcsomagtartóra vesz két áthidaló sínt, hogy amíg nyaralunk, ne kelljen folyton leengedni.

Aztán jöttek a nehézségek.

Leresztve is elfoglalja a fél csomagtartót, és akkor még ott vannak Charlie horgászós cuccai, az utazós Nespresso, és tele az autó. Hová tegyük a ruhákat, cipőket, kaját, stb... 

Aztán valahogy csak beszuszakoltunk  mindent múlt vasárnap hajnalban, és elindultunk. Nagyon vártam ezt a percet, mert utálom a pakolós, lerámolós, majd felrámolós részt. 

Utána azon tanakodtunk, hogy éjszakára hová tegyük, de végül a nem használt szobában a falnál elfér. 

Ki kellett alakítani ennek az egésznek a metódusát, hogy mi után mi jön, mikor megérkezünk a strandra, illetev elindulunk haza. Mert ott van a rohangáló Mór, a hűtőtáska, a strandos szatyor, meg -ugye- a három és fél méteres SUP. Ez némi feszültséget szült közöttünk, és a második alkalommal azt éreztem, hogy "egyen meg engem a fene, hogy ezt kitaláltam". Aztán tegnapra valahogy elsimult az egész. Viszonylag gördülékenyen rögzítettük az autó tetejére, a strandon erőinket megosztva behordtunk mindent, és a vízben voltunk jó sokat. Még Mór is, mert a deszkán szépen elüldögél, nézelődik. Így sokkal tovább van bent, mint amúgy, mert fürdeni nem igazán szeret. Egy vicc, hogy vízi kutyaként mennyire nem preferálja a vizet. 

Még messze nem használjuk ki teljesen, mert rohadtul kezdők és bénák vagyunk, ráadásul én fosok nagyon messze bemenni, főleg, ha Mór is a deszkán van. Egyedül kicsit felszabadultabb vagyok, tegnap a felállással is megpróbálkoztam, sikerült, de egyáltalán nem komfortos jelenleg. Így marad a térdelve vagy törökülésben bohóckodás, de mindent visz a naplementében üldögélni, evezgetni. Talán mégsem bánom már ezt az ötletemet.

Szabadság on

Mától szabadságon vagyok, egészen huszonhetedikéig.

Vasárnap pedig elutazunk Fonyódra, és ott leszünk tíz napot. Igazából elmegyünk másik otthonunkba, de Uno nagyon-nagyon hiányozni fog. Kicsit reménykedek, hogy eljönnek egy-két napra, de még nem éjszakáztak vele máshol, úgyhogy elképzelhető, hogy ez most még! nem jön össze. Mindenesetre ma is voltunk nála Charlieval, meg pénteken este is elmegyünk, mert fel kell töltekezni belőle rendesen. Annyira, de annyira...

Aztán vettünk egy supot a Balatonra.

Tavaly igazán jó élmény volt, mikor béreltünk egyet, úgy tűnt, hogy Mór szívesen üldögél rajta. Szóval most ez lesz a program a strandon, kipróbáljuk, hogy mennyi ideig hajlandó rajta maradni, Persze nélküle is használjuk majd felváltva, mert valakinek őt is figyelni kell a parton.

Meg olvasni szeretnék rengeteget, futni menni a hűvösben, meg nagyon-nagyon egészségesen és szépen enni. Ebben most Charlie is partner kíván lenni, remélem meg tudjuk valósítani, mert nem lett sokkal jobb a súlyom, kissé olyan, mintha végleg hozzám ragadt volna az a pár kiló. Mondjuk ebben a dinnyés, főtt kukoricás időszakban nehéz mértéket tartani, mert imádom mindkettőt. 

Talán írni is több időm lesz.  

Először is, nagyon szépen köszönöm Dóri, Bea és Gabi az albérlet ötleteket!

Azt hiszem, én jobban rá voltam erre tekeredve, mint Miklós, mert a legnagyobb lelki nyugalommal költözött be végül a munkahelye szállójára múlt pénteken. Azt mondta, hogy anyagilag ez jobban megéri, inkább saját lakást nézeget szép nyugiban, és addig elvan a szállón. Ez egy szoba fürdővel, minden más (konyha, mosókonyha) közös. A szoba csak az övé, ennyivel jobb egy kollégiumi szobánál, amúgy kb. ugyanaz. 

Aztán szombaton hazajött, és megnyugodtam.

Kicsit féltem attól, hogy csak álca a nagy nyugalma, de sokkal inkább megkönnyebbült volt, mint szomorú. Ő tényleg kiszeretett Lunából, vagy ahogyan ő fogalmazott, elhidegült tőle. Elegánsan, nem igazán mondott konkrét dolgokat, de ő nem tolja túl az információkat sohasem. Rengeteg terve van, maradni szeretne Budapesten, és bejárni nem akar tőlünk, pedig kapacitáltam, hogy költözzön haza, akkor tényleg tud takarékoskodni. Azt mondta, hogy az utazás így rengeteg idejét elvenné, azt meg nem szeretné. Hát jó.

Szombaton megtartottuk Belami szülinapját nálunk is.

Hozták Unot, úgyhogy felállítottuk a zsír új utazó ágyát, és aludt is benne. Utána elpakoltuk, szóval nagyon jó így ez a megoldás. 

Aztán szerdán én vigyáztam rá ismét, amíg az édesanyja edzésen volt.

Ezúttal nem jó ütemben jött ki az etetési idő, de sebaj, megetettem cumisüvegből. Kicsit féltem tőle, hogy efogadja e, meg a melegítést hogy oldom meg, mert a fagyaszttóból vettem ki az anyatejet, de sima liba volt. A pihenőszékéből figyelte, amíg kiolvasztottam a tejet, meg belőttem, hogy testmeleg legyen, utána a legnagyobb lelki nyugalomban bekajálta az egész üveggel, majd a büfiztetés alatt beájult, és aludt, amíg Ági hazaért. Én közben összehajtogattam a száraz ruhákat, meg befejeztem Szentesi Éva legújabb könyvét. Ez Ágié amúgy, de minden alaklommal, mikor én pesztrálom Unot, és épp alszik, akkor olvasok belőle. 

Most még az is eszembe jutott, hogy pár éve lőttem egy Vendula London táskát a Vinteden, és akitől vettem, az pár hete megkeresett, hogy pakolás közben megtalálta a hozzá tartozó pénztárcát, kérem e.

Még jóhogy! Miklós vette át nagy kalandosan végül, és azt mondta, hogy annyit kínlódott ezzel a hülye üzletemmel már (annak idején a táskát is ő intézte), hogy nagyon reméli, használom is őket. Így:

Egynapon belül fent, majd lent

Harminckét évvel ezelőtt, délután háromnegyed négy előtt néhány perccel megszületett Belami. 

Előtte volt egy zápor (vagy zivatar), de mire felsírt, már szivárvány volt az égen, láttam az ablakon keresztül. 

Harminc éve pedig Ági született, még az óra is stimmel.

Mivel az ő kerek szülinapja van ma, ezért a mai nap róla szól, a szüleinél ünnepeltek. Mi majd szombaton fogjuk megünnepelni mindkettőjükét.

Mindig beszélek Belamival a "szüli percében", ha nem vagyunk együtt, akkor telefonon.

Most is így történt, kicsit elmorfondíroztunk azon, hogy egy éve még nem is sejtettük, hogy Uno már itt lesz, és mekkorát fordult a világ, hová fokozható ez még. Épp búcsúzkodtam, mikor láttam, hogy Miklós hív.

Szakítottak Lunával.

Én ezt láttam jönni, de titkon reménykedtem, hogy rosszul mértem fel. Azt mondja közös döntés volt, de szerintem ő akarta már a végét, ezért is van, hogy Luna a kezdeti együttműködés után most "megzakkant", és azt akarja, hogy Miklós minél hamarabb elmenjen a lakásból. Én nagyon át tudom most érezni Luna lelkiállapotát. Csomó fájó emléket hoz fel nekem, mert Miklós működése nagyon hasonlít az apjáéra, és én pont így csapódtam faltól falig, mikor ... Ahh, hagyjuk is!

Szóval most kellene egy budapesti lakhatás sürgősen.

Ha tud valaki egy mérsékelt árú albérletet fél-egy évre egy főnek, az írjon nekem mindenképpen a meselulu@gmail.com-ra. Érdekli budapesti lakás megvételre is, csak az azért hosszadalmasabb folyamat, szóval előtte kelleni fog albérlet. 

Miklósnak stabil és jó munkahelye van, ocd-s, mint én, szóval nagyon rendszerető. Belami lakásában is addig volt rend, amíg ő is ott lakott. Szerintem ő ideális bérlő, én simán itthon mertem hagyni már évekkel ezelőtt is, mert ugyanúgy rendben kaptam vissza a lakást, ahogyan elmentem belőle nyaralni/telelni egy hétre. 

Szóval ez a nap érzelmileg egy hullámvasút, és még vége sincs.  

Bulis táska

a Temuról.

Charlie szokott apróságokat rendelni, és időnként feldobja nekem a labdát, hogy kérek e valamit. Nem is én lennék, ha nem találnék ki valamit, amire "feltétlenül" szükségem van. 

Amikor ezt a nagyon színes, nagyon csillogó kistáskát megláttam, egyből az jutott eszembe, hogy igazi, buliba való cucc, mert feltűnő, nem túl nagy, pont belefér a telefon, pénztárca, papírzsebkendő szentháromsága. (Esetleg egy szájfény még.)

(Kép a temu.com-ról)

Fel is avattam a Quimby koncerten, és jól szuperált, táncikálás közben sem zavart. 

Senyvedek

Napok óta senyvedek magamtól, nagyjából a sz.r is ízetlen kategóriában.

Pénteken még tök jó volt minden (a koncert is), az előző napok nehézségei ellenére, aztán szombaton már nyűgös voltam, ami azóta is tart. Semmi okom nincs rá, most még a meleg is elviselhető, nem tudom miért van ez. Edzettem is hétfőn és ma, de most utána sem lett jobb. 

Nem szeretem, mikor ilyen vagyok, mert azt képzelem, hogy ez akarat kérdése is, mármint, hogy jól érezzem magam, meg legyek hálás az életemért. Szóval most jól kinyavalygom magam, megmosom a hajamat, hamar ágyba bújok egy könyvvel, aztán holnap jobb lesz. Remélem.   

Kissé belustult a krónikás

Rengeteg minden történik, és én igyekszem megélni minden pillanatot.

Cserébe mostanában alig fényképezek, alig írok. Nem baj, a fejemben, szívemben ott van minden.

Volt a szülinapom.

Írtam az előző bejegyzésben, hogy Belamiéknál tartjuk, és úgy is volt. Uno erre a napra extra adag cukiságot tartogatott, és ráadásul nekem. Szerencsére Charlie nem felejtett el fényképezni, úgyhogy csuda jó képek születtek, ahogyan egymás tekintetébe kapaszkodva gőgicsél nekem, én meg beszélek hozzá. Lett egy hármas sorozat kép, ahol egyforma hangokat formáz a szánk, imádom, leképezi, hogy mennyire egymásra tudunk hangolódni mi ketten. 

Másnap voltam turizni.

Vettem egy alkalmi ruhát, de valahogy éreztem, hogy nem azt fogom szombaton felvenni. Azért nem baj, hogy megvettem, mert színházba is tökéletes, és a bérletünk már úgyis megvan a következő évadra.

Szombaton volt az esküvő.

Bár Charlie mindent elkövetett előtte, hogy elrontsa a kedvem, nem sikerült neki, mert készülődni imádok. Végül egy sötétkék nadrág overált vettem fel arany kiegészítőkkel (szandál, táska, öv és nyaklánc, gyűrűk), a hajamat és a sminkemet is én csináltam. Sokkal, de sokkal inkább önmagam voltam, mint tavaly, úgyhogy nem költök többé sminkesre, az biztos. A hajamat egyenesre szárítottam, szerintem így is teljesen jó volt, nem kellett azon aggódni, hogy a hullámok kirúgják e magukat pár óra múlva. 

Mióta mindenhol egyforma hosszúságú a hajam, tök könnyű beszárítanom ezzel . Én leginkább az ovális körkefét használom, valami csodaszép fényesre tudom megszárítani, és elviekben nem is roncsolja a hajamat a szárítás. 

Az esküvő jó volt, mindent az ifjú pár csinált, szerintem ügyesen összehozták. Nagyon kedves és figyelmes volt tőlük, hogy Belami terítéke mellé egy kis dobozban ajándékot helyeztek el Uno nevére. Az első kis sportcipőjét kapta meg így. Ági nem jött, mert Uno még pici ehhez, de szorgosan küldözgettük a képeket neki az eseményekről.

Miklós és Luna. Egyre jobban látszik, hogy baj van közöttük. Erről nehéz lenne mit írnom, mert nem tudom pontosan mi történik, meg nem is szeretném ennél jobban "kibeszélni" őket. Ráadásul Miklós nem az a lelkizős fajta, szóval majd akkor fogunk biztosat tudni, mikor az is lesz valami. Mármint biztos. Ő nem fogja megbeszélni velünk, hogy mi zajlik benne, mert nem ilyen. Mikor az előző kapcsolatából kilépett, azt is akkor tudtuk meg, mikor már megtette.

Aztán ezen a héten elkezdett edzésre járni Ági.

Természetesen ilyen lazább, direkt szülés utáni tornára. Viszont ez azt jelenti, hogy heti kétszer így vigyázni kell kb. két órát Unora. Az egyik alkalom az enyém, a másik Ági anyukájáé. Nos, az enyém a szerda volt nyolctól tízig. Pont megetette nyolckor, már én büfiztettem, utána cukiskodtunk egy darabig. Már érdekli az ujjbábos Muci a boci mese, az összes kontrasztos babakönyv, hasaláskor a tükör, és bármi, ami zene, éneklés. Kezd gőgicsélni, valami hihetetlenül édes, mikor azt mondja, hogy "eöö". Belami is így kezdte, visszanéztem a babakönyvében, amit szorgosan vezettem még nála. ( És még nincs két hónapos sem.)

Aztán elaludt, kb. negyven perc után felébredt, ki kellett cserélnem a pelenkáját, aztán aludt tovább. Mikor Ági hazaért, még majdnem egy órát beszélgettünk a feje felett az esküvőről, meg Miklósékról, de még mindig nem ébredt fel. 

Végül eljöttem, mert már öt nem fogadott hívásom volt egy számról a munkahelyi telefonomon. 

És innentől jól el is szaródott a hét, pedig a helyettesem ügye ez, aki most szabadságon van épp. Őrület, ami jelenleg a gyermekvédelemben megy, de inkább hagyjuk is! Nem akarok most erről mesélni, majd máskor. Meg végre péntek van, lassan készülődhetek a Quimby együttes koncertjére Charlieval.