Egyre jobb lesz

Aztán még Anyuékhoz is átmentünk szülinapi köszöntésre.

Így aztán szinte egész nap együtt lehettem a fiúkkal, annyira jó volt.

Jött a hétfő.

Utazással indult, és nagyon rosszkedvűen kezdtem a hetet. Törvényszerú talán, hogy mikor ennyire jó a hétvége, akkor nagyon rosszul tud esni visszacsöppenni a hétköznapokba. 

Ma már egészen jó, várom a jövő heti hat nap szabadságomat.

Addig még van holnap egy egész napos utazásom, meg tárgyalásom pénteken, fodrász, tánc, vasárnap Ágival és Belamival mézeskalácsot sütünk. 

Egyre jobb lesz. 

Balaton

A hétvége nagyon jó volt.

Érkeztek -ugye- Luna és Kismacsó, akikkel vasárnap átmentünk Ágihoz és Belamihoz. Ott felköszöntöttük Charliet az ötvenedik névnapján!.

Azt történt ugyanis, hogy még ősszel nagyon megtetszett Charlienak egy óra. Mutatta nekem is, hogy mennyire szép, de ennyiben maradtunk. Aztán Belami felhívott, hogy Charlie vele is beszélt erről az óráról, mert nálunk Belami a nagy óra tudor, nagyon értékes órái vannak, meg sokat is foglalkozik a témával. Azt mondta Belami, hogy ő megveszi ezt az órát Charlienak, és ha én meg Kismacsó is beszállunk, akkor lehetne közös ajándék az ötvenedik szülinapjára, de ő akkor is megveszi, ha mi nem szállunk bele. Ennek érdekében ő -mármint Belami- kezdte is lebeszélni Charliet az óráról, nehogy megvegye végül magának. 

Amúgy nagyon boldog és elérzékenyült voltam ettől az egésztől, hogy Belami ennyire figyel Charliera, és hogy Kismacsó is az első szóra beszállt az ajándékba.

Szóval Belami megrendelte az órát, és izgultunk, hogy Charlie ne sejtsen semmit, ugyanakkor szálljon le erről a témáról. Megbeszéltük november elején, hogy egyszerűen ne várjunk jövő februárig, akkor lesz Charlie ötven éves, hanem adjuk át az ötvenedik névnapján, amikor biztosan nem számít nagyobb meglepetésre.

Így aztán Belami a névnapi köszöntés keretében átadta az órát mindannyiunk nevében azzal a felütéssel, hogy az óra neve Balaton, ami jelképezi a jövőbeni terveinket, azaz, hogy egyszer majd a Balaton mellett szeretnénk élni.   

 

Folyt. köv.

Blogvember, november 30.

Nehogy már elbukjak itt az utolsó napon!

Jó, volt többször is, hogy némileg megúszásra játszottam, de tényleg minden nap szántam rá időt, hogy írjak pár sort, a kényszerességem nem is engedte, hogy kihagyjam. Minden rosszban van valami jó.

A mai napról annyit, hogy Mór kiütve alszik hét óra óta, annyi inger érte.

Voltak itt a keresztlányunkék fél kettőig, aztán kettő körül érkeztek Kismacsóék. Ők hat körül átmentek a legjobb barátjához, Mórt levittem egy körre, azóta világát sem tudja, elfáradt, mert mindenki játszott vele, ő meg boldog volt a sok foglalkozástól.

Süti kész, megoldottam, hogy ne maradjak ki semmiből miatta.

Holnap megint egész nap körbe leszünk véve a szeretteinkkel. Igazán jól végződött a november, és még jobban kezdődik a december. 

Köszönöm a figyelmet!  

Blogvember, november 29.

Ma ez a hülye bevásárlás teljesen elvitte az energiámat.

Pedig célirányosan, gyorsan csináltuk, de görcsölt a hasam, nyűgös voltam, minden bajom volt. 

Aztán vettem be gyógyszert, úgyhogy mire a kávéházba érkeztem, már nem fájt semmim, jót beszélgettünk a csajokkal. 

Táncolni viszont nem mentem el, azt éreztem, hogy nekem ez most nem lenne komfortos, inkább hazafelé vettem az irányt. 

Végül én csinálok sütit vasárnapra, kitaláltam, hogy melyiket.

Majd sütés közben is beszélgetünk Kismacsóékkal, kellemes, süti illatú elfoglaltság lesz.

Mostanában nyitott szemmel járok új munka ügyben.

Az történt, hogy az egyik kedves barátnőm (a kávézós csajok közül az egyik) szólt, hogy egy ismerőse keres maga mellé valakit szociális munkára. Kórházba. 

Én egyáltalán nem vagyok abban biztos, hogy szeretnék váltani, de úgy vagyok vele, hogy ideje volt már az önéletrajzomat gatyába rázni kicsit, tekintve, hogy nem mostanában kellett használnom. Persze Charliet nyomasztottam ezzel, de végül kész lett, meg el is küldtem a fenti ügyben. 

Kicsit gyakorolom a jelentkezést, soha nem lehet tudni, hogy mikor jön szembe valami jó szociális munka. Muhahaha! Na persze! Mindjárt belelóg a kezem a bilibe. 

Blogvember, november 28.

Ma folytattam a takarítást, de már munkával vegyítve.

Sikerült felrakni azt a maradék két csillagot, Kismacsó szobáját felforgattam, ágyneműt mostam, ilyenek. Szombaton érkeznek majd. 

Holnap meg kellene ejteni a hétvégi bevásárlást, aztán lesz egy másik kávézás volt kolléganőkkel, utána tánc, ha nem üt ki teljesen az új ciklus eleje. 

Ez is. 

Mióta nyavalyogtam a változókorról, azóta megint 28-30 napos ciklusaim vannak, szóval messze még ennek a vége. Mondjuk ezzel együtt a tüneteim is a ciklus vége előtt tobzódnak, azt meg már megszoktam. 

Kellene valami nagyon egyszerű torta/süti recept.

Valószínűleg valami kekszes alapú, mascarponés cucc lesz végül, de az könnyen előfordulhat, hogy nemes egyszerűséggel rendelek egyet holnap vasárnapra. Lehet, hogy inkább Kismacsóékkel beszélgetnék, mint hogy a konyhában bajlódjak. Na, ezt még kitalálom holnapig.     

Blogvember, november 27.

Ma itthon voltam, és pakoltam, takarítottam.

Van elég plusz órám, hogy ezt megtehessem, de a telefonokat felvettem, meg indítottam is pár hívást.

Szóval ma beszereztem a konyhába egy bambusz polcot, a tetejére egy bambusz ládát, mert megőrültem már attól, hogy abban a sarokban egy lerakat van. 

Másik melós dolog a hűtő volt. 

Valamelyik nap a fagyasztó ajtaja nyitva maradt egy kicsit, illetve kinyomta valami az ajtót belülről, szóval tiszta jég lett az egész. Akkor már az egész hűtőt kitakarítottam, Charlie selejtezett, meg kidobált dolgokat, szóval most hely is van benne, meg ragyogó tiszta minden, lehet feltölteni az ünnepekre. 

Végül a karácsonyi dekorációt is kipakoltam, legalábbis a konyhába és előszobába.

Még pár csillag maradt a szobákba, aztán ez is kész.

Holnap ágyneműt akarok mosni, meg a kisebb szobát kitakarítani, mert Kismacsóék jönnek szombaton, és itt is alszanak majd. 

Persze dolgozni is fogok, mert jövő héten elég sok utam lesz még szabadság előtt, úgyhogy az adminisztrációkat kell tolnom a héten.

Most pedig jöhet egy kis pihenés... 

Blogvember, november 26.

A nap nagyobb részét hagyjuk is!

Utazás, megbeszélés, okmányiroda, kisűlt az agyam, OTP gyerekkel. Ez mind munka volt, elfáradtam, meg fog jönni, úgyhogy a feszültség délutánra már majdnem szétvetett.

Aztán este Örkény Színház-Anyám tyúkja.

Két és fél óra alatt a fenti versek hangzottak el, és az idegrendszerem szépen kisimult. 

Én jobban szeretem a verseket magam olvasni, ízlelgetni, valószínűleg a nagyothallásom miatt. De most jó volt így, a hangerő is megfelelő volt. 

Néha bekönnyeztem a meghatottságtól, Csuja Imre előadásában a Szózat nagyon adta. Nem szoktam ezen tűnődni, de ilyenkor nagyon érzem, hogy fontos nekem a haza, a magyarságom, a mi költőink, a mi hagyományaink, stb.. Szerintem sokan voltunk így, mert a végén állva tapsolt mindenki, és legalább nyolcszor lettek visszatapsolva a színészek. Én még ilyen előadáson soha nem voltam. 

Blogvember, november 25.

Tegnap kitettem két képet a buliból a facéra, azóta folyamatosan felköszöntenek a szülinapom alkalmából.

Ok, az egyik fotón pont az ötvenes lufi mellett állok, szóval alapvetően az én hibám. Mindenesetre szóltam Charlienak, hogy tűntesse el mellőlem azt a hülye lufit fotoshoppal, mert ki szeretném cserélni a képet. Persze azért sem csinálja, szerintem direkt szórakozik rajtam. 

Ma egészen jól haladtam a munkával, titkon arról álmodtam, hogy délután majd megnézek egy filmet.

Aztán rájöttem, hogy anyukám névnapja van, szóval update minden, örülök, hogy a futópadra rá tudtam állni öt óra után. Nem is esett most jól a futás, inkább vánszorogtam, úgy három kili után fontolgattam, hogy mára ennyi elég volt. Végül csak letoltam az ötöt, meg még Mórt is levittem egy körre, szóval fáradt vagyok, de mindenhogy, agyilag és fizikálisan is. 

Beszéltem Belamival a hétvégéről, lassan körvonalazódik a vasárnapi program.

Erről majd utólag. 

Holnap utazós nap.

Olyan nagyon fáradt vagyok. Ehh!

Blogvember, november 24.

No, végül az ünnepelttel teljesen véletlenül összeöltöztünk, ugyanis ő is rövidnadrágot választott.

Legközelebb testhez jobban tapadó felsőt választok majd hozzá, de egynek jó volt ez is.

A buli nagyon jól sikerült, hajnali kettőkor keveredtünk haza, rengeteget táncoltunk.

Ma sok értelmeset nem csináltam, cserébe holnap lógni fog a nyelvem a sok munkától, jó lett volna kicsit előkészülni, de már mindegy.