2019. október 13., vasárnap

Kedvemre való hétvége

Ez a hétvége nagyon olyan, ahogy nekem jó.
Pénteken valóban dolgoztam itthon, közben ment a mosógép, meg takarítottam is egy kicsit.
Aztán barátnős kávézás, majd vacsora volt, este tíz után keveredtem haza, Charlie húzta is a száját.

Mondjuk megértem, mert neki szombaton és vasárnap is képzés nyolctól négyig, és maximálisan szigorúan veszik az egészet. Így alig találkoztunk egymással az elmúlt napokban. Ez annyira nem jó, de azért megnyugtatok mindenkit, feltaláltam magam.

Nagyon is.
Szombaton ócska piacoztam, szereztem egy csomó képkeretet, ami a következő projektem része, ugyanis tele akarom szórni a fúk szobájának egyik falát képekkel.
Aztán itthon filmeztem, vártam haza Charliet.

Ma meg..
Reggel kényelmesen felkeltem, kávézgattam, regeliztem, összepakoltam. Aztán elmentem edzeni. Futottam is az edzésen felül, nagyon jó volt.
Bicajjal voltam, úgyhogy beszaladtam a boltba, már sül a finom túrós süti, meg csinálok későbbre olívás, fokhagymás tésztát, mert Belami hazaugrik Iluskától, majd később megy vissza Pestre.
Kismacsó ezen a hétvégén nem jött haza, mert lövészeti versenyre vitte a suli, és szombaton éjszaka értek vissza. A mosást úgy oldotta meg, hogy a szakaszában megkért egy lányt, ugyan mossa már ki a szennyesét. Mondtam neki, hogy vigyen valami kis ajándékot cserébe, mert nem a csaja, hogy csak úgy mosson rá.

És szerencsére még tart ez a hétvége. 😉

2019. október 10., csütörtök

Túltolós, de elégedett

A mai napot kicsit túltoltam.
Délelőtt utazgatós volt a munkám, utána gyalog elloholtam edzeni. Annyira, de annyira elfáradtam a végére, hogy azt fontolgattam, busszal megyek be a munkahelyemre, mert még ott is volt dolgom. A busz sokára jött volna, úgyhogy gyalog mentem, de már úgy sajogtak az elülső combizmaim a guggolásoktól, hogy egyáltalán nem esett jól a lassú séta sem. Mire beértem, meglett a tízezer lépés, én meg azt gondoltam, hogy bent fogok aludni a munkahelyen, mert kizárt, hogy a székről fel tudjak állni ma még.

Aztán kevés munka volt, meg sok duma, mert a kolléganőmmel inkább egymást szórakoztattuk, én meg pihentettem a lábamat, a számat nem annyira. 😉
Végül a legfontosabb melót megcsináltam, a többit meg összefogtam, és a táskámba pakoltam, szerintem holnap itthon fogok dolgozni. (Igen, baromi jó nekem, tudom.)

Charlie értem jött, mert telenyavalyogtam a telefont neki, és elmentünk bevásárolni.
A lábaim már sokkal jobbak, este majd jól bekenegetem őket a kedvenc fekete nadálytő  krémemmel, és reggelre teljesen rendben is lesznek.

Na megyek, csinálok valami egyszerű vacsorát, utána egy kád forró vízben relaxálok, míg Charlie haza nem ér a pingpongozásból. Ma nagyon elégedett vagyok az életemmel. 👍 

2019. október 8., kedd

Napi bók, meg a szokásos témám: az edzésem

Tegnap irodás napom volt, letudtam egy örökbefogadásos levelezést, ami már nagyon nyomta a lelkiismeretemet. Agyilag el is fáradtam rendesen, gondoltam, hogy pont ezért megyek este tornázni, da aztán mégsem mentem.
Inkább csináltam egy csomó fasírtot lencséből, most egészen más fűszerekkel, mint szoktam. Olyan ázsiai jellegű lett, nekem nagyon bejön.
Így most van ebédem két napra is, ma sok zöldséggel, teljes kiőrlésű bucival  hamburgert csináltam magamnak, holnap meg alkotok valami köretet, meg salátát.
Charlie meg sütött sok húst, neki is csak köret és saláta kell, úgyhogy ma nem bajlódunk a főzéssel. Estleg valami alakbarát nasit csinálok majd túróból.

Ma meg olyan volt, hogy egy pasi megszólított, hogy olyan szép kis arcom van, meg gyönyörű barna szemem. Először meglepődtem, kicsit meg is ijedtem, de olyan őszintének tűnt a bókja, hogy simán csak megköszöntem, és ment is a dolgára, szóval nem volt semmi hátsó szándéka.
Mondjuk pont előtte láttam magam egy kirakati tükörben, és én meg nagyon nyúzottnak láttam az arcomat, karikásnak a szemeimet, szóval nem igazán értem melyikünk volt rossz rendezvényen. Még egy deka smink sem volt rajtam, mert tornázni mentem.

Torna.
Én úgy rákívántam a futásra, ahogy megláttam a felső szinten azt a sok gyönyörű, modern futógépet, hogy szombaton, meg ma is futottam, de szigorúan megvolt a Kismacsó által előírt súlyzós edzés is.
A női teremben, ahová pár éve jártam, csak két futógép volt, és mindig harcolni kellett érte, itt meg van nyolc, és ráadásul nagyon szuperek, szóval csak ostorozom magam, hogy július tíz óta miért csak most evett fel a fene az emeletre. Néha komolyan nem értem magam. 

2019. október 7., hétfő

Óda egy ágyhoz

Vasárnap aztán mindenki szépen hazaért, közben én elkezdtem lehordani a lomjainkat, mert jól elnéztem, vasárnap kellett, nem pénteken.
A fiúk segítettek, én irányítottam, mert közben az ebéddel is foglalkozni kellett. Vittünk le matracot, kiült relax foteleket, rossz biciklit, dobozokat, és még rengeteg mindent a tárolóból.

Fentről csak Belami első ágyát, ami a rácsos után volt.
Szóval az ágy 22 év körüli, és érzelmek fűztek hozzá. Megjárt velünk pár lakhelyet, mert mindig jött velünk. A végén már Kismacsó aludt rajta, és hetek óta megvolt a két új ágy, de az egyiket nem tudtuk összeszerelni, míg nem csinálunk valamit a régivel.
Úgy volt, hogy Anyuékhoz visszük el, de egyszerűen nem akart összejönni, úgyhogy gondoltunk egy nagyot, és levittük... Azonnal elvitték, szóval használva lesz még, aminek Belami annyira nem örült, de aztán belenyugodott.
Komolyan összeszorul a szívem, ha ágyra gondolok, pedig nem szoktam problémázni tárgyak kidobásán, sőt, én vagyok a nagy kidobáló a családban, amúgy mindenki csak gyűjtöget nálunk.

De hát..
Mégis ez volt Belami első ágya, ezen álmodott három évesen, és gimnazistaként, sőt egyetemistaként is. Abba is hagyom, mert a végén még megsiratom ezt a hülye ágyat.

Aztán ebédeltünk, Charlie összeszerelte végre a másik ágyat, úgyhogy végre ez is lerendeződött.
Délután sütöttem sütit, először Kismacsó indult vissza, majd Iluskát kísérte ki Belami a vonathoz. Ő még visszajött, és az utolsó vonattal ment Pestre. Rengeteget beszélgettünk, közben folyamatosan ettünk valamit, nem állítanám, hogy diétás nap volt a tegnapi.

De együtt voltunk, és az mindig nagyon jó.

2019. október 6., vasárnap

Ez most egy jó hétvége




Pénteken -természetesen- jó buli volt a terheléses vérvétel, a két időpont között jót bandáztunk itt is, ott is. Kicsit könnyen öltöztem a kis piros kabátommal, fáztam, mikor az utcán is beszélgettünk egy régi kedves ismerőssel.

A fodrászomnál zavarban voltam, mert legutóbb nem ő vágta a hajamat, és nyilván észre is vette, bár nem csinált ügyet belőle. Az a helyzet, hogy augusztusban lusta voltam átmenni hozzá, elkurvultam, na.
Van egy újság, amin D. Tóth Kriszta van, és nagyon tetszik rajta a haja. Ez az újság kint volt a régi munkahelyem büféjének kirakatában, és én elkértem valamikor 2011 táján (az újság 2010-es talán), és azóta időnként ezt mutatom be a fodrásznak, hogy ilyen fazont szeretnék. Szerintem most tök stílusos volt ezt vinni, hisz ott voltam, ahonnan ez az újság való.


Pénteken délután aludtam egy hatalmasat, mert ez a terheléses móka mindig kicsinál. Aztán Charlieval tekeregtünk picit, vett nekem sült édes burgonyát a Mekiben, az lett a vacsorám. Olyan jólesett, hogy nem tudom elmesélni. Vettünk is a Lidlben fagyasztottan, hogy otthon is legyen ilyen opció, ha gyorsan kell valami.

Szombaton takarítottam, Charlie meg készült az osztálytalijára, ők úgy beszélték meg, hogy nem visznek párt, csak a régi osztálytársak mennek. Annyira nem is bántam, mert a fiúk jöttek haza az apjuktól este, inkább itthon maradtam volna amúgy is.
Így én elmentem edzeni, és futottam egy jót a futógépen a lábedzés előtt. Nagyon büszke voltam magamra, hogy jól ment a futás, ahhoz képest, hogy kb. két éve nem futottam egyáltalán.
Nekem általában az a bemelegítés, hogy gyalog megyek edzeni, és így 35 percet sétálok elég gyors ütemben, jól felpörgetem a pulzust. Aztán edzés, zuhanyzás, majd lassabb tempóban séta megint, az a levezetés. Most erre jött még fél óra kocogás, jól elfáradtam.
Mire hazaértem, a fiúk megérkeztek Iluskávak kiegészítve. Belami és Ilus elmentek teázni, sütizni, mert fél éve "járnak", meg kellett ünnepelni. Addig én Kismacsóval beszélgettem az adzésről, és azt mondta, hogy a harmadik hónap végén kapok egy három részre bontott edzéstervet, szóval lehet, hogy tényleg a futás lesz a negyedik, mert máshogy nem fér bele az időmbe.
Aztán Kismacsó elment csajozni (még mindig tagadja, hogy állandó barátnője lenne), mi meg Iluskával és Belamival régi képeket nézegettünk. Volt vagy éjfél, mire én elszivárogtam aludni, de ők még nem voltak álmosak.
Charlie az anyukájánál aludt, mert borozott az osztálytársakkal, és így nem ült volán mögé, Kismacsó meg a titkolt barátnőjénél töltötte az éjszakát.
Belamiék még alszanak, úgyhogy azt hiszem szép csöndben előkészítem az ebédet, és fülig ér a szám, hogy hamarosan MINDENKI itthon lesz egy röpke néhány óráig. 

2019. október 3., csütörtök

Ha-ha-ha!

Mármint én, meg a selejtezés.
Az lett belőle tegnap este is, hogy elkezdtem képeket nézegetni, közben küldözgettem az ex munkatársaimnak is a régi táborokról, meg karácsonyi ünnepségekről vicces fotókat, jól elszórakoztunk. Utána magamon révedeztem, mert Charlie tényleg rengetegszer fotózott, és születtek számomra kedves képek, ezeket megosztottam insta sztoriban, szóval mindent csináltam, csak hasznosat nem.

Ma sikerült eljutni edzeni, a tárgyalást letudtam, meg a szeptemberi beszámolókat is leadtam. Holnap tényleg szabadságolom magam a munka alól, eszemben sincs foglalkozni vele.

Azt hiszem némi olvasás után el is teszem magam holnapra, mert korán kelek a vérvétel miatt. Utána még lesz két kellemetlen órám, de aztán megihatom az első kávémat, meg csomagoltam kaját is.
A hajammal most nincsenek nagy terveim, kicsit igazíttatok rajta, azt hiszem most növesztgetem. Télen úgy szoktam egy ideje. Aztán tavaszra egészen jól megnő, úgyhogy akkor meg levágatom. 😎

Délután tényleg lepakolom a nagyja rumlit a tárolóból a kuka mellé, a többit majd meglátjuk.

2019. október 1., kedd

Kalandos vércukormérés, lomtalanítás és egyebek

A héten ki akartam venni szabinak a csütörtököt és a pénteket, de úgy nézem, hogy csak a péntek marad ebből.
Csütörtökön lesz a nap közepén egy tárgyalásom, aminek az időpontját én választottam pár hete, így nem lenne fair kihagyni. Nyilván így rohadtul nem veszek ki szabadságot arra a napra, mert hülye azért nem vagyok.
A péntek viszont tuti, mert terheléses vércukormérésre megyek egy kedves régi munkatársammal, akivel nekünk ez közös program évek óta. 😂 Amúgy tényleg nagyon jó együtt végigcsinálni ezt, mert jókat vigyorgunk egymás nyomorán. Eleve, kávé és reggeli nélkül elindulni reggel fél hétkor!!! Aztán meginni azt a szörnyűséget!! Majd várni két órát, amikor már a fejem is elkezd fájni!
Persze a két óra alatt a régi munkehelyünkön és környékén szoktunk bandázi, úgyhogy annyira azért nem kell sajnálni minket.
Még beiktattunk egy-egy gyors fodrászkodást is ott helyben, a régi fodrászunknál, úgyhogy kimaxoljuk a napot.

Utána én itthon lepakolom a kiselejtezett dolgainkat, mert szombaton meg lomtalanítás lesz felénk, ezért akartam még egy napot a selejtezésre. Na mindegy, majd esténként megcsinálom.

Tegnap sikerült eljutnom edzeni, nem igazán hittem benne, de örülök, mert holnap valahogy bepasszítom megint, utána már hétvégén kényelmesen meglesz a harmadik.
Kismacsónak mondtam a hétvégén, hogy lehet, hogy a három napból egy futósat csinálok, és akkor marad egy-egy nap alsó - és felsőtest. Erre azt mondta, hogy az inkább legyen a negyedik nap. Hááát... Annyi nem hiszem, hogy belefér, de majd meglátom. Szerintem a héten még marad minden a régiben, aztán jövő héten kipróbálom mire jutok.

2019. szeptember 29., vasárnap

Nem az én napjaim ezek

Pedig olyan jól indult a hétvége.
Pénteken Belami és Iluska jöttek haza, Charlie csinált finom vacsorát, én sütöttem sütit, meg összerántottam a lakást.
Sokáig beszélgettünk a konyhában, felbontottuk azt a bort, amit Belami hozott Portugáliából. Valami isteni volt, régen ittam ilyen jó száraz vöröset.

Szombaton megint segíteni mentünk, most Charlie anyukájához, mert hoztak neki egy csomó fát télre, a kazán fűtéséhez, és be kellett pakolni, mert csak leborították az udvarra. Charlie nem akarta, hogy én is csináljam, de mi hamarabb odaértünk, mint sógoromék, így inkább beálltam én is, hogy Charlie ne egyedül csinálja. Na, ebből az lett, hogy sógoromék megérkeztek, és karba tett kézzel végignézték, hogy mi ketten bepakoljuk az összes fát. Annyira abszurd volt a helyzet, hogy még a két gyerekükre se nagyon ügyeltek, mert "milyen aranyosak már, hogy ők is segítenek keriéknek". A baj csak az volt ezzel, hogy innentől a munka is lassabban haladt, mert rohadtul figyelni kellett a két gyerekre, nehogy baleset legyen a vége.
És én még mindig úgy fogtam fel az egészet, hogy semmi gond, mi ezt simán letoljuk Charlieval, és magamhoz képest fura módon, inkább szórakoztatott az egész.
Charlie nem volt ennyire jókedvű, de nem szólt semmit. Aztán jött az, hogy Charlie anyukája sógoroméknak csomagolta az összes sütit, meg a kajákat is este, na ekkor már Charlie is kikattant, és elég szomorú lett. Én meg nem bírom, ha Charlie szomorú, mert ő alapvetően is az a típus, aki elég sokat benyel a tesójától (meg az anyjától is), úgyhogy felkent védelmezőjének érzem magam ez ügyben, és eléggé sajnáltam, hogy nem szóltam (be). Csak hát engem nem érdekelt a süti. meg a tészta sem, mert sokkal jobb az nekem, ha nincs ilyesmi itthon, úgy nem eszem meg legalább.

Sajnos valahogy átvettem Charlie rossz rezgését, és innentől nem volt megállás.
Otthon már csak Kismacsó volt, mert Belamiék elmentek Iluskával Szegedre, és hirtelen rájuk is haragudni kezdtem, mert megbeszéltük, hogy Belami felhív majd, kell e segítség, meg a pótkulcsot is vissza szerettem volna kapni, de cseszett felhívni. Na, neki küldtem egy pikírt üzenetet, hogy köszi az érdeklődést, meg minden. Persze kérte az elnézést, de bennem már csak gyűlt az indokolatlan harag, úgyhogy az lett a vége, hogy mikor Charlie szólt valamiért Kismacsónak, akkor leordítottam a haját a fejéről. Mármint Charlienak. Szegénynek.

Mondhatnám, hogy a kör bezárult, de nem.
Vasárnap már csak simán rosszkedvű voltam, de tartottam magam, elmentünk Kismacsóval edzeni, útközben próbáltam vele megbeszélni a tartásdíjat, amiről az apjával egyezkedünk egy ideje.
Ez is rohadtul nyomaszt engem, mert semmi kedvem megint bíróságra járni, inkább meg szeretnék egyezni exszel, de közben nem akarom a gyerek érdekeit sem sérteni azzal, hogy emiatt  kevesebbet kapna megegyezéssel, mint amit a bíróság ítélne. (Mivel nagykorú, fix összeget állapítana meg a bíróság egy új perben, Belaminál is így volt.) Szeretném ezt jól csinálni, úgy, hogy a gyereknek a legjobb legyen, de ne vadítsam meg az apját sem, mert az nem érdekel, ha rám haragszik, de azt semmiképp nem szeretném, ha ez Kismacsón csapódna le. Meg amúgy is, szerintem a gyereknek is jobb az, ha a szülei normális viszonyt ápolnak egymással. Most meg épp ez van, nincs kedvem harcászkodni. Nem tudom.

Aztán Kismacsó is elment, és elég nehéz volt tartani magam, hogy ne csússzak szanaszét.
Végül sikerült, aztán Belamival is hosszan beszéltünk telefonon, meg kuckózós sorozatnézés volt Charlieval, és rájöttem, hogy nekem hamarosan megjön, és nyilván ez is rásegített ehhez a hétvégi mély repüléshez.

Most meg itt az új hét, elég sok minden lesz, úgyhogy össze kell kapnom magam.
Hajrá!

2019. szeptember 25., szerda

Nyűglődéseim, új rutinok

Az van, hogy tizenhárom nap alatt csak húsz dkg-ot fogytam.
Azért ennyi melóért cserébe ez elég kevéske. Pedig a rendszeres edzések mellett figyelek a kajálásra is, mégis olyan nehezen megy.

Hát jah. Negyven felett megváltozik minden.
Régebben fele ennyi energiával pörögtek lefelé a kilók. Na, az az idő elmúlt. Meg kell küzdeni minden dekáért, és utána is tartani kell, mert visszafelé meg pikk-pakk jönnek a kilók. Ez van. Talán pont ezért, jobban megbecsülök minden leadott súlyt, és nem engedem el magam többé annyira, hogy jól meghízzak.

Másik problémám, hogy rohadt alacsony a vérnyomásom.
Főleg ilyen borús, esős időben. 90/58, meg ilyenek. Ilyenkor úgy érzem magam, mintha lassított felvétel lenék, energiám sincs. Ihatom a kávét számolatlanul, csak percekre élénkít fel.

Érdekesség.
Most beépítettem az arcápolási rutinomba, hogy rózsavízzel spriccelem be a megtisztított bőrömet, és arra kenem a krémet. Nagyon jó módszer.
A szemkörnyékápolóm még mindig az aloe vera az ablakból. Leszedek egy levelét, letörök belőle egy darabkát, és szétkenem a zselét a szemem alatt. Nagyon jó, és egy levél napokig elég, be szoktam csomagolni egy kis papírtörlőbe, és a krémek mellé teszem.

Aztán olyan is van, hogy az edzés utáni fehérje mellé elkezdtem a kollagént szedni.
Belami ugyan csak megmosolygott ezzel a témával, meg azt mondta, hogy egyek inkább sok húslevest, de én azért kipróbálom. (Meg utálom a húslevest.)
Naponta egy adagolókanálnyit kell két és fél deci vízben felkeverni, meginni. Sajnos öklendezek tőle, mert eszembe jut, hogy miből nyerik ki, és még a szagát is érezni vélem, pedig szerintem ez hülyeség. Mindegy, egy hónapot kibírok, úgyis azt olvastam, hogy utána már elég csak hetente egy adag.

Egyéb vitaminokat, nyomelemeket, egyebeket is eszek, de ezeket random, nem minden nap. Egyedül a C vitamin és a magnézium, ami viszonylag rendszeres, inkább próbálok nagyon változatosan táplálkozni.

Nem mindig sikerül.
Jól kitoltam magammal ezzel a vegetáriánus táplálkozással, mert így elég nehéz kordában tartani a szénhidrátot, de még nehezebb a kellő fehérjét összeszedni. Azért igyekszem.

Majd kiváncsi leszek a terheléses vércukor és inzulin értékeimre, de szerintem jó lesz, mert már a múltkor is az volt, és akkor még nem mozogtam ennyire rendszeresen.
Jövő pénteken az is kiderül. 😉