2017. augusztus 17., csütörtök

Káosz a köbön

Kicsit összesűrűsödtek itt a dolgok körülöttem, nem gondoltam át, hogy mit jelent zsinórban háromszor tizenkétórázni, közvetlenül a nyaralás előtt.
Megmondom, mert már tudom: totális káoszt és átláthatatlanságot.
Próbálok fejben felállítani valamiféle sorrendet, hogy holnap éjszaka el tudjunk indulni, de nem megy valami fényesen. Újabb és újabb feladatok buknak a tudatom felszínére, és ha nem írom le, akkor menthetetlenül vissza is süllyednek. Ráadásul ma este is negyed kilenc körül érek haza, ami azt jelenti, hogy tenni bármit is, már csak az indulás előtt tudok.
Charlie próbál vadul intézni mindent, amit csak lehet, de ettől ő is frusztrált, meg én is.

Belami párkapcsolata Széphajúval nem várt fordulatot vett, jelenleg azt sem tudom, hogy jön e velünk mindkettő, vagy bármelyikük is.
Kismacsó elegánsan a munkájára hivatkozik mindenben, tegnap elfüstölt az agyam a következő párbeszédünktől.
Én: -Tele a hócipőm, hogy reggel úgy megyek el, hogy mindent rendben hagyok, és este arra jövök haza, hogy tele a mosogató mosatlannal, és szalad az egész lakás. Gyakorlatilag belépek, és húzhatom fel a gumikesztyűmet a mosogatáshoz. Nem tudnál elmosogatni legalább magad után?
Ő: -Nem.
És nemes egyszerűséggel ennyi a válasza.
Én: -Jó, akkor oldd meg a vacsoráztatásodat, a holnapi szendvicseidet a munkába, mert én semmit, de semmit nem készítek elő, nem kenek meg, ilyenek. Így is játszhatunk.
Ezért aztán kiment a konyhába, megvacsoráztatta magát, a szendvicseit nem tudom, mert én reggel korán eljöttem.

Legalább a munkában nem kell megszakadni, mert gyerekek nincsenek is bent jelenleg, nemzetközi táborban vannak, majd az éjszakáshoz érkeznek meg. De ettől még itt kell lennem, és őrjítő, hogy jól nem csinálok semmit, mikor ezer lenne a dolog otthon, és még így is elfáradok.

Na jó, csinálom tovább a kresz teszteket, annak legalább van értelme jelen pillanatban.  

2017. augusztus 13., vasárnap

Esti Kornél: Éjszaka van

Charlietól már évek óta hallom, hogy szereti ezt az együttest, de engem nem győztek meg, egészen tegnapig, mikor is az autóban meghallottam ezt tőlük. Nem is értem hogy nem csíptem még el ezt a számot, mert Charlie gyakran hallgatja őket. Hallgassátok!




Ismeritek? A dalszöveg is komoly, és a dallam is tetszik.
A depresszió himnusza is lehetne, nekem legalábbis az. Aki érintett, az úgyis tudja miről beszélek. 😢


"Nem biztos, hogy feljövök, hogy feljövök érted
Hogy nem engedlek itt maradni
Nem biztos, hogy feljövök, hogy feljövök innen
Innen a mélyből, ahol meghúztam magam

Itt éjszaka van

Nem tudom, hogy félek-e tőled
Szelíd vagy, és veszélyes
Nem biztos, hogy visszajössz, ha kiengedlek
E furcsa szívből, ahol meghúztad magad

Itt maradtam az éjszakában
Fel se tűnt, hogy milyen csend lett mostanában
Beengedtem a sötétséget
És azóta nem talállak benne téged

Összeér az éjszakában látomás és valóság
Nem tudom, hogy melyik vagy, végül is mindegy
Bármelyikben meghúzom magam

Itt maradtam az éjszakában
Fel se tűnt, hogy milyen csend lett mostanában
Beengedtem a sötétséget
És azóta nem talállak benne téged

Itt maradtam az éjszakában
Fel se tűnt, hogy milyen csend lett mostanában
Beengedtem a sötétséget
És azóta nem talállak benne téged

Itt maradtam az éjszakában
Fel se tűnt, hogy milyen csend lett mostanában
Beengedtem a sötétséget
És azóta nem talállak benne téged"


2017. augusztus 12., szombat

Anyuuu!

Tegnap, két éjszakai műszak után után azért csak fáradt voltam már, úgyhogy még ebéd előtt aludtam egy jót.
Aztán restaurálós órák jöttek, mert szempillát, szemöldököt festettem, volt pedikűr és manikűr, természetesen szép, élénk színű lakk is került az ápolt körmökre. 😉

Ma Charlie anyukájának a szülinapját ünnepeltük egy nagyon szuper vendéglőben, a hab a tortán Zozó volt, mert jó rég nem láttam.
Jaj, annyira imádom ezt a kislányt! Cérna kis hangján kiabál nekem: -Anyuuu! (keresztanyuból ennyit mond, de az édesanyja "anya", úgyhogy lehet tudni, hogy mikor, kinek szól) -és ezzel gyakorlatilag teljesen levesz a lábamról, MINDENT megengedek neki, ami nem veszélyes, gyanítom, hogy nagymamának is hasonló leszek: nevelje az anyja, én meg kényeztetem. 😍
Időnként, csak úgy, belefúrja a fürtös kis fejét a nyakamba, a pici karjaival átölel, na, az maga a mennyország, és Charlie rohadt irigy, mert minden erőfeszítése ellenére ezt csak nekem szokta csinálni.
Zozó imádja őt is, minden női fortélyát beveti (szép nézés, dacos toppantás, szemöldökráncolás ha nem ért a szóból), ha el akar érni valamit, mondjuk nincs nehéz dolga.
Zoé nemcsak szép, hanem jó is minden értelemben, az egész gyerek egy pozitív, mosolygós kis szeretetgombóc, annyira remélem, hogy mindig ilyen marad.
Ült az asztalfőn az étteremben, szépen eszegetett az etetőszékében, és ha összeakadt a tekintetünk, akkor félrehajtott fejjel rám mosolygott, és nem lehetett megállni, hogy ne vigyorogjak rá vissza tiszta szívből. Édes Kincsem!

Most pedig készülődök, mozizunk egyet Charlieval, mert ezt a filmet nagyon szeretné megnézni. Én nem annyira, de majd legközelebb én választok valamit.


2017. augusztus 10., csütörtök

The Convertible Dress

Pár éve valahogy belebotlottam ebbe a ruhaféleségbe videón, már akkor nagyon tetszett, de az ára már annál kevésbé.
Meg aztán elég szkeptikus vagyok olyan dolgokkal, amiket csak videón tudok megnézni, és nem foghatom, tapinthatom meg, próbálhatom fel. Szóval annyiban maradt.
Erről van szó:




Ma éjszakás voltam, de a meleg miatt alig sikerült pihenni, úgyhogy kicsit kómásan leszálltam a buszról, és pont megláttam, hogy a Humanaban (turkáló) ma minden háromszáz forint.
Ráadásul légkondis az üzlet, úgyhogy naná, hogy bementem. És találtam egy barna convertible dresst.
Először nem tudtam kinézni, hogy mi az, forgattam össze-vissza, próbáltam kitalálni, hogy mi a fene az a két hosszú megkötő rajta, mikor egyszerre csak bevillant: ez AZ a ruha.
Máris rohantam a próbafülkébe, és bizony jó lett.

Meg találtam egy vad ciklámen színű lenvászon nadrágot, ami hűsítően lengedez a lábam körül, fekete trikóval, lábujjas papuccsal remek lesz. Mindezt hatszáz pénzért.
Ez a nap is jól kezdődik.

2017. augusztus 5., szombat

Utálom a hőséget

Annyira, de annyira elegem van már ebből a gatyarohasztó hőségből, hogy nem tudom elmesélni.
Én nem nagyon szoktam az időjáráson nyavalyogni, de ez már kiveri nálam a biztosítékot.
Mindezt úgy, hogy egész héten alig dolgoztam, itthon meg a légkondis szobában "szenvedtem", de azért a tanfolyam miatt csak ki kellett mozdulni, és ha nem ment a légkondi, akkor már reggel lefőttem abban, hogy kicsit összerántottam a lakást.
Tegnap elmentünk Belami tortájáért, és komolyan attól féltem, hogy tíz perc alatt, míg hazaérünk, szétolvad a p.csába az egész.

Ma reggel meg úgy ébredtem, hogy szétmegy a fejem, még az extra erős kávé sem segített, olyan érzés volt, mintha víz alatt mozognék. Mondtam Charlienak, mérje már meg a vérnyomásomat, mert szerintem a béka feneke alatt van. Ott is volt, 92/61-et mértünk, kávé után!!!
Kimerészkedtünk a könyvtárba, meg pár dolgot vásárolni, de mire hazaértünk kész voltam, mint a mateklecke, mondtam Charlienak, hogy én ma már ki nem dugom az orrom a lakásból, pontosabban a szobánkból.
Így most "Szomszédok"-at nézek, előtte "A forrás"-t (nekem nem tetszett), eszegetem a tegnapi szülinapi maradékokat (husi, torta), és próbálom összeszedni magam a holnapi tizenkét óra munkához egy olyan házban, ahol nuku légkondi. (Meg fogok dögleni, nem is értem a gyerekek hogy bírják.)
Charlie nagy vidáman elment valami meccset nézni, meg fotózni, remélem nem kap napszúrást.
Belami Erdélyben, Kismacsó meg dolgozik, és reggel elég morcos is volt emiatt.

Mondjon le a hőség! Azonnal.

2017. augusztus 3., csütörtök

Oroszországi szuvenírek és közhelyek

Legalábbis erre a kívánságomra azt mondta Belami, hogy közhely. Mondtam neki, hogy jó, akkor hozz nekem egy szamovárt!




Új mágnesek a hűtőre, bárki, bárhová megy, hoz:





Ez a tisztaságiban maradt 😂:



Loholok az életem után

Ez most egy nagyon jó hét munka szempontjából, mert dolgoztam hétfőn egy nappalt (7.30-19.30-ig), meg vasárnap is fogok, és ennyi.
Én csak a kedd-szerda-csütörtököt kértem szabadnak, hogy ott tudjak lenni az autósuliban az elméleti felkészítőkön, de így még jobb.

Autósuli.
Nagyon szeretem. Azt valahogy továbbra sem tudom elképzelni, hogy szívesen vezessek egy autót, de tanulni róla..., az más. Az esélyt mindenesetre megadom magamnak, hátha beleszeretek a sofőrködésbe.

Belami Magyarországon van, mert múlt vasárnap este hazahoztuk a reptérről, de hétfőn már megint úton volt, mert ezer a dolga (neki mindig annyi).
Azért azt még sikerült egyeztetni vele, hogy pénteken tartjuk az elmaradt szülinapját, mert szombaton már Erdélybe megy Széphajúval, meg a családjával (mondom, hogy ezer a dolga).

Kismacsó "dolgozni" kezdett az egyik helyi múzeumban, esténként meg 17-20 óráig velem üldögél az oktatáson, meg az edzések, a bulikázásokra nem nagyon van most idő.

Itthon minden áll, már ami a fiúk szobájának rendezésével kapcsolatos, mert egyik részről próbálok minél több időt a tesztekkel tölteni (teszttöltéssel töltöm az időt 😃), másik részről meg egyedül kevés is vagyok ehhez, de mire Charlie hazaér, én megyek a suliba, vagy épp dolgozni.

Nyaralás.
Ez most érzékeny téma közöttünk Charlieval, hétfőn jól össze is vesztünk miatta.
Belami szerint ez azért van, mert a komfortzónánkból készülünk kilépni (az öreg autónkkal, külföldre, öten), és ettől vagyunk frusztráltak.
Na jó, de hétfő óta nem beszéltünk erről, és bő két hét múlva meg mennénk, azért jó lenne már tisztázni a dolgokat.
Kicsit kezd szétszaladni minden, igazán semminek nem látom a végét, csak loholok az események után.

Aztán volt olyan is, hogy pár hete, mikor nagyon rossz passzban voltam az új munkahely miatt, megint megkeresett a volt főnököm (ahol tíz évet dolgoztam), hogy menjek vissza oda dolgozni (erről írtam itt ), és én nem mondtam konkrét nemet, mert egy kiskaput nyitva hagytam azért.
Na, ő a héten felbukkant megint, hogy "azonnaldöntsdelmostvagysoha", úgyhogy becsuktam a kiskaput, mert megírtam neki, hogy nem megyek vissza.
Ettől még vannak problémáim a munkámmal kapcsolatosan, de most a prioritás megváltozott, az idén már nincs napirenden ez a pont. Majd. Jövőre.