Jó hír, hogy nincs hír

Borzasztóan gyorsan telik az idő, most minden olyan jó nekem, ezzel együtt semmi különös nem történik.

Majdnem három hétig nem voltam beosztva, a munkahellyel kb. kétszer kerültem kapcsolatba ezen idő alatt, szóval ez felért egy hosszabb szabival. Jó volt nagyon, kisimultam rendesen.
Ma a második éjszakát viszem, de a héten megint nem jövök többet.
Majd október végén lesz húzósabb, most épp nem bánom.

A gyerekek tegnap tök őszintén mondták, hogy ezer éve nem láttak, és már nem tudták mi van velem, mikor leszek végre beosztva. Nem mondom, jó ilyeneket hallani.
Ma meg beszélgetős kedvükben voltak, beültek a nevelői szobába, és a nyári emlékeket idézgették, nagyon aranyosak voltak. Alig bírtam takarodót fújni, de nem azért mert szemtelenek voltak, hanem mert én éreztem jól magam közöttük, és nem volt kedvem megtörni az idillt. (Nem mindig ilyen tündérbogarak ám.) Végül húsz percet húztunk rá, annyira nem is voltunk rendetlenek.

Olyan jóságok is vannak, hogy Belami holnap konferenciára megy külföldre, ráadásul annak a szervezetnek a helyi vezetője lett, amely égisze alatt előadásokat tartott középiskolákban több témában. Kapott irodát, jó sok munkát a nyakába, de ez pont jókor jött, mert a magánéletében változás történt: szingli lett. Ne is kérdezzétek, nincsenek együtt Széphajúval, nekem is fel kell még dolgozni.
Cserébe sokat van most otthon velünk, rengeteget beszélgetek vele, szóval minden rosszban van valami jó.
Természetesen csinálja az orvosi egyetem ötödik évét, jajistenemafiamdoktorleszhamarosan!!!'.
Kismacsó meg roadshow-zik a tavalyi tanév vállalkozós versenyével, felkérték, hogy népszerűsítse a versenyt, amit az idei évre is kiírnak. Kap érte pénzt, de azt mondta, hogy ingyen is megcsinálná, mert imád kiállni közönség elé, és elmondani az élményeit. Mondjuk ez nekem ufó információ, mert mindig azt hittem, hogy Kismacsó nem az a szereplős típus, erre kiderül, hogy mindkét fiam az.

Aztán Charlieval megrendeltük végre az ebayről a hátizsákot, jövő hétfőre foglaltam magamnak időpontot kozmetikushoz, mert mindent magamnak nem tudok megcsinálni. Főleg a tisztítást az arcom oldalsó részén, ugyanis azt nem látom rendesen. Szóval egy kozmetikus is rászorul időnkét egy kozmetikusra.

Ma összejött egy égből pottyant kávézás munka előtt, és pénteken is megyek egyre. Egyszerűen imádom a pletykákat, főleg a régi munkahelyemről, no meg a társaságot és a kávét is.

Azért kezd nem helytálló lenni a fenti cím, mert azért vannak itt hírek mégis. 😉