Mélységeimben

Nézegettem a blogomat, és azon tűnődtem, hogy általa vajon mi jön le rólam?

Szerintem az, hogy egy felületes p.csa vagyok, aki ruhákat mutogat, meg az arcápolásról, életmódról hablatyol, mintha csak a saját kis buborékjában létezne. 

Pedig nem.

Csak igyekszem szinten tartani magam, arra koncentrálni, ami jó, és kihozni a napokból a legjobbat. 

Aztán elolvastam ezt, és úgy gyomron talált.

Mert ennél jobban nem tudnám összefoglalni magam (rák nélkül): "Úgy élünk, hogy visszahúzódunk a buborékjainkba, és megpróbálunk nem tudomást venni, hogy ne mérgezzen bennünket, hogy túléljünk rákot, megváltozott elmeállapotot, poszttraumás stresszt, hogy legyen megélhetésünk."

És hát én azt szeretném, ha itt lenne jó, és a gyerekeimnek sem kellene továbbállnia.

Mert én szeretem a hazámat, itt szeretnék normálisan élni.

Esős nap

Olyan finom esőszagra ébredtem.

Ki is mentem a kávémmal az erkélyre, és hallgattam a csendet. Senki nincs az utcán, minden olyan nyugis, pedig már elmúlt kilenc óra. 

Az utolsó napok egyike, mikor nem kell felserkenni Mórhoz, hogy levigyem a reggeli, első sétára. De tényleg nem bánom ezt a részét sem, kellenek az új ingerek, más szokások. Olyan könnyen bele tud fásulni az ember a kényelembe. Nekünk szükségünk van az "új kalandra". Tudom, érzem. 

Ma nem tervezek semmi különöset, maximum szempillát és szemöldököt festek magamnak, meg tornázok végre.

Tegnap Charlieval felszereltük a falra a tévét, utána takarítottam. Elegem is lett mindenből, mert mi Charlieval ilyen helyzetekben mindig ordibálunk egymással, szóval a szomszédék is tudhatják, hogy valamit szerelünk/felújítunk. Mondhatni én baszdmegolok ilyenkor inkább, nagyon kihoz a sodromból az ilyesmi, de ezt már kiveséztem párszor. És még festeni is kell(ene) az idén. Jó kis kör lesz az is. 😅

Lesz e végre kutyánk?

Érzelmi hullámvasutazok.

Hol a sírásig hergelem magam a bizonytalanságaimmal, hol kifejezetten kihívásnak élem meg ezt az egészet.

Most épp az utóbbi.

Leporoltam az itthoni tornákat, hogy akkor innentől minden áldott nap lesz valami. Kicsit arcoskodva fogtam bele Bíró Ica számomra örök érvényű első tornájába, hát... A végére úgy elfáradtam, hogy alig hittem el. Azért teljesen más ez, mint 65 klóval guggolni. Lehet nem is baj, hogy most másfélét csinálok. 

Holnap jóga lesz soron, alig várom.

Az erkélyen kávéházat rendeztünk Charlieval, és szerintem kint is vacsorázunk majd. 

Feldob, hogy valami oltári hülyeséget forgatok a fejemben. 

Charlie kezd rápörögni a dologra, szóval előbb-utóbb lesz egy uszkárunk. Ha minden igaz, júniusban születik, így majd valamikor nyár végén kerülne hozzánk. Persze ezek még csak tervek, de már láttam tesókat, és szerelem első látásra.

Az meg különösen melengeti a szívemet, hogy oda kell majd érte mennünk, ahonnan származok. Ismerjük egymást az anyuka gazdijával. Szóval ezen pörgök most.  

A szépség jegyében

Ma szeretnék ezzel (is) foglalkozni.
Megcsinálom a szemöldökömet, lehet, hogy szempillát is festek.
Hihetetlen szép a bőröm mostanában, anyukám nem győzi mondani minden ölelés után, hogy milyen bársonyos, és a gyerekek is mondják, mikor puszit kapnak. (Charlie szerint meg mindig is gyönyörű volt.)
Szerintem fontos, hogy sokat iszok, a krémjeim kiválóak, havonta egyszer-kétszer radírozok, pakolást teszek fel, és MINDEN ESTE nagyon alaposan letisztítom a bőröm, mielőtt felviszem az éjszakai krémemet.
Reggel váltott hőmérsékletű vízzel mosdok, de nem szoktam arclemosót használni, csak tiszta vizet. Óvatosan felitatom a vizet az arcomról, az sem baj, ha picit nedves marad, majd a nappali krémemet kenem fel. Utána jöhet minden más, de ha itthon vagyok, akkor semmit nem teszek már magamra. Ha elmegyek itthonról, akkor is csak BB krém, korrektor, pici púder a rögzítéshez, szempillaspirál, szájfény. Szerintem nekem nem áll jól, ha nagyon ki vagyok festve.

Legnagyobb gyengeségem a szemem körüli karikák, de ez főként örökletes, mindig is volt és lesz is. Ezért is jó barátom a korrektor.
Szemmel kapcsolatos az új szerzeményem ez itt:

Azért esett rá a választásom, mert ennek a családnak az éjszakai és nappali krémjét használom már évek óta: ezt és ezt.
Próbáltam közben mást is, de mindig visszatérek hozzájuk, mert annyira bejönnek nekem. Én ezeket kozmetikusként megvehetem kedvezményesen a kozmetikusokat ellátó üzletekben, de úgy tudom, hogy egyes krémeket már elérhetővé tettek nem kozmetikus vásárlóknak is.

A fenti szérum tesztelés alatt áll nálam, de úgy érzem az eddigiekből, hogy szeretni fogom. Majd beszámolok róla, hogy hatással van e a szemem körüli apró ráncokra, mert a sötét karikáimmal szerintem ő sem fog tudni semmit kezdeni.

Nem teljesen szépség, de azért ide sorolnám, hogy megjött a természetes alapú progeszteron krémem, mától fogom kenni, mert épp ma vagyok a ciklusom 14. napján.
A múlt hónapban megint összeteáztam magamnak egy szép 28 napos ciklust (az előttit megint rövidnek találtam), de nekem olyan macerás ez a napi két gyógytea, ráadásul a cickafarkas résztől most sokat fájt a hasam. Mivel úgyis a luteális fázisom van megrövidülve, meg gyötör a PMS, szerintem ezzel ki tudom váltani a teázást, és reményeim szerint a hangulatingadozásaimat is kézben tartom majd vele. Meglátjuk. Majd mesélek erről is. 😉

Lefőtt a kávé

Szó szerint.

Közben takarítok, megy a második mosás.
Most zenét sem kapcsoltam be, elvagyok a gondolataimmal, mert megint van min törni a fejemet.
Csütörtökön Belami hazaesett, beszélgettünk legalább két órán át, és már megint valami elb.szott szappanoperába csöppentem, vagy mi. Sajnos ennél többet nem mondhatok, mert ez Belamiról szól, nem rólam.

Tegnap mindenki elpályázott valamerre, ahogyan tervben volt.
Iszonyat kényelmesen elvoltam itthon, legalább két órán keresztül telefonáltunk egy nagyon kedves barátnőmmel (én őt annak számítom). Mondtam neki, hogy ennyi erővel beülhetett volna az autóba, és eljöhetett volna hozzám, még kávét is főztem volna neki, jobban járt volna. Na, majd legközelebb.
Egy másik nagyon kedvessel meg chaten nyomtuk, mert mindig kíváncsi vagyok a véleményére, eléggé egy rugóra jár az agyunk. Most meg aztán különösen meg vagyok zavarodva, jó volt kitárgyalni az aktuális történéseket.

Később biciklire pattantam, elintéztem pár dolgot, sőt turkálni is elmentem, de semmit nem vettem. Költségtakarékos út volt, nem mondom.

Este meg...
Enyém volt a számítógép, a tévé, volt, hogy egyszerre ment mindkettő.
Aztán elalvás előtt olvastam, mert nagyon jó könyveim is vannak, úgyhogy sikerült is ma egy óra körül elaludni.
Na, ezért aludtam olyan sokáig (tízig).

Azért várom már a vasárnapot, hogy szép lassan mindenki hazaszivárogjon, mert azért az az igazi.
Egy-két nap ajándék, de többtől már magányos lennék.