Ez a hét

Már megint eltelt egy hét, nagy dolgok nem történtek.

Munkában lazább hét volt, de a következő elég sűrűnek látszik, szóval próbáltam energiát gyűjteni előre.

Sikerült a három edzést összehozni, de mindhárom futás volt, most ez esett jól. Kettő futópados, viszont ma kihasználtuk Mórral a kinti nyugalmat, és együtt toltuk le az edzést. Természetesen Mór triplát futott hozzám képest, annyit rohangált előre, majd vissza hozzám. Édes kis pofám!

A héten volt az arcjóga tavaszi kihívása, azt megint végigcsináltam, illetve kigyűjtöttem pár új gyakorlatot.

Ez volt tavaly is, ingyenes szösszenet, közben rengeteget lehet tanulni az arc izomzatáról, annak működéséről. Nagyon érdekes, ráadásul továbbra is ennyire vagyok hajlandó az arcom karbantartásáért, nem szeretnék kés alá feküdni, ezt most is így gondolom. Persze a krémek és a masszírozás is jöhetnek, és használjatok fényvédőt, akárhány évesek is vagytok! Múltkor mutatott Belami egy bőrrákos PET-CT-t, elképesztő hogy szét tud szóródni a rák, világított az egész teste az embernek. Belami szerint még így is van esély a gyógyulásra, de azért jobb a megelőzés, főleg, hogy az anyai nagymamámnak így indult az agydaganata. 

Ezen a héten kezdett visszatérni az energiám.

Hozzá kell tennem, hogy némi reformációt hajtottam végre az alvás területén, mert egyre furábbak voltak az éjszakáim. Volt olyan, hogy óránként ébredtem, és mindig vissza tudtam aludni, de -nyilván- ez nem normális így, úgyhogy reggel mosott sz.rnak éreztem magam. Ez lehetett a betegségek miatt is, de szerintem a változókor is ludas, no meg az én sajátos szokásaim. 

Ahogy kell, pont szembejött velem egy videó egy alvásszakértő doktornővel, az megadta a kezdő lökést. Szóval bevetettem magam a gyógynövényboltba, és vettem egy hormonegyensúly nevű étrend-kiegészítőt, melyben van ashwagandha is. Én már nem arra törekszem, hogy leállítsam a változókort, hanem arra, hogy viszonylag probléma nélkül legyek rajta túl. Persze van az az állapot, hogy orvosi segítséget kérnék, de most még minden az elviselhetőség határain belül van, próbálok lavírozni. 

Ezt naponta kétszer kell bevenni. Ehhez vettem még egy pre-melatonin nevű cuccot, ezt alvás előtt kell használni. Ezen kívül este levettem a teámat fél adagra, és törekszem rá, hogy 22 óra körül (max fél óra csúszás lehet oda-vissza) ágyba kerüljek, mert az ébredés elég fix Mór miatt, 6 és 6.30 között. 

Vacsora este hétig, utána nincs nasi, semmi. Ez amúgy is muszáj, mert a súlyom egyből megy fel, ha eszegetek még este a vacsorán túl. 

Most ott tartok, hogy egyszer kelek éjszaka, de én, mióta az eszemet tudom, felkelek éjszaka egyszer, szóval ennél többet remélni sem mertem. 

Mi van még?

Pénteken barátnős, kávéházas összeülés volt, nagyon kellett már. 

Múlt hétvégén Charlie rendelt nekem egy csomó vackot a Temuról (nőnap alkalmából), alig várom, hogy megjöjjön. Olyan dolgok, amiket drogériában is meg tudnék venni háromszor annyiért, de nem biztos, hogy használnám, szóval inkább kipróbálom először az olcsóbb verziót. Példának okáért a mágneses műszempillát, amit max alkalmanként használnék, de lehet csak egyszer próbálom ki. Vagy a lehúzható rúzst, ami kék, mikor felkeni az ember, aztán leszedve megszínezi az ajkat, és nem kenődik el. Meg táblát a konyhába, ami felragasztható, és most is van, csak már esik le, olyan régi a ragasztója (ez nem dogériás), és már az újra szeretnék tavaszi krétarajzokat rittyenteni. Ilyenek. 

Aztán értekezni akartam a netflixes új sorozatról, a Kamaszok-ról.

Végül csak annyit, hogy nagyon brutális látkép a mai kamaszokról, nekem munkába is vág, szóval érdemes volt megnézni, de nagyon elkeserítő, szóval fel kell rá készülni lelkileg. Akinek kisebb gyereke van, és még a netezés most kezdődik, annak is érdemes átrágni magát rajta, mert nagyon figyelemfelkeltő még akkor is, ha ez egy végletes esetet dolgoz fel. Ott van benne minden, amire nagyon oda kell figyelni a gyereknél, ha online térben tölt időt, és megrettentem némileg, hogy mennyire nehéz most jól nevelni, én nem is tudom hogyan csinálnám pontosan, ha a fiúk most kamaszodnának épp. Már ők is neteztek, de valahogy akkor még nem volt ez ennyire problémás, legalábbis én így érzékeltem. 

Tudtok valami könnyed sorozatot vagy filmet?

Mostanában annyi nyomasztót láttam, ki vagyok éhezve valami másra. 

Mára ennyit, most telefonált Belami, hogy tánc után beugranak, úgyhogy összerántom a konyhát, mert minden szanaszét még. De hát vasárnap van!    

Összefoglalva

Kicsit az elmúlt hétről.

• Megkezdtem a másik munkát, egyből három nap volt, ebből a szombat tizenkét óra (a másik kettő nyolc-nyolc).
• Az első nap k.rva sz.r volt, rühellem az új helyzeteket, és bár feltalálom magam, azért nem volt komfortos kicsit sem. 
• Szombaton reggel héttől este hétig voltam, onnan beestünk Charlieval a színházba, úgyhogy sikerült is éjfél előtt megérkezni haza. Nem állítom, hogy nem voltam kipurcanva.

Ez a hét.

• Nyugisabban indult, mert szabadságon vagyok, és valóban.
• Pénteken és vasárnap fogok dolgozni a másodállásban, de ma is folyamatosan nyaggattak a főállásban, hiába a szabadság. Igen, átirányíthatnám a telefonomat, de most inkább én szeretném kézben tartani a dolgaimat, nehogy szétszaladjon minden, mert azt én fogom megszívni most, ahogy egyensúlyozok a két meló között. Majd keménykedek, ha megtalálom (az egyensúlyt).
• Ma vettünk új sütőt, mert a régi teljesen kipurcant, és itt a sütögetések ideje. Először januárra akartam átpattintani ezt az egész vásárlás, beszerelés dolgot, de aztán felszívtuk magunkat Charlieval, és ma lezongoráztuk. Annyira nem volt ez nagy cucc, mint ahogy tartottam tőle.  
• Hétfőn este vettem egy nagy levegőt, belebújtam a futós gúnyámba, Mórt felszereltem hámmal, meg világítós nyatörvvel, és megnéztük, hogy mennyire van kivilágítva a futós terepünk, ahová hétvégén járunk mostanában. Tök jól, úgyhogy fogunk időnként menni este is. Mondjuk hétfőn akkora sár volt erre, hogy Mórt fél óráig tartott kimosdatni, és én is sáros voltam a hátam közepéig. Máskor szárazabb időben megyünk.
• Ma Bíró Icával nyomtuk a súlyzós tornát, Mór meg igyekezett széttrollkodni az egészet. Nagyon vidám vele tornázni. 

Ilyenek vannak mostanában.   

27-ei összefoglaló 26-án

11 hónapja, hogy fordítottam egyet az életmódomon.

Nekem munkásabb az eredmény tartása, mint a megszerzése volt, de bele fogok jönni.

59 és 60,2 kg között tartom a súlyomat, 90 %-ban valahol 59,6 és 59,8 között van. 

Nagyobb kilengések inkább a vízvisszatartás és ciklus miatt vannak, nem valódi hízás, vagy fogyás.

Legnehezebb az esti rághatnék elkerülése.

Ez a vágy leginkább az esti filmezés és olvasás velejárója, és a legjobb, ha egyáltalán nem engedek neki. Pedig nem könnyű, mert Charlie ropit eszik mellettem, esetleg aldis burgonyaszirmot, úgyhogy néha elcsábulok, de igyekszem betartani, hogy vacsora után másnap reggelig semmit nem eszek. 

Napközben nincs semmi gond, ha meg van tervezve, hogy mit eszek.

Ha itthon vagyok, akkor könnyű, utazáskor csomagolok, és meg is eszek mindent, amit tervezek, így nem borul fel a vércukrom, nem kezdek el össze-vissza faldosni. Szóval maga a tervezés az fél siker az életmódváltásban.  

Mostanában csak futni van kedvem.

Hetente 3-4-szer 5 km, ez biztosan megvan. Mostanában ebből 2 alkalom szombatra és vasárnapra esik, ha nem esik, mert akkor Mór déli sétáját illesztem a futáshoz. Sajnos ez hétköznap nem megy, mert az útvonalunkon olyankor nagy mozgás van, meg időm sincs a nap közepén annyit kiugrani a munkából. Szóval a többi futógépen megoldott, de nem gond, azt is nagyon szeretem.

Még a kora reggeli futáson tűnődtem, mert Fonyódon az működött a leginkább a kánikula miatt, de ott utána ráértem kipihenni magam, itt meg rohannom kellene tovább a munkás hétköznapokon. 

Az az igazság, hogy a reggeli, éhgyomri edzés nem az én világom, nekem olyankor még "alszanak" az izmaim, nem érzem azt a felszabadító érzést, ami a délutáni edzések alatt szokott jönni. 

Tervezem, hogy több súlyzós edzést is beiktatok, meg a balettet is vissza lehetne hozni a parkolóból. Majd meglátjuk, mire lesz energiám (és időm) két munka mellett, de ezen még próbálok nem szorongani, mert amúgy elég sokat szoktam mostanában.   

November 19.

Valamelyik reggel meséltem Charlienak, hogy az egyik blogban a kövérségről volt szó. 

Érkezett mindenféle hozzászólás (nem feltétlen a konkrét témával kapcsolatosak, úgyhogy a szerző ki is borult kicsit), de az egyiken hangosan felnevettem. Azt írta, hogy "Szerintem a fogyáshoz kell valamiféle elmebetegség. A minimum a kényszeresség, OCD vagy hasonló.". Azért mulattam, mert rám ez igaz (talán elmebeteg azért nem vagyok), és erre csak mostanában jöttem rá. Szerintem írtam is, hogy az enyhe kényszerességemet az ügy szolgálatába állítottam. Csak azt sajnálom, hogy erre most jöttem rá, és nem hatodikos koromban, mikor bajlódni kezdtem a súlyommal.

Ma rendkívül hatékony voltam.

Reggel sokáig aludtunk, mert Mór úgy akarta, fél kilenc magasságában én kezdtem el mocorogni, amire végül magához tért.

Utána kényelmesen megreggeliztünk, befutott Ágitól Belami, ledobta a cuccát, és szaunázni ment az egyik barátjával (Ági ügyeletben). Én meg összekaptam magam, és kimentem az ócskapiacra. Nagyon hideg volt, de háromszáz forintért lőttem magamnak egy ruhát, másik háromszázért meg egy aláöltöző pulcsit a futáshoz. Nagyon finom meleg, szerintem használni fogom utazáshoz is. A ruhát majd lefényképezem magamon, mert annyira jó, de vállfán nem mutat olyan jól, mint rajtam. 

Míg én csavarogtam Charlie feltette az ebédet, úgyhogy mikor hazaértem, magamra kaptam a futós cuccomat, meg fogtam a pórázt, és elmentünk Mórral letolni a kis öt kilóméterünket. Végül igazi örömfutás lett belőle, mert az órám lemerült, úgyhogy csak mentünk, szerintem többet is, mint amit előirányoztam magunknak.

Ebéd után megcsináltam a hajfestéshez a henna alaplevét, bekentem a hajamat a megcsinált hajfestékkel, aztán kitöltöttem egy csomó papírt a mellékálláshoz, bár még mindig nem döntöttem az ügyben. 

Belami hazaért, evett, aztán visszautazott Pestre. 

Lemostam a hennát, fürödtem, beszárítottam a hajamat. Még olvasok egy kicsit, aztán alszok, mert holnap kezdődik a hét. Hétfő -ugye- iroda. 

November 12.

Jaj, olyan jó volt ma, hogy sütött a nap!

A kedvem is egyből jobb lett, valahogy minden megugorhatóbbnak tűnt. 

Reggelinél megbeszéltük Charlieval, hogy ő elviszi a keresztlányunkat meg az öccsét a bábszínházba, én meg Mórt mozgatom le úgy, hogy futunk egy nagyot a jó levegőn. Ez kompromisszum volt, mert én legszívesebben az ócska piacon böngésztem volna, Charlie meg az elhúzódó felső légúti betegségével pihengetett volna inkább itthon. Csakhogy nekünk most ez az egy nap sem jutott lazulásra, mert anyósom meg Charlie öccse megbeszélték, hogy akkor most vasárnap tali. Igazából ezzel az egésszel leginkább nekünk van dolgunk (bevásárlás, gyerekek programoztatása), de mi mindig kimaradunk valahogy az egyeztetésből. Mindegy, a bábszínház még mindig a pihentetőbb verzió volt Charlienak, mint kóricálni a szeles piacon a gyerekekkel nehezítve, én meg szívesebben mentem ismét futni, ezúttal Mórral, kint, mint hogy bábszínházban ücsörögjek, mikor süt a nap, a kutyát meg szétveti az energia, mert két napja csak gyors körökre futja. 

Délre mindenki végzett a programjával, ebédeltünk, aztán pihentünk. A vendégek most elmentek viszonylag hamar, úgyhogy azóta valóban lazulás van, de azért nagyon jó lenne még egy nap itthon.

A jövő hét első fele elég sűrűnek ígérkezik.

Hétfőn az irodában leszek valameddig, kedden egész nap szeminárium lesz. Mivel mindketten ott leszünk Charlieval, nem tudom még hogyan oldjuk meg Mór déli körét, de -gondolom- ebédszünet lesz azért. 

Szerdán elmegyek megnézni egy helyet, mert másodállásokat nézegetek, egyszerűen kevés ez a pénz, ami bejön, és nem várhatom, hogy mindig mindent Chalie oldjon meg. Őszintén szólva nem nagy kedvem van hozzá, de a plusz meg jó lenne. 

Jah! Ma van a Szociális Munka Napja.

Kaptunk is egy köszöntő mailt a vezetőtől, aztán ennyi. Mondjuk nem is nagyon számítottam másra. 

November 4.

Ma reggeli súly: 59,5 kg. Nagyon jóó. Pedig tegnap a fodrásznál csokit is ettem. Milkát. 

Végül bevállaltam a frufrut.

A hajam egyre vörösebb a sok ősz haj miatt a hennától, a fodrász mondta is, hogy egyre nehezebb kezelni, vagy legalábbis nem olyan, mint régebben. Veszem észre én is. 

Amúgy a fodrászom jobban örült az ötletemnek, mint én, szerintem már unta, hogy mindig ugyanazt a fazont vágatom. Olyan lelkes lett a videó láttán, hogy a hullámokat is megvalósította. Szerintem simán is jó lesz, én nem merem a hajvasalóval szétégetni a hajamat. (Ő tett rá hővédőt, nekem az nincs most itthon.)

Annyira fura volt meglátni magam hátulról a képeken, tök keskeny lett a hátam. Mármint magamhoz képest, mert nekem elég széles (volt) a vállam, a hátam. 

Ma már letoltam a futást Mórral, míg Charlie ebédet kreált (jó nekem), mert annyira szép idő volt, és le akartam mozgatni alaposan töpszlit, hogy pihenjen, míg Charlieval kimegyünk Anyuék elé a reptérre. Sietünk hozzá haza, aztán ma már tényleg csak pihenünk.  

Ruhák, öltözködés, hétvége

Mostanában azon tűnődtem, hogy kicsit nőiesebben, vagy legalábbis érdekesebben kellene öltözni, ha már lefogytam, és/vagy ennyi göncöm van.

Csináltam is egy mappát a Pinteresten, ahová olyan outfiteket gyűjtök, ami tetszik, és nagyjából meg is van hozzá mindenem. 

Ez volt az első kép, ami nagyon megtetszett, biztosan a színek miatt. Ilyen cipőm ugyan nincs, de szombaton lőttem magamnak egy ARA cipőt négyszáz forintért, ami színes és vidám, úgyhogy kipróbálom az egyik farmeremmel, amiből kifogytam, meg valami színes zoknival, ami a pulcsival harmonizál. Majd keresek övet is a nadrághoz, nehogy elhagyjam. (A táska csak véletelenül van a képen.)

Másik nagy vállalásom, hogy beszerzek egy-két szoknyát.

Egy hosszú farmert, meg valami színeset is, amihez mehet a tornacipő.

Egyszer szert fogok tenni egy tüll szoknyára is, ez már régi álmom. (Van egy, de az nem ez a szabás.)

Ez a szett nagyon érdekes. Először megdöbbentem, aztán nagyon tetszett.

(lalacoco)

Na, majd meglátjuk, mert hajlamos vagyok ugyanazokért a darabokért nyúlni folyamatosan, ráadásul a lehető legkevésbé kreatívan. 

Olyan is van, hogy picit változtattam a kávézási szokásomon.

Csak annyit, hogy a reggeli első kávém koffeinmentes, és csak kilenc után iszok először koffeineset. Aztán még egyet három körül, és kész. Valószínűleg reggel nem a koffein miatt "ébredek", mert észre sem veszem, hogy menteset iszok, csak az íze a lényeg, meg maga a rituálé. 

Teát is szoktam fogyasztani, kevés mézzel, sok citrommal, és többnyire Earl Grey-t, úgyhogy a következő változást itt vizionálom, szeretnék ebből is koffeinmenteset, meg simán inni. 

A hétvége mozgalmas volt, valaki mindig jött hozzánk.

Belami végül pénteken este érkezett Szegedről (most ott van egy hónapot), és itt is aludt, mert Ági ügyelt, neki meg szombaton reggel online órái voltak a tolmács suliban, addig Ági aludt egyet az éjszakai műszak után.

Közben sógoromék érkeztek szombaton délelőtt, velük anyósomnál voltunk, így Belamit nem zavartuk.

Mire mindenki elment, Belami is Ágihoz, Érkezett Kismacsó, neki ugyancsak suli volt, de jelenléti órákkal, úgyhogy este jött. Hozott mosnivalót, de annak már csak ma indítottam gépet, estig úgyis készen lesz.

Reggel erősen gondolkoztam a zsibpiacon, de végül letettem róla.

Főzni is akartam, meg a szél is feltámadt, úgyhogy inkább maradtam itthon, és ha csillapodik a szél, akkor elmegyek Mórral futni. Pénteken voltam legutóbb, akkor is vele, nagyon jó volt. A héten "csak" futottam, kétszer gépen, kétszer Mórral, így most húsz kilométernél tartok, ha ma is összejön egy ötös, akkor huszonöt lesz. 

Újra itthon

Tegnap érkeztünk haza, Kismacsó várt bennünket lázasan, betegen.

Belami szerda estétől vasárnapig velünk volt Fonyódon, úgy volt, hogy szombaton Kismacsó is csatlakozik. Nagyon örültem ennek a fordultanak, hiszen együtt már nagyon régen nyaraltunk, de aztán Kismacsó írt, hogy nem érzi jól magát, nem indul el tőlünk. Kicsit megszívatva éreztem magam, de aztán, mikor megláttam itthon, örültem, hogy nem indult el. Gyógyszert adtam neki, teát csináltam ipari mennyiségben, mert azt mondta, hogy kb. 20 órája aludt egyhuzamban, szóval féltettem a kiszáradástól. Természetesen így nem engedtem vissza Pestre, majd délután lesétál a háziorvosához, és kiíratja magát pár napra. 

Ma már sokkal jobban néz ki, mint tegnap, valószínűleg valamilyen influenza ez, mert az izületei is fájnak.

Fonyódon megint csodálatos volt, szokás szerint.

Csütörtök kivételével MINDEN reggel kocogtam Mórral kb. 4 kilómétert, és csak azért ennyit, mert olyan hegymenetek voltak azon az útvonalon, hogy nem bírtam többet, és az első nap után olyan izomlázam volt folyamatosan, hogy az is akadályozott a vitézkedésben. 

Olyan 6.30 körül húztam futócipőt reggelente, és ahogy haladtunk a kilátó környékéhez, valami fantasztikus volt a látvány, meg teljes a csönd, nagyon élveztem minden percet. Kifulladva érkeztünk vissza, (közben meg-megálltunk a kilátásban gyönyörködni), addigra Charlie csinált reggelit, amit egy gyors zuhanyzás után hosszan, elnyújtottan elköltöttünk. Utána mindig volt valami rövidebb, mászkálós program a környéken, majd ebéd, aztán pihenés, olvasás. Olyan 3-4 óra körül mentünk a kutyás strandra, és ott voltunk estig. Innen még vagy beültünk valahová, vagy otthon vacsoráztunk, beszélgettünk.

Csütörtökön, mikor reggel nem én vittem Mórt a reggeli körre, akkor a strandról gyalog mentem fel a házhoz, szóval még azon a napon is volt extra mozgás, de kellett is, mert ettem, amit megkívántam, persze ésszerű keretek között. Csak étel mérleg volt nálam, azt sem mindig használtam, úgyhogy a súlyomat csak itthon tudtam megint megmérni. Köszönhetően a sok mozgásnak tartottam a súlyomat, ami kicsit csalódás is volt, mert abban reménykedtem, hogy kevesebb lesz, mint amikor elindultunk itthonról. Hiába na, azért a sok mozgás önmagában nem elég, a kalóriadeficit is kell hozzá, legalábbis nekem. Majd 27-én bővebben is írok a bikinis fotóim kapcsán, mert elég megdöbbentő volt bizonyos dolgokra ráeszmélni.

Vissza a csütörtök estére!

Azért csak nem bírtam magammal, elsétáltam arra, ahová esetleg beadnám a jelentkezésemet, meg körbenéztem, hogy hol élnék szívesen, szóval erősen vizionáltam az ottani életünket megint. Ennyi most elég is volt, tényleg kiélveztünk minden egyes percet ott, semmi hiányérzetem nincs, csak hazajönni nem nagyon volt kedvem.  

Ma és holnap még szabadságon vagyok.

Lassan a mosások végére érek, valami hihetetlen mennyiségű szennyes össze tud gyűlni egy hét alatt. Tegnap este még Mórt is megfürdettük, és hiába fürdött minden nap a Balatonban, valami szörnyűségesen koszsos lé jött le róla (lehet pont azért), de most tiszta és illatos, puha a szőre, és nagyon fáradt az elmúlt egy héttől. Nagyon élte ezt a nyaralást ő is.

Az vicces volt, mikor a fürdés után az alvós maciját, meg a hámot és a pórázt is mosásba raktam, és ő nézett kétségbeesetten, hogy "Ne mááár!". Ült egy darabig a mosógép mellett, aztán elunta, és keresett másik alvós plüsst. Aztán, mikor éjjel kinyitotta a szárító ajtaját Charlie, akkor Mór kilopta a macit, és elvitte egy általa rejteknek vélt helyre. Annyira cuki ezzel a ragaszkodásával a macijához, ami már olyan viharvert, hogy félek kimosni.  

 

Belami utolsó este meghívott bennünket a Villa Kávézóba, hogy onnan nézzük a naplementét.

Pont ott volt az Elefánt zenekar kávézni, Charlie teljes izgalomban volt. Én is szeretem pár számukat énekelni bömbölni az autóban, de ez a rajongás dolog nem az én műfajom, képtelen lennék odamenni, és közös képet, aláírást kérni. Nem tudom miért, de nekem ez nem megy, ilyen vagyok. Végül Charlie sem ment oda, mert az énekes valami csajt akart épp befűzni, és nem akarta zavarni. A menedzserük, vagy irányítójuk viszont odajött hozzánk Mórt megsimogatni, és onnan gondolom, hogy ő volt a főnök, mert mikor azt mondta, hogy "Indulunk!", akkor a frontember is úgy felpattant a csaj mellől, mintha darázs csípte volna meg, és már ültek is be a buszukba. Érdekes volt.

És akkor itt vannak az új háttérképeim a telefonra, úgy néz ki, hogy új hagyományom van.

Ez volt tavaly augusztustól eddig:

Most meg ezek közül lett:

Energiátlanságom napja(i)

Próbáltam a vérnyomásomra fogni, de nem extrém alacsony, ahogyan többnyire.

Szedek most vitaminokat is, a fogyás is egyre lassabb, jelenleg 63.9 kg, szóval a 62 nem lesz meg a szülinapomig. Mondjuk nem is volt cél az időpont, csak mikor legutóbb kalkulált a gép, akkor július 9 volt kiírva a 62 kg-hoz. 

Egyre kevésbé esik jól kint futni, és Mór is unja a körbe-körbe mókát, úgyhogy most a benti tornát váltogatom a kinti futással, de ha igazán nagyon meleg lesz, akkor pihentetjük ezt kicsit, majd ősszel nyomulunk megint. Leporolom a futógépet, ahogyan télen is, én nagyon nyavalyás vagyok a szélsőséges időjárással.

Kismacsónak már csak egy van az államvizsgából, szerdán (remélhetőleg) megcsinálja, aztán gyakorolhat az avatásra. Július 1-én lesz, 3-án meg már dolgozni fog. 

Veszek ki szabadságot június végén és július elején, próbálok segíteni a fiúk összeköltözésében, meg ott van még az avatás utáni összejövetel, azt még csak találgatom, hogy miként legyen. 

Belami a munkán kívül rendszeresen túrázik, 20-án megy Grúziába, arra edz. 

Közben alakulgat valami egy lánnyal, nagyon érdekes az egész, majd elmesélem. Annyi bizonyos, hogy a lány pont Belami női megfelelője, még egy napon is születtek, csak Belami két évvel hamarabb. Mindketten imádnak túrázni, sokat dolgoznak (a lány is orvos rezidens), hasonló a humoruk, egy rugóra jár az agyuk. Ez így nagyon jól hangzik elsőre. 

Charlie is energiátlan, pont reggel beszéltük, hogy annyi mindent kellene csinálni, de csak tologatunk mindent.

19-én lomtalanítás lesz, feltett szándékunk, hogy a jövő hét második felében selejtezünk, mert muszáj megszabadulnunk egy csomó lomtól. Meg persze a munka, neki munkák, most is tervez épp. Én szeretném a következő két hétben nyugpontra helyezni az ügyeimet, hogy két hétig a helyettesemet se zargassa senki lehetőleg.

Ha erre járnál Luna, a A világ végénél is messzebbre blog szerzője, kérlek küldj meghívót, lemaradtam róla! Már, ha van még elfekvőben. Ide szeretnék: meselulu@gmail.com. És szerintem Lobelin is ugyanígy lemaradt. Ő is ír majd címet a kommentben szerintem. Köszi!  

Ami hirtelen most az eszembe jut

Megnyugtatóan szaladnak a napok, én nem is tudom hová rohangál ennyire az idő.

Hétköznapokon munka itthon, vagy utazás és munka. 

Charlienak is nagyon összegyűltek a feladatok, gyámként is nehezebb időszaka van, plusz most a mérnöki munkája is rengeteg.

Ezért Mór mozgatása többnyire az én feladatom.

Egy ideje az esti séta a hosszabb, ilyenkor vagy futni viszem, vagy pullert dobálok neki, esetleg nagyobb kört teszünk, ha esik az eső. 

A közös futással kapcsolatosan beleégett egy kép az emlékezetembe, szerintem ez mindig eszembe fog jutni. 

Mór előttem parádézik (csak egy uszkár tud úgy kocogni, mint egy parádés ló, valami hihetetlen kecsességgel), és hullik ránk ez a fehér pöszmösz a fáról (nyárfa?), olyan, mintha esne a hó. 

Amúgy minden alkalommal megfogadom, hogy nem viszem többet magammal futni, mert a tizenkét körömet unja, már a harmadiknál más irányba akar menni, úgyhogy elég sokat kell beszélnem hozzá. (A köröknél nincs póráz, szabadon rohangál mellettem, előttem, mögöttem.) Persze, mehetnénk mindig máshová, de nekem az nem komfortos, szeretem a monotonságát ennek a résznek, kisimul az amúgy rojtos idegrendszerem. (Szerintem a futópadot is ezért kultiválom.)

Szóval elképzeltem, hogy inkább egyedül megyek futni, és mikor kiérek a "pályámhoz", akkor zenével a fülemben rovom a köröket. Aztán ahogy eljön az idő, és elkezdek öltözni, jön a nyomomban, le nem szakad rólam, nehogy elmenjek nélküle, egyszerűen nem bírom ki a könyörgő szemét, muszáj vinnem magammal.

Múltkor a Miss Marple sorozat egyik részét néztem, mikor megláttam, hogy egy ilyen lóg a nyakában:

 

Hogy ez milyen praktikus, ha hirtelen nincs a szemüveg a kezem ügyében, de valami aprót meg szeretnék nézni! El is határoztam, hogy nekem kell egy ilyen. Van hozzá nagyon hosszú ezüst láncom, ez is pipa. Végül Charlie talált nekem többet is, úgy emlékszem, hogy lesz közötte egy ilyen:

Majd megmutatom, ha megérkeztek. 

Így haladok, haladunk a dolgokkal

Meglódult megint a súlyom lefelé, annyira örülök. Ma reggel:

Ez biztosan köszönhető annak is, hogy mostanában MINDEN este futunk kocogunk Mórral. Jó, nem sokat (25-30 percet), de ha én viszem a napi utolsó sétára, akkor elvárja, mert úgy volt tegnap, meg előtte, úgyhogy ez az új szokás, gyerünk. A futócipőm lett a sétáltatós cipőm, ez van. 

Úgy szokott lenni, hogy leérünk, többnyire lesétálunk szép ütemesen a kilencedikről bemelegítésként, aztán előttünk van egy nagy füves placc, ott elengedem pisilni, szaglászni pár percre, addig én melegítek tovább. Amikor ezt elunja, odajön, hogy tegyem rá a pórázt, és induljunk. Tök ügyesen üget mellettem, és ha begyorsul, akkor csak szólok neki, hogy "tempó", és felveszi újra a ritmusom. Még van hová fejlődni, de borzasztóan élvezi, és igazából én is. 

Talán kedden volt, hogy sumákoltam a futással, mert kellett már egy pihenő nap, de akkor is megoldottam, mert elmentünk egy másik nagy füves placcra, ahol el tudtam engedni, és őrületes rohangászást csapott magának, ez nagyon vicces szokott lenni. Tele van energiával, és simán letol a három sétából kettőt úgy, hogy rengeteget fut, főleg, mióta egy hete kozmetikusnál volt, és rövidebb lett a bundája. 

Tegnap, a déli sétánál láttam rajta, hogy keresi az árnyékot, nem annyira jó már neki a nap közepén hosszan rohangálni, úgyhogy lassan áttérünk az esti nagy sétára, a déli megint rövid lesz. Kb. az óraállítással szoktunk váltani, mert télen a sötét miatt a déli a hosszú séta, nyáron meg egyre későbbre tolódik az esti kiruccanás. Nem tudom más hogy tudja megoldani a napi három sétát, nekünk ez mindig szervezést igényel, mert egyikőnknek úgy kell megoldani a napját, hogy délben haza tudjon ugorni. Szerencsére a kötetlen munkaidő miatt bármi megoldható.

Ez a napsütéses jó idő!

Annyira imádom. Tegnap átültettem pár virágomat, meg akkor már az ablakot is megpucoltam. De ha már, akkor a függönyt is kimostam, meg az erkélyt is rendbe kaptam, úgyhogy az utolsó kávémat már ott ittam. 

Ma a biciklimet szeretném letakarítani, szerintem a délutáni ügyintézéseket kerékpárral fogom bonyolítani. Most dolgozok kicsit a gépen, és ezzel dobom meg magam:

   

Legyen csodaszép napotok!

Mór három éves, Mórral a sport, diéta és ráncok

Mór tegnap vagy ma lett három éves. (Éjfél előtt születtek az első kutyusok, éjfél után a többi, nem tudni Mór melyik csapatban volt.)

Este elmentem Mórral futni, ez volt az első igazi próbálkozás, mert egyszer régen, valamikor nyolc hónapos kora körül volt egy kísérletünk, de akkor még olyan baba volt. Akkor is jól ment, tegnap is, szerintem elkezdjük ezt komolyabban próbálgatni. Megmondom őszintén, leginkább az motivál, hogy így egyben meglenne egy séta, meg az edzésem. Idő szempontjából nagyon gazdaságos, Mór meg élvezi nagyon. Most még nem mértem az időt és a távolságot sem, csak mentünk, ahogy a lábunk vitt, és próbáltam Mórt tempóban tartani. Különben az sem baj, ha meg-megáll, mert addig helyben futok. Természetesen ilyenkor nincs zene a fülben, csak rá figyelek, máshogy nem is menne.

Azért még mindig a futópad a kedvencem (a filmek miatt), de jó a változatosság, így nem unom el. A héten volt egy Bíró Ica, egy futás futópadon, egy balett, és Mórral egy rövidebb kocogás.  

Majdnem három hétig vesztegeltem a hatvannyolc kilónál, már azt hittem, hogy itt meg is állt a fogyás, de tegnap végre hatvanét kiló hetven dekára ugrottam. Talán mégis összejön az a hatvanöt. 

Megmondom őszintén, sokkal jobban parázok a súlyom megtartásától, mint attól, hogy mikor és hogyan jutok el hatvanötig. Bennem most akkora a kitartás és az elszántság, hogy alig ismerek magamra, azért tudok meglepetést okozni magamnak még mindig. 

Hogy valami nyavalygás is legyen.

Nem szeretem, hogy hirtelen ráncok lettek az arcomon. A pillanatképek rólam, nos, vállalhatatlanok. Illetve, nekem nagyon nem tetszik, valószínűleg meg kell szoknom, hogy lassan negyvennyolc leszek, és az ilyen. Azért megpróbálok többet foglalkozni az arctornával, meg a masszírozással, nem akarok csak azért hetven kiló fölött lenni, hogy kisimuljanak a ráncaim.