Blogvember, november 21.

Ma itthonról dolgoztam, de annyit, hogy dél lett, mire egyáltalán belefogtam a hajfestésbe.

Utána is folytattam, jól bebugyolált fejjel. Úgy elment az idő, hogy jóval tovább maradt fent a henna, de semmi gond, nagyon szép színű lett a hajam a végén. 

Azon tűnődtem, hogy vajon egyszer engem is elér a vágy, hogy ne fessek többé, és vállaljam az ősz hajamat? Nem tudom, most nem érzem ezt valószínűnek, mert nekem nem állnak jól a hideg, tompa színek. Elleneben ez a meleg vörös, ez nagyon az én színem.

Kismacsó meg beteg lett.

Tegnap még lenyomta a második élő adást, de ott már láttam lázrózsákat az arcán, utána hazament, és átaludta a napot. Az előbb beszéltem vele, még ma is feküdt, és nincs jól, azt mondja megfázott. Szerintem meg a stressz miatt szabira ment az immunrendszere, és be is kapott valami "fincsi" vírust. Remélem holnapra jobban lesz.

Holnaptól kicsit besűrűsödnek az események.

Kora délutántól összejövünk a csajokkal egy jó kis kávézásra (meg csacsogásra), onnan tervezek indulni a táncra, úgyhogy viszem a cuccomat hozzá.

Szombaton este szülinapra megyünk Charlieval, de még mindig nem érkeztem odáig, hogy felpróbáljam az outfitet, és változtassak a terven, ha kell. Holnap annak is meg kell lennie. 

Blogvember, november 3.

Tegnap aztán átmentünk Belamiékhoz, és csinált nekünk kávét az új filteres cuccával. Én nagyon szeretem nézni, mikor laborost játszik kávécsinálás ürügyén, mert mindig valami jó kis koffeinlöketet kapunk. Rám is fért nagyon, a takarítás után egyre csak ásítoztam, egészen a kávéig. 

Mi vittünk süteményt, beszélgettünk egy jót, aztán hazajöttünk. 

Ma meg keresztlányunkék jöttek.

Nagy kínban voltunk, hogy milyen programot csináljunk, ahová Mór is jöhet, végül kivittük őket a lomis piacra. Két eshetőség volt, vagy nagyon bejön nekik ez, vagy nagyon nem. Az előbbi volt, azt hiszem megfertőztük őket ezzel szépen. Annyi, de annyi kérdésük volt, mert ők egy csomó mindent nem láttak még, pl. hurkatöltő, lemezek, kazettás magnók, meg mit tudom én, de nagyon élvezték. Megbeszéltük, hogy egy-egy kincsecskét választhatnak, próbáltuk alkudozásra is rábírni őket, de ebben én is nagyon sz.r vagyok, szóval nem erőltettük Charlieval. Á. egy legó katonát, Z. meg egy kis kabalát vadászott le magának, mi meg vettünk mézeket (az is volt).

A nap további részében csak lötyögtünk a gyerekekkel, mindenféle édességgel tömtük őket és magunkat is, nem vagyok túl büszke magamra.

Belami is eljött, és társasozott egyet a gyerekekkel, mert Ági ügyeletes volt a kórházban, úgyhogy ráért.

Hagytam nyitva két munkát csütörtökön, hogy majd megcsinálom a hosszú hétvégén.

Marhára hozzá sem nyúltam. Okés, ez belefért, de így még sűrűbben indul a hétfő, pedig amúgy is az lesz az egész hét, De erről majd holnap.

Tegnap

A héten még mindig nem vagyok beosztva egy napra sem, úgyhogy bevállaltam csak úgy, hogy szerdán elmegyek egy csapat fiatallal és felnőttel megnézni a pesti központot, meg a HVG Állásbörzét.
Tetszik, hogy a mostani munkahelyemen valóban foglalkoznak a fiatal felnőttek további boldogulásával, mutatnak nekik lehetőségeket.
Két autóval mentünk, aztán egy rövid megbeszélés után kettévált a csapat, az egyik azonnal indult a kiállításra (fiatalok), én a munkatársakkal a központunkba tartottam.
Nagyon aranyosak voltak bent, mindenki bemutatkozott, elmondta, hogy mit csinál pontosan, kérdezgettek ők is.
Sok a fiatal, látszik rajtuk a lendület, és egy egészen más hozzáállás a munkához, mint amit megszoktam. Szerintem már az én fiaim is ilyenek lesznek. Változik a világ, és ők már az a generáció, akik ebben nőnek fel. Jó lesz ez.

Utána HVG Állásbörze.
Sajnos a tervezetthez képest jó két óra csúszással értünk oda, és én már agyilag több új információt, nem nagyon tudtam befogadni. Tekeregtünk ott a kollégákkal (az egyik autó a fiatalokkal már hazament közben), de úgy láttam, hogy nem vagyok egyedül a nyomorommal, úgyhogy nemsokára mi is megindultunk haza.
Sajnáltam, mert biztosan tök érdekes volt a rendezvény, de nem szabad rászervezni mást. Na, majd legközelebb.

Összességében én csapatépítőnek is éreztem a kirándulást, mert elég sokat beszélgettünk egymással, és néha egészen mély dolgokról. Nem bántam meg, hogy elmentem.

Lefőtt a kávé

Szó szerint.

Közben takarítok, megy a második mosás.
Most zenét sem kapcsoltam be, elvagyok a gondolataimmal, mert megint van min törni a fejemet.
Csütörtökön Belami hazaesett, beszélgettünk legalább két órán át, és már megint valami elb.szott szappanoperába csöppentem, vagy mi. Sajnos ennél többet nem mondhatok, mert ez Belamiról szól, nem rólam.

Tegnap mindenki elpályázott valamerre, ahogyan tervben volt.
Iszonyat kényelmesen elvoltam itthon, legalább két órán keresztül telefonáltunk egy nagyon kedves barátnőmmel (én őt annak számítom). Mondtam neki, hogy ennyi erővel beülhetett volna az autóba, és eljöhetett volna hozzám, még kávét is főztem volna neki, jobban járt volna. Na, majd legközelebb.
Egy másik nagyon kedvessel meg chaten nyomtuk, mert mindig kíváncsi vagyok a véleményére, eléggé egy rugóra jár az agyunk. Most meg aztán különösen meg vagyok zavarodva, jó volt kitárgyalni az aktuális történéseket.

Később biciklire pattantam, elintéztem pár dolgot, sőt turkálni is elmentem, de semmit nem vettem. Költségtakarékos út volt, nem mondom.

Este meg...
Enyém volt a számítógép, a tévé, volt, hogy egyszerre ment mindkettő.
Aztán elalvás előtt olvastam, mert nagyon jó könyveim is vannak, úgyhogy sikerült is ma egy óra körül elaludni.
Na, ezért aludtam olyan sokáig (tízig).

Azért várom már a vasárnapot, hogy szép lassan mindenki hazaszivárogjon, mert azért az az igazi.
Egy-két nap ajándék, de többtől már magányos lennék.   

Ajj, de szeretem a hétvégéket!

Péntekre már megint eléggé kipukkadtam, az edzés is kínszenvedés volt, de azért is megcsináltam (bizony nem volt harmadik szem nyitogatós).
Aztán munka után gyorsan bevásároltunk Charlieval, és végre hazaértünk.
Ő nagy lelkesen főzni kezdett, mert sajnálta volna veszni hagyni az előző nap beszerzett gombát, én meg jól pihenőre fogtam magam, aztán semmit nem csináltam.

Később filmet néztünk, meg magamba tömtem egy csomó csokit.
Nem vagyok büszke magamra, de hamarosan megjön, és ilyenkor csak az állít meg, ha nincs itthon több édesség. (Na, ezért nem tartok itthon sok csokoládét, ilyesmit.)

Ma továbbra sem tudtam magam rávenni semmi házimunkára, igaz nem is voltunk túl sokat itthon.
Azért ágyneműt mostam, és indulás előtt jól megcsipeszeltem az erkélyen, hogy le ne fújja a szél, mert olyan igazi "ágyneműszárítós" idő volt.

Belami csütörtökön este volt itthon, aztán pénteken ment is vissza, mert hétvégén az Oszkár bűvöletében él, megnézik a jelölt filmeket, vasárnap éjszakától meg a gálát a moziban, mert Szegeden ennek hagyománya van, és Belami ki nem maradna belőle.

Kismacsó szülinapi zártkörűn van ma este, úgyhogy jelenleg az ő társaságát is nélkülözni vagyunk kénytelenek.

Mi Charlieval a szülővárosában voltunk az anyukájánál ebédelni, előtte egy rekord rövidségű turkáláson voltam (nem vettem semmit, de annyira jóóó volt!), majd ebéd után aludtunk egy hatalmasat anyósomnál (hihetetlen jókat tudok nála szundítani).
Ugyanitt van most egy fotókiállítás, amit Charlie látni akart, úgyhogy elmentünk, és megnéztük. Mivel a tárlat kávézóval egy légtérben van, így ittunk egy-egy fantasztikus kávét, és megvitattuk, hogy kit melyik kép fogott meg, és még a vendégkönyvbe is beírtunk.

Itthon én ma már semmit nem csinálok, csak belemerülök egy kád kókuszos illatú (muhaha), habos vízbe, aztán olvasgatok kicsit, és édesdeden aludni fogok. Mert töltődni kell.

Mesélgetek egyet elalvás előtt

Pénteki évfolyamtársas tali jó volt.
Először volt egy kis feszengés, mert kb. három éve nem találkoztunk, de miután elmúlt, jó kis beszélgetés kerekedett, és megfogadtuk, hogy nem fogunk ilyen sokáig várni a következő alkalomra.

Közben Kismacsó hatalmas bánatában (amúgy nem) annyi gumicukrot tömött magába csütörtökön, hogy már este is fájt a hasa, meg pénteken is.
Charlie pénteken reggel, mielőtt elment dolgozni, elkezdett főzni egy nagy adag rizst, amit Kismacsó fejezett be (ezt nekem már úgy mondta, hogy Ő főzte a rizst), hogy ezt eszegesse a gyomorrontásával.
Délután Belami áttapogatta Kismacsó hasát, mert úgyis belgyógyászati gyakorlaton van, de ő is úgy találta, hogy elcsapta csak a hasát.
Este, mire hazaértem a találkozóról, már megint falt össze-vissza, nyilván az egész napos rizskúra után megéhezett. Na, azóta semmi baja.

Szombaton Kismacsó észrevehetően pedálozott Charlienál, mert azt levette, hogy én elengedném a buliba.
Hogy ne húzzam-nyúzzam, elengedtem, mert Charlie inkább csak rám hagyta a dolgot, szerinte nem szabadott volna, mert így teljesen komolytalanná váltunk a szemében.

Nem tudom.
Szeretném még mindig azt hinni, hogy ezzel a meleg megengedéssel célt érek, mint Belaminál, mert nála bevált.
Kismacsó teljesen más, ezért nem vagyok stabil ebben az egészben, de azt érzem, hogy miben vagyok hiteles, mivel nem erőszakolom meg a saját természetemet.

Aztán persze nem jött haza időben, úgyhogy a vasárnapi programunkról is lecsúszott, és Charlie már mondta is, hogy "Ugye megmondtam?".
Kértem Kismacsótól, hogy most egy ideig ne szervezzen magának ottalvós bulikát, mert csalódott vagyok, hogy visszaél a bizalmammal, és tényleg szomorú voltam.
Azt nem mondom, hogy nem érdekli, de olyan nagyon nem hatja meg.

Itt sündörög körülöttem most is, és kicsit mesélgetett a buliról, édes cukorpofa, azt hiszem lapozunk is, de abban hajthatatlan vagyok, hogy most egy kicsit bizonyítania kell tanulás frontján, aztán visszatérünk az egyéb kívánságaihoz.
Szerintem megértette, ha nem, akkor meg fogja. Gondoskodom róla, mert a demarkációs vonalaim nekem is megvannak, és azt bizony ő sem lépheti át újra.

Holnap utazunk a nagymamámhoz messzire, jó lesz.
Majd csinálunk sok-sok képet is, meg remélem sütni fog a nap, és rengeteget nevetünk megint, mert ma nagyon jó volt minden.
Igaz, Kismacsó nem volt velünk, de Belami igen, és elmentünk anyósomhoz, ahol a sógoromék is ott voltak, a sógornőm még 2in1.

Képzeljétek!
Két héten belül megszületik a keresztlányunk, mert bizony Zoénak mi leszünk a keresztszülei.
Először megrémültem ettől, mert nem szeretem, ha elvárások vannak felém egy ilyen kapcsolatban, hisz mi van, ha nem lesz szimpi a gyerek, vagy én neki, közben meg szeretnem KELL.
Aztán láttam, hogy Charlie milyen boldog ettől az egésztől, és én lassan belelovaltam magam, hogy ez milyen jó lesz már. Szóval merem remélni, hogy minden klappolni fog, és a világ legtündéribb keresztmamája leszek egy annál is tündériebb kislánynak.
Szerintem menni fog.

Azt meg nem is mondtam, hogy csütörtöktől Charlie egy új helyen dolgozik, és két nap alatt az jött le neki, hogy ez jó lesz, sokkal jobb, mint ahonnan eljött.
Egy kín volt a felmondása, már azt hittem nem teszi meg, annyira korrekt és a régi világ szülötte, aki nem ugrál csak úgy az egyik helyről a másikra, még akkor sem, ha az adott hely egy nagy f.stenger.
De végül megtette, felmondott.

Őszintén remélem, hogy hamarosan magammal kapcsolatosan is hasonlókról számolhatok be.

Na jó éjt gyerekek, búcsúzik a Lulu mááára, bujjatok be gyorsan a jóóó puha ágyba! :-)

Nincs időm

Megint úgy begyűrűztek a dolgok körülöttem, semmi időm nincs, és egyre csak gyűlnek a programok a következő napokra is (na jó, többnyire én csinálom őket).

Holnap tali főiskolás évfolyamtársakkal, és a hosszú hétvégéből máris foglalt két nap, mindkettő utazós is, az egyik elég hosszan az. De legalább együtt leszünk mind a négyen a hétfői kiránduláson, ennek nagyon örülök.

Jaj, a gyereknevelésből a büntetést utálom a legjobban! Mondtam már?

Nekem ez egyszerűen nem megy, nem vagyok hiteles sem benne, a következetességről meg ne is szóljak egy szót sem. Rémes.

Közben meg Kismacsó egy kis hülye, cseszik tanulni, szóval k.rvára megérdemli, hogy nem mehet el a szombati programjára. A baj csak az, hogy már a következő percben meg is sajnáltam, és azóta is sajnálom folyamatosan. Charlie szerint meg rohadtul nem kellene, mert megint olyasmiből kapott egyest, amit meg kellett volna tanulnia, ő meg egyszerűen a könyvét nem nyitotta ki.

Elszaladt a pacika vele, ez nem kérdés.

Vagy Kisszőke van fent nálunk, vagy alszik délután, vagy edzés van. Meg eszik, esetleg nyomkodja a telefonját, vagy a számítógépet. 

Hétvégén egymást érik a programok: randi, haveri társaság jön össze, etc...

Én meg elengedem mindenhová, kikészítem a kajáját (épp nem rágom meg helyette), duruzsolok neki, próbálok beférkőzni közé, meg a virtuális világ közé, és semmit, de semmit nem kérek cserébe, csak azt, hogy TANULJON!!!. 

Tegnap lett elegem.

Hasogatóan fájt a fejem a főnökkel való másfél órás megbeszélés után, Charlie meg azzal fogadott, hogy Kismacsó fizika röp egyest kapott, meg van egy kettese is, épp látta ez e naplóban. 

Két hete ugyanez földrajzból, és ott is azért, mert sz.rt belenézni előző nap a könyvében. Akkor mondtam neki, hogy kezd teleszaladni a hócipőm, de hát nem vett komolyan, amit magamnak köszönhetek.

Beromboltam a szobájába, és közöltem vele, hogy elegem van.

Mondtam neki, hogy rossz napom volt, és nem rajta akarom kitölteni, úgyhogy zárjuk rövidre: itt a vége a türelmemnek, bünti lesz. És szégyellje magát!

Na, azóta én érzem sz.rul magam, de tényleg nem engedhetem meg neki, hogy elkurvuljon teljesen, mikor legalább annyi esze van, mint az orvosira járó bátyjának.

Általánosban abból élt, amit hallott a suliban, de ez már gimiben nem elég.

Még mindig elképesztően jól teljesít, ha a feladatokat kell csinálnia, vagy az előző órán hallott dolgokat kell előszednie az agyából. 

Csak gimnáziumban már ennél több kell, és ezt nem hajlandó tudomásul venni, azt hiszi ellavíroz a csodálatos eszével, meg szép nézésével, maximum az írásbelit csinálja meg itthon. 

Szóval muszáj vagyok bekeményíteni.

A munkahelyem egy nagy káosz, de erről inkább most nem beszélnék.

Mert holnap péntek, és annyi, de annyi minden jóság van/lesz. (Még ha több idő nem is.)                                                                                                                                                                             

  

Egy szombat története

Jó kis nap volt a tegnapi.
Kényelmesen felkeltünk, majd Charlie elment Kismacsóval a meccsére (Kismacsó focizott).
Belami az ágyában tanult, én meg megcsináltam a szemöldökömet, és nagyon boldog voltam a tetovált szemhéjammal, amiről végre teljesen leesett a varr, és pont olyan, ahogy elképzeltem. Nem feltűnő, de keretet ad a szememnek, imádom.

Aztán takarítottam.
Ágyneműt húztam, mosást indítottam, stb...
Közben azon tűnődtem, hogy mi legyen a délutánnal. Egy részről ott volt az egyik kolléganőm esküvője, amire egyedül mehettem volna, mert Charlienak Pesten volt programja (meccs, mi más?), vagy... mehettem volna vele is.
Megkérdeztem Belamit, hogy jönne e ő is, mi ketten elmennénk Apuékhoz, majd meccs után együtt jöhetnénk haza Charlieval. Benne volt.
Végül kiderült, hogy Kismacsónak sincs egyéb programja délutánra, ő is jön velünk.
Pesten szétváltunk, Charlie ment Kismacsóval a stadionba, én meg Belamival Újpestre Apuékhoz.

Belamit többnyire az öcsémnek, rosszabb esetben a pasimnak nézik.
Igazán, igazán szórakoztató, szóval nem fogok úgy csinálni, hogy "jajderosszmárfuránnéztekránk", mert kifejezetten élvezem, és még jól meg is ölelgetem a gyereket, meg puszilgatom, had egye a fene a furán nézőt, hogy ilyen fiatal pasim van. (hihi)

Apuéknál ezer éve voltunk.
Vittük Kismacsó meghívóját a ballagásra, ettünk finom tortát, beszélgettünk, jó volt.
Később befutott a másik két fiú, még folytattuk az eszmecserét, majd elindultunk haza. Lett is este 10, mire hazakeveregtünk.

Itthon Kismacsó kitalálta, hogy nézzük meg az "Életrevalók"-at, mert az iskolában mutattak belőle nekik részleteket, és az milyen csúcs volt már.
Tényleg az, érdemes megnézni. Film egy nehéz és szomorú témáról, mégis az utolsó percig valahogy vidám az egész, és fityiszt mutat a nyomorúságnak.
Még Belami is beszivárgott a tanulásból a film elé, úgyhogy mindannyian ma zártuk a tegnapi napot. :-)  

Csavarogni jó

Mostanában szinte minden délután (munka végeztével) csavargunk Charlieval. Imádom ezeket a lötyögős órákat, és még az idő is remek (volt) hozzá. 

Hétfőn extra maratoni szülői értekezlet volt.

Charlie 16.30-tól 18 óráig ott volt velem, utána elment focizni. Majd otthon találkozunk. Na persze. 19.35-kor jöttem ki az iskolából, már olyan éhes voltam, hogy majd elájultam. 

Először Kismacsó telefonált rám, hogy hol van mindenki, majd Charlie, hogy otthon vagyok e már, mert ő végzett az edzéssel. Hát nem. 

Erre kitalálta, hogy akkor Kismacsó jöjjön az autóhoz, én meg álljak meg a házunk előtt, mert mindjárt otthon van, és menjünk el vacsorázni valahová. Csöppet sem ellenkeztem, csak az volt a kikötésem, hogy ne sokat kelljen várni a kajára. 

Végül egy pizzázóban kötöttünk ki, de én a diéta miatt nem pizzát ettem, hanem valami zöldséges, csirkemelles dolgot vékony pitába tekerve. Amúgy teljesen jó volt így, egyáltalán nem éreztem magam sem hősnek, sem mártírnak, sokkal inkább elégedetten jóllakottnak. 

Aztán sikerült is 21 óra után végre hazaérni, előtte reggel meg 6.30-kor léptem ki a lakásból. 

Kedden egy esetmegbeszélés miatt egy órával később végeztem a munkahelyen, de utána sem siettünk a négy fal közé.

Tegnap 16 óra után már szabad voltam, de -khm..- csak 19.30-kor értünk haza. (De ezúttal hamarabb, mint a gyerek az edzéséről!)

Ma reggel magamtól ébredtem, és éjszaka nem voltam pisilni, szóval nagyon kipihent vagyok. Remélem kitart ma. :-)