Vissza a hétköznapokba!

Nah, bele is csaptunk 2025-be! 

Már pénteken hazajöttünk, aztán vasárnapig mostam, meg feltöltöttük a hűtőt, ilyenek. 

Még nem karácsonytalanítottam, mert Charlie tiltakozik, én már rég leszedtem volna, valahogy nem szeretem már januárban, de valami kompromisszum meg kell, szóval marad még pár napot a díszítés, utána leszedem, amíg nem lesz itthon kicsit. 

Szerencsére szép lassan csordogál vissza a munka, féltem, hogy rám fog borulni a sz.ros vödör így két hét után. (Vagy inkább egy hónap után, mert a december már elég nyugis volt.)

Nem akarom elkiabálni, de nagyon remélem, hogy az év további része olyan lesz, mint az első munkanap. 

Péntek táján kicsit elengedtem magam kaja terén, de azóta (szombat) megint vasmarokkal tartom a kontrollt. 

Tegnap Bíró Ica volt soron, a fonyódi szabadban futás után most nem kívánkoztam a benti futópadra, pedig amúgy nagyon szeretem. 

Hétfőtől kezdve ismét próbálom az arcjógát a mindannapok rutinja közé emelni.

Ezt már nagyon sokszor megpróbáltam, de aztán mindig elmarad szép lassan, nem értem miért. Talán túl sok már a mindennapjaimban a rutin és a kötelesség, nem tudom. Pedig jó lenne a jelenlegi állapotomat megtartani, esetleg javítani, mert nekem a plasztika arcon no way. Követek pár olyan oldalt, ahol ilyen műtétek előtt-után állapotot mutatnak meg, és hát, jajistenemdecsúnyák'. Mindenkinek annyira egyforma a kihúzott arca, meg feltöltött szája, eskü olyanok, mintha testvérek lennének, plusz, mintha valamelyik ősük nagymacska lett volna. Nekem ez borzasztó, egyáltalán nem szép. Nagyon-nagyon ritkán látok pár esztétikusabb munkát, ahol nem ordít a paciensről, hogy mi történt, de szerintem ez sok esetben az arcfelépítéstől is függ, nemcsak a sebész ügyességétől. 

Valamelyik nap Jakupcseket láttam beszélni, és azt néztem, hogy alig tudja a száját mozgatni, a mimikája egy része eltűnt, nem tudtam eldönteni, hogy milyen érzelmeket látok rajta, ijesztő volt. Szerintem neki a botox tett be, de szájkörnyéken úgy be volt süppedve az arca, hogy lehet a bőrt is meghúzták rajta, nem tudom. 

Én egyre inkább úgy érzem, hogy inkább a ráncaim, mint ez a termélszetellenes sima arc, szeretnék méltósággal megöregedni, bármennyire is nehéz elengedni a fiatal arcot. Remélem nem megy el az eszem mégis, mert nem véletlenül követtem be a fenti oldalakat. Szerencsére pont az ellenkező hatást érték el, legalábbis most így gondolom. Aki hasonló korú, mint én, az hogy látja ezt? Kiváncsi vagyok a véleményekre.   

Január 2.

Még mindig Fonyódon.

Tegnap érkezett Ági és Belami, úgyhogy este Charlieval társasjátékoztak, én meg olvastam nagy nyugalomban. Sajnos ki nem állhatom a társasjátékokat, szerintem gyerekkoromban annyit társasoztam, meg kártyáztam, hogy egy életre elegem lett. Charlie azért rendültlenül vásárolja a társasokat, és alig várja, hogy akadjanak hozzá partnerek. Én csak végső esetben csatlakozok, talán majd ma este.

Itt végül tegnap is csak reggel esett, utána kisütött a nap.

Érezhetően fáradunk, mert tegnap "csak" ebéd előtt kirándultunk, délután már csak rövid sétám volt Mórral. 

Ma reggel futós ruhában indultam Mórral, de csak egy hosszú séta lett belőle, egyszerűen ennyi esett jól.

Köd volt, meg csípős hideg, ugyanakkor sár. 

Be kellett szaladnom a boltba is kenyérért, addig Mórt kikötöttem a bolt ajtaja elé. Kb. egy percet voltam bent, amíg felkaptam egy kenyeret, meg kifizettem, addig méltatlankodva ugatott. Nincs ő ilyesmihez hozzászokva (mármint a kikötéshez, meg ahhoz, hogy kint hagyom egyedül). Mondjuk ezt mifelénk nem is merném megtenni, mert attól félnék, hogy valaki el is viszi egy perc alatt. Nem tudom, hogy elmenne e idegennel, inkább nem próbálom ki. Itt Fonyódon senki nem volt a boltban az eladókon kívül, és az utcán sem volt semmi mozgás. (Ez egy pici bolt a kilátótól nem messze.)

Ma talán még elmegyünk Csisztapusztára thermálozni Charlieval, de meglátjuk.

Ági és Belami vigyázna addig Mórra, illetve vinnék magukkal sétálni. Meglátjuk.

Fúú, nagyon nincs kedvem holnap hazamenni!

BÚÉK!

Annyira nagyon szuper ennek az évnek a vége is. 

27-én vacsorára voltunk hivatalosak Ágihoz és Belamihoz. Nagyon finomakat ettünk, megláttuk Ági ékszerdoboz kis lakását, és nagyon jót beszélgettünk. 

Megmondom őszintén, kicsit féltem attól, hogy Iluska után hogyan tudnék jobban kedvelni valakit Belami mellett, de úgy tűnik nincs ezzel gond. Ági annyira más, hogy össze sem tudnám (és nem is kell) hasonlítani Iluskával, ő leginkább Belamira emlékeztet, és ezzel el is nyerte a szívemet, plusz ismerős vizeken evezek, szóval boldog vagyok ettől (is). 

Most meg már Fonyódon hesszelünk egészen január 3-ig, szóval..

Tegnap gyönyörű, napfényes időben utaztunk, többször is megálltunk, ráértünk. Sötétedés előtt felkerestük a mólót, a kutyás strand partját, aztán összevásároltuk a fél Lidl-t, úgyhogy éhen biztosan nem halunk.

Én még beugrottam a kínaiba is, mert nyáron itt vettem a futáshoz egy hatalmas fekete övtáskát, ami nagyon hasznosnak bizonyult a másodállásban is, úgyhogy fehérben kerestem hasonlót. Végül ezt találtam:

Így legalább erről is eszembe jut majd Fonyód. 

Tegnap este már összekészítettem egy kupacba a futós cuccomat, úgyhogy reggel gyorsan felöltöztem, és elmentünk Mórral futni. Valami csodálatos volt. Épp felkelt a nap, nagyon hideg sem volt, szép volt a kilátás. Nem tudom mikor esett ennyire jól a mozgás utoljára, pedig reggel pont nem szeretek edzeni.

Délelőtt Charlienak eszébe jutott, hogy piac van, és kellene valami füstölt cucc a lencsébe, úgyhogy összekaptuk magunkat, és lementünk (a kilátónál lakunk). Aztán úgy alakult, hogy ott ebédeltünk lángost, majd elmentünk a sétányra, és ott órákig napoztunk, meg sétáltunk, valami mennyei jó idő volt. Annyi időre jöttünk haza, hogy megigyunk egy kávét, meg elintézzük a folyó ügyeket, aztán mentünk tovább a partra, ezúttal máshová. Naplementéig ott mászkáltunk, úgyhogy ma kimaxoltuk a szabad levegőn tartózkodást. 

Már túl is vagyunk a korai saláta vacsorán, Mór úgy alszik, hogy megnéztem az előbb, lélegzik e rendesen. Persze, mikor lefényképeztem, kinyitotta a szemét. Szerintem mi is hamar el fogunk aludni.

Remélem holnap hasonló kis napot tudunk kanyarítani, és ennyire jól fog végződni 2023, illetve legalább ilyen jó év lesz 2024. Január 1-én érkezik majd Belami Ágival (most a Mátrában vannak), szóval a kezdet mindenképpen jó lesz. 

Boldog új évet kívánok minden kedves olvasómnak!

Elkezdődött 2020, így

Kicsit zaklatottan indul ez a 2020, pedig olyan kellemesen zárult 2019.

A szilvesztert én sem nagyon szeretem, de kitaláltuk Charlieval, hogy elmegyünk Budapestre Apuékhoz, és belevetjük magunkat az utcai ünneplésbe. Ők már évek óta ezt csinálják, és azt mondják, élvezik. 

Na jó, egyszer nekem is tetszett, de nem tudom, hogy akarom e újra, majd meglátjuk. Van még 364 napom kitalálni, ha jól számolom. (Charlie szerint ez az év 366 napos a szökőév miatt.)

Aztán elsején délután hazaértünk, és csak ettem, meg ettem, meg kávéztam, hogy nyitva tudjam tartani a szememet. 

Alkoholt alig ittam szilveszterkor, viszont megettem egy nagy szelet húst, mert megkívántam. Őszintén szólva örültem neki, mert nem szeretem a visszavonhatatlan dolgokat az életemben, de szerintem nem volt jó hatással rám. Egyből visszatért a borúlátó énem, jól megtápláltam a hússal, azt hiszem. Pedig inkább arra gondoltam, hogy a fehérjehiány sarkallt a húsevésre, mert mi még szilveszter napján is edzeni voltunk. Charlie, Kismacsó és én, mert Belami ügyelt egy 24 órásat. Utólag azt mesélte, hogy a hozzátartozókkal volt inkább gondja, mint a kis betegekkel, mert a nagyik és anyukák kidőltek, őket is vizsgálni, meg továbbküldeni kellett, annyira.

Na, kanyargok itt mindenfelé, de az elseje nem az én napom volt, na. 

Ma megint nem ébredtem túl jól.

Tudtam, hogy itthonról fogok dolgozni, de előtte rendet kellett vágni kicsit, mert csatatér volt mindenhol. 

Még nem is végeztem teljesen, mikor Charlie hazavitorlázott, hogy akkor ő most itthon lesz, mert itthon van dolga. Nem volt őszinte a mosolyom, ezt, sajnos, ő is észrevette, és meg is sértődött. 

Na mindegy, később jóban lettünk megint, és elmentünk edzeni.

Na ez is.

Nem igazán érzett még rá az ízére, inkább nyűg neki, mint endorfin forrás, de azért reménykedek, hogy rákattan. Nagyon fontos (lenne) neki (is) a rendszeres mozgás, különben baj lesz. De legalább elkezdte (elég erőszakos tudok lenni), és reményeim szerint egy hónap után már hiányozni fog neki. 

Utána elmentünk a KEDVENC helyemre, abba a vegetáriánus étterembe menüzni.

Én ott hogy szeretek enni! Annyira finom minden, és teljesen nyugalomban vagyok, hogy nincs benne semmi olyan, amit ne próbálnék ki szívesen. 

Bárcsak valaki főzne rám ebben a szellemben, mert semmi huzalmam nincs a főzéshez, ki nem állhatom az egészet.

Új projektem a hinduizmus, buddhizmus tanulmányozása, olvasni szeretnék róla.

Lett bennem mostanában egy igény arra, hogy pontosítsam magamban a vallások lényegét, és elhelyezzem magam valahová. Meglátjuk hová lyukadok ki.

A lényeg.

Így estére visszataláltam önmagamhoz. Dolgoztam egy csomót, szerintem elég jól haladtam, és a kedvem is visszarendeződött a mozgás és a jó kaja miatt. Maradjon is így!  

Gyenge penge évkezdet, de a kávénk perfekt

Tegnap négy alkalommal is koccintottunk, ebből az első három alkoholmentes pezsgővel történt, az utolsó viszont Cinzano alkoholossal, ami tönkre is vágta az éjszakámat.
Hát így múlik el a világ dicsősége: bakker egy pohár pezsgőtől végem van, nekem, akinek valóban kocsis volt a nagyapja, és az asztal alá tudtam inni (majdnem) bárkit. Erre most felkavarodik a gyomrom (mondjuk nem kellett volna mindenhol ennem), ideg költözik a végtagjaimba, hogy aludni se tudjak, szóval gáz ez, na.

Azért egy pohár az mégis csak egy pohár, úgyhogy reggelre kutya bajom volt már, leszámítva a női "örömöket", amik havonta látogatják az ember lányát.
Aztán megláttam Széphajú, meg Belami kissé zöld arcát, és nyugtáztam, hogy másnak meg a másnap a rossz.
Széphajú közben hazament, úgyhogy egymás között vagyunk megint, mi négyen, és hullára semmit nem csinálunk. Ki ezért, ki azért. ;-)

Ami viszont marha jó, hogy kávéházi minőségű habos kávét tudunk itthon csinálni.
Vannak finom kapszulás kávéink (én azért a főzött, "rendes" kávét preferálom), tejhabosítónk, ami még a kókusztejet is fel tudja habosítani, vagy legalábbis úgy krémesíteni, hogy percekig csak boldogan szorongatom a poharamat minden reggel (délben, délután, este).

Szóval az élet szééép, vinnyogni egy másik posztban fogok majd, hogy NEM AKAROM a hétfőt, a munkát, egyáltalán elmenni itthonról.