Óh, Mr. Alkohol

Gondolkodtam, hogy elmeséljem e, micsoda végletekbe estem a hétvégén, aztán arra jutottam, hogy miért is ne, tíz évben egyszer ez is belefér.

Remek, nagyszerű volt az egész hetes készülődés, még úgy is, hogy teljesen Charlie agyára mentem a végére. 

Péntek estére nagyjából készen állt minden az utazásra, még másnap, reggeli közben, akartunk pár szendvicset gyártani, meg kávét csinálni a hőtartós bögrébe, stb... Megvolt minden, amit terveztem, a hajfestésen át a fátyolmaszkig, körömlakkozás, a szemöldök és szempilla befestése, stb... Szombat reggelre maradt a fodrász egy laza beszárításra, aztán indulhattunk is. 

Dél körül érkeztünk meg, először kimentünk a temetőbe Mamához, aztán elfoglaltuk a szállást.

Ettünk, aztán szieztáztunk egyet, eddig a pontig teljesen úgy csináltam mindent, mint egy egészségtudatos kis angyal, ahogyan szoktam mostanában.

Aztán...

Felraktam a hidratáló párnákat a szemem alá, előkészítettem a sminkcuccom, és kevertem magamnak egy italt. Csak mert kezdtem lejönni az életről, nem volt kedvem elindulni sehová. No, mivel emlékeim szerint az idén még nem ittam alkoholt, a rumos kóla (6o%-os Portorico rum + zéro kóla (hahaha!)) kicsit megdobta a hangulatomat. Olyannyira, hogy nemcsak jól néztem ki a sok készülődés következtében, hanem, ha jobban kinéztem volna, ki is estem volna. 

Óriási mosollyal az arcomon érkeztem a helyszínre, és az első, akivel összefutottam, az osztályfőnököm volt, aki azt mondta, hogy egy percet sem örgedtem (nem volt rajta szemüveg), és remekül nézek ki. Ezt a bókot még megkaptam párszor, úgyhogy nem volt hiába a sok belefektetett energia, és szerintem a rumos kóla pont annyira oldotta bennem a gátlást, hogy elbűvölő társaság tudtam lenni mindenkivel. Én az este alatt MINDENKIVEL beszélgettem, és nem az volt, mint régebben, hogy a négyes kis klikkünk összejött, aztán mi jól elvoltunk egymással, és ennyi. Most a négyes fogatból csak én voltam, úgyhogy nagyon aktívan ott voltam mindenhol.

Nagyon jól éreztem magam.

Tényleg érdekelt mindenki története, és rengeteget nevettünk régi sztorikon. Az ex férjem egy volt a régi osztálytársak közül, és teljesen normális volt. Sőt, mivel kettővel előrébb van a névsorban, mikor rákerült a sor, azt mondta, hogy a fiúkról majd beszéljek én, mert az én érdemem, hogy ők meddig és hová jutottak. Azért tényleg jólesett a figyelmessége. 

Van egy másik osztálytársam, akivel összefűz egy tisztázatlan sztori (sajnos erről itt nem írok, mert túl személyes a dolog), vele is rengeteget beszélgettem, és ugyan nem rajtam múlik (nem is rajta), hogy a sztori tisztázódjon, azért jó volt beszélni. 

Nagyjából ezek mentek be a szervezetembe:

• kb. 2-2,5 dl rum
• másfél üveg kóla (zéró, de minek?)
• 2 rántott hús
• 2 rántott gomba
• 1 csavart hús sonkával, sajttal
• 1 rántott karfiol
• némi saláta, köretet megszokásból nem vettem, pedig mindegy lett volna
• 1 kakaós palacsinta
• 2 házi süti.

A kaja ellenére a rum rengeteg volt, úgyhogy mikor éjfél után betévedt hozzánk egy régi-régi barátnőm, és mondta, hogy az ő osztálytalálkozójukon, két utcával arrébb, retró buli van, egyből átmentem vele táncolni, mert éreztem, hogy mozognom kell, ha jót akarok magamnak. 

Úgy is lett.  

Hajnali 3-ig táncoltunk, szerencsére annyira nem rúgtam be, hogy ciki legyen, de azért Charlie szerint eléggé látszott, hogy nem vagyok szomjas, mikor egy fél órával később megérkeztem a szállásunkra. 

Reggel meg eljött a másnap(osság).

A sok kóla miatt nem nagyon tudtam sokáig aludni, úgyhogy néhány óra múlva már nyaggattam Charliet, hogy dobjuk be Mórt az ex anyósomhoz (Belami ott töltötte a hétvégét Ágival), és rögvest induljunk a thermál vízbe. 

Folyt. köv.

Gyenge penge évkezdet, de a kávénk perfekt

Tegnap négy alkalommal is koccintottunk, ebből az első három alkoholmentes pezsgővel történt, az utolsó viszont Cinzano alkoholossal, ami tönkre is vágta az éjszakámat.
Hát így múlik el a világ dicsősége: bakker egy pohár pezsgőtől végem van, nekem, akinek valóban kocsis volt a nagyapja, és az asztal alá tudtam inni (majdnem) bárkit. Erre most felkavarodik a gyomrom (mondjuk nem kellett volna mindenhol ennem), ideg költözik a végtagjaimba, hogy aludni se tudjak, szóval gáz ez, na.

Azért egy pohár az mégis csak egy pohár, úgyhogy reggelre kutya bajom volt már, leszámítva a női "örömöket", amik havonta látogatják az ember lányát.
Aztán megláttam Széphajú, meg Belami kissé zöld arcát, és nyugtáztam, hogy másnak meg a másnap a rossz.
Széphajú közben hazament, úgyhogy egymás között vagyunk megint, mi négyen, és hullára semmit nem csinálunk. Ki ezért, ki azért. ;-)

Ami viszont marha jó, hogy kávéházi minőségű habos kávét tudunk itthon csinálni.
Vannak finom kapszulás kávéink (én azért a főzött, "rendes" kávét preferálom), tejhabosítónk, ami még a kókusztejet is fel tudja habosítani, vagy legalábbis úgy krémesíteni, hogy percekig csak boldogan szorongatom a poharamat minden reggel (délben, délután, este).

Szóval az élet szééép, vinnyogni egy másik posztban fogok majd, hogy NEM AKAROM a hétfőt, a munkát, egyáltalán elmenni itthonról.

Kamaszpanasz

Kismacsó kamaszsága sokkal, de sokkal nehezebb, mint Belamié.

Belami hisztis volt és közlékeny, Kismacsó csendes, harapófogóval kell kihúzni belőle mindent.

Belami előbb-utóbb minden disznóságát bevallotta, Kismacsó részéről meg nyakbehúzva várom a kellemetlen meglepetéseket.

És hát azok vannak.

Pénteken szörnyen jópofának tartották úgy 6-8-an az osztályból, hogy a délutáni nyelvtan verseny előtt sört igyanak, majd így menjenek a megmérettetésre.

És megtudtam, mert én mindent megtudok, amit nagyon titkolnak előttem.

Mikor ez kiderült, már az apjuknál voltak a fiúk, így volt időm emésztgetni, hogy mit csináljak.

Először nagyon kétségbe estem, mert tele a család szenvedélybeteggel, és én nem akarom, hogy Kismacsó is az legyen.

De azt is tudom, hogy minél jobban tiltanak valamit egy kamasznak, annál vonzóbb lesz számára, meg a kortársak nyomása is nagy.

Ezen jól fel is idegeltem magam, hogy akkor mi a francot csináljak mégis, mert jóvá nem hagyhatom az alkoholizálást, és a szobába sem csukhatom minden nap 24 órában.

Aztán beszélgettünk erről több emberrel is a hétvégén, és mindenki elmesélte, hogy ő mit csinált 15 éves korában a haverokkal, és rá kellett jönnöm, hogy én is 13 évesen szívtam el az első slukkot az iskola budijában, és a barátnőmmel 15 évesen jártunk rá a mostoha anyám likőrjére.

Hétfőn épp tornázni készültem otthon, Kismacsó meg leült a szőnyegre a hátam mögé egy hatalmas kakaós csigával, nyilván, hogy murizhasson rajtam, amint ott bohóckodok a szőnyegen Béres Alexandrára.

-Na, most elkaplak barátocskám-gondoltam, és hirtelen leültem vele szembe a szőnyegre törökülésben, és egyszerűen rákérdeztem a dologra.

Meglepődött, de nem tagadta le, azt hitte, hogy az apja tájékoztatott, vagy Belami, mert az apja észrevette, hogy végigaludta a péntek délutánt nála, és elővette.

Mondtam neki, hogy nem tőlük, de mindegy is, mert nem ez a lényeg.

Azt mondta, hogy érti az aggodalmunkat, de tudja, ismeri a határokat, szerinte ez belefér.

Én elmeséltem neki, hogy az öcsém is azt hitte, hogy ő uralja az alkoholt, de -amint az ábra mutatja- nem.

És az iskolából is kirúghatják, ha ez kiderül: ittasan mentek egy iskolai rendezvényre.

Kismacsó szerint kicsit jobban bízhatnék benne, mert fogalmam sincs hányszor mondott már nemet dolgokra (cigaretta, fű), és fog is, és melyik haverja nem. És pont az a barátja is ilyen, akit mi az ördögtől valónak hiszünk, míg az, akiről meg csupa jót gondolunk, az meg már mindent kipróbált.

Megkérdeztem tőle, hogy ő mit tenne a helyemben.

Szerinte nem kellene ennyit görcsölnöm. Okos, nagyfiú már. Hát ja.

Nem nyugodtam meg, de a gyereknevelés már csak ilyen.

Nem lankadhatsz, szemed tartsd nyitva éberen, és ugorj, ha szükség van rád! 

Amúgy meg csinálj úgy, mintha laza lennél! Még akkor is, ha egy merő görcs vagy.

Bízz az alapokban, amit -elvileg- hat éves koráig lefektettél!

Jaj, de szeretném, ha nevetve emlékezhetnék vissza úgy 10-20 év múlva erre az egészre!    

Őrület

Az én tágabb családom...nos, Charlie szerint olyan kalandos (gáz inkább), mint valami csavaros regényben. Szerintem egyszerűen csak őrültek vagyunk mind.
Sajnos játszik a kábítószer és az alkohol is, szerencsére én egyik rabja sem voltam/vagyok soha. Rám inkább a kényszeresség (depresszió, önimádat, lustaság, önzőség, stb.. soroljam még?) jellemző néhány dologban, nos az sem egyszerű.

Mindenesetre ijesztő, mikor Charlie elmeséli, hogy az egyik öcsém telefonon hívatta vissza magát ma délelőtt, hogy elmesélje: az ő védőszelleme megemlítette Charlie védőszellemének nevét. Meg, hogy csak akkor van ott, ha behunyja a szemét, és két pont van a szájában azóta is. ?!?!?!
A másik öcsém meg arról beszélt decemberben, hogy megfigyelés alatt áll, tudja, hogy figyelik. ?!?!

Öcsém 1 alkoholista, de a múltban kábítószerezett is. Élt Izraelben (onnan haza toloncolták), majd Afrikában (onnan Anyu hozta haza). Egy darabig vele élt itt Magyarországon az afrikai barátnője is, aki végül megszökött tőle, és legutóbb egy videoklipben láttam viszont.
Öcsém 2 (majd adok nekik blogos nevet, ha bírok még róluk írni) kábítószeres, szerintem a szintetikus drogok totál kicsinálták az agyát, és már akkor sem százas, ha nem használ semmilyen szert. (úgy néz ki, mint Jude Law kicsit lelakva.)
Amúgy dolgozik, inkább meg sem mondom mit, mert egy csomó ember élete függ(het) tőle.
Van öcsém 3 és 4 is. Róluk is lenne mit mesélni, de most épp nyugiban vannak, mondjuk az egyik egy évet ült (börtönben) Németországban, mert egy lúzer volt.
A négy öcsémből egy édes-, három féltestvérem.

Ilyenkor végigfut rajtam.
Biztos, hogy ezeket az alkohol és a régebben használt kábítószerek okozzák? Be fogok kattanni én is? Észre fogom e venni, ha bekattanok? Örökölték e a hajlamot a fiúk?

Őrület ez az egész.