Szilveszter, meg utána

Ki nem állhatom a szilvesztert.
Tavaly (2016.01.01-én) csak nem aludtam a hülye pezsgőtől, idén (2017.01.01-én) hánytam is.
Pedig igazán nem ittam sokat (két pohárral), de mindenhol enni kellett, és ez megbosszulta magát. Nekem egyszerűen nem megy, hogy egyszerre egyek és igyak is.

Azért a nap további része jól sikerült: sokáig aludtunk, utána filmet néztünk.
Lassan megérkeztek a fiúk, először Kismacsó (ő Kisszőkééknél aludt a buli után), később Belami is, már a liftben fújta az ördögnyelvet (ő meg Széphajútól jött, Széphajú volt a házigazda a házibulijukon, úgyhogy takarítani kellett segíteni).

Már jobb volt a gyomrom, úgyhogy ettem a fiúkkal lencsét, meg virslit... Meg sütit, meg zéró kólát. Hát igen. Igazából holnap kezdődik az új év. ;-)

Az meg feldolgozhatatlan, hogy holnap munka.
Szinte hitetlenkedve állítottam be az ébresztőt, mert egyszerűen nem hiszek benne, hogy egyáltalán el tudok ma még aludni, abban meg főleg nem, hogy fel fogok kelni időben.
Máris utálom az egészet.

Gyenge penge évkezdet, de a kávénk perfekt

Tegnap négy alkalommal is koccintottunk, ebből az első három alkoholmentes pezsgővel történt, az utolsó viszont Cinzano alkoholossal, ami tönkre is vágta az éjszakámat.
Hát így múlik el a világ dicsősége: bakker egy pohár pezsgőtől végem van, nekem, akinek valóban kocsis volt a nagyapja, és az asztal alá tudtam inni (majdnem) bárkit. Erre most felkavarodik a gyomrom (mondjuk nem kellett volna mindenhol ennem), ideg költözik a végtagjaimba, hogy aludni se tudjak, szóval gáz ez, na.

Azért egy pohár az mégis csak egy pohár, úgyhogy reggelre kutya bajom volt már, leszámítva a női "örömöket", amik havonta látogatják az ember lányát.
Aztán megláttam Széphajú, meg Belami kissé zöld arcát, és nyugtáztam, hogy másnak meg a másnap a rossz.
Széphajú közben hazament, úgyhogy egymás között vagyunk megint, mi négyen, és hullára semmit nem csinálunk. Ki ezért, ki azért. ;-)

Ami viszont marha jó, hogy kávéházi minőségű habos kávét tudunk itthon csinálni.
Vannak finom kapszulás kávéink (én azért a főzött, "rendes" kávét preferálom), tejhabosítónk, ami még a kókusztejet is fel tudja habosítani, vagy legalábbis úgy krémesíteni, hogy percekig csak boldogan szorongatom a poharamat minden reggel (délben, délután, este).

Szóval az élet szééép, vinnyogni egy másik posztban fogok majd, hogy NEM AKAROM a hétfőt, a munkát, egyáltalán elmenni itthonról.