Ma reggel az első falatnál elharaptam a nyelvemet. Nagyon. Vérzett.
Utána a tejhabosító teteje repült. Megmostam.
Aztán kiborult a kész tejeskávém úgy, hogy még egy kortyot sem ittam belőle. A kolléganőm rohant felmosóért, a másik papírtörlővel próbálta útját állni a tejeskávé tengernek.
Én meg csak álltam ott, és megállapítottam, hogy jobb, ha én ma csak üldögélek szépen, csendben, és semmihez sem nyúlok, mert kő kövön nem marad.
Vannak ilyen napok. ;-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése