Még nem...

Én már azt hittem, hogy a legközelebbi posztom Uno érkezéséről számol be, de még nem.

A kislegény kivárja a kiírt időpontot, nem siet. Kiváncsi leszek, hogy megszületik e még a bika jegyében, vagy "ikrek lesz" mégis. Belami frászt kap a horoszkóptól, én viszont elhiszem, hogy hatással van ránk a születésünk időpontja (és helye). 

Ma velük vacsoráztunk egy thai étteremben, megünnepeltük Belami pesti lakásának az eladását.

Ági nagyon csinos és cuki volt a kantáros nadrágjában, jó sok fűszeres ételt evett, hátha. Amúgy telejesen lenyugodott, egy hete még nagyon azonnal akart szülni, most inkább beletörődött, hogy Uno majd jön, amikor akar. Sokat beszélgettünk, jól telt az este.

Holnap este meg színház.

A bérletünk utolsó elődása az idei évadra, meg is vesszük a következőt holnap, hogy mienk maradjon a páholyunk. 

A hét ilyen képzős, mászkálós volt, remélem vasárnap tudunk pihenni majd.

Friss híreinket hallják

• Az esküvő 2025.08.30-án lesz, a helyszín határolta be az időpontot. Téma a repülés lesz, a lenti kép a Hotel mellett készült.
• Ugyanitt 2024.10.26-án lesz egy eljegyzési ebéd, ahol összeismekdünk Ági szüleivel, nővérével.
• Valamelyik észlény kollégám beharangozta a lakóknak a felmondásomat, úgyhogy a tegnap éjszakai műszakom egy része azzal telt, hogy vígasztalgattam őket. Szerintem ráértünk volna még ezzel 1-2 hétig. Ők olyanok, mint a gyerekek, csak pár napot látnak át előre, szóval teljesen megnyugodtak, hogy vasárnap menni fogok, meg még utána is. Nem éreztem túl stabilnak a döntésemet azokban a pillanatokban, azt hiszem. 
• Kicsit sűrű ez a hét, és még csak péntek van. Holnap koncert, vasárnap nappalos műszak. Nem ezen a héten leszek már kipihent, az biztos. 

Betegen

 No! Nyavalyogtam itt, hogy nem tudok pihenni, hát a szervezetem úgy döntött, hogy akkor ő majd intézkedik.

Benyaltam valami vírust az utolsó előtti napon, úgyhogy betegen utaztam hazafelé, és vasárnap este már a hajam is fájt, de a fejem az tűrhetetlenül, két adag nagyon erős gyógyszer után tudtam csak aludni tőle. Másnap már jobb volt, a lázam is elmúlt, de aztán estére újra lázas lettem, szóval nem vagyok még jól. Dolgozgatni azért tudok itthonról, ha a fejem nem fáj, de ma nem túl sok értelmeset csináltam. 

Holnap már utaznom kell, szóval nagyon igyekszem összekapni magam.

Fentiektől enni sem nagyon volt kedvem, úgyhogy mára visszaállt a súlyom is az elfogadható tartományba, mert nyaralás végén több volt egy kilóval a lélektani határon túl, szóval nagyon ideges voltam. A végén meg most már arra kell figyelnem, hogy egyek azért valamit, mert ahányszor eszek, úgy vagyok egyre rosszabbul, a szervezetem egyszerűen nem akar/tud az emésztéssel foglalkozni, szóval ittam, meg egy kis pirítóst mertem enni. 

Nyilván, csak vízvisszatartás volt amúgy is, mert rengteget mozogtam, futottam (szerintem pont ezzel nulláztam le az immunrendszerem végül), és evésben sem ragdtattam el magam túlzottan, hisz meleg is volt.

A futógépet nem vettem még meg, de most nincs is kedvem erre gondolni sem, talán jövő héten valamikor. Most próbálok életben maradni. (Hah, nulla a fájdalomtűrésem!) 

A pihenésbe is bele kell jönni

Csak a szokásos hajtás ment a fonyódi nyaralás előtt.

Aztán úgy alakult, hogy szombaton este indultunk útnak, úgyhogy éjfél környékén még az úton voltunk a viharban, valami gyönyörű volt a félelmetességével együtt. 

Így történt, hogy a vasárnap teljes napként indult itt.

Valahogy azt hittem, hogy észrevétlenül rándultam át a pihenős zónába, még az sem tűnt fel, hogy vasárnap este, meg hétfő este is futottam, szóval csöppet sem lazultam még le, valahogy hajtott a teljesítménykényszer. 

Aztán tegnap..

Megbotlottam a szobában egy lelógó plédben, majdnem kitörtem a bokámat. Nem ám a futás közben, hanem így. Nevetséges.

Plusz kijött a számon a herpesz, és egész nap b.szott rossz kedvem volt, teljesen szét voltam csúszva, szerencsére itt volt épp (hétfő délutántól, szerda délutánig) Ági és Belami, így moderáltam magam. 

Ma kezd kicsit jobb lenni.

Délelőtt Mórt a fiatalokra hagytuk, és lementünk piacozni Charlieval, utána feljöttünk a házhoz (kilátó lábánál lakunk ilyenkor), és mindannyian beültünk egy kávézóba, utána meg egy étterembe. Nagyon jót beszélgettem Ágival, ráláttunk a Balatonra mindkét helyről, fújt a fejet letépő szél, de így is gyönyörű nekem a víz. 

Közben Belamiék elmentek, holnap már dolgoznak, mi meg maradtunk Charlieval és Mórral hármasban.

Van még majdnem négy napunk, remélem kezdek végre töltődni is, mert eddig nem igazán sikerült. Nekem legalábbis. 

Húsvét

Húúú, nagyon gyorsan elszaladt ez a négy nap!

Pénteken ellátogattunk -a terv szerint- Belamiékhoz, az nagyon jó volt. Vittük a tortát, ami jól sikerült ízre, ám a dekorálás inkább vicces lett. Sajnos a dekoráló tollak elég folyékonyak voltak, javítani nem igazán lehetett. Végül Charlie rajzolt egy elég fáradt fejű, piros szemű nyulat, meg tojásokat és virágot, én meg körbeszórtam az egészet színes cukorral. Belamiéknak nagyon tetszett, nyilván a szándékot értékelték. (Mutatom, nem nevetni!)

 

Szombaton Anyuéknál ebédeltünk, de a nap legnagyobb részében pihentünk, filmeztünk.

Vasárnap anyósomnál voltunk, jöttek Charlie öccséék, de most nagyon nem sikerült ez az összejövetel.

A sógorom és a sógornőm megállás nélkül beszólogattak egymásnak, ezt a rossz rezgést a két gyerek is átvette, úgyhogy fárasztóak voltak, főleg a kisfiú. Őt amúgy is nagyon nehezen tudom kezelni  (nyáron ő csapott bele majdnem a késbe), egyszerűen nem értem a viselkedését. Ilyen alkalmakkor tőlem aztán azt csinál, amit akar, mert nem rám van bízva a testi épsége. 

Ohh, tudom ám én, hogy nem helyes a hozzáállásom, de valahogy nem érzem a kényszert, hogy ezt én oldjam meg. 

Mondtam is Anyunak pár hete, hogy én nem is értem hogyan volt annyi türelmem a két fiamhoz, mert mostanában a nullához közelít gyerekekkel kapcsolatosan, és foghatom a koromra, de akkor mi lesz az unokákkal? Vagy ez majd velük is tök természetes lesz, hogy hozzájuk mindíg és mindenkor lesz türelmem, mint Belamihoz és Kismacsóhoz? Hát remélem. 

Hétfőn semmi ünnepi nem volt a napban, pihentünk, voltunk sokat levegőn, és fagyiztunk is.

Mi minden évben a nagymamámhoz mentünk hétfőn, de tavaly kimaradt a covid miatt, idén meg már nincs kihez menni. Ez nagyon szomorú, és időnként el sem hiszem, hogy ő már nincs, szerintem még messze nem dolgoztam fel a halálát. 

Este meg futni voltam, ahogyan vasárnap is, mert lett egy kis csúszás az öt kilóméteres tervben, azt be kellett hozni. 

Nagyon-nagyon jó, mikor sikerül elindulni futni, és letudom az aznapi penzumomat. 

 
 

Esőesőeső

Fúú, sírok ettől a gyászos, sáros, esős időtől. 

Nyilván, hétfőn és kedden is menőkés napom volt, pedig legszívesebben az orromat sem dugtam volna ki a lakásból. Mondjuk a hangulatom is pont passzolt az időjáráshoz, úgyhogy annyira mégsem volt baj, hogy menni kell, mert Charlieval így csak egyszer vesztünk össze nagyon.

Tegnap este meg jöttek Belamiék, úgyhogy a mai napot lazábbra vettem, de meg is érdemlem, mert kedden nem nyolc órát dolgoztam, hanem sokkal többet.

Kell is ez most a hét közepén, mert a munkában csak nem lazul a szorítás, tiszta stressz az egész, csak épp tudatosan le szoktam tenni. Azért gondolom, hogy sikerül, mert irtó jókat alszok éjjel, van olyan, hogy végigalszom az éjszakát teljesen, pedig gyermekkorom óta ki szoktam menni mosdóba három körül. 

Most meg csinálok valami ebédet, és próbálok jobb hangulatba keveredni. 

Tengek-lengek

Még mindig nem kaptam el senkitől semmit.

Rengeteg beteg van körülöttem, Charlie elég rendesen belemászott ebbe a torokfájós, taknyos vírusba, Kismacsó is beteg volt a suliban. Ő már csak az orrát fújja, de azért tolom beléjük az akácmézes, citromos teát, meg a vitaminokat. Meg magamba is, hátha nem kapom el tőlük. 

Belami jól van, ma ultrahangos továbbképzésen volt, azt mondta, nagyon hasznos és jó volt.

Holnap meg ügyeletes lesz egész nap, úgyhogy most sem tudott hazajönni sajnos.

Én nem tudom, de ez a nap úgy folyt el, hogy szinte észre sem vettem.

Reggel aludtunk nyolcig, aztán kényelmesen megreggeliztünk, utána kimentünk a piacra. Rengeteg pénzt hagytunk ott, de a hűtő dugig van finom sajtokkal, savanyúsággal, Charlienak szalonnával, kenőmájassal. Van méz, citrom, vettünk kávékapszulákat, teákat, gombát, gyümölcsöt, Kismacsónak 6+2-es Túró Rudit. Éhen biztosan nem halunk mostanában.

Itthon Charlie csinált egy isteni gombalevest, meg főzött tésztát, hozzá paradicsomos, babos, húsos ragut, nekem meg van még vöröslencsés bolognaim, azt tettem a tésztára, no meg sajtot.

Délután tengtem, lengtem, kimostam Kismacsó egyenruháját, de más értelmeset nem nagyon csináltam. Ez most egy ilyen nap.

A vasárnap

Azt hiszem, hogy a hétvégén sokat pihentem, de nem eleget. 😂

Vasárnap amúgy is pihenő nap volt a szombati edzős után, úgyhogy elmentünk Charlie anyukájához. Ott is aludtam egyet ebéd után. 

Aztán vettünk égőt a konyhába, mert szombaton este egyszerűen kimúlt. Meg elmentünk a cukrászdába sütizni. Ez nem annyira kellett volna, de néha belefér.

Utána csak rábeszéltem magam a hajfestésre, mert végiggondoltam, hogy később sem lesz több időm rá. Szóval főztem egy alaplevet kávéból, teából és szegfűszegből, ebbe kevertem be a hennát. 

Charlie felkente, jól körbetekertük folpackkal, és... elment a víz. Kicsit ideges lettem, hogy vasárnap este hogyan fogom én a fejemről lemosni a hennát, de szerencsére csak egy órát vett igénybe a víztelenség, úgyhogy időben le tudtam mosni a festéket a hajamról (mondjuk a henna bármeddig maradhat, nincs gond vele, de azért nem szerettem volna úgy aludni).

Közben csináltam ebédet másnapra.

Maradék karfiolom volt még otthon, ami nem kellett a csicseriborsós raguba. Addig túrtam a netet recept után, hogy ezt választottam, meg ehhez volt minden otthon. Sima jázmin rizst főztem hozzá, és még vasaltam is befolpackozott fejjel. Közben még arra is volt időm, hogy összeszólalkozzak Charlieval. Mindegy micsodán, a lényeg a látvány lehetett: amint olaszosan ordibálok, hadonászok a vasalóval, a fejemen egy zuhanysapkával (az is van a folpack tetején, jó kis dunszt). Kész kabaré nálunk az élet néha. 😊

Sikerült!!!

Kresz vizsga abszolválva, sikerült Kismacsónak is. 😏
Annyira nagyon nem voltam meggyőződve arról, hogy nekem ez csont nélkül fog csúszni, de olyan égedelem lett volna, ha meghúznak a gyerekem előtt, szóval tegnap orrvérzésig nyomtam a teszteket, meg olvastam a könyvet. Előtte meg a nyaralás előtt tudtam vele behatóbban foglalkozni, szóval nem voltam ma délelőtt túl magabiztos.
Eddig direkt nem nézegettem az oktatókat, talán babonából, de lassan ki kell találnom, hogy ki tanítson meg vezetni. Most azt gondolom, hogy az egyetlen női oktatóra fogok rárepülni, de ez attól is függ, hogy mennyire van betáblázva, mert én nem akarom széthúzni a kötelező kilómétert, szeretnék minél intenzívebben vezetni.

Most pedig csupa haszontalan dolgot fogok csinálni, mert a héten egy!!! napot fogok dolgozni pénteken, szóval ééédes a pihenés. (Legújabb agybajom a Sons of Anarchy motoros sorozat nézése, ami alapból távol áll tőlem, mint Makó Jeruzsálemtől, de most mégis ez köt le.)

Most a külsőről

A tegnap esti bejegyzéshez képest sokkal pihentebb vagyok, rengeteget jelent nyolc órát ájultan aludni.

Ma volt a "mérés" napja, mert ugyan nem feltétlen csak ezért járok edzeni (de!), azért szeretném tudni hol tartok, ezért szigorúan, havonta egyszer megnézem.
Mikor ráugrottam a mérlegre, először úgy gondoltam, hogy súlytartás esete forog fenn, de megnyitva a kalóriabázist kiderült, hogy huszonnyolc nappal ezelőtt épp egy kilóval voltam több, szóval örülés van.
Eleinte sikítótófrász kerülgetett ettől a havi x dekától, maximum egy kilóig, de megtanultam, hogy negyven felett ez már nem úgy megy, mint öt-hat éve, és kár is ezen pörögni, inkább csinálni kell, és lehetőleg úgy, hogy ez életmóddá váljon, mindörökké, ámen.

Kezdek megbarátkozni amúgy magammal, az alkatommal, lassan kiismerem mi előnyös nekem, és mi nem.
Lehet, hogy kicsit későn érő típus vagyok, mert ezt sokkal, de sokkal hamarabb kellett volna, de őszintén szólva tizenkilenc éves korom óta folyamatosan mindig mással voltam elfoglalva, mostanában van egy kis időm (ha nem is túl sok és elég) magamra.
Arról meg már posztoltam nem olyan régen, hogy mennyi energia fenntartani egy számomra elfogadható állapotot, és bizony az öregedés nem túl vidám dolog akkor sem, ha még csak én látom magamon. Remélem ezt is sikerül a helyén kezelni, mert igenis lehet valaki ötven felett is szép a kisugárzása miatt, már láttam ilyet, és szeretnék én is majd úgy, méltósággal, szépen haladni a korban.    

Időt!

Ma délután öt körül vonszoltam magam sétáltam hazafelé (már egy turkáláson túl, meg máshol kinéztem nyárra egy bikinit is), és halálosan irigykedve vágyakozva néztem a főtéren üldögélő embereket, mert erre nincs soha időm: csak úgy üldögélni, lenni, bele a vakvilágba, egyszer sem az órát vizslatva. Ez az, ami olyan fájón hiányzik.

Szeretem a felgyorsult, tevékeny életemet, túlnyomórészt a helyemen érzem magam, de fáradt vagyok, néha halálosan fáradt.
Rájöttem, hogy az edzést is azért szeretem legtöbbször, mert bedugom a fülembe a zenét, és csak én vagyok, meg a futópad, és gondolkozhatok, vagy csak egyszerűen VAGYOK.
Jó lenne ezt az érzést sima üldögéléssel is átélni, de ahhoz idő kell(ene).

Charlie ugyanez pepitában, szétdolgozza magát.
Ma hajnali négyig csinálta a bevállalt plusz munkát, előtte hajnali háromig.
Nem tudom meddig bírja három-négy óra alvással, szerintem nem sokáig.

Ebből meg az következik, hogy nem sok türelmünk van senkihez és semmihez, így egymáshoz sem.
Le kellene lassulni kicsit, pihenni.

Ha jól emlékszem, még negyvennégy nap szabim van. Fogalmam sincs mikor és hogyan veszem ki mindet, de szükségem van  lenne rá.
Pedig minden héten kijelölök egy napot, hogy akkor majd az szabi lesz, de aztán nem tudok eljönni valamiért... Így csak irigykedve vágyakozva nézem az arcukat a napba tartó, semmit nem csináló embereket. Úgy szeretnék egy kicsit én is...

Káosz, majd pihenés

Reggel úgy ébredtem, hogy káoszos vagyok.
Igazából, ami megkevert, hogy kedd helyett vasárnap hajnalban jött meg, és alig találtam betétet itthon, én nem is tudom hogy lehetek ilyen hanyag (pedig pénteken is voltam Rossmannban kókuszos samponért & balzsamért).
Szóval félálomban feltúrtam mindent, végül a táskámban találtam csak.
Aztán rájöttem, hogy így nem fogunk hajat festeni, bár hennánál nem tudom, hogy él e a "menstruáció alatt nem a legeredményesebb hajat festeni" elv, de igazából mindegy is, mert semmi kedvem így mocsánkolni az egésszel, úgyhogy tolom egy hetet a hajfestést.

Charlie kicsit jobban lett, mert a reggelin kezdett nyűglődni ébredés után (mit egyen? mitől nem lesz baja?), úgyhogy nem nagyon, de összevesztünk. Kizavartam a konyhába, én meg a feje tetejére fordítottam a szobát, mert tegnap csak az maradt el, tekintve, hogy egész nap kis sem mozdult onnan.
Mikor a fiúk is felébredtek végre, akkor kiosztottam nekik is a feladatot, Belami háborgott, hogy hagyjam őt tanulni.
Végül Kismacsó magára vállalta, hogy a dögnehéz töves fenyőt felcipeli a zárószinten lévő tárolónkba, mert az erkélyre nem volt szívem egyből kitenni (túl nagy a hőmérséklet különbség).
Majd később elvisszük Anyuékhoz, ők meg kiültetik. (Amúgy tavaly is ez a fánk volt, Anyuék elfelejtették kiültetni, csak úgy kint volt a kertben a vödrében, és olyan szépen kihajtott, hogy idén is megutaztattuk hozzánk karácsony alkalmából.)

Charlie meg elsétált a boltba nekem betétet venni, azt hiszem ezzel be is bizonyította, hogy MINDENBEN számíthatok rá.
Igaz, hogy a boltból felhívott, hogy most akkor melyik legyen. Valahogy így:
-Nincs az a márka, csak ..... van. Narancssárga, vagy rózsaszín csomagolású kell?
Mit tudom én?! Ezt nem nagyon szoktam használni, csak a másikat. Mi van ráírva?
-Sok minden..., semmi.
-Azt keresd, hogy normál, vagy szuper, vagy ilyesmi!
-Erre az van írva angolul, hogy éjszakára, és hosszabb..
-Egy frászt! Az nem kell, mert az már olyan, mintha be lenne pelenkázva az ember. Normált akarok.
-Akkor narancssárgát?
-Hát, ha az a normál, akkor azt.

Én közben rendbe kaptam a szobát, paníroztam a húst.
Belami a konyhába jött ki tanulni, valahogy szereti, ha zizegnek körülötte (erre szocializálódott a kollégiumban az elmúlt években).
Csak sajnos megláttam, ahogy a laptopján orvosi videót néz egy agy nélkül született kisbabáról, amitől egyből kész lettem. Még most is a hatása alatt vagyok, pedig csak néhány másodpercre pillantottam oda.
Azért azt csak megkérdeztem, hogy az hogyan lehet, hogy mégis él, mire Belami elmagyarázta, hogy az agytörzse ép, ami miatt bizony élhet, bár... Na, ezt inkább hagyjuk is, ez nem az a téma, amivel foglalkozni szeretnék.

Kismacsó a fa cipelése után elfutott edzeni, ebédre meg haza is ért.

Aztán kedélyesen megebédeltünk együtt, bizony, még Charlie is, bár ő óvatosan azért.
Aztán később sütöttem sütit, csomagoltam Belaminak, mert indult vissza az egyetemre, holnap vizsgázik.
Igazából nekem már semmi dolgom, mert tegnap hajat mostam, meg körmöt is lakkoztam, az edzős cuccom bepakolva (reggel ott szeretnék kezdeni), úgyhogy innentől tényleg csak pihenek, tengek és lengek. Ahogy vasárnap este kell. ;-)  

Karácsony 2016

Mi pénteken vesztünk össze Charlieval, ami nálunk karácsonykor menetrendszerű, így most örültem, hogy hamarabb túlestünk rajta.
Ahh, csak a szokásos: ki mit nem csinált, csinált az ünneppel kapcsolatosan (ajándékvásárlás pölö'), csak az a baj, hogy nekem nagyon elgurult a gyógyszerem, és mondtam olyanokat, amiket nagyon nem kellene: "Ha ennyire sz.r minden, amit csinálok, akkor váljunk el!", és hasonló finomságok, nagyon olaszos vérmérsékletem van, be is rekedtem, annyit ordibáltam Charlieval.
Összességében azért dühödtem be ennyire, mert nagyon igazságtalannak éreztem Charlie kirohanását, és megvadultam. Szerencsére a gyerekek nem voltak itthon a szereplésemen, még jó.
Ettől aztán mindketten észhez tértünk, és a lehető legolajozottabban csináltuk végig az elmúlt két napot, egy hangos szó nem esett közöttünk, azt hiszem nagyon rendben volt a karácsonyunk az idén.

Szombaton mi már reggel elkezdtük a saját kis négyes ünneplésünket: Charlie csinálta a főételt (én pénteken megsütöttem a sütiket, megcsináltam a levest), mi a fiúkkal díszítettük a fát.
Aztán kései ebéd, ajándékozás.

Hopp, hopp, ajándékaim!
Kaptam egy Bialetti kávéfőzőt Charlietól:

A fiúktól ezt a csodálatos mamuszt:

És még parfümöt vett nekem Charlie, a karkötőt meg ma kaptam sógornőméktől:

Este mentünk Anyuékhoz a szokásos közös ünneplésre, szépen kiöltözve, én még sminkeltem is.

Ma keresztlányéknál voltunk, ott volt anyósom is, így Charlie családjával is megünnepeltük a karácsonyt.

Holnap a fiúk mennek az apjukhoz, nekünk meg elkezdődik a valódi pihenés, ennek örömére le is töltettem Charlieval öt filmet, amiket az előbb választottam ki trailerek alapján.
Hjaj, ezek ám a kellemes elfoglaltságok! Annyira, de annyira lelassítanám most az időt.

Két nap híján két hét szabi

Nem tudom elmesélni milyen jó volt reggel arra ébredni, hogy elkezdődött a a fenti. :-)

Tegnap megvolt a munkahelyi ünnepség, többé nem titok, hogy jövőre másik otthonban dolgozok.
Már az sem tabu, hogy nem igazán segíteni megyek, hanem a nyugdíjba készülődő kolléga helyét veszem át.
Annyira nem, hogy az ünnepség után visszavittük a projektort abba a bizonyos otthonba, és az ügyeletes gyermekfelügyelő konkrétan arra biztatott, hogy mutassam meg Charlienak az új helyemet (szóval rohadtul mindenki tudja már).

Kicsit be vagyok sz.rva, nem mondom.
A nyugdíjba menő kolléga (legyen a neve Zsuzsa) eléggé más típusú, mint én, azt hiszem Margó ellenpólusa. Igazi kemény, szigorú asszony, az ő otthonában rend és fegyelem van.
A lányai, ha kiszabadulnak az ellenőrzése alól, akkor vadak, sőt gonosznak láttam őket azon a kiránduláson.
Én valahol Margó és Zsuzsa között helyezkedek el: nem vagyok vasakaratú, de annyira lágy sem. Nem tudom elég lesz e ez a közepes vérmérséklet, nem futok e bele abba, hogy mindenki mást vár majd tőlem: a gyerekfelügyelők (legyek legalább olyan szigorú, mint Zsuzsa ((haha))), a gyerekek (egyáltalán ne legyek olyan, mint Zsuzsa).
Valahogy úgy kellene odamennem, hogy határozott elképzeléseim vannak a saját stílusomról, és azt következetesen tartani. Bye-bye sodródás az árral, konfliktuskerülés!

Mindenesetre most félretoltam a munkát, szeretnék töltődni, pihenni.
Ennek örömére ma takarítottam, és mindjárt indulunk bevásárolni Charlieval, a lista már kész.
Holnap még ajándékok beszerzése, este mézeskalácsozás.
Pénteken, ami kimaradt az előző két napból, plusz összes egyéb süti megsütése karácsonyra.
Jó lenne odafigyelni a kajálásra (ne szaladjon el a paci túlzottan, mert már eléggé tépi a szárat), és tornázgatni.
Na, majd meglátjuk. ;-)

Passzív pihenés on

Hát mi ma semmi értelmeset nem csináltunk Charlieval.
Sokáig aludtunk, kicsit mostam, meg takarítottam, addig Charlie rittyentett egy csodálatos ebédet.
Utána egyik idegborzoló filmet néztük a másik után, igazi halloween hangulat uralkodott el rajtunk.
Később bebújtam egy jó meleg pléd alá, betáraztam néhány almát magam mellé enni, és olvastam egy jót. Régen nem jött össze ez sem, úgyhogy jól kiélveztem.

Este hazaértek a fiúk is, de Belami már ment is tovább Széphajúhoz. Hjajj, ez van most már, alig van itthon ez a gyerek. :-(
Kismacsó gondoskodik arról, hogy kevesebben semmiképp ne legyünk, úgyhogy holnap itt alszik az egyik haverja. Innen indulnak valamilyen rendezvényre, utána ide jönnek majd a végén.
Ilyenkor szeretem, hogy a városközpontban lakunk, gyakorlatilag 6-8 perc sétára lesznek innen, nem kell buszhoz igazodni, meg érte menni, egyebek.

Holnap ki kellene mozdulni valahová, mert Charlie befordul, ha még egy egész napot itthon ülünk. Én bírnám, akár egy hetet is, de az sincs ellenemre, hogy kiránduljunk egyet. Remélem jó idő lesz holnap.

Közeledünk a végéhez...

Tegnap már nagyon meleg volt. Túl meleg. Csak a vízben lehetett kibírni, később rájöttünk miért. Jött a vihar.

Kismacsó és Mitya este lementek még a felállított színpadhoz, de az ígért koncertekből nem lett semmi, a nagy szél miatt bele sem kezdtek.

Úgy 23 óra körül kezdett esni az eső, és reggelre be is szüntette.

Most süt a nap, és visszatért a kellemes meleg, csak a szél erős, de azért délután lehet, hogy lemegyünk a partra.

Addig a fiúk kártyáznak, én meg:

Csütörtökön meg már nem bírtam tovább, felhívtam két embert, akik tudják, ha bármi történik a legújabb állás ügyében.

Nos, nem történt semmi. Megvár ez engem jövő héten, nyaralás után.

Kicsit megnyugodtam, meg van bennem egy kis csalódás is, mert továbbra is idegesít ez az egész bizonytalanság, ami hetek óta tart, megőrjít egész pontosan.

Holnap meg megyünk haza.

Ez mindig elég nehéz, szeretjük a Balatont, és rossz belegondolni, hogy egy év, mire megint jöhetünk, legalább. 

Két ünnep között félúton

Mára tele vagyok tervekkel.
Mondjuk csipkedhetném magam, mert megint 9-kor bújtam ki az ágyból, de annyira jó újra, meg újra visszasüppedni az álomba, mikor megébredek 5-kor, 7-kor, 8-kor.

Úszni megyünk Charlieval.
Csak meglesz a szép 28 napos ciklus, úgyhogy megvolt a hajfestés vasárnap, a tegnapi kiránduláson sem kellett ezzel bajlódnom, és úgy néz ki ma még egy úszás is belefér, szóval éljenéljenéljen!.
Mivel este még nem tudtam, hogy mi lesz reggel, azt találtam ki B tervnek, hogy míg Charlie úszik, addig én bevetem magam az uszihoz közeli turiba. Nos... így úszás után vetem be magam, mert nagyon-nagyon hiányzik már a turkálás. ;-)

Tegnap vidéken összeszedtük a fiúkat is, de Belami kiszállt Széphajúnál, Kismacsó meg házibuliba startolt, úgyhogy a végén csak kettesben maradtunk Charlieval estére.
Tök jól bekuckóztunk az ágyba, és olvastunk, közben simogattuk egymás kezét. Nagyon jó volt.
Az a baj, hogy kell nekem egy olvasószemüveg, mert hamar elfárad a szemem, tegnap is bealudtam már este 10-kor.
Reggel kilencig. Basszus! Fél napokat átalszok!!!

Mama

Nyár óta ígérgetem neki, hogy elmegyünk hozzá. Telefonon minden héten beszélünk, de az azért nem olyan. Ma végre sikerült eljutni. A köd ellenére is. Remélem még sokszor mehetek hozzá. :-)

Tavaly készült kép.

Itt meg pont sminkeltem az osztálytalálkozóra, mikor mögöttem lamentált, hogy festék nélkül is szép vagyok. Charlienak sikerült megörökítenie a pillanatot:

Semmi, de semmi terv

Nagyon jó érzés reggelente arra ébredni, hogy még ráérek, akár durmolhatok is tovább.

Tegnap délután meg olyan jót aludtunk Charlieval a karácsonyfa fényénél, mint már rég. Még a nyálam is kifolyt. 

Ma elmennek a fiúk az apjukhoz.

Én semmit, de semmit nem tervezek, majd alakul a nap.

Főzni nem kell, mert rengeteg kaja van, tegnap is hoztunk egy csomót anyósomtól. 

Inkább mozogni szeretnék, lehet tekerek egy órát a szobabicajjal, közben meg filmet nézek. Kint olyan nyálkás, hideg, szürke idő van, hogy nincs kedvem kimenni. 

Hát nem sikerült túl sokat írni a nagy semmiről. De néha meg ilyen is kell. ;-)

 Michael Carson

Nézőpontok

Balatonszemesen sétálgattunk, mi lányok, és azt mondta az egyik, hogy nagyon csalódott a rossz idő miatt.
Hát én meg nem. Egyszerűen odáig vagyok, meg vissza ettől a belassult tempótól, a kuckózástól, a sétától itt:

Meg itt:

És itt is:

Aztán meg visszajövünk ide (a mi ablakunk a fenti):

Itt megyünk be:

És reggel ezt láttam az erkélyünkről:

Szóval én picit sem vagyok csalódott, sőt!Igazából imádom a meleg tollmellényemet, alatta a farmerdzsekimet, a puha, jó illatú kendőmet,amivel a kikötőben a fejemet is beburkoltam a viharos szél miatt, nagyon-nagyon jól érzem magam itt.
A fiúk (férjek) tegnap este tízre lettek kész a gulyással, pálinkáztak, ma horgászni mentek, most pinpongoznak az udvaron (itt ma nem esett még, csak szél van, de az is csak a kikötőben), majd meccset is néznek, meg lecsót is csinálnak.
Mi lányok meg zöldséget aprítunk, elmosogatunk, de amúgy meg csak úgy vagyunk, beszélgetünk, sétálgatunk, olvasunk. Csupa lassú, finom, pihentető dolgot.
Én nem hittem benne, hogy le tudok engedni egy viszonylag idegen társasággal, hogy nem fog zavarni a (most már) sógornőm témázása a várandósságán, de igazán és őszintén mondhatom, hogy nagyon is lelazulva, kicsit sem zavar a terhességről való beszélgetés. Valahogy beleszoktam, elfogadtam.
Én meg mesélek a fiúkról, akik most az apjuknál vannak, és végre egyszer azt érzem, hogy most minden így jó, hogy van. Egy nappal sem gondolok most előre, nem fő a fejem Charlie munkakeresésén, a saját  munkámon, a jövőnkön, semmin. Azt hiszem minden napot így kellene csinálni. Lazán, könnyedén. ;-)