Amit ma megtehetek,

azt nem halasztom holnapra.

Mostanában muszáj, hogy ez lebegjen a szemem előtt, mert különben, ami kimarad, az elmarad. 

Úgyhogy most az megy, hogy a naptáramban nemcsak a munkák vannak előjegyezve hanem minden.

Előző hétvégén végiggondolom, hogy mikor fogok hajat mosni, esetleg hennázni, mikor tudom a körmeimet rendbe tenni, és mikor jut idő a takarításra, nagyobb bevásárlásra, no meg az edzésre. Mivel minden héten van egy éjszakai műszakom, nagyon nem mindegy, hogy mikor akarok mozogni. Aznap -nyilván- nem célszerű, utána nap meg attól is függ, hogy tudok e aludni valamikor a nap folyamán, mert ha nem, akkor megint csak nem túl jó ötlet ráterhelni a fáradt szervezetre. 

Így a héten eddig sikerült két edzést összehozni.

Ma akár lehetne a harmadik, de tegnap reggel jöttem haza a csütörtöki éjszakából, és nem sikerült aludnom, csak este, szóval ma nem vagyok túl fitt, lehet kihagyom. Főleg, hogy holnap tizenkétórázok.

Most sikerült annyiféle vitamint összeszedni így tavaszra, hogy egy fél reggeli magában.

Főleg, hogy a magnéziumot kettesével, a halolajat hármasával szedem. És akkor a kollagén még nincs is a képen. Persze ez most így átmeneti, kicsit feltöltöm a raktáraimat, mert úgy éreztem, hogy merülnek rendesen. Később próbálok a változatos étkezésekkel hozzájutni mindenhez. 

Ja, étkezések.

Ha egyik nap ügyes vagyok, akkor biztos, hogy a másik nap nem figyelek eléggé. Kicsit meglazult a saját magam felett gyakorolt kontroll. Nincs még baj, de lesz (hízás), ha nem kapom magam gyorsan össze. Szóval nem kerültem közelebb az új célhoz (56 kg).

Jó hír, hogy az arctornát beépítettem a napjaimba.

Talán egy nap volt eddig, hogy nem csináltam végig, amit azon a négy napon tanultam, amúgy minden egyes nap időt kerítek rá. Tényleg nem sok kell hozzá, negyedóra az egész. 

Rájöttem, hogy nem feltétlenül a fürdőszobához kell kötni a dolgot, munka közben is simán jó kikapcsolódásnak, csak a komód felé fordulok a székemmel, ahová egy tükröt raktam, és már lehet is csinálni. 

Most pedig dolgozok picit még a gyámi munkámmal, aztán jönnek Belamiék, hogy elmeséljék Isztambult.  

Karácsony után

Belami dolgozni ment karácsony másnapján, Kismacsó az apjához.

Én már nem is tudom mit csináltunk, miután felkeltünk az éjszakai műszak (hányás-fosás takarítás) után. Szerintem semmit. Maradékot ettünk, filmet néztünk.

Ja, én lenyomtam egy tornát is.

Tegnap megint, mert éreztem magamban a lendületet, a kitartást... Kár, hogy nem szokott sokáig tartani, de azért belehúzok, míg van. 

Az evés rendben.

Kb. két napig elengedtem a dolgot, de igazából tök jó volt visszatérni a rendszerembe, nem volt jó émelyegni lefekvéskor, mert nem tartottam az időre evést. 

Mérlegre nem álltam, de ma reggel nagyon kedvem lett volna. Megmondom őszintén, nekem a mérleg mumus, mert nagyon elkedvetlenít, ha nem látok eredményt.

A tornára meg azért álltam rá, mert mínusz kilók ide vagy oda, torna nélkül állástalan vagyok. Jobban festettem, mikor edzőterembe jártam, de kilóban több voltam. Komolyan. A karácsonyi képeken oldalról tiszta gáz vagyok. 

Pont egy hét múlva kezdek majd dolgozni.

Nagyon jó volt reggel arra ébredni, hogy előttem áll még hét nap, mikor nem kell munkával foglalkoznom. 

Legnagyobb gondom, hogy mi frászt csináljak a rengeteg vegán fehérjémmel, mert nekem nagyon nem jött be, a hányinger kerülget tőle. Végül tízóraira palacsintát sütöttem belőle úgy, hogy egy adag növényi tejjel kikevert porhoz tettem egy tojást, meg zablisztet érzésre. Elég szakadós lett így, de kisebb palacsintákat sütöttem, és úgy kezelhető volt a probléma. Mivel a fehérje fahéjas ízű, szilvalekvárt tettem a palacsintába, és lett egy karácsonyias ízű finomság, még Charlie is azt mondta, hogy jó. Szóval erre fogom elhasználni a rengeteg fehérjét.

Mórnak meg beszereztünk pár játékot plüssből.

Tulajdonképpen az első macija hasonmását kerestük, ami egy MOL-os maci. 

Iluska küldött egy hirdetést, ahol látott ilyet. Helyben volt, elmentünk érte. Ez kisebb változata a keresett macinak, de volt belőle kettő, meg vettünk még hozzá kukacot, teknőst.

Nos, kb. két pec alatt lerágta az egyik kisebb maci farkát, és megint megette. Azt hittem idegbajt kapok, úgyhogy a szőnyegeket vissza sem tettem, mert előbb-utóbb ki fogja hányni. Ha szerencsénk lesz, akkor séta közben. 

Az a helyzet, hogy régebben nem ette meg, amit lerágott a játékokról, hanem kiköpte. Azt hittem, hogy a karácsonyi ajándék kutya farkának a megevése véletlen volt. Hát nem, ezek szerint. 

Úgyhogy most preventív jelleggel minden kabala kiálló, lerágható részét levégtuk. Mert amúgy meg szeret ezeken aludni, kiválaszt egyet, és ráteszi a fejét. Mi úgy mondjuk, hogy "nyugi macizik". 

Amúgy rengeteg direkt rágós játéka is van, meg KONG macija, egyebek, lassan úgy néz ki a szobánk, mint egy óvodai csoportszoba. Szerintem azt fogom csinálni, hogy egyszerre csak két-három lesz elől, a többit elrakom, és időnként előveszünk belőle, a régiekből meg kimosok és elteszek pár darabot. Így körforgás lesz, meg rend talán.  

Az a bizonyos kutya. (Már elraktam az orra elől, mert van két füle is, meg kiszakadt hátul, nem biztonságos sajnos.) Mellette meg az örök kedvenc, amit május óta nyű, a MOL-os maci. Neki már se füle, se farka, de ezeket még akkor nem ette meg, mikor lerágta. Változnak a szokásai, az ízlése. 

Az unalom ki van zárva

Tegnap voltam bent a központban (munkahelyé) a második orientációs megbeszélésen, és valamiért nagyon jól éreztem magam utána.
Nem tudom, talán az dobott meg, hogy kaptam kapaszkodókat (jobb későn, mint soha), meg az általam nagyon kedvelt vezető megerősített egy csomó dologban, amit én is érzékeltem, meg tapasztaltam, de magamnak sem akartam beismerni. Borzasztó felszabadító érzés, mikor tudatosítják benned, hogy nem vagy egyedül.
Biztosan az sem elhanyagolható, hogy egy kósza pillanatra megláttam az októberi beosztásomat, és hááát..., nem fogom szétdolgozni magam. 😉
Figyelembe vették a kéréseimet is, mert hatodikán színházba megyünk, meg utána napot is kértem, hogy a színházazás után ne kelljen mennem.
Ha jól emlékszem az a hétvégém teljesen szabad, még a vasárnap is.
Ma mondtam is Charlienak ebéd közben, hogy mégiscsak jó ez a munkahely, valahogy a fejemben kell(ene) rendet raknom, mert jó dolgomban már nem tudom min nyavalyogjak.

Aztán végre rávettem magam az itthoni tornára.
Egyszerűen lusta dög vagyok, mert más mentségem nincs. Lassan egy egész hete itthon lazsálok (a keddi szeánszt kivéve), szóval a "nincs időm" magyarázat kilőve.
Ma vettem egy nagy levegőt, kiválasztottam egy lightosabb Béres Alexandra videót, és megcsináltam. A végén remegett az összes izom a combomban, és nem azért, mert annyira megerőltető volt, hanem mert ennyire vagyok leépülve. És még csodálkozok, hogy fáj a derekam. Olyan hülye vagyok.

Még pedikűrözni szeretnék egyet valami film közben, mert utána elmegyünk bevásárolni Charlieval, majd stand-up estre megyünk. Az unalom ki van zárva.   

Ez egy jó hét

Ugye annak számít, ha nem nagyon van mit mesélni róla, mert szépen, rendben csordogál?

A munkában nyugalom van, csinálom, amit épp kell, és igazából jól érzem magam.

A piros napok ellenére voltam három alkalommal tornázni, szerdán kicsit túl is toltam az egészet, félő volt, hogy kicsináltam az egyik belső combizmomat, de másnapra szépen rendbe jött, elég volt az éjszakai pihenés neki.

Apropó, piros napok!
Sikerült visszateázgatnom a 28 napos ciklust (múltkor rövideltem a 25 napost), nekem (még) mindig segít a cickafark, palástfű kombó. Az elsőt a ciklus első felében iszom naponta kétszer, a másikat meg a 14. naptól.
Most azon tűnődöm, hogy igyam megint, vagy hagyjam magam most békén egy hónapig.

A fiúk most mentek el az apjukhoz, Charlie suliban ma és holnap, szóval azon ritka alkalmak egyike van, hogy totál egyedül vagyok, és ez most jó nekem.
Fáradt vagyok, de csomó mindent szeretnék hétvégén csinálni.... Például blogolni is. 😜 Reszkessetek, jövök még! 😉

Életmódi, egyebek

Jó, a flow továbbra is megvan.
Pénteken nem mentem dolgozni, viszont felkeltem, ahogyan szoktam, és átmentem tornázni. (Ügyes, cukrot neki!)
Ezzel összejött a négy alkalom, ahogyan terveztem. Volt kétszer felsőtest, kétszer láb.

Talán szerdán volt, hogy ráugrottam reggel a mérlegre, és csalódottan láttam, hogy egy huncut dekával sem vagyok kevesebb, mint január elején, de úgy döntöttem, hogy nem érdekel.
Rengeteget mozgok, mert a négy edzésen kívül naponta sétálok egy órát, és hétköznaponként elég sokat mocorgok napközben is a munkámból kifolyólag.
Evésben az inzulinrezisztenciások étrendjét követem továbbra is: nem eszek 160 grammnál több szénhidrátot, azt is megfelelően elosztva, ügyelve a gyorsan - és lassan felszívódó szénhidrátok arányára.
Kalóriát eddig saccperkábé' számoltam, de őszintén szólva ezen nem is szeretnék változtatni, mert a jóízű evés -szerintem- fontos, ráadásul a túl sok megvonás elkedvetlenedést okoz, amit semmiképp nem szeretnék.
Az lenne jó, ha ez az egész életmóddá változna, és nem csak kúraszerűen csinálnám. Na jó, lehet, hogy nem fogok tudni mindig ennyiszer elmenni edzeni, de összességében, így negyven felett, már nem engedhetem meg magamnak, hogy csücsükéljek a fenekemen, és csak! terveim legyenek, hanem kőkeményen csinálni kell.
Szóval én most a látszólagos eredménytelenségtől dacos lettem, hogy "csakazértis", meg annál jobban nyomom, csinálom, de azért azt meg ki kell mondani, hogy rengeteget számít az, hogy már nem harmincvalahány -, hanem negyvenegy éves múltam, és pár éve ennyitől pörögtek lefelé a kilók, most meg nem.
Mindegy, annyira azért nem vagyok elhízva, hogy a kardomba dőljek, és legalább minden napom úgy indul, hogy MINDENT megtettem az egészségemért. Jó érzés ez, na.

Persze nekem is vannak napok, mikor szívesen kihagynám az edzést, de olyankor a legjobb utána.
Egyik este Kismacsóval kitárgyaltuk, hogy ez azért van, mert olyankor az ember kicsit átlépi a saját árnyékát, és ettől szárnyakat kap.
Amúgy is nagyon örülök annak, hogy Kismacsóval lett egy új közös témánk: az edzés. Mindig kérdezget, hogy milyen gyakorlatokat csinálok, hogy osztom be az edzést, ilyenek.
Ő harcművészeti edzéseken kívül jár "gyúrni" is, szóval érintett a témában, és szeret erről beszélgetni. Mivel nem egy beszédes fajta amúgy, így boldog vagyok, hogy van egy újabb közös pont. És szerintem büszke rám, az erőfeszítéseimre. Nem mondja ki, de valahogy érzem. ❤

Aztán tegnap délután volt a kávézás a régi munkatársaimmal.
Továbbra is nagyon jó kis találkák ezek, remélem soha nem maradunk el egymás mellől.

Mára pedig rengeteg tervem van. Itthon.
Szeretnék ágyneműt húzni, takarítani, szalonnás sütőtök levest csinálni, palacsintát sütni a fiúknak.
Lassan neki kellene fogni. 💃

    

Gondolhattam volna,

hogy a munkás hétköznapokkal együtt kevés időm lesz blogolni is.

Vettem bérletet a hétfőn emlegetett terembe, péntekig háromszor voltam.
Kicsit túl is toltam így az elején, mert iszonyatos izomlázam van. De legalább megint érzem, hogy vannak izmaim. Hm.

Na, azért annyira nem minden fényes, mint ahogyan látszott, de még nekem belefér.
A háromból egy futógép tűrhető, egy -szerintem- nem jó, mert senki nem használja, a harmadik meg úgy csörög-csattog, hogy kín hallgatni.
Nyüszít a lépcsőzőgép, szerencsére az a síelős legalább csendes.
Rengeteg testépítő gép van, az első napon csak járkáltam körbe, és belekaptam mindenhová. (Épp senki nem volt, úgyhogy nyugodtan bénázhattam.)

Aztán tegnap volt pár lány, meg egy pasi, aki olyan hangosan nyögött, hogy alig bírtam ki röhögés nélkül.
Szóval gépészkedek ott nagy nyugalomban, erre megszólít az egyik csaj, hogy ugye nem haragszom meg, hogy szól, de azon a gépen fordítva kell(ene) ülni, és szívesen megmutatja hogyan. :-)
Mondtam neki, hogy dehogy haragszom, sőt köszönöm. Erre gyakorlatilag személyi edzőmmé vált úgy harminc percre, mert megmutatott egy komplett felsőtest edzést.
Úúú, annyira harmonikus testfelépítésű csaj volt, egyszerűen csak gyönyörködtem, ahogy mutatta a gyakorlatokat. Látszott rajta, hogy uralja a estét, és tisztában van minden mozdulattal. (Irigyirigyirigy)

Kedden reggel nyolckor voltam, szerdán tíz körül, pénteken meg kilenc után. (Mindig ahogy épp időt tudtam csinálni magamnak.)
Úgy egy óra tisztán az edzés, utána gyors zuhany, és már lódulok is vissza dolgozni.

Azt tervezem, hogy ki kellene bővíteni az adagot így: hétfőn és kedden edzés, szerdán pihi, majd csütörtökön és pénteken megint belehúzni. Hétvégén meg újra pihenés.
Az egy órából harminc perc futás, vagy ilyesmi, a másik fele meg felső- és alsótest edzés felváltva. Hasazás minden alkalommal.
Őszintén remélem, hogy pár hónap múlva lesz látszatja az erőfeszítéseimnek.

Pont jókor találtam én ezt ki, mert a munkában csak dől rám a sok új információ, meg mindig van valami, amit meg kell oldani, úgyhogy a feszültség legalább levezetődik.
Meg rohadt jó érzés, mikor tudom, hogy megcsináltam az adagomat. Energiát ad, felszabadít.

Tegnap beteg lett Charlie.
Úgy jött haza a suliból, hogy elég rossz bőrben volt, és ez csak fokozódott.
Hányt, görcsölt, tényleg ijesztő volt, már azt hittem mentőt kell hívnom hozzá.
Persze Belami pont nem volt itthon, hogy legalább bevigyen bennünket az ügyeletre, vagy egyáltalán mondjon valamit, hogy mi lehet ez.

Végül kicsit jobban lett, de ma nem ment suliba, csak aludt, meg pihengetett.
Szerintem valami vírust kapott be, de ez sem biztos.
Ha holnapig nem mutat ugrásszerű javulást, akkor elmegyünk dokihoz.
Mindenesetre ma diétán volt, a szobában eszegette a ropit, míg mi a fiúkkal gulyáslevest, meg palacsintát csináltunk a konyhában.
Mikor bejöttem hozzá, akkor vágyakozva szagolgatott, hogy milyen finom gulyásleves illatom van, mindjárt megesz. (muhahaha)

Megnéztem a youtube-n pár "csináld magadnak" videót a frufru vágásról, aztán megbarkácsoltam a hajam. Szerintem elmegy, míg fodrászhoz nem jutok.
Holnap hennázni szeretnék, meg csirkemellet rántani, de legfőképp pihenni.
A legfontosabb azonban, hogy Charlie meggyógyuljon. (Nem bírok ki még egy napot, hogy nem ehet.)
 

Lépcsők

Ma rájöttem, hogy a világ legjobb lépcsőzőgépe van nekem: le-, meg felszaladok a kilencedikre néhányszor, oszt' jól is van.
Erre a héten jöttem rá, mert tervezetten szerelték a liftajtót, úgyhogy minden áldott nap meg kellett másznom a kilenc emeletet.
Észrevettem, hogy nem vagyok túl jó kondiban annak ellenére sem, hogy a munkám miatt rengeteget lótok-futok, biciklizek.

Ezért az új edzésprogramom a következő.
Callanetics gyakorlatok, a blokkok között le-, meg felszaladok kilenc emeletet. Nem viccelek, komolyan ezt csinálom.
Szerencsére ritkán találkozok emberrel menet közben, kínos lenne.

Amúgy elhűltem a hajlékonyságom visszafejlődésén is, mert a Callanetics gyakorlatokban én nagyon perfekt voltam mindig is (rohadt lazák a csípőizületeim), de ez a "mindig is" a múlté, úgyhogy nyugodtan összekaphatom magam ezen a tájon is.  

Hangolódás a hétköznapokra

Na, sikerült végre leülni egy percre.
Főztem, mostam, takarítottam (kicsit), pont mint vasárnaponként általában. Szoktatom magam a holnapi "régi kerékvágáshoz", amihez csöpp kedvem sincs. Nyilván ezzel nem vagyok egyedül.

Házi kozmetika keretében csináltam egy arctisztítást Kismacsónak (rendkívül korpás szeborreás a bőre) és akkor már magamnak is.
Neki egy herbás nyugtató maszkot tettem fel a végén, magamnak meg barackmag olajjal masszíroztam, ami további pórustisztítást eszközölt (hasonló hasonlót old elv alapján), és táplált.

Ami jó még.
Van olyan tervem, hogy tanulok valamit. Azt hiszem nyelvet fogok, mert azzal soha nem voltam jóban. Nem szeretek megszólalni más nyelven, és a rossz hallásom miatt a beszédértéssel is vannak gondjaim (még magyarul is, nemhogy máshogy).
Nyelvvizsgám van németből, de semmit nem tudok már, és franciát tanultam négy évig a gimiben, de azt meg mindig is leírva tudtam csak kezelni.
Az általános iskola az orosz jegyében telt, ám azt meg inkább hagyjuk, mert néma csend.
Szóval angolt szeretnék...

Utána fogok járni az olvasó szemüvegnek, ezt a kérdést rövidre zárom hamar.

Mindenképp beadom pár munkahelyre a jelentkezésemet, szerintem még olyanokra is, ahová nem feltétlenül szeretnék menni, de legalább gyakorolom, hogy miként "adjam el" magam, ha arra kerül sor.

Aztán van még két titkos tervem is, azokról majd akkor, ha lesz belőlük valami.

Életmód.
Nem ismétlem önmagam, mert már százszor értekeztem róla. Fogyni szeretnék, rendszeresen mozogni.
Kajálással tisztában vagyok, és többnyire tartani is tudom, ha akarom, de ez már önmagában nem elég. Nekem nem.
Ezért továbbra is előnyben részesítem a sétát busz helyett (ez hetente ötször 60 perc minimum), és most a változatosság kedvéért a szobabiciklit nyüvöm majd hetente háromszor, esetleg kétszer, plusz egyszer valami más mozgás.
Majd, ha ez uncsi lesz, akkor kitalálok mást. Ezer a lehetőségek száma. :-)  

Most pedig elmegyek hajat mosni, mert a szép bőrömhöz az is kell, hogy ápoltnak érezzem magam. Kis örömök. ;-)

Bűbáj

Tegnap egészen véletlenül találtam egy mesét a tévében, az a címe: Bűbáj.
Érdekes, hogy soha nem hallottam még róla, pedig szerepel benne Susan Sarandon, Amy Adams és Patrick Dempsey.
Elvileg gyerekeknek készült, de én azért találtam benne felnőtteknek szóló mondanivalót, ráadásul szakadtam, olyan jó humora volt. Pont jó volt karácsonyi kikapcsolódásnak.

Aztán délután megint elaludtam a karácsonyfa fényénél (mikor sötétedni kezd, és csak a karácsonyfa égői világítanak), valamiért álmosító hatással van rám.

Utána elhatároztam, hogy elég a punnyadásból, úgyhogy leporoltam a szobabiciklimet, és tekertem rajta fél órát, ami elég kevés ahhoz képest, hogy régen egy órát is lenyomtam.
Hát, így múlik el a világ dicsősége, azaz így épül le az ember, ha hónapokig sz.rt sem csinál.
Végül jó hosszan nyújtottam, mert az a legjobb az egészben, na meg hasznos is.
Ja, és Charlie is kedvet kapott a mozgáshoz, mert míg én nyújtottam, addig ő is tekert, nagyon büszke voltam rá.
Ezen felbuzdulva a vacsoránk is fitnesses volt: körözött sok uborkával, szárított paradicsommal, petrezselyemmel, hozzá gyűszűnyi száraz fehér bor, hát nyami, meg ach, meg minden ilyen. ;-)

Igazából mára sincsenek tervek, mert 11.18 van, és Charlie visszaaludt a reggeli kávé után, én meg erősen azon gondolkodom, hogy bekeverem a hennát, és jól befestetem a hajam, miután felkel. Ami visszatart, hogy olyan "megjövős" érzésem van, pedig csak 1-2 nap múlva számítottam rá, és azt mondják olyankor nem érdemes festeni. Nem tudom, hogy ez a hennára igaz e, vagy csak a kémiai hajfestékre. Mindjárt utána nézek, mert semmi kedvem elcseszni egy csomó festéket meg időt potyára.
Meg van egy csomó uszoda jegyünk is január 6-ig, szóval annyira kell most nekem a havi bajom, mint üveges tótnak a hanyattesés. :-(

Életmódi

Azt nem mondanám, hogy unatkoztam a héten.
Semmi különös, mégis volt olyan este, hogy 21 óra után zöttyentem le Charlie mellé a tévézős fotelbe.
Mondjuk igyekszem hetente háromszor tornázni, és bármennyire is itthon csinálom, idő kell rá. A hangulat kedvéért tegnap ez volt a tornás szerelésem.

A mérleget meg gyűlölöm, azt hiszem nem állok rá többé.
Tornázok, figyelem a kajálást, egy csomószor gyalogolok sokat, aztán egyszerűen megragadtam xy kilónál, és ez dühít.
Van egy pont, aminél igazán jól érzem magam, és -szerintem- előnyös is nekem, de most egyszerűen nem sikerül elérni, és nem tudom miért. Drasztizálni (most találtam ki ezt a szót, bocs, ha már más is, szóval drasztikussá tenni) nem akarom ezt a dolgot, mert az mindig visszaüt, de azért mégis. Az ember beleun a nagy számolgatásba, ha semmi eredménye nincs.
A TSH-m jó, az inzulinom és a cukrom is viszonylag elfogadható (kicsit alámegy az éhgyomri cukornak a 120 perces, de nem vészes, inzulin jó), szóval fogalmam sincs, hogy miért toporgok egy helyben.
Nem türelmetlenkedek, mert ezen a nyáron én úgy léteztem, mint a krokodil a vízben: keveset mozogtam, túlélésre játszottam, egyszerűen nem bírom a meleget. Lelassít, kicsinál.
Sokkal élénkebb és energikusabb vagyok, mióta lehűlt a levegő. A legborúsabb napokon is többre vagyok képes, mint azokon a dögletes nyáriakon.

Szóval folytatnom kell ezt a vonalat, de mérleg stressz nélkül. Sokkal fontosabb, hogy jól érezzem magam a bőrömben, és ha ezt mások is észreveszik, akkor nincs is baj.  

Ahol a kutya és a futócipő összeér

Azt már említettem a múltkor, hogy sportosabb életmód címén hanyagolom a buszt, így egyes napokon összejön 50-60 perc séta is. Csakhogy ez meg nem túl cipőkímélő üzemmód, meg azért a legtöbb cipőm ennyire nagyon nem kényelmes.
Most ilyesmi kis csizmában nyomulok, csak az enyém fekete:

Múlt héten végre bevillant a megoldás. Hát a nagyon kényelmes futócipőm?!
Asicsom van, imádom:

Nos, én reggel felhúzom az akármilyen szettemhez, viszonylag gyors gyaloglással elsprintelek a buszpályára, majd a távolsági buszon felveszem a szerelésemhez illő cipőt (viszem a kék műbőr szatyromban ;-) ), és tadám! volt pulzusnövelő mozgás, meg a cipőm sem megy tönkre olyan gyorsan.
Na jó, elég vicces a ballonkabátomhoz, meg csini táskámhoz a futócipő, de ki a franc nézi ezt reggel fél hét és hét között? Mindenki álmos, alig lát ki a fejéből. Meg különben is. 40!!! éves vagyok, igazán belefér, nem hinném, hogy engem nézegetnének kora reggel, éhgyomorra.

Tegnap délután Charlieval kimentünk a Decathlonba fekete cicanadrágért (imádom csizmával és hosszabb tunikákkal, meg kisruhákkal hordani), és útközben láttunk kutyákkal futó embereket. Megint összefacsarodott a szívem ezért:

Így akarok futni Alfonzzal, illetve Alfival. (Most ez a legújabb kutyanév őrületem. Ha lány, akkor meg Lujzi, vagy a blogos nevem: Lulu. Ja, és a Charlie féle hatalmas, kedvenc kutya neve csak Barabás lehet.)

Amire büszke vagyok, hogy tegnap lenyomtam egy óra otthoni tornát is. Jó lenne, ha megmaradna a nagy lendület. ;-)

Meglovagolom ezt a nagy meleget

Mármint inkább azt, hogy a meleg miatt nem kívánok enni.
Nagyon észen kell lennem, mert simán nem ennék semmit, de az meg nem jó, mert tartalékra kapcsol a szervezet. Szóval próbálok okosan lenni ezzel.

Az viszont baj, hogy nem tornázok, megint csak a hőség miatt.
Azt érzem, hogy nem esik jól, így nem erőltetem. Mondjuk a légkondis szobában mehetne egy kis Bíró Ica, Béres Alexandra, mittomén'.
A futás felejtős, max. hajnalban mehetne, de soha nem voltam híve a reggeli tornának.

Tűzzel nem beszéltünk péntek óta.
Nekem egyszerűen nem megy, ő meg várja, hogy lehiggadjak.
Különben meg le vagyok már higgadva elég régen, és ez nem feltétlen jó a barátságunk szempontjából, ugyanis kristálytisztán, élesen látok már mindent, és nagyon csalódott vagyok ettől.
Szerintem, ha arra vár, hogy én kezdeményezzek bármi beszélgetést, akkor soha a büdös életben nem fogunk többé egy szót sem váltani, és ez nem hisztéria, hanem az erre való igényemet tükrözi.
Nyilván ettől még felveszem a telefont neki, mert azért 18 év az 18 év, de kellene még egy kis idő.

Lulu tornázik

Nagyon büszke vagyok magamra.
Tornáztam. Pénteken!!! Péntek Enikővel. (hihi!)

Valami borzaszóan nem volt kedvem mozogni, teljesen lefoglalt a kajára figyelés. De -ugye- amint ezen már nyavalyogtam is egy sort, nem működött, nem indult be semmi.
A férjem (jaj, még mindig nem találtam neki egy új blogos nevet!) rettenően támogat minden számomra fontos dologban, úgyhogy kaptam tőle Péntek Enikő féle zóna edzéseket, meg zóna étrendet, ilyeneket. Mert ezt még nem próbáltam, és az újdonság hátha ösztönzőleg hat.
Nos... Már egy hete megkaptam ezeket, de csak ma tudtam rávenni magam. És én ráadásul pénteken vagyok a legjobban leeresztve (néha még el is alszok pénteken délután, amikor hazaérek a munkából), szóval duplán elégedett vagyok.

Ezt az intervallumos csodát csináltam a blokkokból, amiben 20 másodperc pörgetés után 10 másodperc pihi van. Nagggyon1 gyilkos!
Nem biztos, hogy ennyire bele kellett volna csapni mindjárt a lecsóba, de most már mindegy.
Előtte volt bemelegítés blokk, a végén meg nyújtás. Elvileg egy erősítés blokkot is kell választani, de így elsőre azt már nem mertem bevállalni.
Amúgy futni készültem, de az időjárás keresztülhúzta a számításaimat. (brühühü, mit totojáztam annyit!)

Tudom, hogy gáz ennyit pörögni ezen, de így sokkal nagyobb szégyen, ha abbahagyom (nem fogom), és folyton eszembe jut, hogy itt azért "szemmel vagyok tartva", bár saját akaratomból.

Motiváló az is, hogy augusztusban esküvőre megyünk, a férjem lesz a tanú, és szeretnék egy nagyon szép ruhát.
És én fogom sminkelni a menyasszonyt! Izgatott vagyok miatta, de egy kicsit nyomaszt is a dolog. Jaj, nagyon sokat kell próbálni rá addig! Nem ronthatom el.

Na jól elkanyarodtam. Onnan, hogy Lulu végre tornázik (is). :-)