Így haladok, haladunk a dolgokkal

Meglódult megint a súlyom lefelé, annyira örülök. Ma reggel:

Ez biztosan köszönhető annak is, hogy mostanában MINDEN este futunk kocogunk Mórral. Jó, nem sokat (25-30 percet), de ha én viszem a napi utolsó sétára, akkor elvárja, mert úgy volt tegnap, meg előtte, úgyhogy ez az új szokás, gyerünk. A futócipőm lett a sétáltatós cipőm, ez van. 

Úgy szokott lenni, hogy leérünk, többnyire lesétálunk szép ütemesen a kilencedikről bemelegítésként, aztán előttünk van egy nagy füves placc, ott elengedem pisilni, szaglászni pár percre, addig én melegítek tovább. Amikor ezt elunja, odajön, hogy tegyem rá a pórázt, és induljunk. Tök ügyesen üget mellettem, és ha begyorsul, akkor csak szólok neki, hogy "tempó", és felveszi újra a ritmusom. Még van hová fejlődni, de borzasztóan élvezi, és igazából én is. 

Talán kedden volt, hogy sumákoltam a futással, mert kellett már egy pihenő nap, de akkor is megoldottam, mert elmentünk egy másik nagy füves placcra, ahol el tudtam engedni, és őrületes rohangászást csapott magának, ez nagyon vicces szokott lenni. Tele van energiával, és simán letol a három sétából kettőt úgy, hogy rengeteget fut, főleg, mióta egy hete kozmetikusnál volt, és rövidebb lett a bundája. 

Tegnap, a déli sétánál láttam rajta, hogy keresi az árnyékot, nem annyira jó már neki a nap közepén hosszan rohangálni, úgyhogy lassan áttérünk az esti nagy sétára, a déli megint rövid lesz. Kb. az óraállítással szoktunk váltani, mert télen a sötét miatt a déli a hosszú séta, nyáron meg egyre későbbre tolódik az esti kiruccanás. Nem tudom más hogy tudja megoldani a napi három sétát, nekünk ez mindig szervezést igényel, mert egyikőnknek úgy kell megoldani a napját, hogy délben haza tudjon ugorni. Szerencsére a kötetlen munkaidő miatt bármi megoldható.

Ez a napsütéses jó idő!

Annyira imádom. Tegnap átültettem pár virágomat, meg akkor már az ablakot is megpucoltam. De ha már, akkor a függönyt is kimostam, meg az erkélyt is rendbe kaptam, úgyhogy az utolsó kávémat már ott ittam. 

Ma a biciklimet szeretném letakarítani, szerintem a délutáni ügyintézéseket kerékpárral fogom bonyolítani. Most dolgozok kicsit a gépen, és ezzel dobom meg magam:

   

Legyen csodaszép napotok!

Lefőtt a kávé

Szó szerint.

Közben takarítok, megy a második mosás.
Most zenét sem kapcsoltam be, elvagyok a gondolataimmal, mert megint van min törni a fejemet.
Csütörtökön Belami hazaesett, beszélgettünk legalább két órán át, és már megint valami elb.szott szappanoperába csöppentem, vagy mi. Sajnos ennél többet nem mondhatok, mert ez Belamiról szól, nem rólam.

Tegnap mindenki elpályázott valamerre, ahogyan tervben volt.
Iszonyat kényelmesen elvoltam itthon, legalább két órán keresztül telefonáltunk egy nagyon kedves barátnőmmel (én őt annak számítom). Mondtam neki, hogy ennyi erővel beülhetett volna az autóba, és eljöhetett volna hozzám, még kávét is főztem volna neki, jobban járt volna. Na, majd legközelebb.
Egy másik nagyon kedvessel meg chaten nyomtuk, mert mindig kíváncsi vagyok a véleményére, eléggé egy rugóra jár az agyunk. Most meg aztán különösen meg vagyok zavarodva, jó volt kitárgyalni az aktuális történéseket.

Később biciklire pattantam, elintéztem pár dolgot, sőt turkálni is elmentem, de semmit nem vettem. Költségtakarékos út volt, nem mondom.

Este meg...
Enyém volt a számítógép, a tévé, volt, hogy egyszerre ment mindkettő.
Aztán elalvás előtt olvastam, mert nagyon jó könyveim is vannak, úgyhogy sikerült is ma egy óra körül elaludni.
Na, ezért aludtam olyan sokáig (tízig).

Azért várom már a vasárnapot, hogy szép lassan mindenki hazaszivárogjon, mert azért az az igazi.
Egy-két nap ajándék, de többtől már magányos lennék.   

Csütörtöki beszámoló

Nagy izgalomban voltam már napok óta, mert hét elején jeleztek a leendő munkahelyemről, hogy várnak szeretettel csütörtökön egy értekezletre, ha tudok, menjek el.

Megoldottam, mert két nap szabit azért csak kijártam magamnak így a végére, amiből az egyik pont mára, azaz csütörtökre esett. 

Tök fura volt biciklivel menni, mert a központba kellett érkeznem, már annyira megszoktam, hogy én mindig messze dolgozok a lakhelyemtől.

Összességében semmi problémám nem lehet semmivel, de csak ott motoszkált bennem végig, hogy "Úristen, úgy utálom már, hogy megint új minden!". 

Találkoztam a gyerekekkel az értekezlet után egy gyűlésen, megint tizenvalahány tök idegen sérült lélek, hát tényleg nem vagyok normális, hogy ezt bevállaltam. 

Vesztemre összefutottam egy alaposan kiégett leendő kollégával, láttam rajta, hogy borzasztóan szívesen elvenné a kedvem az élettől is, nem is tudja, hogy nem kell(ett) sokat dolgoznia rajta. 

Megint egy ember, aki ki nem állhatja a gyerekeket, én nem értem az ilyen miért nem megy el máshová. 

Szerencsére a többiek nagyon szimpatikusak, de egyáltalán nem bánom, hogy legtöbbször önállóan kell működni, dolgozni.

Azt már most látom, hogy itt szakmai munka folyik, és nem tűzoltás, mint a mostani helyemen. 

Rengeteg program van a gyerekeknek, kapunk két önkéntest is, szóval azért megszakadni nem kell. 

Ja, és a házban van saját konditerem, ha vissza óhajtanék térni a rendszeres mozgáshoz, mert jelenleg cseszek bármit is csinálni. 

Tizenegy óra körül hazabicikliztem, kifújtam magam, aztán Charlieval elmentünk ebédelni, mert ő meg itthon készül a holnapi fotós vizsgára. 

Aztán hazajöttünk, beindítottuk a légkondit, és én aludtam egy csomót.

Úgy álmodtam, mintha éjszaka lenne, az agyam próbálja feldolgozni a rengeteg információt, néha attól félek, hogy kisül szegény. 

Azt már nem is mondom, hogy a jelenlegi munkahelyemen is zajlik az élet, mert kedden délután a Rendőrségen töltöttem az időmet holmi drog ügyben, amit nyilvánvalóan nem részletezhetek, pedig szeretném. (Komolyan érdemes lenne zárt blogot csinálni, mert ott leírhatnék nyugodtan mindent, és garantált lenne az izgalom fenntartása. Egy "Veszélyes kölykök" sorozat formában elbújhatna a valóság mögött, ami nap, mint nap megy a munkahelyemen.)

Azért csinálok magamnak sok-sok apró örömöt.
Most például szeretem ilyen "fagyi" (én nevezem így) színűekre festeni a körmeimet.

Meg vettem egy nagyon cuki kis kajahordós táskát, ami pöttyös!!!.

Meg rákattantam erre a sorozatra. Annyira nem az én érdeklődésem amúgy, nem is értem.

Charlie kezdte nézni, én meg olvasás közben csak oda-oda pillantottam, aztán egyszerre azt vettem észre, hogy már én is nézem egyik részt a másik után. (Bírom Kevin Spaceyt, jól áll neki ez az álnok elnök szerep.)

Meg olyan is lesz, hogy szombaton megint Múzeumok Éjszakája, nálunk ennek nagy hagyománya van, alig várom minden évben. Talán Belami is velünk tart most, Kismacsó nem lesz itthon.

Vasárnap meg elmegyünk oda, ahol Zozóka nyaral a szüleivel, egy napot ott leszünk velük.
Charlie horgászik majd, én ülök a jacuzziban, grillezünk, ilyenek. Ja, és persze zozózok, az a legfontosabb program. 

A hétfő tovább..

Na, nem takarítottam szét az agyamat, de nagyon jó kis napom kerekedett.

Leolvasztottam a hűtőt, kicincáltam a helyéről, hogy mögötte is kitakarítsak, leszedtem a 100 mágnest róla, mindet megtörölgettem, visszaraktam, jól el is ment ezzel a délelőtt.

Megebédeltettem Charliet és Kismacsót (Belami még a héten Szegeden), meg persze magamat.

Aztán izgalmas másfél órát töltöttem a turkálóban, de sajnos semmit nem hoztam haza.

Közben hazaért Charlie, úgyhogy megnéztünk egy részt a Peaky Blinders-ből.

Végül mindannyian a sportnak hódoltunk valamilyen formában.

Charlie elment focizni, Kismacsó kondizni, én meg lefújtam a port a bicajomról, és kicangáztam Anyuékhoz friss paradicsomért és paprikáért.

Ajjj, de élveztem száguldani a lemenő nap fényében!

Szeretem szombat

Reggeli után Charlie elment a munkahelyére pakolni a holnapi utazáshoz, én meg beindítottam egy mosást, és útnak eredtünk Lujzival.

 

A kosárba dobtam a táskámat, a napszemüvegemet, egy üveg vizet, meg a zár is ott van, ami elég f.s, azt is venni kell egy biztonságosabbat.

A kosár amúgy fantasztikus, mert csak leakasztom, van fogója, úgyhogy beviszem magammal az üzletbe. Ott egyből bele is tudok pakolni vásárlás után. 

Most voltam turkálni, sajnos semmi jót nem találtam, úgyhogy egy fillért sem költöttem ruhára. :-(

Aztán elmentem a pékségbe friss kenyérért, meg vettem egy kis finomságot a tízóraihoz.

Hogy miért csak fél kornspitz szilvás pacsni? Mert most ezt csinálom: szinte bármit, de csak a felét, mint amit magamba tudnék tömni. ;-) 

Igazából annyira nem cincog a másik fele, hogy "egyél meg!", mint ahogy gondoltam, meg így marad Charlienak is. (Megdicsérem magam, mert ügyes vagyok.)

A fiúk az apjuknál töltik a hétvégét, úgyhogy, ha holnap reggel elutazik Charlie, akkor vasárnap estig egyedül leszek. 

Vááá, annyi tervem van! Na semmi extra, csak nyugiban takarítás, meg megint pedikűr, manikűr, esetleg kozmetikai kezelés s.k.. Mindenre lesz idő. Legalábbis azt hiszem. Majd holnap estig kiderül. :-)

Lulu és a futball viszonya

Kismacsó -ugye- focizik.
Rólam tudni kell, hogy nem vagyok az a típusú, aki minden meccsen ott csápol, ezt a nemes feladatot meghagyom Charlienak.
Egyik részről borzalmasan unom a focit, a szabályok nagyobb részét nem is ismerem. Így ilyen pólót nem rendelek:

Másik részről nekem a pályán is gyermekem Kismacsó, és rém rosszul viselem, ha fellökik, vagy igazságtalan vele a bíró, etc... Felmegy a pumpám, és esetleg nem úrinőhöz méltóan kezdenék viselkedni, az meg a gyereknek nem jó, elég az neki, ha Charlie ordibál be a pályára (még sok is).
Szóval ritkán megyek ki, és Charlie szerint ez rosszul esik Kismacsónak, csak nem mondja. Hááát... Szerintem meg nem bánná, ha senki nem lenne ott, mert zavarja (mondjuk ezt sem mondta, mert nem túl beszédes az érzelmeivel kapcsolatosan).

Tegnap kérdeztem tőle: -Ez fontos meccs?
Mire ő: -Nagyon fontos.
Én: -Akkor izgulsz nagyon?
Ő: -Egyáltalán nem izgulok.
Én: -Na, ez baj, mert akkor nem érdekel eléggé.
Ő: -De érdekel, nagyon is, csak én nem szoktam izgulni. Minek?
Tényleg. Minek izgulni? Szerintem Kismacsó nem is ismeri ezt az érzést. Nem bénítja, de nem is hajtja. Így jó, vagy úgy jó? Nem tudom, mert én szoktam izgulni. Néha túlzottan is. Hm. Ez érdekes kérdés.

 

Azt tervezem, hogy ma Lujzival (a bicajommal) kitekerek a pályára, és egy félidőt legalább megnézek. Utána valószínűleg megjutalmazom magam, és bemegyek a turkálóba (ha nem ma, akkor meg holnap).
Sőt, a hétvége nagyobb részét Lujzámmal tervezem bonyolítani, tekintve, hogy a férjem vasárnap elutazik néhány napra külföldre munka ügyben. Szóval nem hurcibálja senki a s.ggem autóval.
Ez a része nem is baj, de hiányozni fog Charlie. Nagyon.

Túl nagy a meleg (nekem)

Nekem ezzel a hőséggel az energiátlanság jött el.
Nyári születésű vagyok, de egy bizonyos ponton túl nem bírom a meleget, teljesen belassulok tőle, mint a medve télen (annyira talán nem).
Nincs kedvem semmihez, folyton fáradt vagyok és nyűgös. Hiába a C vitamin, meg a többi.

Reggel valami gonosz manó sötétkék passzos nadrágot, meg sötétkék pólót dobott ki a szekrényből, én meg jól fel is vettem sötétbarna kiegészítőkkel.
Hm. Nem mondom slankít (rám is fér), de 11-kor a poros "cigányváros" közepén, 40 fokban tárgyalni a napon egy szülővel, nos nem volt jó ötlet. Alig vártam, hogy visszajöhessek a -viszonylag- hűvös irodába.

Kitaláltam a bicajom nevét. Úgy hívom, hogy Lujzi. Már van barna fogója is a kormányon, még kell néhány matrica, és kész is. Persze ettől már tudom használni. ;-)

Lassan itt van Kismacsó ballagása. De ezt majd egy másik bejegyzésben...

A nagy bicikli projekt

Van egy biciklim, még a válásom után vettem, talán 2005-ben.
Akkor sokat használtam, munkába is azzal jártam többnyire, persze akkor még ugyanabban a városban dolgoztam, ahol élek.
Aztán újra férjhez mentem, beköltöztünk a központba, már másik városban dolgoztam, így a bicikli jobbára a tárolóban pihent.

Charlie mostanában célozgatott rá, hogy kellene nekem egy új kerékpár. ?!?!
Mondtam neki, hogy ott a másik, azt sem használom. Inkább azt kellene rendbe kapni, annyi használathoz, mint amit nyaranta eszközölök, pont elég is lenne.
Meg is beszéltük, hogy vesz hozzá ezt-azt, aztán meg is csinálja, mert ért hozzá.
Lement a tárolóba érte, ahol kiderült, hogy valaki úgy gondolta: hasznosítja a biciklimet, ha már nem használom, úgyhogy lelopta róla az ülést. Köszi ba.d meg!
Nyilvánvaló, hogy a lakók közül volt valaki, mert biztonsági zárak vannak az ajtón, szóval más nem juthat be.
Így lett új ülésem is, meg ehhez illő kosár, és egy virágos csengő, hát az valami gyönyörű. Mutatom:

Kosár közelebbről:

A kerékpárom szétszerelve.

Lesznek rajta új gumik is, de engem a kiegészítők izgatnak igazán, momentán, hogy kell barna fogantyú a kormányra, meg matricák, mert ha lúd, hát legyen kövér. Még a végén belebolondulok a biciklimbe megint, és kitalálom, hogy miként tudnám többet használni.
Mindenesetre közös tároló innentől kilőve, biztos lelopnák az új csengőmet..., meg a kosaramat is, az ülésről már nem is beszélve. Azt már nem!

Addig-addig írtam száz részletben a bejegyzést, hogy időközben kész lett a biciklim (ki kell egy nevet találnom neki). Íme Ő (már csak apróbb változások lesznek rajta):

Hát nem csodálatos? Charlie egyszerűen fantasztikus. Úgy bizony. ;-)