Ünnepi ízek (zserbó)

Én nagyon szeretem a sütés nélküli sajttortákat.

Nemcsak azért, mert elég könnyű elkészíteni, hanem mert nagyon változatos receptek vannak. 

Most épp ezt találtam, és nagyon megörültem, hogy a másik kedvencem ízeit lehet belecsempészni a sajttortába. Legközelebb kétszeres adagot csinálok a kapcsos tortaformámba, mert így elég karcsú lett a süti, de nagyon-nagyon finom.

Blogvember, november 30.

Nehogy már elbukjak itt az utolsó napon!

Jó, volt többször is, hogy némileg megúszásra játszottam, de tényleg minden nap szántam rá időt, hogy írjak pár sort, a kényszerességem nem is engedte, hogy kihagyjam. Minden rosszban van valami jó.

A mai napról annyit, hogy Mór kiütve alszik hét óra óta, annyi inger érte.

Voltak itt a keresztlányunkék fél kettőig, aztán kettő körül érkeztek Kismacsóék. Ők hat körül átmentek a legjobb barátjához, Mórt levittem egy körre, azóta világát sem tudja, elfáradt, mert mindenki játszott vele, ő meg boldog volt a sok foglalkozástól.

Süti kész, megoldottam, hogy ne maradjak ki semmiből miatta.

Holnap megint egész nap körbe leszünk véve a szeretteinkkel. Igazán jól végződött a november, és még jobban kezdődik a december. 

Köszönöm a figyelmet!  

Blogvember, november 29.

Ma ez a hülye bevásárlás teljesen elvitte az energiámat.

Pedig célirányosan, gyorsan csináltuk, de görcsölt a hasam, nyűgös voltam, minden bajom volt. 

Aztán vettem be gyógyszert, úgyhogy mire a kávéházba érkeztem, már nem fájt semmim, jót beszélgettünk a csajokkal. 

Táncolni viszont nem mentem el, azt éreztem, hogy nekem ez most nem lenne komfortos, inkább hazafelé vettem az irányt. 

Végül én csinálok sütit vasárnapra, kitaláltam, hogy melyiket.

Majd sütés közben is beszélgetünk Kismacsóékkal, kellemes, süti illatú elfoglaltság lesz.

Mostanában nyitott szemmel járok új munka ügyben.

Az történt, hogy az egyik kedves barátnőm (a kávézós csajok közül az egyik) szólt, hogy egy ismerőse keres maga mellé valakit szociális munkára. Kórházba. 

Én egyáltalán nem vagyok abban biztos, hogy szeretnék váltani, de úgy vagyok vele, hogy ideje volt már az önéletrajzomat gatyába rázni kicsit, tekintve, hogy nem mostanában kellett használnom. Persze Charliet nyomasztottam ezzel, de végül kész lett, meg el is küldtem a fenti ügyben. 

Kicsit gyakorolom a jelentkezést, soha nem lehet tudni, hogy mikor jön szembe valami jó szociális munka. Muhahaha! Na persze! Mindjárt belelóg a kezem a bilibe. 

Blogvember, november 28.

Ma folytattam a takarítást, de már munkával vegyítve.

Sikerült felrakni azt a maradék két csillagot, Kismacsó szobáját felforgattam, ágyneműt mostam, ilyenek. Szombaton érkeznek majd. 

Holnap meg kellene ejteni a hétvégi bevásárlást, aztán lesz egy másik kávézás volt kolléganőkkel, utána tánc, ha nem üt ki teljesen az új ciklus eleje. 

Ez is. 

Mióta nyavalyogtam a változókorról, azóta megint 28-30 napos ciklusaim vannak, szóval messze még ennek a vége. Mondjuk ezzel együtt a tüneteim is a ciklus vége előtt tobzódnak, azt meg már megszoktam. 

Kellene valami nagyon egyszerű torta/süti recept.

Valószínűleg valami kekszes alapú, mascarponés cucc lesz végül, de az könnyen előfordulhat, hogy nemes egyszerűséggel rendelek egyet holnap vasárnapra. Lehet, hogy inkább Kismacsóékkel beszélgetnék, mint hogy a konyhában bajlódjak. Na, ezt még kitalálom holnapig.     

Sajttorta

Néhány diétás uzsonna összetevője közé tartozik az aldis sovány mascarpone.

Mostanában mindig valami mást választottam a második kis étkezésre, ezért egy majdnem teljes pohárnyi árválkodott a hűtőben. Tegnap este nézegettem, hogy hamarosan ki kell dobnom, ha nem használom el, úgyhogy elkezdtem túrni a netet, hogy milyen süteményt csináljak belőle. 

Elég kézenfekvő volt a sajttorta, és mikor megláttam, hogy mennyire egyszerűen össze lehet dobni, belevágtam. Minden volt itthon hozzá, hogy megcsináljam.

 

Van egy-két dolog, amit legközelebb másképpen fogok csinálni, de abban biztos vagyok, hogy gyakori szereplője lesz a menünek.

 

A keksz az alján cukormentes, de a krémes részben sincs cukor. Összességében beilleszthető a diétába, csak a mennyiségre kell odafigyelni, mert nagyon eteti magát. 

Mézeskalácsos

Atya gatya, szörnyű volt ma vásárolni!
Kismacsóval indultunk útnak délelőtt, hogy megvegyük neki a bokacsizmát, a többi viszont meglepi lesz, azokat már egyedül intéztem délután.
Megvan Charlie ajándéka is, Belamié meg már rég.
Délután is futottam egy kört a megrendelt kenyér miatt, meg elintéztem még további ajándékokat.
Mikor megrakodva elindultam végre haza, az idegeim már pattanásig feszültek, utáltam, hogy nem bírom kikerülni az embereket, folyton belelóg valaki az aurámba.
Alig vártam, hogy végre hazaérjek, és elkezdjünk mézeskalácsot sütni Belamival, Széphajúval és Kismacsóval. (Charlie munkahelyi bulin reggel óta, épp most van a második felvonás a bowling centerben. Itt van a házunk mellett, az előbb integettem neki a fürdőszoba ablakából.)
Benyomtam egy jó karácsonyi zene válogatást, és el is kezdtük.
Itt vannak a művek (ennél sokkal több lett, csak az elején fényképeztem):

És kaptam mikulásvirágot Széphajútól. Csak úgy. Egészen meghatódtam.

Így volt a hétvége + ma

Az történt, hogy szombaton is dolgoztam, ráadásul nem túl röviden: reggel hét óra körül mentem el, és majdnem 12 órával később értem haza.
A szombati nap külön megérne egy posztot a maga nemében, mindenesetre összefüggéseket és hasonlóságokat véltem felfedezni a gyerekek viselkedése, meg az ország közhangulata között, tanulságos.

Ez egy kirándulás volt egyszerre több otthonnak, nagyszerű alkalom, hogy megismerjek egyéb gyerekeket és dolgozókat egy füst alatt.
Mondjuk olyan is volt, hogy napszemüvegben, farmerdzsekiben, hátizsákkal ültem a buszon a lányaink között, és egy másik otthon fiú lakója kikezdett velem. Olyan igazi felnőttes módon: elkezdte finoman rugdosni az edzőcipőmet, ahogy harangoztam a lábammal ültömben.
Levettem a napszemüvegemet, keményen a szeme közé néztem, és azt mondtam: -Nana!
Erre abbahagyta, szerintem leesett neki, hogy dolgozó vagyok, de az is lehet, hogy a visszafojtott nevetéstől nem tudta tovább csinálni, nem tudom.

Tegnap itthon voltunk.
A fiúk is hazaszivárogtak a barátnőktől, még előtte kedélyesen összevesztünk Charlieval. A téma: mi legyen az ebéd, és ki főzzön?
Jó későn indultunk el bevásárolni, mert az egyik öcsém egész délelőtt nálunk volt, beszélgettünk.
Nem néztük az időt, úgyhogy mikor elment, frusztráltak lettünk, hogy mindjárt dél, és még vásárolni sem voltunk, szóval várható volt, hogy összeugrunk (persze csak verbálisan).
Vásárlás közben megbékéltünk, úgyhogy a főzést ötven perc alatt közösen összehoztuk, volt gulyásleves, meg vajas-sajtos makaróni, oszt jóvan'.
Délután azért összedobtam egy almás zabpelyhes sütit is, meg beültem a fiúk közé beszélgetni, jól telt a délután.
Aztán Belamit kivittük az állomásra, mert ment vissza az egyetemre.

Ma elvileg nem dolgozok.
Gyakorlatilag meg igen, de hagyjuk.
A lényeg, hogy a takarítás is megvan, épp megittam a kávémat, úgyhogy most elmegyek turizni. Már igazán rám fér.

  

Máglyarakás (nyugalom megzavarására alkalmas képek következnek)

Már annak, aki szereti ezt az édességet.

Én imádom, mert gyermekkoromban ezzel az egy sütivel lehetett levenni a lábamról (nem voltam édesszájú, bezzeg most), és az anyai nagymamám mindig ezt csinálta, ha mentem hozzájuk.

Ha száraz kiflit kért a falusi boltban, akkor az eladók már mondták is neki, hogy biztosan az unokáját várja. 

Jaj, úgy hiányzik, már olyan régen nincs velünk! (És SOHA nem lesz pont olyan a máglyarakásom, mint az övé, mert nem, és kész.)

Ugye, ott a háttérben az leszeletelt alma, elől meg ázik a felkarikázott kifli a vaníliás tejben, amiben benne van 6 tojás sárgája is.

Charlie közben megtörte a diókat, megpirította, majd mozsárban törte meg, mert tök jó, hogy nagyobbacska darabok is maradnak.

Aztán kezdődik a rétegelés: egy sor kifli, rá anyósom aranyat érő sárgabarack lekvárja, utána sok-sok dió, arra alma, meghintve fahéjjal. Ezt úgy háromszor ismételtem, almával zártam a sort.

Fedő alatt összesütöttem az egészet, majd a felvert tojáshabot pici lekvárral megbolondítva ráborítottam a süti tetejére, és pirosra sütöttem.

Íme.

Iszonyat kalóriabomba ez, ráadásul hidegen szeretem a legjobban, szóval holnap viszek belőle magammal a munkába. (Azért ettem pár falatot melegen is, hogy a fene a fejemet, kár volt cirkuszolni a saláta vacsorával.)

Zabkoch

Muszáj volt máris kipróbálni Charlie anyukájának a sárgabarack lekvárját, úgyhogy kitaláltam, hogy zabkochot sütök. Innen vettem a mennyiséget, nagyon finom. (Azoknak, akik a rizskochot szeretik, különösen.)

Ebben a mennyiségben (140 g) 221 kcal van, a szénhidrát 23 g. Összességében ez nem kevés, de egy gulyásleves után másodiknak simán belefér, ráadásul lassan felszívódó szénhidrátként tovább kitartunk vele, mint a rizses változatával.

Süti, meg vallomás

Ma hazaértem, ledobtam magamról a kabátomat, kipakoltam a bevásárolt élelmiszereket, kezet mostam, aztán nekiestem (viszonylag) bűntelen süteményt sütni, mert majd meghaltam már érte.
Recept innen, a fiúknak lesz hozzá Anyu-féle eperlekvár is.

Nyugodtan tevékenykedtem, mikor Charlie felbukkant a szoba mélyéről, ahol Kismacsóval vizilabda meccset néztek, és azt mondta nekem: -Ma láttam egy nagyon aranyosat a fészen, és eszembe jutott, hogy ez rám is igaz. Szóval én úgy szeretem a feleségemet, ha elhagyna, akkor vele mennék.
Annyira drága. :-)

Kókuszos, banános, gesztenye illatú szombat

Energetikai besorolásom még mindig elég pocsék, meg célszerű se nagyon vagyok.
Itt a nyakamon a december, de még nem dekoráltam semmit a lakásban, és az ablakok is koszosak, a függönyökre is ráférne a mosás, a többiről meg már nem is beszélek.
Erre legnagyobb problémám, hogy ma estére kész legyen a kókuszos banánkenyér innen, pedig a gyerekek itthon sincsenek. Charlie meccset néz (végül a tévében, nem ment el Pestre miatta), szóval magamnak meg nem kellene süteményt sütni, mert meg fogom enni. ;-)
De annyira kedvet kaptam a finom illatú lakáshoz Ilonkától (ő is megcsinálta a héten ezt a sütit), és ez a kókuszos banán illat tényleg szuper. Gondolom az íze is az lesz.
Én annyit változtattam Piffeny receptjén, hogy a liszt fele teljes kiőrlésű tönköly, a másik fele meg fehér tönkölyliszt, meg a cukor helyett mézet használtam.

Mostanra biztos, hogy valami betegséget benyaltam, mert kijött a számon a herpesz, az meg csak akkor szokott, ha nem vagyok topon egészségileg. Ettől függetlenül én állok nyerésre, mert más tünetem nincs, és nem is lesz, ha rajtam múlik. Semmi kedvem betegeskedni.

Hétfőn "Charlie" nap van, kedden anyukám szülinapja.
Charlienak kellene valami meglepi, töröm a fejemet, és van is két befutó, valamelyik lesz a kettő közül.
Anyunak "rátörős szülinapot" szervezek, mert őt nem tudom elcsalni sehová úgy, hogy gyanút ne fogjon.
Szóval a házuk előtt fogunk gyülekezni kedden 17 órakor úgy tízen, lesz nálunk torta, sós sütik, üdítők, meg pezsgő is, és egyszerűen rátörünk majd.
Ha saját magának akar majd valamit összehozni, akkor pont senki se fog ráérni, majd csak más napon, szóval durva lesz, de finom.
Azért mostohaapámnak mondtam, hogy legyen gondja rá: 17 órakor nehogy bugyiban flangáljon, vagy kedve támadjon kenyérért indulni, de remélem rendben leszünk.
Majd elmesélem.

Közben megsült a kenyér, hát ez..., nagyon finom!!! :-)

Nekem kicsit szétrepedt:

  

De tényleg nagyon finom.

És hát Charlienak is kellett valamit alkotnia, úgyhogy ő meg sütött gesztenyét a meccsre.

Szépséges, jó illatú szombat!

Hullámvasút

Olyan vegyes volt ez a hétvége, jól felültünk a hullámvasútra Charlieval.
Én hiszem, hogy az értelmes viták előre visznek egy kapcsolatban, de nekem most ez sok(k). Leszívja minden energiámat, gyakorlatilag aludnék egy 24 órában, ami nálam régen rossz.
Még mindig nem érzem, hogy részletesen szeretnék erről írni, de majd fogok, azt hiszem. Most inkább vegyük sorra a pozitív dolgokat, mert azért voltak/vannak azok is.

Ebben a nagy katyvaszban itt van mellettem Levegő, aki a legeslegjobb. Innen is üzenem, hogy KÖSZÖNÖK mindent, és írok hamar.
Ő úgy van nekem, hogy SOHA nincs terhemre, de mindig tudja mit kell/érdemes mondani.
Figyel rám, érti, amit mondok. Néha szinte szégyellem, hogy MINDIG az én problémáimmal van traktálva, és ő háttérbe szorul, pedig neki sem lehet egyszerű.
Most direkt nem írom, hogy remélem egyszer viszonozhatom, mert szeretném, ha nem lenne gondja. De én is vagyok/leszek neki, remélem ezt érzi. Ugye érzed? ;-)

Pénteken délután lerendeztem egy csomó dolgot, befizettem a számlákat, összeszedtem, ami a hajfestéshez kell, vettem nappali krémet, mert elfogyott.

Szerettem, hogy ilyen szép őszi hétvége volt, ma egész sokat lógtam kint.
Voltunk anyósomnál, kertészkedtem kicsit, míg Charlie, meg Kismacsó a maradék diót focizták le a fáról, meg szedték össze. Mázli, a kutya is besegített, halálos, ahogy ellopja a labdát, és ő is vezeti, mint a focisták.
Utána Anyuéknál is voltunk, mert megint köszöntöttünk, és még fogunk is, mert sűrű ilyen szempontból a november-december.
Angi -Anyuék kutyája- nem akarta elhinni, hogy most semmilyen csemegét nem vittem neki, nem akart lehengeredni rólam, azt hitte csak kéretem magam. Imádom ezt a nagy mafla kutyát, én még ilyen jámbor nagytestű jószágot nem láttam. Csak ne szeretne úgy "csókolgatni" a mindig sáros nyelvével!

Hazafelé már együtt voltunk mind a négyen, mert Anyuéknál csatlakozott Belami is.
Vettünk sütit, és megbeszéltük, hogy azt már itthon, az erkélyen esszük meg, mert pont oda süt még a nap. Olyan finom meleg volt kint, a tejeskávém, meg a Rigó Jancsim meg még annál is finomabb volt. (Én csináltam kép.)

Ugyanez Charlietól, ugyanarról a telefonról, de kicsit művészibb megfogalmazásban:

Édes élet.

Csokoládéba mártott meggyes csemege

Belaminak hétfőn lesz a névnapja, ráadásul szombat reggel elutaznak az apjukhoz, és csak vasárnap este jönnek haza, szóval meg kellett sütni ma a kedvenc sütijét. Szerencsére nem bonyolultat választott.

Kell hozzá 10 dkg vaj, ezt a mikróban fel kell olvasztani. Utána 20 dkg cukrot belekeverni (lehet eritrit, nyírfacukor, xilit, ilyesmi), kicsit hűlni hagyni.
Utána egy tojás megy bele, majd 1/4 teáskanál sütőpor, ugyanennyi szódabikarbóna és só is.
4 nagy evőkanál holland kakaó, kis vanília, esetleg vaníliás cukor következik, majd 20-22 dkg liszt. Én most fehér tönkölyt használtam.
A tésztának merevnek és morzsolódónak illik lenni. Valami ilyesmi:

Ujjaiddal nyomkodj össze diónyi golyókat! Helyezd sütőpapírral kibélelt tepsibe őket egymástól távolabbra, majd ujjaddal nyomkodj a közepébe lyukat, ebbe a mélyedésbe kerül majd a kimagozott meggy. Így.

5dkg tortabevonót, meg 1 evőkanál olajat összeolvasztottam (a csokit előbb mikróban lágyítottam kicsit), majd minden mélyedésbe kanalaztam belőle.

200 fokra előmelegített sütőbe toltam a tepsit, és 10-12 percig sütöttem.
Végül rácson hagytam kihűlni a kekszet, mert forrón rettenetesen törik.

Utána már csak az maradt, hogy forró kakaóval tálaltam Belaminak az előrehozott névnapja alkalmából. ;-)
Fontos megjegyezni, hogy én épp csak megkóstoltam, inkább a Charlie által csinált salátából vacsiztam.

Szeretem az életem

Csodás-csodás hétvége!
Igaz, most is inkább a félig kipakolt szekrényeket kellene rendbe tenni (nyáriból télibe, csere a beépített szekrény, meg a szobai szekrény ruhái között), ahelyett, hogy blogolgatok, de hát jó ez.

Tegnap Anyuval csaptunk egy csajos délutánt.
Elmentem hozzá munka után, kaptam tőle finom ebédet, meg tejszínhabos kávét, én meg megcsináltam a szemöldökét.
Sokat beszélgettünk, és ha soha nem is lesz közöttünk olyan igazi anya-lánya viszony (mondjuk azt sem tudom milyen az), akkor is nagyon szeretem az anyámat.
Elfogadom. Leteszem annak a kínját, hogy nem ő nevelt, és nagyon hiányzott, mert tudom, hogy nekem jobb volt így, hogy Apuval maradhattam, neki meg nagyon nem.
Legalább most itt van nekem, és azért, ha valami nagy gebasz volt, akkor számíthattam rá mindig is.
Mikor terhes lettem Belamival. Akkor is csak ő tudta megőrizni a higgadtságát, nem sápított, mint mindenki más, hogy "jajmileszcsak18múltálmileszafőiskolával", hanem csak annyit kérdezett, hogy mit szeretnék, és utána ahhoz tartotta magát.
Meg mikor a két gyerekkel odacuccoltam hozzájuk, és miattam is vették a nagy házat.
Vagy amikor begyógyszereztem magam, és egy hang nélkül vitt haza a kórházból a gyomormosás után saját felelősségére, és még az autóban széttépte a zárót, hogy ez meg sem történt, és nem is fog SOHA.
Jó, hogy megkaptam a sorstól felnőttként, amit elvett tőlem gyermekként. Jobb későn, mint soha.

Ma.
Vásárolni voltunk Charlieval, utána ő nagyon finom ebédet készített, én meg elkezdtem pakolni a szekrényekben, de elég lassan haladtam, mert minden sapkát felpróbáltam, közben telefonáltam Tükörrel. Átküldött egy csomó képet magáról, ami majd az új álláshoz kell, annyira szép mindegyiken. Úúúgy megmutatnám, de az már tényleg nem lenne fair vele szemben.
Aztán aludtam egy picit Charlieval, majd sütöttem egy extra csokis muffint, Kismacsó kedvencét.

   
Rengeteg-rengeteg csoki van benne (60%-os), meg csupa jóság (teljes kiőrlésű liszt, méz, kókuszzsír, holland kakaó, ilyenek).

Most meg ülök itt a konyhában a kupi tetején, szemben velem Belami tanul (a konyhában szeret valamiért a legjobban), jó süti illat van, Charlie valamilyen fotópályázaton molyol, Kismacsó meg mindjárt hazaér a haverkázásból, és benyom majd egy csomó sütit.

Szeretem az életem. :-)

Tea, kávé, illóolaj, sütemény, csupa csodálatosság

Ma akartam egy posztot írni a nyári kutakodásomról smink cuccok ügyben, hogy minden egy helyen legyen nekem is. Hát majd máskor. Nincs kedvem hozzá.

Aludni lenne jó, de sajnos nem lehet.

Így inkább teázok. Meg kávézok.

Vettem két illóolajat az irodába: az egyik fahéj illatú, a másik meg narancs. Máris megy a téliesítés.

Tükör tegnap hívott kétszer is, de nem láttam, úgyhogy később visszahívtam.
Jól ment a második kör, úgy érzi felveszik. Három hét múlva kap választ, mindkét esetben hívják majd.

Még mindig nem szakadt el a mala láncom, pedig a csuklómra tekerve alszok el minden nap. Irtó jókat alszok azóta (holdkő hatása a leírás szerint), nem is tudom, hogy mi lesz, ha tényleg elszakad. Kifejezetten nem hiányoznak a rémálmok.
Arra még mindig nem jöttem rá, hogy mi az a karma, amit megold(hat), szólok, ha rájövök.

Tegnap Charlie sütit sütött, mire hazaértem.
Annyira, de annyira finom volt, hogy meg kell ismételnie (sokszor).
A tésztája összetört, főtt krumpli, meg liszt, gríz, cukor, meg vaj, ilyenek.
Ezt ki kell nyújtani, majd megkenni szilvalekvárral, utána megszórni mazsolával, ő még aszalt áfonyát is tett rá.
Megfűszerezte fahéjjal, pici porcukorral, majd szorosan feltekerte.
Utána ujjnyi vastagra szeletelte a tömböt, és a csigácskákat sütőpapírral kibélelt tepsibe tette. 20 percet írtak, de ő vagy 40 percig sütötte végül.
Sajnos kép nem lett róla, mert nekiestem, mikor hazaértem, aztán meg Kismacsó is befutott, szóval percek múlva már egy morzsa sem volt.

Így muszáj volt tornázni, a gyaloglás ellenére is. Sőt, a vacsora egy kis joghurt volt, készpaszszevasz'. (Az új sorozat közbeni pár szál ropi nem számít.)    

Reszelt almás zabpehelylepény (áthozott bejegyzés)

Nekem egy 20×30-as tepsire van megadva a recept, de én többnyire egy gáztepsivel csinálok egyből, úgyhogy kb. 2× annyit használok mindenből. Íme tehát az eredeti recept:

Hozzávalók: 30 dkg zabpehely, 2 dl tejföl, 2 tojássárgája, 3 evőkanál cukor (én édesítőt használtam), 8 dkg margarin (vajjal is nagyon finom ;-)), fél csomag sütőpor, némi tej, 4-5 ek sárgabarack- vagy eperlekvár, 80 dkg alma, fahéj, vaníliás cukor.

A zabpelyhet a tejfölbe forgatjuk, és 1-2 órán át így duzzasztjuk (nekem fél óra volt csak, ki ér már rá addig?!). A tojások sárgáját először a cukorral, majd a margarinnal keverjük ki, aztán a pehelyhez öntjük. A sütőport hozzáadjuk, majd annyi tejjel hígítjuk, hogy kissé folyós legyen. A masszát egy teflontepsibe, vagy kivajazott tűzálló tálba simítjuk és a tetejét lekvárral megkenjük. Az almát lereszeljük, a tészta tetejére terítjük, fahéjjal, esetleg vaníliás cukorral meghintjük. Előmelegített sütőben, közepes lángon (180 fokon, légkeveréses sütőben 165 fokon) 35 percig sütjük, ha a beleszúrt tűre nem ragad tészta, akkor jó. Egy szelet 185 kcal

És akkor képekkel. Ez a munka sűrejében.

Almát reszelni utálok, Belami szokta csinálni, de itt még nem ért haza.

Itt látszik, hogy az alma alatt kétfajta lekvár van: Anyu eperlekvárja vs. anyósom baracklekvárja. Mindkettő mennyei.

Itt már sütésre kész állapot van.

Kész.

Belami nem tudja abbahagyni.