Kösz, javulok!

Sokkal, de sokkal jobban vagyok, holnaptól megint dolgozok...

Három napot, aztán majd január 4-én megint. 

Jó, csúnya még a lábam, de kevésbé fáj, a hátsóm is sokkal jobb már.

Még nem vágyom futni, de remélem hamarosan az is eljön.

Tegnap csinált nekem az unokatesóm szép, csillogós körmöket. Mint egy karácsonyi gömb. Imádom. (Sajnos a kép nem adja vissza, hogy hányféle szín csillog benne.)

Aztán befestettem a hajamat, a szemöldökömet. Én készen vagyok az ünnepekre, csütörtöktől indul a sütik sütése, majd aztán a többi. Nem fogok unatkozni az elkövetkező napokban. 

Forralt boros esti lazulás Mórral.

Napjaim mostanában

Nekem azok a legjobb napok, mikor mind a négyen együtt vagyunk.

No, ez egy ilyen hétvége volt. Persze nem folyamatosan, mert a fiúknak mindig van külön program is, de azért volt olyan, mikor egy helyen, egy időben voltunk.

Anyukám hatvanhat éves lett elsején, azt ünnepeltük meg szombaton.

Finomat főzött, a tortát mi vittük, utána jót beszélgettünk.

Itthon megjött hozzánk a Mikulás szombaton este, mert a rendes idejében a fiúk nincsenek itthon. Így aztán a szombat cukorban bővelkedett, nem is voltam túl jól, mert ennyi cukrot rég toltam már be. 

Eljött a karácsonyi pulcsik ideje, szombaton ezt bányásztam elő a szekrény mélyéről.

Az új körmöm megint csillogós, csak most egy világosabb színt választottam.

Tobzódok most a színekben, mert az unokatesóm babát vár, és le fog állni a munkával jövő év elején, úgyhogy onnantól magamnak fogom csinálni a sima lakkos körmöket, meg a naturt is.

Mától meg indult a szabim, ezzel együtt a takarítás.

Kitaláltam, hogy ezúttal nem a nagyobb dolgokkal kezdek, hanem a kisebbekkel, mert évről évre az van, hogy megcsinálom a szobákat, a konyhát, az előszobák meg maradnak, meg a fürdő is csak nagyjázva van, már nincs kedvem felmászni a plafonig. Így ma az volt a terv, hogy a fürdőt a plafontól a kőig mindenhol, meg a benne lévő dolgokat is, plusz az egyik előszobát, meg a konyha ablakát. A délelőtt el is ment a fürdővel, a sok vegyszer közül az egyik megmarta a nadrágomat, úgyhogy innentől ez lesz a takarítós nadrágom ever.

Holnap a konyha, másik előszoba, szerdán és csütörtökön a szobák. Utóbbi két napon Charlie is szabin lesz, úgyhogy selejtezni is fogunk. 

Holnap meg sütök egy máglyarakást, mert itt szárad hozzá a kifli, meg rengeteg diónk van még. 

A női lét gyönyörei

Amíg pácolódik a hajam a hennában.

Áhh! Rengeteg időt kell fordítani magamra, ha legalább tűrhetően szeretnék kinézni. Havonta egyszer hennáznom kell. Egyszer szemöldököt festenem, ha van hozzá türelmem, akkor szempillát is. (Ma nem volt, csak a szemöldökömet tettem rendbe.) Továbbá három hetente járok az unokatesómhoz körmöt csináltatni, két havonta fodrászhoz. (Ezek most mind erre a hétre esnek.) 

Charlie szerint egyfolytában magammal vagyok elfoglalva. Lehetséges. Rávilágítottam, hogy muszáj elfogadhatóan (angyalian ((muhahaha!))) kinéznem, mert a természetem pokoli, és ha ehhez még ronda és ápolatlan lennék... Ezt ő sem gondolhatja komolyan. 

És akkor még tornázni rendszresen, meg átgondoltan, mértékkel táplálkozni. Nem könnyű mindenre figyelni, de próbálok. (A pokoli természetemre is.) 😜

Ősz hangulat

Múlt héten még azt éreztem, hogy valami élénk piros lakkot kívánok, mert még jó az idő, tisztára nyár van.

 

Aztán ma meg már a téli parfümömet fújtam magamra, mert megkívántam.

Előkerültek a kardigánok, a farmerdzseki, és éjszakánként a melegebb takaróm kell. 

Nagyon szeretem ezt az időszakot, mikor már hűvösebb van, de még sokat süt a nap. 

Nagyobb kedvem van sportolni is, nem érzem azt, hogy csak hálni jár belém a lélek. Már tudom, hogy ez a vérnyomásom miatt van, melegben kitágulnak az erek, és az amúgy is elég alacsony vérnyomásom extrém alacsonnyá válik (100 alá esik). Hűvösebb időben már majdnem elérem a 120/80-at, tegnap 117/74 volt.

Tegnap megláttam ezt a Fit HD adón.

 

Annyira megtetszett ez a balettos edzésforma, hogy felvettem, és ma kipróbálom. Tegnap futottam előtte, már nem volt sem időm, sem kedvem lenyomni még 45 percet. Majd elmesélem milyen volt. 

Amúgy most megint dagadtnak érzem magam, pedig pont annyira vagyok az, mint nyaralás előtt, de mégis rosszabbul érzem magam a bőrömben. 

Sajnos minden erőfeszítésem ellenére (annyira azért nem viszem túlzásba) sem sikerül leadnom azt a 6-8 kilót, amit szeretnék. Hízni, szerencsére, nem hízok, de fogyni sem sikerül 1-2 kilónál többet. Szigorúbbnak kellene lennem önmagammal, de belefeszülni sem akarok, mert nem szeretném, hogy elmenjen a kedvem a rendszeres sporttól, szép étkezéstől. 

Annak tökre örülök, hogy késő délutánig teljesen tudatosan, és szépen eszek, csak esténként csúszok meg időnként, de ez meg pont elég ahhoz, hogy csak stagnáljak. Negyvenen felül ez van, duplán, triplán nehéz fogyni, hízni viszont marha könnyű.

Írtam arról, hogy próbálgatom azt az időablakos evést.

Végül az első verzió tartható nekem a legjobban, amikor 12 óra telik el a vacsora és a másnap reggeli között. Ha ennél több, akkor nem érzem komfortosan magam, a vércukrom nem stabil. Konzultáltam erről egy dietetikussal, szerinte is jobb így az inzulirezisztenciám miatt.

Mostanában rengeteget régi sztori jut az eszembe, elmélázok rajtuk. No, erről majd legközelebb!

Nincs időm semmire

Lehetne ez a vezérmondatom mostanában.

Különben meg nem értem. Nincs kisgyerekem, a munkám is kötetlen (lehet pont ez a baj), nem járok nagyjából sehová rendszeresen. Ehhez képest...

• Hetekig nem jutok el egy turkálóba, ruhaüzletbe.
• Kellene egy új szandál, mert tavaly nyár végén kidobáltam az összes reménytelen darabot.
• A Dechatlonba kellene mennem, mert elnyűttem a sport titokzoknijaimat, meg szét akarok nézni.
• Elfogy lassan az éjszakai - és nappali krémem, de soha nem esik útba a kozmetikai ellátó. 
• Megint hennáznom kellene a hajamat.
• Ezer éve nem festettem be a szempillámat és a szemöldökömet.
• Egy bőrradírozásról, vagy fátyolmaszkról már nem is beszéve, lassan azt sem tudom, hogy mi az. 
• Megígértem Belaminak, hogy elmegyek pár szűrésre, de időpontfoglalásig sem jutottam még.
• A fogászaton is lenne dolgom.
• Itthon neki kellene esni a lakásnak, és nagytakarítani, selejtezni.

Ehhez képest..

Charlieval mi mindig rohanunk. Ez a hétvége -például- úgy indult, hogy pénteken reggel elrobogtunk a piacra egy gyors körre, aztán felszedtük anyósomat egy nagyobb bevásárlásra a hosszú hétvégére, de már tízre Charlie vitte az autót szervízbe. Én meg kipakoltam, dolgoztam, levittem Mórt a második sétájára (az első reggel hatkor volt esedékes), ebédet melegítettem, aztán mentem egy régi kolléganőm munkahelyére, hogy induljunk a közös fodrászunkhoz, ami egy másik városban van. a régi munkahelyünk színhelyén. Onnan siettem haza, mert Belami érkezett, de egy rövid online tolmácsvizsga után ment is a haverjához, mi meg az esti hosszabb sétára Mórral. 

Szombaton Charlie elment a tesójáékkal anyósom eladott házába pakolni, selejtezni, én meg főztem, mert érkezett Iluska is, meg mindkét fiú itthon volt, plusz Mór, akinek ugyancsak vannak szükségletei. 

Igazából ez a rész pont nagyon jó volt nekem, nem kell sajnálni, mert rengeteget beszélgettem Belamiékkal, meg lazultunk a délutáni kávénk felett, de el is ment a nap megint.

Vasárnap a konyhában üldögéltünk mindannyian, míg Charlie összedobott egy laza kis zöldséges tarhonyát, pedig volt még az előző napi lasagnéból, meg rántott hús anyósomtól. Aztán kis ejtőzés után kirándulni mentünk, Kismacsó inkább maradt itthon, meg várta a barátnőjét. Hazafelé már a vonathoz vittük Iluskáékat, mert elég sokáig mászkáltunk a Tisza partján (ott szeretnék lakni most épp). 

És ma!!!

Végre kicsit lassabb lesz a tempó, Charlie elment horgászni, én meg takarítgatok, főznöm nem kell, rendbe teszem a lábamat, mert holnap már lakkoztatni szeretnék az unokatesómmal. Ezt néztem ki:

A kezemen meg egységes rózsaszín lesz a manikűr. Legközelebb meg lila, mert a lábamon két kört bír a lakkozás. 

Aztán ma futni is akarok egy jó kis filmmel. Ezek a tervek. 

 

Ami jó...

• Vidám színt választottam a körmömre (a gyűrűsön sellőpor is van).

• Lőttem magamnak egy ilyet. Belami hozta el, mert így a postaköltséget megúsztam. Kifejezetten utaztam arra, hogy használt és kopott legyen, valahogy ez nekem illik ehhez. Jó lesz a színes kis tornacipőimhez. (Belami nem érti miért van ez a fajta táska agyonhájpolva, szerinte tök béna és ronda. Kis butusom! 😘)

• Holnap folytatom a futás projektet, szépen haladok, kár, hogy erőben most leamortizált ez a hülye vírus. 
• Jövő hétfőtől majdnem két hétig szabin leszek, alig várom. A telefonom át lesz irányítva a helyettesem telefonjára, és nyugiban szeretnék takarítani, meg sokat pihenni, olvasni, filmezni.
• Addig meg... Próbálok sok jóságot még benyomni a munka mellé, mert egyre jobban vagyok már. 

Jó híreink következnek

Na nem azért, mert nem cincálja senki az idegeimet, de próbálok túllépni, túlélni.

• Végre megcsináltam az idei első futásomat, és nagyon, de nagyon jólesett. Megint "az első öt kilóméterem" terve szerint haladok, mert kell a fokozatosság, hiszen régen nem futottam már. Így elkerülöm, hogy egy-két alkalom után feladjam. Végül Mór nélkül nyomulok, kell egy kis "énidő", amikor nem figyelek semmi másra, csak magamra.
• Az unokatesóm meg fogja csinálni a körmeimet jövő héten, nem maradok lakkozás nélkül a korlátozás miatt sem. 
• Felfedeztem, hogy nekem megvan a Vegán Varázsreceptek Rimóczi Zsófitól, úgyhogy tegnap összedobtam egy vegán "szníkersz golyókat", és nagyon bírom. Tényleg hasonlít az íze az eredeti csokihoz, de ebben csupa egészséges összetevő van, például az édességét a datolya adja, de van benne chia mag, meg mogyoróvaj (én csináltam azt is), meg zabpehely, kakaó. Szerintem jó pár ételt meg fogok tőle csinálni most, hogy felfedeztem magamnak.
• Belaminak vannak ilyen vicces zoknijai, amik színesek, és nagyon menők, mikor kivillannak a nadrág alól. Szerintem a gyerekek is imádják a kórházban, hogy ilyesmi van a doktor bácsin. Annyira megtetszett, hogy ma megláttam ezt a cukorkás zoknit, és megkaptam Charlitól. Szerintem vadászni fogom én is a hasonlókat.

• Vasárnap este nem volt kedvem hajat mosni, ezért hétfőn úgy mentem be az irodába, hogy két kis copfot csináltam a hajamból. Az ügyintézős Katika szerint döbbenet, hogy negyvenhat éves leszek, mert copfocskák nélkül is max huszonévesnek nézne, de ezzel a frizurával inkább iskolás kislánynak gondolna. Valószínűleg nem túl jó a szeme, mert azért na, de aranyos volt tőle. Mindenesetre oda kell figyelnem, hogy koromhoz képest ne hajazzak egy ovisra, de nem tehetek róla, egyre jobban szeretem az ovis copfot, meg kantáros nadrágot, de a vicces, fülekkel vagy nagy bojtokkal ellátott sapkákat is. Most meg -ugye- a színes zoknik...
• A hajról jut eszembe. Ez az "öltöztetős katona" frizura nem mindig a kedvencem, mert szerintem nem ez áll a legjobban, de valahogy a legkomfortosabb nekem, nem tudom miért. (Valószínűleg az előző életemben a negyvenes években éltem, azért.)

Ilyen is, olyan is

Fúúú, tegnap nagyon sz.r napom volt!

Van most egy futó örökbefogadási ügyem, ami jó ideje húzódik már, és nagyon tele a hócipőm vele, ahogyan a benne résztvevőkkel is. Azt hiszem, legjobban mostanában ezeket az ügyeimet nem szeretem, de ezt különösen nem. Ez volt az első, és elkövettem egy elég nagy hibát, amit azóta is nyögök, bár nem ezért húzódik a folyamat. Nagyon szeretném, ha már végre vége lenne.

Ma Mór volt a kozmetikában, én meg az unokatesómnál. 

 

Mórt elég rendesen megkopasztották, de nagyon gyorsan nő a szőre, úgyhogy no para. 

Én meg egy ilyen fáradt rózsaszínt választottam, ami Charlie szerint lila, szerintem meg fáradt rózsaszín. Élőben fáradtabb. 😂

Holnap fodrász, remélem sikerül egy jó kis frizurát összehozni, amivel könnyen boldogulok.

Azt nem is meséltem, hogy a múltkori hennázás óta csomóan megdicsérték a hajam színét, hogy mennyire szép. Szerintem csak dobott rajta az indigó valamennyit.

Meg pár hete kovaföld kapszulát szedek biotinnal és cinkkel dúsítva, remélem jót tesz haj ügyben.

Azt hiszem, az a fő bajom, hogy ciklus végén járok, és majd szétrobbanok a feszültségtől.

Remélem hamarosan jobb lesz. A mai napsütés sokat lendít ezen.  

Hangulatok

Az egyik kedves barátnőm írta pár napja, hogy olyan, mint egy mániás depressziós: hol fent, hol nagyon lent van. Kicsit most én is ezt érzem. 

Szerdán este hazajött Belami, Kismacsó is itthon van már egy hete, plusz az új befutó: Mór. MINDENKI itthon volt, és ilyen már elég régen nem történt, szóval boldog voltam. 

Csütörtökön folytatódott a "fent", Belami megállás nélkül Mórt szórakoztatta, Kismacsó a lakás valamelyik pontján aludt (bárhol képes aludni), mi Charlieval bevásároltunk, főztünk. Aztán közösen ettünk, Mór feküdt az asztal alatt, annyira idilli volt.

Késő délután Belami visszament Pestre, mert ma ügyel, Kismacsó meg egy barátjához indult sütögetni a kertjükbe. Charlie drónozni ment egy ismerősével, én meg kettesben maradtam Mórral, úgyhogy régi Linda filmeket néztem, ő meg durmolt a lábam mögött, a kanapé előtt. Jó volt.

Hajnalban rosszat álmodtam, a fiúk eltévedtek valami bányában, még kicsik voltak, én meg nem nem fértem be a lyukon, amin ők bemásztak. Nagyon rosszul ébredtem.

Mór hisztizett a reggeliért, aztán ő jóllakott, de engem nem hagyott reggelizni, folyamatosan ugrált rám, én meg mondogattam, hogy "nem, nem, nem". Valahogy érezte, hogy nem vagyok topon, úgyhogy nem volt hajlandó letekeredni rólam. Közben Charlie is felkelt, és jobb lett kicsit. 

Most átnézek pár levelet, amit tegnap írtam meg, utána bemegyek a munkahelyre iktatni, szkennelni, elküldeni, ilyenek. 

Egyre megyek az unokatesómhoz körmözni, most a lábamon is megcsinálja, hátha tudok már mezítlábazni, mert eddig fáztam, még elő sem vettem a szandálokat, papucsokat. 

Ezek tetszenek:

 

A fenti volt már tavaly, nagyon szerettem, lehet most a fehér mellé valami mást színt választok, mondjuk rózsaszínt. Még kitalálom. 

Szabadság, köröm, táska, és persze Mór

Meg olyan is van, hogy megint ki kellett írni az április-, májusra eső szabit, úgyhogy keddtől elvileg szabadságon vagyok, gyakorlatilag meg dolgozok. Nyilván, ezt nem fogom benyelni, jövő héten bepótolom az elmaradt pihenőt.
Különben ez is olyan fura, hogy ennyire rá vannak pörögve a munkahelyen a szabi témára, gondolom az irodisták miatt, akik felváltva ügyelnek, és ki kell venniük a szabadságot, ezért az igazságosság jegyében kivetetik velünk is. A baj ezzel csak az, hogy a mi munkánkban ez nem így működik, két-három napokra nem lehet letenni a lantot, főleg nem váratlanul, előkészítetlenül.
Mindegy, a szabadság felével rendelkezhetnek, de utána én fogom eldönteni, hogy mikor veszem ki a maradékot.

Múlt pénteken voltam az unokatesómnál, megcsinálta a körmömet, hihetetlen jó érzés, hogy nem törik, nem csúnya. Azért maradtam a natúr vonalnál még, majd legközelebb élénkebb színt választok.
 

Tegnap meg vettem egy új Budmil hátizsákot, már régen fájt a fogam rá.

Nem szponzorálnak, meg semmi érdekem nem fűződik hozzájuk, de tényleg csak dicsérni tudom a termékeiket, nekem eddig minden tőlük vett táskám tartós volt, és sokat bírt.

Emlékszem, Belami első iskolatáskája is Budmil volt, és annyira erős volt, hogy egyszerűen nem akart elhasználódni. Még Kismacsó is használta, csak mindkettőjük dedósnak találta már negyedik osztály környékén, úgyhogy Kismacsó után elajándékoztuk úgy, hogy még semmi baja nem volt. Előfordulhat, hogy még mindig nyüvi valaki.

Volt régen válltáskám tőlük, meg van egy nagyobb hátizsákom az edzéshez. Most egy kisebb, munkába járós, aktacipelős méretet szerettem volna, ezt választottam.

És akkor hírek Mórról.

Tegnap kaptam róla képeket, meg egy kis jellemzést. Állítólag igazi karakter, és kedves. Egy tünemény. Alig várom, hogy felmérhessem én is. 

Keressétek a zöld nyakörvest!

Legalább a duplájára nőtt a kis drága, mióta kiválasztott minket. A következő, nem túl jó minőségű képen látszik mellette a régi kedvenc fekhelye, a perem (azon van a két első lába), na, arra már a fél popója sem férne el. 😂

Azt hiszem, május héttől kezdve, az egyik legtöbbet fényképezett kutya lesz Mór, és sokkal jobb képekkel jövök majd. (Ha már egyszer Charlie hivatásos fotográfus. 😉)

Natúrság, meg tervek a szabira

Én mindig is olyan kis natúr voltam.
Vagy egyáltalán nem sminkelek, vagy csak egy picit.
A hajamat hennázom, hogy ne legyen ősz hajszálam, kémiai hajfestéket már vagy tíz éve nem használok.

Egyedül a körmeimet gél lakkoztattam pár évig, de azt is csak azért, mert az unokatesóm ingyen csinálta, és olyan marha kényelmes volt így.
Aztán most ő is bezárt pár hete, úgyhogy elhatároztam, hogy ebben is visszatérek a természeteshez, egészen pontosan ahhoz, hogy magam intézem a körmeimet.
Így ma letakarítottam a gél lakkot a körmömről. Háát... Nem volt egyszerű. Csináltam már ilyet, de nem emlékeztem, hogy ezt ennyire nehéz. Szerintem legalább három órát szórakoztam, mire sikerült. Nyilván látszik, hogy most szedtem le a lakkot a körmeimről, és nem is lesz igazán szép, míg le nem nő, de nem baj.

                                              

Egyedül a hajvágást nem tudom magamnak megcsinálni, de azt nem is akarom.
Szóval kedden el fogok menni a fodrászomhoz, és szerintem már össze tudja vágni egyenesre oldalt és hátul, sőt, lassan elől is jó lesz erre az egyforma hosszra, ami azt jelenti, hogy fodrászhoz is ritkábban kell majd mennem.
Ilyen a cél:

                                              

Hétfőtől meg szabin leszek, egészen pontosan hét napot kellett kivennem időarányosan (nem a vírus miatt, amúgy is megkövetelik), ami az ünnepek miatt így majdnem két hetet jelent.
Kell takarítanom egy csomót, meg selejtezni szeretnék mindenhol.
Aztán egyik nap kiglancolom majd magam, és Charlie csinál valami jó fotósorozatot rólam, időszerű lenne.
Meg olvashatok, amennyit csak akarok. És folytatom a tornát.
Ami fájón hiányzik, hogy nem tudunk elmenni valami jó kis gyógyvizes fürdőbe Charlieval.

Meg a húsvét...
Mi minden évben a nagymamámhoz utazunk olyankor. Már tavaly is az járt a fejemben, hogy "ugye mehetünk még sokáig hozzá?". Erre... Remélem...

Új manikűr, új farmer, új évad, új tervek: csupa újdonság

Pénteken intézményi autóval megjártam egy közepes távú utat, aztán elrohantam az unokatesómhoz körmöt csináltatni. A szép őszi színek után megkívántam valami ordító színt, úgyhogy a pirosnak egy neonos változatát választottam. Imádom.

A nagy selejtezésben kidobáltam minden olyan farmeremet, ami kopott volt a lába között, semmi kedvem nem volt megvárni, hogy egy napon kényelmetlen helyzetben találjam magam (értsd: kilyukad, én meg haza se tudok jönni estig). Szóval az lett a vége, hogy maradt egy csomó fekete nadrágom, normál kék farmer meg egy sem.
Azt terveztem, hogy szétnézek pár üzletben, aztán majd valamelyik turiban találok valami jót. Majdnem így is lett, mert sem a Promodban, sem az Orsayban, de még a Takkoban és a New-Yorkerben sem találtam semmit, ami meggyőzött volna.
Nekem semmi bajom a szakadt farmerekkel (most mindenhol azt nyomják), de nem igazán az én stílusom, meg hideg is lesz hamarosan hozzá, ráadásul kényelmesnek sem találtam egyiket sem. Megőrülök, ha valami szorít, de azt sem bírom, ha lecsúszik rólam a kényelmesség jegyében. A túl gumis dolgok meg olyanok, mintha búvárruhában lenne az ember. (Amúgy soha nem volt még rajtam búvárruha, de így képzelem.)
Utoljára még bementem a H&M-be, mert két éve ott vettem egy fekete farmert, amit azóta is nyüvök, igaz az is elég gumis, szóval nyáron felejtős.
Ésss! Találtam ott egy direkt nagy seggű  telt nőknek való farmert, ami alakformáló, ugyanakkor puha és kényelmes. Nem bírtam otthagyni. (A képen a körmöm is látszik. 😊)

Este meg színházba mentünk Charlieval, és nagyon jól szórakoztunk. A CHICAGO-t néztük meg, jó erős kezdés volt az évadban. 

Annyira, de annyira jó most a színház tánckara, hogy csak bámulok. Komolyan elbűvöl a kidolgozott táncos testek látványa, de nem "úgy", hanem mint a műalkotások. Inspirál az a hajlékonyság, az egész test kontroll alatt tartásának tudása, és ilyenkor nagyon bánom, hogy csak rövid ideig balettoztam, mert egy kislánynak a lehető legjobb sport. Nyilván nem ennyire élesben (nem szerettem volna soha versenyszerűen sportolni), de ha lányom is lett volna, akkor biztosan belekóstolt volna ebbe. 

Tavaly nézegettem a felnőtteknek való kezdő balettet, de akkor nem tudtam a munkarendemhez igazítani, de egy perc sem múlt még el abból, hogy újra belevágjak. Vannak még terveim, ne csodálkozzatok! 😜 

A kávé ösztönző hatása

Mára terveztem a takarítást, de olyan "brrr" idő van, hogy alig tudtam kimászni a jó meleg takaró alól. Végül a kávé gondolata csábított ki a konyhába, mert az nagyon jól esett volna már.
Most itt ülök a jó puha és meleg köntösömben, mamuszban, a kezemben egy jó forró kávé, és kezdek erőre kapni, azt hiszem mégis takarítani fogok.

Ebéd van, tegnap direkt sokat főztem, és a sorozatom újabb évadába sem kezdek a takarítás előtt, majd utána. Legalább lesz mire vágyni: ha végeztem, akkor bekucorodok a fotelbe, szépen kilakkozom a körmeimet, és filmeket nézek. 😍

Nails by Elisa Mazzone

Ez meg egy baromi rossz nap

A szuperholddal új ciklus indult, úgyhogy ennek jegyében ma majdnem elpusztultam.
Nyűgös voltam, sírós, harapós, és még örülhettem, hogy ez nem egy héttel előbb kezdődött, mint általában szokott, szóval jóval rövidebb volt a szenvedés, de annál intenzívebb.

Délutánra eljött a pillanat, hogy hazafelé a buszon elkezdtem pörgetni magam a sírás felé, de annyira, hogy a végén kinevettem magam. (Remélhetőleg ebből semmi nem látszott mások számára.)
Csak annyi történt, hogy a buszom mindig elmegy Anyuék előtt, ahol a két fiúval laktam egy ideig a válás után, és erről eszembe jutottak azok az évek, meg vádolni kezdtem magam, hogy sokkal jobban is csinálhattam volna akkor és ott, ami tök hülyeség, de a sírásig hergeltem magam ezzel.
Láttam az összebújós estéinket, egy Petőfi kötetet, amiben volt egy csomó kedvenc versük, mindig kérték őket esténként.
Láttam, ahogy reggelenként indulunk az oviba, iskolába, közben esős napokon csigákat mentünk az útról, hogy ne menjenek keresztül rajtuk.
Emlékeztem hogyan siettem haza minden egyes nap, hogy végre velük lehessek, mert jobban rájuk voltam szorulva én, mint ők rám.
És csak cibáltam elő egyik képet a másik után az elmém legféltettebb bugyraiból, míg rá nem jöttem, hogy tulajdonképpen én most sírni szeretnék, ezért csinálom ezt. Ezen meg nevetnem kellett.
Hát így.

A vidámabb zárás érdekében megmutatom az új manikűrömet, ami csodás összhangot mutat a kesztyűmmel & sapkámmal. Hát nem gyönyörű? :-)

Na hová megy a sok energia és idő?

Ma reggel hamarabb keltem fel, mint Charlie (a fiúk az apjuknál voltak), úgyhogy megalkottam a szokásos első tejhabos kávémat (mostanában momentán lesz.rom, hogy reggel nem tanácsos a tej nekem), és miután békésen elkortyolgattam, nekiálltam bekeverni a hennát a délutáni hajfestéshez.

Charlie felmerült a szoba nyugalmából, és elkenődve mondta: -És én még azt hittem, hogy nekem csinálsz valami finomat, azért csörögsz-zörögsz. De úgy látom meglesz a délutáni programom.

-Meg ám! -mondtam, majd "legjobb védekezés a támadás" alapon nekiszegeztem: -Tudod te mennyi energiát és időt vesz igénybe, hogy koromhoz képest jól nézzek ki?! Fogalmad sincs, de rengeteget. Félig-meddig te vagy a fodrászom, én meg saját magam kozmetikusa, pedikűröse és manikűröse egyben. Így takarékos, de cserébe egy csomó időt kell magamra fordítani.

-Ugye nem mondod, hogy ma még pedikűr és manikűr is lesz?

-Naná hogy lesz! Egy új lakkot próbálok ki, olyan rezes-vörös színt, illeni fog a frissen festett hajamhoz.

-Akkor ma lulus nap lesz, úgy látom.

Ez az a szín, de sajnos nem nagyon látszik, pedig nagyon érdekes árnyalat.

Ez a körömfestős zoknim, egy régi zoknim lábfejének a végét vágtam le, hogy a lakkozás nyugodtan száradhasson, de a lábam meg ne fázzon, mert szörnyen fázós. 

A hennát ezúttal sikerült jó hígra csinálni, úgyhogy csurgott, csepegett a folpack, vatta, zuhanysapka alól, nem győztem törölgetni, meg újabb papírtörlőket aládugdosni, valahogy így.

Ám megérte a sok fáradozást (és köszi Charlienak magát a festést), mert gyönyörű színű a hajam, plusz a hennás dunszttól csillogó, puha, és az illóolajoktól meg finom illatú.

Pénteken megyek fodrászhoz a múltkori fazont frissíteni (most nagyon szeretem, maradok még ennél), szóval a nagy generál a jövő héten folytatódik.

Plusz elkezdtem a ciklusomhoz kötődő cickafark-, majd félidőtől palástfű teázást, hogy sokáig így maradjon a szép 28 napos ciklusom, ahogyan most van. 

Még bepötyögöm ezt a pár sort, aztán a kezemen is befestem a körmöket, hogy úgy egyben legyek. Ahogy szeretem. Ahogy elvárom magamtól. Mert utálok öregedni, de erről majd egy másik posztban. ;-)  

Manikűr

A lakkozás nem az én műfajom. Főleg a színes, mert tuti összekenem a bőrt is a köröm körül.
Ezt a lakkot (Manhattan) tegnap találtam, az üvegben nude-nak tűnt, de felkenve elég rózsaszín. Meg csíkozott, alig lehetett normálisan felkenni. Annyira nem tetszik. :-(

Az időjárás irányít

Nagyon unom ezt az esős időt, szerintem ma sem tudunk majd semmi különöset csinálni, legalábbis szabadban biztosan nem. 

Tegnap egész jó idő volt késő délutánig, egész pontosan a takarításhoz, mert az volt soron.

Charlie alkotta az ebédet, nagyszerű lett. Volt spárgaleves, meg bolognai, olyan igazi, órákig főzött, hogy a paradicsom leve elfőjön. Mmhmmm, nyami!

Aztán meg volt manikűr, meg pedikűr sk, hát én órákig képes vagyok vele elbíbelődni, pedig annyira nem látványos az eredmény, sőt, elég amatőr. Mindenesetre most a vörös köröm a befutó, a lábamon már kész, ma este már csak a kezemen kell kikenni. Remélhetőleg a hét második feléig nem kopik le a zárt cipőben az egész, mert kár volt akkor az egész cécó.

Ma selejtezést tervezek a ruháim között, mert az idő miatt lőttek a kis oroszlán simogatásának (állatkertbe akartunk menni), szóval hasznosan fog telni az idő lötyögés helyett. Annyira nem örülök neki. :-(