Ez a hét

Már megint eltelt egy hét, nagy dolgok nem történtek.

Munkában lazább hét volt, de a következő elég sűrűnek látszik, szóval próbáltam energiát gyűjteni előre.

Sikerült a három edzést összehozni, de mindhárom futás volt, most ez esett jól. Kettő futópados, viszont ma kihasználtuk Mórral a kinti nyugalmat, és együtt toltuk le az edzést. Természetesen Mór triplát futott hozzám képest, annyit rohangált előre, majd vissza hozzám. Édes kis pofám!

A héten volt az arcjóga tavaszi kihívása, azt megint végigcsináltam, illetve kigyűjtöttem pár új gyakorlatot.

Ez volt tavaly is, ingyenes szösszenet, közben rengeteget lehet tanulni az arc izomzatáról, annak működéséről. Nagyon érdekes, ráadásul továbbra is ennyire vagyok hajlandó az arcom karbantartásáért, nem szeretnék kés alá feküdni, ezt most is így gondolom. Persze a krémek és a masszírozás is jöhetnek, és használjatok fényvédőt, akárhány évesek is vagytok! Múltkor mutatott Belami egy bőrrákos PET-CT-t, elképesztő hogy szét tud szóródni a rák, világított az egész teste az embernek. Belami szerint még így is van esély a gyógyulásra, de azért jobb a megelőzés, főleg, hogy az anyai nagymamámnak így indult az agydaganata. 

Ezen a héten kezdett visszatérni az energiám.

Hozzá kell tennem, hogy némi reformációt hajtottam végre az alvás területén, mert egyre furábbak voltak az éjszakáim. Volt olyan, hogy óránként ébredtem, és mindig vissza tudtam aludni, de -nyilván- ez nem normális így, úgyhogy reggel mosott sz.rnak éreztem magam. Ez lehetett a betegségek miatt is, de szerintem a változókor is ludas, no meg az én sajátos szokásaim. 

Ahogy kell, pont szembejött velem egy videó egy alvásszakértő doktornővel, az megadta a kezdő lökést. Szóval bevetettem magam a gyógynövényboltba, és vettem egy hormonegyensúly nevű étrend-kiegészítőt, melyben van ashwagandha is. Én már nem arra törekszem, hogy leállítsam a változókort, hanem arra, hogy viszonylag probléma nélkül legyek rajta túl. Persze van az az állapot, hogy orvosi segítséget kérnék, de most még minden az elviselhetőség határain belül van, próbálok lavírozni. 

Ezt naponta kétszer kell bevenni. Ehhez vettem még egy pre-melatonin nevű cuccot, ezt alvás előtt kell használni. Ezen kívül este levettem a teámat fél adagra, és törekszem rá, hogy 22 óra körül (max fél óra csúszás lehet oda-vissza) ágyba kerüljek, mert az ébredés elég fix Mór miatt, 6 és 6.30 között. 

Vacsora este hétig, utána nincs nasi, semmi. Ez amúgy is muszáj, mert a súlyom egyből megy fel, ha eszegetek még este a vacsorán túl. 

Most ott tartok, hogy egyszer kelek éjszaka, de én, mióta az eszemet tudom, felkelek éjszaka egyszer, szóval ennél többet remélni sem mertem. 

Mi van még?

Pénteken barátnős, kávéházas összeülés volt, nagyon kellett már. 

Múlt hétvégén Charlie rendelt nekem egy csomó vackot a Temuról (nőnap alkalmából), alig várom, hogy megjöjjön. Olyan dolgok, amiket drogériában is meg tudnék venni háromszor annyiért, de nem biztos, hogy használnám, szóval inkább kipróbálom először az olcsóbb verziót. Példának okáért a mágneses műszempillát, amit max alkalmanként használnék, de lehet csak egyszer próbálom ki. Vagy a lehúzható rúzst, ami kék, mikor felkeni az ember, aztán leszedve megszínezi az ajkat, és nem kenődik el. Meg táblát a konyhába, ami felragasztható, és most is van, csak már esik le, olyan régi a ragasztója (ez nem dogériás), és már az újra szeretnék tavaszi krétarajzokat rittyenteni. Ilyenek. 

Aztán értekezni akartam a netflixes új sorozatról, a Kamaszok-ról.

Végül csak annyit, hogy nagyon brutális látkép a mai kamaszokról, nekem munkába is vág, szóval érdemes volt megnézni, de nagyon elkeserítő, szóval fel kell rá készülni lelkileg. Akinek kisebb gyereke van, és még a netezés most kezdődik, annak is érdemes átrágni magát rajta, mert nagyon figyelemfelkeltő még akkor is, ha ez egy végletes esetet dolgoz fel. Ott van benne minden, amire nagyon oda kell figyelni a gyereknél, ha online térben tölt időt, és megrettentem némileg, hogy mennyire nehéz most jól nevelni, én nem is tudom hogyan csinálnám pontosan, ha a fiúk most kamaszodnának épp. Már ők is neteztek, de valahogy akkor még nem volt ez ennyire problémás, legalábbis én így érzékeltem. 

Tudtok valami könnyed sorozatot vagy filmet?

Mostanában annyi nyomasztót láttam, ki vagyok éhezve valami másra. 

Mára ennyit, most telefonált Belami, hogy tánc után beugranak, úgyhogy összerántom a konyhát, mert minden szanaszét még. De hát vasárnap van!    

Blogvember, november 1.

Megpróbálom.

A munkanapjaim nem mindig úgy alakulnak, ahogyan tervezem, de pár sor hátha belefér minden nap. Ha nagyon erőltetnem kell, maximum feladom.

Ma aludtunk úgy hétig.

Sokszor hallom, hogy a benti kutyák gyakran felébresztik a gazdit éjszaka is, nekünk viszont irtó szerencsénk van Mórral. Ő soha nem ébreszt éjszaka, maximum, ha beteg, rendkívüli módon ki kell mennie (hasmenés), vagy hányni fog. Amúgy édesdeden alszik, és ha felébred hamarabb, akkor is türelmesen vár, hogy magunkhoz térjünk. Max' nézni szokott a helyéről, én arra fel szoktam ébredni, olyan szuggerálva tud bámulni. 

Mindig ő az első reggel, tekintve, hogy majdnem 12 órája volt kint utoljára, szóval a szájöblítés és a pajzsmirigy gyógyszer bevétele után húzom magamra a sétáltatós gúnyámat, bújok a viseletes ugg csizmámba, és már megyünk is le. Addig Charlie megcsinálja a teát, megterít a reggelihez, ilyenek. A körünk után lábmosás jön Mórnak, ő is megkapja a reggelijét, én meg a nespressos kávémat. Kb. minden reggelünk így indul, annyi változóval, hogyha Charlie viszi le Mórt, akkor én készülök a reggelire fent. 

A reggelizésre mindig hagyunk elég időt, mert ilyenkor szoktuk megbeszélni a napot, hogy ki merre megy, mikor ér haza, kié a déli séta, hogyan oldjuk meg az ebédet, stb... Én nagyon szeretem a reggeleket emiatt a közös rutin miatt, valahogy megalapozza a napot.

Ma fetrengtünk még egy órát, tekintve, hogy sehová nem kellett menni.

Aztán Charlie csak addig túrta a netet, hogy kiderült, piac az van, úgyhogy kiment savanyúságért meg paradicsomért. Én meg addig a második kávémmal leültem egy részt megnézni az Euphoriából. Ez egy sorozat az HBO-n, szerintem nem az én korosztályomat célozták be vele, de tök tanulságos nekem azért, mert ilyen korú gyerekekkel foglalkozok. És hiába van két felnőtt fiam, az elmúlt pár évben annyit változott a világ, hogy rengeteg újat tudtam meg arról, hogy mi foglalkoztatja a mostani 16-17 éveseket, hogyan állnak a drogokhoz, mit miért csinálnak. Ok, ez egy amerikai film, de még így is csomó mindenre rádöbbentem. Plusz ott vannak a szülők is a filmben, és azokkal a karakterekkel kapcsolatosan is voltak "aha" élményeim, szóval bármennyire is nyomasztó sorozat, valahogy leköt. Amúgy nem mindig van kedvem és erőm hozzá, olyankor jöhet a Szex & New York, az teljesen ki tudja kapcsolni a zakatoló agyamat. 

Ebéd az van tegnapról, de mindjárt összedobok még valamit, valahogy kedvem támadt hozzá.

Délutáni tervem, hogy a konyhában elkezdem a nagyobb takarítást. Mivel a múlt heti szabimat szépen eltöltöttem bármilyen ilyen irányú tevékenység nélkül, ezért az lesz, hogy apránként minden nap csinálok majd valamit, aztán egyszer csak a végére érek. Remélem.

Semmi különös, csak a szokásos

Nagyon gyorsan eltelt a hét, szinte észre sem vettem.

Mentek a dolgok a napi rutin mentén, esténként ájultan elalszok (nem is értem, miben fáradok úgy el), és a héten többször is előfordult, hogy végigaludtam az éjszakát. 

Ez annyira nem jellemző, mióta az eszemet tudom, én mindig felkelek három körül, és kimegyek mosdóba. Irigylem azokat, akik kibírják reggelig, hogy ne menjenek ki. (Mondjuk szerintem nem is isznak annyit, mint én.) 

Mikor gyerek voltam, és máshol aludtam, ez mindig külön para volt, hogy idegen helyen a sötétben kitalálok e. 

Szerencsére pont ezért, nekem soha nem gond a visszaalvás, pillanatok alatt el tudok aludni újra. Remélem így is marad, mert aludni nagyon szeretek, sőt, az egyik kedvenc elfoglaltságom. 

Új korlátozások hétfőtől...

Szerintem inkább hagyjuk is!

Azt még pontosan nem tudom, hogy ez a munkában hogyan fog jelentkezni, de gyanítom, hogy a látogatások megint le lesznek tiltva, és leginkább home office. Szerintem az ügyeleti napot sem kell bent tölteni, csak a leveleket felvenni, meg hazavinni azokat az aktákat, amivel dolgozni szeretne az ember. Pont, mint tavaly márciusban.  

Én még nem is regisztráltam oltásra.

Nem is tudom... Egy darabig az volt, hogy a munkahelyem kérdezgette ezt az oltás dolgot, gondoltam, majd kapunk, mert "szociálisak vagyunk", emberekkel dolgozunk, majdcsak. Aztán a héten kiderült, hogy lóf.szt, intézze mindenki magának, ők csak felmértek. Mi van?!?! Nevetséges. 

Közben meg van egy enyhe autoimmun bajom, valahogy félek attól, hogy belobban nálam valami az oltástól. Utálom, hogy nincs normális információ erről az egészről, csak a hülyeség megy ezerrel mindenhol, és még Belami is csak annyit tudott hozzáfűzni, hogy "Nem kell cirkuszolni, oltasd be magad, osztjóvan'!". Nyilván, ha lenne ideje, akkor elmagyarázná, de nincs, telefonon is alig érem el, és akkor inkább más a téma, nem ez. 

Tegnap Apu mondta, hogy átmentek ebédre Belamiékhoz, és nagyon fáradtnak látta a gyereket, meg soványnak, nyúzottnak (pénteken hosszúzott, meg ma is).

Mostanában csomószor az jut az eszembe, hogy bár elmondhatatlanul büszke vagyok rá, talán mégis más pályát kellett volna választania, nem ezt. Huszonhét éves lesz még csak, de már kizsigerelik teljesen, szörnyen dühös vagyok miatta. Most nem kezdek bele az egészségügy tárgyalásába, mert csak felhúzom magam, annak meg semmi értelme. 

Abban bízok, hogy ő elég jól menedzseli önmagát, nem önpusztító, szóval tudja, hogy mit csinál, miért és meddig.  

Kismacsóéknak úgy volt, hogy hétfőtől egy hétig bent lesznek az egyetemen, és előadások lesznek, mert mindent nem lehet online. Nos, ez is ugrott, és hirtelen ezek is mehetnek online. 

Amúgy Kismacsó elég jól alkalmazkodik a helyzethez, meg itt van ez a kislány is, akit bemutatott nekünk, de azért miatta is fojtogat a sírás időnként, hogy így mennek el a legszebb egyetemista évei.

És akkor ez még hol van az alsós gyerekektől, akik most fektetnék le az alapokat? 

Tudom, hogy ez nem a "kinek szarabb?" verseny, de akkor is.

Sajnos érzem, hogy egyre többet méltatlankodok és háborgok mostanában, pedig tudom, hogy nem kellene. Mérgező a környezetemre és rám nézve is. 

Emlékszem, régebben voltam egy csoportban, ahol feszt ez ment, észre sem vettem, hogy mennyire mérgező, csak mikor megszűnt, és az olyan volt, mint mikor kiszellőztetsz egy elhasznált levegőjű szobában. 

Mérgező emberek.

Hétfőn beszélgettem egy régi ismerősömmel, aki egy ideig nálunk dolgozott, csak egy emlettel lejjebb, irodán. Én mindig éreztem, hogy nem szeretek ott lenni, ha valamiért le kell oda mennem, és amiket mesélt, nos összeállt a kép. Van pár ember, aki túl régen dolgozik ott, frusztrált, mert nem ott tart, ahol szeretne, ezért a viselkedésével "gyilkolja" a környezetét. Szegény ismerősömet is rövid úton kicsinálták, még ma is nyögi annak az utóhatásait. El is szörnyedtem, hogy ez megy ott, főleg, hogy csalogattak oda dolgozni, de akkor még annyira szerettem ezt a munkámat, hogy nemet mondtam. 

Most jóval kevésbé szeretem már a munkámat, de inkább ez, mint egymás hegyén és hátán ilyen emberekkel. Már el is felejtettem milyen ez, pedig azért láttam már hasonlót.

Az a legszomorúbb az egészben, hogy egyre több a frusztrált ember, és nagyon tudatosan figyelni kell saját magunkra is, mert rohadt könnyű átcsúszni abba, hogy magunk is mérgezővé váljunk.  

Most leginkább össze akarom kaparni a motivációmat, hogy valamit tervszerűen mozogni kezdjek megint. 

Az itthon tornát nem erőltetném, mert nagyon beleuntam, edzőtermeket nyugodtan elfelejthetem még egy időre, úgyhogy a futás marad. Az időjárás is kedvez ennek, már csak azt kellene kitalálnom, hogy ez egy külön program legyen nekem, vagy Mórral próbáljam összehangolni. 

Igazából egyikhez sincs kedvem, legszívesebben bugyuta sorozatokat nézek, amik Charlienál kiverik a biztosítékot. Például ezt. Nem érti, hogy mit lehet ezen szeretni, sokkolja, mikor hetven év felettiek coming outolnak, vagy vibrátorról értekeznek. Engem nem. 

Ezt viszont ő is szereti, együtt szoktuk nézni. 

Legszívesebben megállás nélkül filmeket néznék... Meg olvasnék. Felváltva. 

Ma nem volt kedvem sírni

Azt hiszem, hogy erre a napomra nem leszek túl büszke, de emlékezetes marad, az biztos.

Csak mert egész nap lóf.szt sem csináltam, de tényleg. Megnéztem két Disney mesét, és pont ezért nem főztem, hát pizzát rendeltünk, és dobozból ettem a tévé előtt, hogy még mosogatni se kelljen. Elég sok bort megittam hozzá, mert Charlienak eszébe jutott, hogy el kell menni a boltba, és akkor ő nem ihat alkoholt, szóval az ő borát is én ittam meg.

Aztán délután ebben a mederben folyt tovább saját magunk kényeztetése, mert fagyit ettünk, meg sütit. Meg sorozatot is néztünk. 

Összességében elég szarul vagyok.

Inkább fizikálisan, mert ennyire azért nem szoktam elrúgni a pöttyöst kaja ügyben. Hát most megvolt ez is. Lépjünk is tovább!

Egyetlen hasznos cselekedetem az volt, hogy a múltkori selejtezésből összegyűjtött apróbb emlékeket elraktam az "emlék bőröndbe".

Ez egy viharvert, igazi koffer az egyik szekrénynek a tetején, kicsit dísz, de ez rejti azokat a dolgokat, amiket majd nagyon öregen elő fogok szedni, és elmélázok felettük.

Vannak benne szerelmes levelek, jó sok, igazából nem vagyok benne biztos, hogy valaha is szeretném újra elolvasni őket, de kidobni még nem tudtam őket.

Az igazi kincsek a fiúkhoz köthetők.

A pozitív terhességi teszt Kismacsóról, sajnos Belamié negatív lett az első, utána már laboreredményem van, azt elraktam.

A rugadalózó, fodros ingecske, amiben mindkettőjüket hazavittem a kórházból. Mellette a két kis karszalagjuk. A tinta már alig látszik rajtuk.

Babanaplók. Belamié fullra tele, Kismacsóé szellősebb, akkor már kevesebb időm, hangulatom volt rá. Állítólag ez tipikus. 

Belami híres rózsaszín macija, aminek alig van szőre, és szét van csavargatva az orra, apró gyerekkéz csinálta, mikor álmos, vagy ideges volt. Meg -ugye- a mosás se sokat segített rajta, de még egyben van. 

Kismacsó cumija.

Apró, kihullott tejfogacskák.

Anyák napi ajándékok, amiket ők csináltak. Levelek, amiket nekem írtak, csak úgy. Rajzok, kívánságlisták a Jézuskának. 

Ezek felett már most órákig képes vagyok ülni, de veszélyes üzem, én mondom, könnyen sírás a vége. Úgyhogy most csak beleraktam az innen-onnan előkerült, megőrzendő dolgokat, és gyorsan rápattintottam a fedelét. Ma nem volt kedvem sírni.

Ilyenek 3

Sejtettem én, hogy nem úszom meg szárazon Charlie folyamatos köhögését... rám.

Mert akárhogy is tesz a szája elé bármit, azért megy a levegőbe is belőle, és mi egy szobában alszunk, meg most vagyunk a legtöbbet. Szóval reggel már kapart a torkom, és a fejem is eléggé fáj. Ez mondjuk a közelgő időjárás változástól is lehet, mert elég érzékeny vagyok rá. Mármint a fejfájás lehet attól. A többit még nem tudom. Mindenesetre használom az inhalátort, és pihenek, vitaminozok. Nem áll szándékomban betegnek lenni. Nem lesz könnyű. 

Belami hazajön.

Van ez a vívódás, hogy akkor mi legyen. Mert ő alapból Apuéknál lakik hétköznap, de mostohaanyám nincs túl jó egészségi állapotban, úgyhogy most Belami azon ügyködik, hogy a járvány alatt ne menjen hozzájuk. Csak hozzánk hazajárni napi szinten elég macerás, úgyhogy vagy beköltözik majd a kórházba, vagy megpróbálnak neki lakást biztosítani. Ráadásul most inkább mi jelentünk rá veszélyt, nem fordítva. Legalábbis még.

Nem szeretne megbetegedni, gyógyítani akar, ott lenni a sűrűjében. Ez pedig úgy menne igazán, ha nem kellene azon aggódnia, hogy hazahoz valamit, meg két ügyelet között ki tudná pihenni magát, és nem utazgatnia kellene. Hát, nem könnyű. 

Engem amúgy is azzal lehet kinyírni, ha a gyerekeimet féltem, vagy értük aggódom.

Minden más a megoldható kategóriában van nálam. Most épp Kismacsó miatt nem szorongok, mert itthon van, de ez sem biztos, hogy így marad. Nem könnyű.

Ezeket néztem mostanában, jobb lekötni magam, ha épp nem dolgozok.

Ez itt egy nagyon-nagyon jó film, úgy elszaladt a majdnem három óra, hogy észre sem vettem. Kifejezetten ajánlom.

Ő meg itt egy mini sorozat, és német, mert rákattantam a német filmekre, tök jókat tudnak ők is. Ráadásul ebben a sorozatban annak a letűnt kornak a megjelenítése a legjobb, amit még én is megtapasztaltam gyermekként. Nagyon lekötött. 

Ahogy a fentit megnéztük, már találtam is egy másik német sorozatot, ezt itt, most ezzel foglalom el magam, mikor időm van. 

Meg olvasok. Ez legalább könnyű.  

Ez a hétvége

Nem volt ingerszegény.
Pénteken barátnős kávézás volt, 16 órakor találkoztunk, 22 óra előtt keveredtem haza. Hihetetlen gyorsan eltelt az idő.

Szombaton csak a szokásos.
Mostam, bevásároltunk, Charlieval felváltva főztünk: ő elkezdte, és befejeztem.
Aztán extraként Kismacsó elvitt moziba. Az "AZ" második részét néztük meg, mert közös szenvedélyünk a horror. Szerintem ismét inkább vicces volt, meg ijesztgetős, de félelmetes semmiképpen. Jól szórakoztunk ketten: a fiam és én. 💜

Vasárnap meg szüret.
Belami ezen a hétvégén Iluska édesanyjánál vendégeskedett, úgyhogy hárman mentünk Anyuéknak segíteni. Szerencsére elég hamar végeztünk, maradt idő délutáni sziesztára, meg összepakolásra Kismacsónak, mert ő már ment is vissza Budapestre.

Azt hiszem ma már csak sorozatot nézek, meg olvasok esetleg.
Mondtam már? Egy jó régi sorozatra kattantunk rá Charlieval: a Maffiózókra. Annyira tetszik, pedig évek óta mindig arrébb toltuk, ha elénk került. Aztán hirtelen nem volt jobb ötlet, most meg alig tudok róla leszállni.

Szép estét kívánok mindenkinek!

A kávé ösztönző hatása

Mára terveztem a takarítást, de olyan "brrr" idő van, hogy alig tudtam kimászni a jó meleg takaró alól. Végül a kávé gondolata csábított ki a konyhába, mert az nagyon jól esett volna már.
Most itt ülök a jó puha és meleg köntösömben, mamuszban, a kezemben egy jó forró kávé, és kezdek erőre kapni, azt hiszem mégis takarítani fogok.

Ebéd van, tegnap direkt sokat főztem, és a sorozatom újabb évadába sem kezdek a takarítás előtt, majd utána. Legalább lesz mire vágyni: ha végeztem, akkor bekucorodok a fotelbe, szépen kilakkozom a körmeimet, és filmeket nézek. 😍

Nails by Elisa Mazzone

Tabu

Új sorozat. ;-)
Főszereplő: Tom Hardy. Időpont: ezernyolcszázas évek eleje. Hangulat: sötét, sejtelmes. Kosztümök, megjelenítés: nagyon jó (szinte érzem a sikátorok bűzét).
Egy részből még nem vonnék le messzemenő következtetéseket, de kíváncsi vagyok. Meglátjuk.

Ötletem támadt gyaloglás közben

Tegnap.
A legtöbb, amit felmutathatok, hogy "kivégeztük" egy új sorozat első évadát, folytatás valamikor nyáron lesz.
A címe: Stranger Things, és misztikus sci-fi. A főszereplő: Winona Ryder, elég jól hozza az elgyötört munkás anyát, aki egyedül nevel két fiút, és a történet szerint a kisebb eltűnik.
Én nem mondom, hogy ez életem legjobb sorozata, de lekötött végig, és nálam ez már elég jónak számít. (Mostanában minden sorozatot a felénél eluntam, és nem néztem tovább. Többek között a Westworldöt is.)
Utolsó előtti résznél behúztam a tévé elé a szobabiciklit, és tekertem háromnegyed órát. És csak azért annyit, mert Belami hozta a fűszeres forralt bort (ő csinálta megint), és abból rögtön innom kellett.

Ma takarítottam kicsit, míg Charlie plusz munkát csinált (meg kell gyorsan keresni az autójavítás árát), utána hagytam had dolgozzon, úgyhogy futócipőt húztam, és gyors gyaloglással elmentem turizni (haha), meg vissza, és ebben benne volt kilenc emelet megmászása le és fel. Összesen hatvan perc intenzív gyaloglás (+lépcsőzés), jól elfáradtam.

Menet közben támadt egy jó ötletem, jövő héten utána fogok nézni.
Az van, hogy ennek az itthoni tornázásnak munkás a hétköznapokon nem sok látszatja van. Illetve gyakran elmarad, mert fontosabb dolgom van, vagy csak simán nem akarok további időt elvenni a közösből, mert úgyis oly kevés.
Ennek megfelelően főleg a karizmom, meg a hasizmom is puhos, utálom.
A combom és a fenekem még csak-csak elmegy a viszonylag rendszeres gyaloglástól, meg biciklizéstől, de lenne ott is mit alakítani.
Szóval eszembe jutott, hogy nekem azért elég kötetlen a munkaidőm, és bizony megoldhatnám ott, helyben az edzőtermezést, ahol dolgozok. Akár a nap felében is kiugorhatnék (vagy akkor, mikor épp van időm), mert szinte minden nap tovább maradok, mint nyolc óra hossza.
Ráadásul kisváros, lehet, hogy az árak sem lesznek annyira elszállva, mint itt nálunk.
Na, majd meglátjuk.
Igazából tök érdekes, hogy ez eddig nem jutott az eszembe, pedig eléggé kézenfekvő.
Mindig ott akadtam el, hogy munka után még edzőtermezni, az egyszerűen nem megy, nem fér bele az amúgy is rövid estébe, úgyhogy sztornó.

Erről meg az jutott eszembe, hogy kellene egy évértékelő poszt a jövő évi tervekkel. ;-)    

Szabi után

Hétfőn aztán mindent megcsináltam otthon, amit két napra terveztem.
Volt mindenhol ablakpucolás, függönymosás. Felmásztam az összes szekrény tetejére, portalanítottam olyan helyeken is, ahová nem minden hétvégén érek el.
Előszedtem a karácsonyi dekorációt, feldíszítettem a lakást.
A végére úgy előjött az allergiám a portól, hogy majd' elpusztultam. Csak az vigasztalt, hogy mindenhol szép tisztaság van, és karácsonyi hangulat. Imádom, na.

Kedden Charlie kivett egy nap szabit, hogy megcsinálja a képeket, amiket vasárnap fényképezett.
Én addig elmentem tüdőszűrésre, mert halogatom már egy ideje.
Aztán Anyunál ebédeltünk, meg vettünk a konyhába asztali díszt, meg elvittük a képeket Charlie ismerősének. Az ismerős a külvárosban lakik, tök romantikus részen, volt sok kutya, meg válogatás, hogy melyik ház tetszik nekünk, hol tudnánk elképzelni magunkat. Annyira jó volt.
Még vettünk a "Mekiben" Charlienak fagyit, nekem forró csokit (elég gagyi 430-ért szerintem), aztán végre hazamentünk, és vége is lett a szabinak.

Este megnéztük a második részét a Westworldnek.
Ez egy új sorozat, érdekesnek találom. Mondjuk volt már egy hasonló sorozat, ami nagyon ellaposodott a végére, de reménykedek, hogy most nem így lesz.

Ma elég kedvetlenül jöttem dolgozni, annyira nagyon szeretek otthon lenni.
Meg eltelik pár nap, és kizökkenek a kerékvágásból, idő kell, hogy felvegyem megint a ritmust.
Ennek köszönhetően nem sok értelmeset csináltam ma, jobbára a társalgóban bohóckodtam a lépcsőzőgépen, míg a lányok a karácsonyi díszítést rakták fel. Jól elhesszeltem az időt, hogy egészen pontos legyek.
Margóval kitaláltuk a vetélkedőket a pénteki Mikulás bulira, jó lesz nagyon.
Igaz, megint este nyolcig leszünk, meg számolgattam, hogy még mindig van négy óra pluszom, de nem baj, összegyűlik egy bónusz nap. Az meg nem rossz így ünnepek előtt. ;-)

Humans

Mondjuk én soha nem gondoltam volna, hogy valaha is érdekelni fog egy robotos sorozat, de most ez történt.
A címe: Humans, és szerintem nem járunk már messze ettől a gépesített világtól, ahol a "szintetikusak" alig megkülönböztethetőek az emberektől.

Sajnos az 5-6 rész óta kezd ellaposodni (nekem) a történet, de előtte nagyon sok gondolatot ébresztett bennem.
A határokról, az öntudattal rendelkező gépekről, akiknek nincsenek érzései, csak a realitást fogják.
Charlie szerint, ha ez valóban megtörténne, akkor nekünk annyi is lenne, mert az emberi faj tulajdonképpen elég kártékony, és mint ilyet a gép likvidálná.
Na igen. Kell e, szabad e ilyet, valójában meddig mehet el az ember? Izgalmas. Nem?