A mai motiválatlanságom alapja

Ehh! Pedig annyira szeretném szeretni a nyarat, a meleget.  

Ingadozó

Ha nagyon meleg van, akkor szenvedek, ha hűl az idő, akkor aktívkodok. 

A hirtelen jött melegtől leesett a vérnyomásom, úgyhogy pénteken a futás felénél leállítottam a gépet, mert szédültem, és nem akartam balesetet. Mondanám, hogy majd hozzáedződök a meleghez, de mire ez megtörténne, már megint lehülés van. Mindenesetre vasárnap sokkal aktívabb voltam, átültettem a virágaimat, ablakot pucoltam, függönyt mostam, süteményt sütöttem. 

Tegnap (hétfőn) volt itt Belami.

Ági ügyeletes volt, úgyhogy egyedül jött. Előtte egész hétvégén jegyesoktatáson voltak, arról mesélt. Annyira szeretek beszélgetni vele, mert mindig mond valami (nekem) újat, amiről aztán jól eszmét cserélünk, és mindkettőnk látóköre tágul. Ő sokkal okosabb nálam, nekem meg több a tapasztalatom, szóval mindig tudunk újat mondani egymásnak. Ági ugyanez, úgyhogy, ha együtt jönnek, akkor még több téma és információ áramlik.

Munka.

Egyre jobban érezhető, hogy mindenki frusztrált, minden színtéren. Én nem szoktam összeveszni senkivel (ha nem muszáj), rendkívül eredményesen tudom intézni az ügyeimet, de most én is beleszaladtam abba, hogy már nem tudtam mit kezdeni az egyik nevelőszülőm frusztráltságával, amit rajtam igyekezett levezetni. Sokkal könnyebb lenne csúnyán összecsattanni vele, de azért sem, úgyhogy megvizsgáltam a határaimat újra, és kőkeményen, nem átlépve azokat kommunikálok vele. Magyarul nem messengerezgetek vele képtelen időpontokban, igyekszem munkaidőre korlátozni a kommunikációt, és nem hagyom, hogy rám toljon olyan feladatot, ami nem az én dolgom, stb... Nem szoktam ennyire szarrágó  hivatalos lenni, de néha nem megy másképp.

   

Ez volt, ez lesz

Tegnap ki voltam nyiffanva, mint a negyven fokokban, ma már kicsit jobb, több az energiám.

Pedig ma is nagyon meleg volt, de mintha érezném már a lehülést, turbó üzemmódban voltam. 

Délelőtt biciklivel intéztem egy csomó mindent munkával kapcsolatosan, de mielőtt elindultam, lehúztam Kismacsó szobájában az ágyneműt, mosást indítottam, kitettem szellőzni a paplanokat, párnákat. Mire hazaértem, lejárt a gép. Közben telefonáltam, de csináltam egy jó kávét, és úgy folytattam a beszélgetést, akkor épp egy ügyésszel (munka). 

Délután kiráncigáltam Kismacsónál az ágyakat, felmostam ott is, aztán húztam vissza a friss ágyneműt. Utána foghattam a tornába, hogy mielőtt Mórt leviszem, azzal is kész legyek. Nem volt őszinte a mosolyom, mikor az utolsó sétára mentünk, alig vártam, hogy hazaérjünk.

Még dolgozok egy kicsit, meg fürdök, szerintem mire az olvasót a kezembe veszem az ágyban, nos, el is fogok aludni, megint olvasok vagy öt oldalt. 

Amúgy én most jól vagyok.

Voltam fodrásznál múlt pénteken, kicsit felfrissültek a hajvégeim, mert túl nagy változás nincs a frizurámban. Természetesen most jött rám, hogy rövidebb hajat szeretnék, de leküzdöttem ezt a vágyamat, mert a sapkás időszakra (én már ősszel is hordok többnyire) nem praktikus. Majd jövő tavasszal esetleg.

A mamám mondta egyszer, hogy én fordítva vagyok bekötve, télen akarok rövidebb hajat, nyáron meg épp növesztem. Úgy nézem, ez továbbra sem változott. 

A fodrásznál megint volt társasági élet, azt mindig nagyon szeretem.

Fodrász előtt muszáj volt hennáznom, mert zavart a lenövés, de így nem úszom meg, hogy szeptember végén megint fessem, ugyanis osztálytalálkozóm lesz.

Ez a gimnáziumi, harminc!!! éves. 

Jó ég! 

Ráadásul szállást is kell szereznem, mert -sajnos- Mamához már nem tudunk menni. A tágabb családdal meg nincs olyan szoros kapcsolatom, hogy egyértelmű legyen az elszállásolásunk. Igazából nem is szeretnék szívességet kérni, főleg, hogy azt sem tudom meddig tart ez az egész, semmi kedvem felébreszteni senkit a programom miatt. 

Istenem! De jó is volt, mikor még Mamához jártunk, és alig várta, hogy nála aludjunk, egész éjszaka várt, hogy hazérjünk, és ez neki nem volt teher. Mindenki mondta, hogy mikor tudta, hogy menni fogunk hétvégére, akkor szinte megfiatalodott arra a hétre, tervezgette, hogy mit főzzön, takarított, tiszta ágyneműt húzott a "kisszobába". Úgy, de úgy szerettünk nála lenni. Charlie is, és Mór is volt Mama utolsó évében. 

Szóval most az van, hogy megyünk mindhárman, de az osztálytalira csak én, Charlie Mórral felfedezi ezt a kicsike helyet az első termelőszövetkezeti várost. Aztán majd éjszaka csatlakozok hozzájuk a szálláson, vasárnap meg jövünk haza. Együtt.

Szufla

Kismacsónál tegnap kezdődött egy hasmenéses vírusfertőzés, most azon izgulok, hogy mi Charlieval el ne kapjuk.

Nemcsak azért, mert semmi kedvem hozzá, hanem mert pénteken esküvő, és mennünk kellene. Úgyhogy most fertőtlenítek utána, meg ő is jobban odafigyel ezekre a szabályokra. Reménykedjünk!

Tegnap hennáztam a hajamat, kimostam a ruhámat, Charlie ingjeit, amik közül választ majd.

Amúgy tisztán voltak a szekrényben, csak könnyebb vasalni egy frissítő mosás után, főleg a nyakát, amire Charlie különösen érzékeny. Frászt kap tőle, ha az ing nyaka meg van törve, vagy mi. 

Még Kismacsót kell rábírnom, hogy kiválassza az outfitjét, de ráér. 

Ma a gyermekpszichiátrián voltam az egyik gyerekemmel, befektették, és alá kellett írnom a papírjait. 

Nem volt túl boldog, de amikor meglátta a szobájában, hogy az egyik ágyon a kikötözéshez szükséges pántok vannak, akkor közölte a nevelőjével és velem, hogy ő bizony ki sem pakol, indulhatunk haza. Nagy nehezen sikerült csak meggyőzni, hogy vélhetőleg nála nem kell alkalmazni. Végül az orvos is megnyugtatta, hogy az az ágy csak azért van ott, mert nem tudták máshová betenni, és ne aggódjon, nem a terápia része. Szegénykém! 

Belami kicsit feszült a költözés miatt.

Szombaton ráadásul közölte, hogy Iluska nem akar jönni a pénteki esküvőre, mert ő nem is tudott róla. Kicsit ideges lettem, mert annyiszor beszéltünk erről, plusz, szerintem akkor is, mikor ő itt volt. 

Írni akartam neki, de aztán csak vártam vele, mert sehogy sem tudtam volna úgy fogalmazni, hogy az ne "beleszólásnak" tűnjön, vagy ilyesminek. Jól is tettem, mert vasárnapra megbeszélték a dolgot, és jönni fognak mindketten. 

Múlt héten egyszer sem jött össze a torna, futás, vagy bármi.

Megint nagyon alacsony a vérnyomásom, alig van bennem energia, aludnék mindig.

Erről eszembe jutott Stephen King egyik regénye, ahol a vámpírszerű lények az emberek szufláját szívják. No, tőlem éhen halna most egy ilyen. 😂  

 

Elfogytam most

Én eléggé elfogytam ezen a héten. Mármint energiában, kedvben, hangulatban.
Egyik nap olyan fáradt voltam, hogy majdnem elsírtam magam már kínomban. Nyilván nem sokat segít ezen, hogy az időjárás miatt a vérnyomásom a béka feneke alatt volt/van. Rengeteg kávét iszok, de csak percekre jobb.
Még az is megfordult a fejemben, hogy mégis csak baj, hogy semmi húst nem eszek, ezért nincs semmi energiám. Persze ettől még nem jött meg a kedvem hozzá. Mármint a húsevéshez.
Végül feltankoltuk a vitamin készletet, és most toljuk ezerrel, hátha jobb lesz.
Belami még a múltkor írt fel D és E vitamint, ahhoz még Charlie vett multit, meg magnéziumot, meg még valami halolajas cuccot is. Majd B12 kellene még...
Próbálok változatosan enni, de az utazós napokon csak este jutok meleg ételhez, ez nagyon nem jó. És a héten három napon is utaztam, szóval nem volt ideális ez sem.

Persze ez az egész rányomja a bélyegét mindenre, úgyhogy Charlieval is elég sokat vitatkozunk, nagyjából mindenen. Néha legszívesebben felrepíteném az űrbe.
Kismacsó is a lelkembe gázolt, persze nem nagy ügy, csodálkoznom sem kellene, de mindig megvisel, ha az apja csapodárságát látom benne viszont. Nem tetszik, nem ezt látja tőlünk, nem erre neveltem. Nem akarom elfogadni, hogy ez genetikailag kódolt dolog. Remélem kitombolja magát, aztán tud majd elköteleződni, hűséges lenni.
Belamira most épp semmi rosszat nem tudok mondani, mert hetek óta csak telefonon értekezünk. Hol ügyel hétvégén a kórházban, hol el van utazva, hol újraélesztési tanfolyamon van szombaton és vasárnap is. Remélem hamarosan hazajön. Iluskával együtt.

A mai gyerekfelügyeletet is úgy vártam, mint egy foghúzást: nyűgösen, hisztisen.
Lepasszolták nekünk Zoét és Ádámot szombatra, sírni tudtam volna ettől is. Nem volt kedvem egész nap gyereket őrizni, bugyuta játékokat játszani, egyáltalán, korábban felkelni, mint kedvem lenne.
Aztán tök jó kis nap lett belőle, kitaláltunk egy csomó programot a két gyerekkel, voltunk piacon virágokat szagolgatni, gyümölcsöket felismerni, vettünk "kukac sajtot" (parenyica sajtot), amit nézelődés közben el is majszolgattak.
Aztán játszóház, ahol elég nagy nyugiban voltam, mert a két gyerek Charlieval jól elvolt, én csak néztem ki a fejemből többnyire.
Ebéd ott a plázában, úgyhogy mire hazaértünk, már jött is a délutáni szieszta.
Mikor felkeltek, meg kifejezetten jólesett összebújva hülye mondókákat énekelni, tényleg élvezet volt velük lenni.
Délután öt körül vitték haza őket, azóta megnéztünk Charlieval egy 180 perces filmet, az Álomdoktort. Hát... Láttam már jobbat is, de annyira könyvben sem tetszett (Stephen King).

Holnap edzés, végül ma elnapoltuk. Anyuéknál ebédelünk, kutyázunk, macskázunk. Fel kellene töltődni hétfőre. Rajta vagyok az ügyön.

Nyűglődéseim, új rutinok

Az van, hogy tizenhárom nap alatt csak húsz dkg-ot fogytam.
Azért ennyi melóért cserébe ez elég kevéske. Pedig a rendszeres edzések mellett figyelek a kajálásra is, mégis olyan nehezen megy.

Hát jah. Negyven felett megváltozik minden.
Régebben fele ennyi energiával pörögtek lefelé a kilók. Na, az az idő elmúlt. Meg kell küzdeni minden dekáért, és utána is tartani kell, mert visszafelé meg pikk-pakk jönnek a kilók. Ez van. Talán pont ezért, jobban megbecsülök minden leadott súlyt, és nem engedem el magam többé annyira, hogy jól meghízzak.

Másik problémám, hogy rohadt alacsony a vérnyomásom.
Főleg ilyen borús, esős időben. 90/58, meg ilyenek. Ilyenkor úgy érzem magam, mintha lassított felvétel lenék, energiám sincs. Ihatom a kávét számolatlanul, csak percekre élénkít fel.

Érdekesség.
Most beépítettem az arcápolási rutinomba, hogy rózsavízzel spriccelem be a megtisztított bőrömet, és arra kenem a krémet. Nagyon jó módszer.
A szemkörnyékápolóm még mindig az aloe vera az ablakból. Leszedek egy levelét, letörök belőle egy darabkát, és szétkenem a zselét a szemem alatt. Nagyon jó, és egy levél napokig elég, be szoktam csomagolni egy kis papírtörlőbe, és a krémek mellé teszem.

Aztán olyan is van, hogy az edzés utáni fehérje mellé elkezdtem a kollagént szedni.
Belami ugyan csak megmosolygott ezzel a témával, meg azt mondta, hogy egyek inkább sok húslevest, de én azért kipróbálom. (Meg utálom a húslevest.)
Naponta egy adagolókanálnyit kell két és fél deci vízben felkeverni, meginni. Sajnos öklendezek tőle, mert eszembe jut, hogy miből nyerik ki, és még a szagát is érezni vélem, pedig szerintem ez hülyeség. Mindegy, egy hónapot kibírok, úgyis azt olvastam, hogy utána már elég csak hetente egy adag.

Egyéb vitaminokat, nyomelemeket, egyebeket is eszek, de ezeket random, nem minden nap. Egyedül a C vitamin és a magnézium, ami viszonylag rendszeres, inkább próbálok nagyon változatosan táplálkozni.

Nem mindig sikerül.
Jól kitoltam magammal ezzel a vegetáriánus táplálkozással, mert így elég nehéz kordában tartani a szénhidrátot, de még nehezebb a kellő fehérjét összeszedni. Azért igyekszem.

Majd kiváncsi leszek a terheléses vércukor és inzulin értékeimre, de szerintem jó lesz, mert már a múltkor is az volt, és akkor még nem mozogtam ennyire rendszeresen.
Jövő pénteken az is kiderül. 😉 

Utálom a hőséget

Annyira, de annyira elegem van már ebből a gatyarohasztó hőségből, hogy nem tudom elmesélni.
Én nem nagyon szoktam az időjáráson nyavalyogni, de ez már kiveri nálam a biztosítékot.
Mindezt úgy, hogy egész héten alig dolgoztam, itthon meg a légkondis szobában "szenvedtem", de azért a tanfolyam miatt csak ki kellett mozdulni, és ha nem ment a légkondi, akkor már reggel lefőttem abban, hogy kicsit összerántottam a lakást.
Tegnap elmentünk Belami tortájáért, és komolyan attól féltem, hogy tíz perc alatt, míg hazaérünk, szétolvad a p.csába az egész.

Ma reggel meg úgy ébredtem, hogy szétmegy a fejem, még az extra erős kávé sem segített, olyan érzés volt, mintha víz alatt mozognék. Mondtam Charlienak, mérje már meg a vérnyomásomat, mert szerintem a béka feneke alatt van. Ott is volt, 92/61-et mértünk, kávé után!!!
Kimerészkedtünk a könyvtárba, meg pár dolgot vásárolni, de mire hazaértünk kész voltam, mint a mateklecke, mondtam Charlienak, hogy én ma már ki nem dugom az orrom a lakásból, pontosabban a szobánkból.
Így most "Szomszédok"-at nézek, előtte "A forrás"-t (nekem nem tetszett), eszegetem a tegnapi szülinapi maradékokat (husi, torta), és próbálom összeszedni magam a holnapi tizenkét óra munkához egy olyan házban, ahol nuku légkondi. (Meg fogok dögleni, nem is értem a gyerekek hogy bírják.)
Charlie nagy vidáman elment valami meccset nézni, meg fotózni, remélem nem kap napszúrást.
Belami Erdélyben, Kismacsó meg dolgozik, és reggel elég morcos is volt emiatt.

Mondjon le a hőség! Azonnal.