Hosszú hétvége

Pénteken nagyon lelkesen indultam a hosszú hétvégének.

Kitakarítottam a hűtőt, és borzasztóan paráztam, hogy ezzel ki is nyírom, mert nyár óta vannak vele gondok. Végül nem volt baj, a pénteki nagybevásárlást már a szép, tiszta hűtőbe pakoltam be. (Azt most inkább hagyjuk, hogy harmincezerért egy doboznyi cuccot hoztunk haza.)

Aztán rohantunk Anyuékhoz szülinapozni, mostohaapám hetvenegy éves lett.

Szombat óta leálltam.

Nagyjából a mosáson kívül semmi hasznosat nem csináltam. Olvastam, filmeket néztem, aludtam rengeteget. 

Kismacsó Dániába ment a barátnőjével.

Ott él és tanul Kismacsó legjobb barátja a barátnőjével együtt, aki nővére Kismacsó barátnőjének. Nem tudom, hogy ez így leírva érthető e. 

Kismacsó és Dorka elég régen "járnak", Kismacsóhoz képest meg különösen. Eleinte nem jósoltam hosszú életet ennek a kapcsolatnak, mert Dorka négy évvel fiatalabb Kismacsónál, ami most még elég jelentős (és előtte mindig idősebb barátnői voltak), meg aztán nála elég hamar kilóg a lóláb, hogy egyszerűen nincs ideje egy kapcsolatot ápolgatni. Később azon tűnődtem, hogy ismerem Dorka édesanyját a munkám kapcsán, és mindig olyan különösnek találtam, és észrevettem, hogy Dorka is az. Mostanában fogalmaztam meg magamnak, hogy tulajdonképpen Dorka nagyon hasonlít természetében Kismacsóra, gyakorlatilag Kismacsó lányban. Nagyon kedvelem őt.

Belami szombattól hétfőig volt itthon, már ideje volt, mert nagyon régen nem láttam.

Nos, ők már egy ideje nincsenek együtt Iluskával, szóval a nyári zavarok ide futottak ki. Ez egy hosszabb folyamat volt, ami még tart is igazából, de azért nem írtam/írok róla bővebben, mert rájuk tartozik. Majd később elmesélem, hogy engem hogyan érint ez, de nem most. 

Belami jól van, bár nem a legjobban. Irányvesztett, könnyen lehet, hogy nem Magyarországon képzeli a jövőjét. Ennek nem örülök, ugyanakkor megértem. Semmi okosat nem tudok mondani neki, csak kísérem, meghallgatom. Az megnyugtat, hogy látom rajta a belső feldolgozás folyamatát, meg azt, hogy sokat van a barátaival, elfoglalja magát, beszél arról, ami benne zajlik. Ő szerencsére ilyen, semmi elfojtás nem jellemzó rá. 

Az idén nem faragtunk tököt, ahhoz sem volt kedvem.

Ellenben vettünk halloweenes édességeket, meg chipset, azt toltam, hogy a fene az ízlésemet. Legjobban a vámpírfogas habcukor (legyen az akármi is) jött be. 

 

Nincs időm semmire

Lehetne ez a vezérmondatom mostanában.

Különben meg nem értem. Nincs kisgyerekem, a munkám is kötetlen (lehet pont ez a baj), nem járok nagyjából sehová rendszeresen. Ehhez képest...

• Hetekig nem jutok el egy turkálóba, ruhaüzletbe.
• Kellene egy új szandál, mert tavaly nyár végén kidobáltam az összes reménytelen darabot.
• A Dechatlonba kellene mennem, mert elnyűttem a sport titokzoknijaimat, meg szét akarok nézni.
• Elfogy lassan az éjszakai - és nappali krémem, de soha nem esik útba a kozmetikai ellátó. 
• Megint hennáznom kellene a hajamat.
• Ezer éve nem festettem be a szempillámat és a szemöldökömet.
• Egy bőrradírozásról, vagy fátyolmaszkról már nem is beszéve, lassan azt sem tudom, hogy mi az. 
• Megígértem Belaminak, hogy elmegyek pár szűrésre, de időpontfoglalásig sem jutottam még.
• A fogászaton is lenne dolgom.
• Itthon neki kellene esni a lakásnak, és nagytakarítani, selejtezni.

Ehhez képest..

Charlieval mi mindig rohanunk. Ez a hétvége -például- úgy indult, hogy pénteken reggel elrobogtunk a piacra egy gyors körre, aztán felszedtük anyósomat egy nagyobb bevásárlásra a hosszú hétvégére, de már tízre Charlie vitte az autót szervízbe. Én meg kipakoltam, dolgoztam, levittem Mórt a második sétájára (az első reggel hatkor volt esedékes), ebédet melegítettem, aztán mentem egy régi kolléganőm munkahelyére, hogy induljunk a közös fodrászunkhoz, ami egy másik városban van. a régi munkahelyünk színhelyén. Onnan siettem haza, mert Belami érkezett, de egy rövid online tolmácsvizsga után ment is a haverjához, mi meg az esti hosszabb sétára Mórral. 

Szombaton Charlie elment a tesójáékkal anyósom eladott házába pakolni, selejtezni, én meg főztem, mert érkezett Iluska is, meg mindkét fiú itthon volt, plusz Mór, akinek ugyancsak vannak szükségletei. 

Igazából ez a rész pont nagyon jó volt nekem, nem kell sajnálni, mert rengeteget beszélgettem Belamiékkal, meg lazultunk a délutáni kávénk felett, de el is ment a nap megint.

Vasárnap a konyhában üldögéltünk mindannyian, míg Charlie összedobott egy laza kis zöldséges tarhonyát, pedig volt még az előző napi lasagnéból, meg rántott hús anyósomtól. Aztán kis ejtőzés után kirándulni mentünk, Kismacsó inkább maradt itthon, meg várta a barátnőjét. Hazafelé már a vonathoz vittük Iluskáékat, mert elég sokáig mászkáltunk a Tisza partján (ott szeretnék lakni most épp). 

És ma!!!

Végre kicsit lassabb lesz a tempó, Charlie elment horgászni, én meg takarítgatok, főznöm nem kell, rendbe teszem a lábamat, mert holnap már lakkoztatni szeretnék az unokatesómmal. Ezt néztem ki:

A kezemen meg egységes rózsaszín lesz a manikűr. Legközelebb meg lila, mert a lábamon két kört bír a lakkozás. 

Aztán ma futni is akarok egy jó kis filmmel. Ezek a tervek. 

 

Húsvét

Húúú, nagyon gyorsan elszaladt ez a négy nap!

Pénteken ellátogattunk -a terv szerint- Belamiékhoz, az nagyon jó volt. Vittük a tortát, ami jól sikerült ízre, ám a dekorálás inkább vicces lett. Sajnos a dekoráló tollak elég folyékonyak voltak, javítani nem igazán lehetett. Végül Charlie rajzolt egy elég fáradt fejű, piros szemű nyulat, meg tojásokat és virágot, én meg körbeszórtam az egészet színes cukorral. Belamiéknak nagyon tetszett, nyilván a szándékot értékelték. (Mutatom, nem nevetni!)

 

Szombaton Anyuéknál ebédeltünk, de a nap legnagyobb részében pihentünk, filmeztünk.

Vasárnap anyósomnál voltunk, jöttek Charlie öccséék, de most nagyon nem sikerült ez az összejövetel.

A sógorom és a sógornőm megállás nélkül beszólogattak egymásnak, ezt a rossz rezgést a két gyerek is átvette, úgyhogy fárasztóak voltak, főleg a kisfiú. Őt amúgy is nagyon nehezen tudom kezelni  (nyáron ő csapott bele majdnem a késbe), egyszerűen nem értem a viselkedését. Ilyen alkalmakkor tőlem aztán azt csinál, amit akar, mert nem rám van bízva a testi épsége. 

Ohh, tudom ám én, hogy nem helyes a hozzáállásom, de valahogy nem érzem a kényszert, hogy ezt én oldjam meg. 

Mondtam is Anyunak pár hete, hogy én nem is értem hogyan volt annyi türelmem a két fiamhoz, mert mostanában a nullához közelít gyerekekkel kapcsolatosan, és foghatom a koromra, de akkor mi lesz az unokákkal? Vagy ez majd velük is tök természetes lesz, hogy hozzájuk mindíg és mindenkor lesz türelmem, mint Belamihoz és Kismacsóhoz? Hát remélem. 

Hétfőn semmi ünnepi nem volt a napban, pihentünk, voltunk sokat levegőn, és fagyiztunk is.

Mi minden évben a nagymamámhoz mentünk hétfőn, de tavaly kimaradt a covid miatt, idén meg már nincs kihez menni. Ez nagyon szomorú, és időnként el sem hiszem, hogy ő már nincs, szerintem még messze nem dolgoztam fel a halálát. 

Este meg futni voltam, ahogyan vasárnap is, mert lett egy kis csúszás az öt kilóméteres tervben, azt be kellett hozni. 

Nagyon-nagyon jó, mikor sikerül elindulni futni, és letudom az aznapi penzumomat. 

 
 

Szeretet tankolás ez a hétvége (Nyálas hangulatban vagyok. Vigyázat!)

Abban elég jó vagyok, hogy ne nagyon foglalkozzak azzal, ami esetleg nem sikerült az életemben, nem jött össze. El tudok engedni álmokat, vágyakat, hogy aztán új célokat tűzzek ki.

Viszont csak néhány éve hangsúlyos nálam az, hogy időnként rácsodálkozzak arra, ami megvan nekem, és boldoggá tesz. 

Ilyenkor csak ülök a jóban, és hagyom magam a pillanatban, szinte cirógat belülről az öröm, az elégedettség. 

Ez a hétvége most minden szempontból ilyen.

Tegnap a nap nagyobb részében kerilányoztunk, meg Ádi (az öccse) is olyan cukker már, elkezdett beszélni. 

Néha, mikor ül az ölemben, csak puszilgatom a kemény kis kobakját, ő meg hagyja, valami mennyei pillanatok. 

Aztán hazajövünk, és itt vannak az enyémek, együtt sütünk palacsintát, közben beszélgetünk. 

Iluska meg úgy belesimul a családba, mintha kaptam volna egy lányt is, fantasztikus. 

Aztán késő este elmegyünk mind az öten Anyuékhoz, és a sötétben ölelgetem a kutyákat, akik már szundikáltak, ezért nem is ugrálnak, olyan kis kábák. 

Bent hosszan beszélgetünk, utána kifelé az autóhoz megint szeretet puszik a kutyáktól, hát bele kell halni ebbe a nagy szeretetbe, annyira jó.

Ma bevásároltam ehhez , mert Belami és Iluska kitalálták, hogy ma ők főznek. 

Én meg ülök itt a blogommal, miközben ők alkotnak a konyhában. Kismacsó játszik a szobájában, Charlie suliban, de jön nemsokára. 

Majd három körül megyünk edzeni Kismacsóval, este meg együtt leszünk újra, mind az öten. 

Mi bajom lehetne?

Csak ülök a jóban, hagyom magam a pillanatban, szinte cirógat belülről az öröm, az elégedettség.   

Gyorsjelentés

Gyorsan írok pár sort, míg elkészítem, majd megiszom az őszibarackos teámat, mert ki tudja utána mikor lesz megint időm.

Jelen pillanatban épp egyedül vagyok itthon, a fiúk délután mentek el az apjukhoz, Charlie meg suliban volt, utána meg Pestre ment meccset nézni.
Én két napot vagyok most itthon, előtte kettőt dolgoztam, meg kedden teameztem, és holnap, meg utána is be vagyok osztva.
Hát igen, annyira nem jó, hogy mikor Charlie pont itthon lesz, akkor én meg nem. Csak az vigasztal, hogy hétfő után négy nap újra szabad leszek.

Az elmúlt két napban én meg nem álltam, takarítottam, bevásároltam, főztem, mostam.
Közben azért volt időm olvasni, és ma a fiúkkal is jót beszélgettem, mielőtt elmentek.

Apropó olvasás!
Kondor Vilmostól olvasom a Budapest Noir-t, és nekem nagyon tetszik.
Nem is annyira a bűnügyi szál, mint inkább a régi Budapest megjelenítése, szinte látom magam előtt.
Igazából úgy került a látóterembe, hogy filmet csináltak belőle, ami novemberben jelenik meg.
Nekem nagyon tetszett a Mágnás Elzáról szóló film, valami hasonló bravúrban reménykedek. Lehet, hogy először a filmet kellett volna megnéznem, hogy ne legyenek elvárásaim, de már mindegy, majd lesz valahogy.

Ma turkálni is voltam, megcsíptem egy újabb hordozós táskát, amiben váltás ruhát, kaját, ilyesmit tudok szállítani a munkába. (Amíg meg nem jön a hátizsákom 😉)
Már kimosva, az öblítőmtől illatozva várja, hogy holnap vigyem magammal.

Úgy érzem továbbra is minden rendben van bennem, körülöttem, nem vagyok hajlandó attól félni, hogy baj lesz abból, hogy ezt így kimondom, leírom.
Azt is hiszem, hogyha majd visszatekintek az életemre egyszer soká, akkor ez az időszak lesz az egyik "bezzeg", és remélem lesz még ilyen rengeteg. Legyen így!

Szépséges hosszú hétvége

A csütörtök és a péntek olyan fárasztó volt, hogy felért legalább négy nappal.
Mondjuk tegnap azt már kicsit sem bántam, hogy a lányokkal találkoztunk késő délután, és csak az szabott határt a csacsogásnak, hogy záróra lett, ahová beültünk.
Jó volt nagyon, még úgy is, hogy munkából egyből a tali színhelyére romboltam, nem volt időm hazamenni, kicsit összekapni magam (smink, csini ruha, ilyenek).

Így ma negyed tízkor keltünk Charlieval, utána elmentünk a piacra friss spárgáért, meg vettünk csirkemellet, spenótot, paradicsomot, paprikát, házi sajtot, csupa finomságot.
Aztán Charlie elvitt turkálni kicsit, ami felért egy transzfúzióval. Találtam egy fekete, nagyon vékony vászonból, lenge nyári nadrágot, egy ingruhát és egy csodaszép kék pólót, ami anyagában hímzett. Mindezt hatszáz forintért. Annyira tuti! 😍
Charlie pedig ezt alkotta a piacos összetevők egy részéből:

Később átmentem a Mömax-ba egy volt kollégámmal beszélni pár szót, de legfőképpen meg akartam nézni az új sminktetoválásait. A szájtetoválására voltam a legkíváncsibb, még soha nem láttam élőben ilyesmit. Meg is beszéltük, hogy gyógyultan is megtekintem majd, mert halálosan érdekel a végeredmény.
Ahogy nézelődtünk ott, megláttam, hogy vannak kafa kávéscsészék, úgyhogy vettem is mindjárt két garnitúrát:

Enyém a piros, Charlié a zöld. Gondolkodóban vagyok, hogy megveszem az egész készletet, azaz lesz még kék, sárga, narancssárga és nem is tudom mi volt a hatodik szín.

Belami a hétvégét a szülőszobán tölti, most elválik, hogy marad e a szülészet nőgyógyászatnál, vagy inkább mégis a belgyógyászatra építi az endokrinológiát. 😉
Kismacsó meg elment az apjával az apai nagymamájához, majd holnap jön haza.
Mi vasárnap Anyuékkal bográcsozunk, hétfőn meg Zozetti lesz a program, legalábbis nekem, mert Charlie unokatesós találkozóra megy, engem meg lerak Zozóéknál, az öccsét meg felveszi, és viszi magával.
Abban reménykedek, hogy a munkahelyem nem zavar be ebbe a szépséges hosszú hétvégébe.

Épp ideje a pihenésnek

Engem a kelő nap már a futógépen talált (na jó, ez azért költői túlzás, mert nyolc előtt volt az kicsivel, szóval..), de abszolút jól gondoltam, hogy később már nem fogok eljutni edzeni.

És úgy is lett.
Este hat órakor tudtam eljönni a munkahelyről, és nem tiszta lelkiismerettel, mert lett volna még dolog, de a megrendelt kenyérért nem volt pofám később menni. Így is kopognom kellett, hogy a pék odaadja a prokorn vekniket, mert az üzlet már rég bezárt.

Ahogy sétáltam haza a hátamon a hátizsákkal, meg tele kézzel, arra gondoltam, hogy nem bírnék ki holnap még egy ilyen napot, mert kész, vége, elfáradtam. Testileg, lelkileg, mindenhogy.

A munkahelyen a lányok ki akarják csinálni az egyik gyerekfelügyelőt, szépen összefogtak ellene, hétfőn tele volt a panaszláda levelekkel. Nem győztem csitítani őket egész héten, főleg, hogy a kolléga csak ma volt nappalos, ma tudtam vele beszélni.
Azt hiszem ő sem csinál valamit tökéletesen, amitől megvadultak a gyerekek, de azért na, ezt így nem lehet folytatni.

Ma megint hoztak egy új lányt, aki enyhén értelmi sérült, és szerintem a többiek megeszik majd reggelire. Bár ne jól gondolnám!
Abban reménykedek, hogy megsajnálják, elviselik maguk körül, és nem bántják. Mindenesetre megkértem a gyermekfelügyelőt, hogy ügyeljen rá jobban az átlagnál, mert ő nem átlagos, és nem szeretném, ha baja esne. Aggódok.

Annak is megvan az átka, hogy Lulu néni társasága tetszik a legtöbb lánynak, úgyhogy kísérgethetném őket mindenhová, mert borzasztóan igénylik, hogy néha CSAK eggyel foglalkozzak egyszerre.
Én ezt megértem, meg minden, de nem tudok osztódni, és egyszerre orvoshoz kísérni, új gyerek kezdő adminisztrációját végezni, leadni a jövő heti rendelést élelmiszerre (ja, annak az összeírása meg előző este tizenegykor sikerült), gyógyszert intézni, síró gyermekfelügyelőt vigasztalni, meg tippeket adni, hogy hogyan bánjon a lányokkal, és még sorolhatnám. És ez csak egy nap. És senki nem elégedett, mert mindenki többet akar. Én meg nem tudom már tovább tolni a határaimat, mert nincs hová.

Na, ilyenkor jön jól a hosszú hétvége.
Szépen félre most minden munkával pár napra, éljen az, hogy itthon lehetek!
Belami kirándulni ment Széphajúval, meg Széphajú bátyáékkal.
Kismacsó ovis kori legjobb barátjánál üti el a szünet első napját, Charlie meg a munkatársaival bulizik, szóval egyedül vagyok épp, de csöppet sem bánom. Mennyei ez a csend, ez a nyugalom. Komolyan.

Azt még muszáj elmesélnem, hogy kedden este szuper volt Kismacsó Márk evangéliumában.
Az előadás érdekes újítás, és jól állt a fiataloknak.
Kismacsó láthatóan élvezte a szereplést, de arról ma sem tudott még leszokni, hogy ne tanulja meg önkéntelenül mindenki szerepét, mert többször is láttam, hogy mozog a szája: magában mondja a soron következő mondatot.
Ezt csinálja óvodás kora óta, szerintem ő simán bevágná egy egész darab összes szerepét, valahogy ez nem okoz gondot neki. (Így akár súgó is lehet szövegkönyv nélkül. 😉)
Este fél nyolckor kezdődött az előadás, és kilenc után lett vége, úgyhogy az a nap is k.o. volt nekem.

Na mindegy, megyek, és belemerülök egy kád forró vízbe, és relaxálok kicsit.
Legyen nektek is szép estétek!

Passzív pihenés on

Hát mi ma semmi értelmeset nem csináltunk Charlieval.
Sokáig aludtunk, kicsit mostam, meg takarítottam, addig Charlie rittyentett egy csodálatos ebédet.
Utána egyik idegborzoló filmet néztük a másik után, igazi halloween hangulat uralkodott el rajtunk.
Később bebújtam egy jó meleg pléd alá, betáraztam néhány almát magam mellé enni, és olvastam egy jót. Régen nem jött össze ez sem, úgyhogy jól kiélveztem.

Este hazaértek a fiúk is, de Belami már ment is tovább Széphajúhoz. Hjajj, ez van most már, alig van itthon ez a gyerek. :-(
Kismacsó gondoskodik arról, hogy kevesebben semmiképp ne legyünk, úgyhogy holnap itt alszik az egyik haverja. Innen indulnak valamilyen rendezvényre, utána ide jönnek majd a végén.
Ilyenkor szeretem, hogy a városközpontban lakunk, gyakorlatilag 6-8 perc sétára lesznek innen, nem kell buszhoz igazodni, meg érte menni, egyebek.

Holnap ki kellene mozdulni valahová, mert Charlie befordul, ha még egy egész napot itthon ülünk. Én bírnám, akár egy hetet is, de az sincs ellenemre, hogy kiránduljunk egyet. Remélem jó idő lesz holnap.