Fárasztó hét

Fúúú, nagyon kimerített ez a hét.

Az első felében még nyaraltunk, és elviselhetőbb volt az idő, de szerdától már pokoli a meleg. Aznap a klímás autóban se volt már komfortos, alig vártam, hogy hazaérjünk. 

Csütörtökön éjszakára mentem, és összességében elég jól viseltem a hőséget a klíma nélküli nővérszobában. 

Pénteken nem volt időm aludni délelőtt, utána fodrászhoz mentünk, jól bírtam az ébrenlétet, viszont dekoncentráltságomban vettem egy mézet a fodrásznál (a tesója a termelő), kifizettem, de a dobozból sem vettem ki, egyszerűen eljöttem nélküle. Ezt más sem vette észre, úgyhogy nemcsak én voltam szétszórt. Nem baj, legközelebb is jó lesz az.

Amúgy most nagyon jó lett a frizurám, egyre rövidebb, de ebben a melegben ez most egyáltalán nem baj.

(Pinterest)

Tarkón jól le van szedve, a tetejét növesztem, most kb. így néz ki, de elől hosszabbra szeretném, úgyhogy ott épp csak lecsipkedte a végét. 

Aztán szombaton (tegnap) nappalos voltam.

Reggeliztetés után épp mi is enni készültünk, mikor futott egy lakó, hogy azonnal menjünk, mert rengeteg a vér. Az egyik szobában az ápolt valahogy lefordult az ágyról, és a mellette álló kisebb szekrénybe szétcsapta a fejét hátul. Az ágy mellett hatalmas vértócsa állt, én legalább fél liternek láttam. Onnan valahogy felállt, és átfeküdt a saját ágyába, ott megint rengeteg vér volt a párnán, rajta, mindenhol. A kezével össze-vissza kente magát, úgy nézett ki minden, mintha egy mészárszékbe mentünk volna be. Azonnal hívtuk a mentőt, mind a négyen (annyian voltunk tegnap) ott ugráltunk a sérült körül. Bekötöttük a sebet, én meg sem néztem rendesen, de olyan volt, mintha a koponyája szét lett volna nyílva. Aztán próbáltuk fekve tartani, ami elég nehéz volt, mert mindenáron menni akart valahová. Egy órát bírkózott vele két kolléganő, mikor az orrából is dőlni kezdett a vér, ekkor már telefonáltunk megint a mentőknek, hogy jöjjenek már basszák meg, mert itt vérzik el ez az ember. Oldalfekvésben próbáltuk beszéltetni, meg kérdezgettük, végig tudatánál volt, és az értelmi képességeihez mérten a válaszai is rendben voltak. 

Nagy nehezen megérkezett a mentő, elvitték, de műszak végén még nem szólt vissza senki, hogy mi van vele, úgyhogy nem tudom, de kiderítem.

Ettől aztán felbolydultak a lakók, meg meleg is volt, azt hittem nem lesz vége soha a tegnapi napnak. 

Nem kezdem el megint, hogy minek szívatom én magam ezzel a másodállással, mert nem tudom, és csak én tudnék rajta változtatni, senki más. Az vastagon benne van, hogy ebben a hónapban ketten mentek el ilyen-olyan okok miatt, úgyhogy alig van ember, és rohadt arcátlan dolognak érezném a többiekkel szemben, hogy most álljak fel. Főleg, hogy már tudom végre a kilencvenöt lakó nevét, ezért simán gyógyszerelek az étkezéseknél, meg éjszaka is ki tudok gyógyszerelni. Tisztában vagyok a menetrenddel, már nehéz lenne zavarba hozni. Szóval igazából most számíthatnak rám, erre lépjek le?! Áhh! Hagyjuk is!

Arra viszont ez mindenképpen jó volt, hogy mégsem vagyok rosszul a vértől, elég jól kezeltem a helyzetet (nem estem pánikba, nem ájultam a sérült mellé, stb..), és így közel az ötvenhez is képes vagyok tanulni új dolgokat. Összességben egy percet sem bánok eddig, csak néha nagyon nehéz, és nem tudom meddig terjednek a határaim. Vajon ezt próbálgatom tudat alatt? 

Végül Remifemin Pluszt vettem kezdésnek.

Olvasgattam a barátcserjéről is, az egyik orvos szerint nem szabad változókorban szedni, mert nem kell már stimulálni a leállni készülő petefészket, máshol meg ajánlják. Én -ugye- jó sok stimuláción vagyok túl (lombik) a fél, és annak is a fele petefészkemmel, az a csoda, hogy eddig még tök jól kompenzálta a hiányt, meg a plusz működést (riogattak azzal, hogy negyven évesen már le fog állni), szóval én inkább hagynám a maga útján haladni a folyamatot, amíg nem okoz gondot, és megtámogatom ezt gyógynövénnyel, aztán majd meglátjuk. Ha romlani kezd az életminőségem, akkor mindenképpen keresek "komolyabb" megoldást. 

Majd elmesélem, hogy érzek e valami változást ezzel a cuccal, mert a leírás szerint kell egy-két hónap hozzá. 

Nagyon nyár van

Én úgy vagyok a nyárral, hogy elméletileg nagyon szeretem, gyakorlatilag meg szenvedek a melegtől az első perctől.

Mára itt olyan elviselhetetlen lett a hőség, hogy nem tudom mi lenne velünk a kilencediken légkondi nélkül. Pedig pár éve nem volt, csak a ventilátor keverte a meleget. 

Mióta meg beleástam magam jobban a fényvédőkbe...

Vettem egy plusz fényvédő krémet az arcomra (nem érdekel, hogy a nappali krémemben van fényvédő, az nem elég Okosszépség szerint sem), azzal levakolom magam minden reggel, akkor is, ha nem süt a nap. Engem nem ver át, mióta kiművelődtem, hogy a fényvédő alap minden évszakban, az kellett volna mindig is, kár, hogy anyám nem foglalkozott ezzel 47 évvel ezelőtt. Mindegy. Lekenem a kézfejemet is, ott olyan vékony a bőr, meg hamar látszik rajta a kor. Ha meg a napon vagyok valóban, akkor minden bőrfelületet lekenek, vagy eltakarok ruhával. Azt hiszem, kicsit ráfeszültem most erre.

Eközben Belami Grúziában:

Igen, hóban tapicskol. 

Minden áldott este küld a napjáról egy 20 perces hangüzenetet, meg képeket, ezek most az esti meséim. Gyönyörű helyeken barangol.

Ez  a mai szállásáról a kilátás. Tegnapiról:

Mondanám, hogy irígylem, de én nem vagyok ennyire (inkább semennyire) kalandvágyó, meg ezt a tempót sem bírnám. Hogy én naponta annyi rengeteg kilométert lenyomjak hegyen völgyön? Kizárt.

Eközben Kismacsó ma napszúrást kapott a gyakorlaton.

Igazán nagyon jó ötlet (nem!) a tűző napon gyakorolni a vigyázz állást. Mit mondjak erre? Inkább semmit. Ő választotta ezt, de soha nem fogom megérteni, maximum elfogadni. 

Más.

2016-ban éreztem először, hogy nem esik jól olvasni már este, ebből arra következtettem, hogy romlik a szemem. Voltam is szemvizsgálaton, kaptam egy 0.5-ös szemüveget, amit elég ritkán használtam. 

Mostanában egyre többet elővettem a szemüveget, de valahogy nem tűnt elégnek. Charlienak volt itthon lerakva egy régi 1-es szemüvege, azt meg erősnek éreztem. 

Aztán tegnap, hirtelen ötlettől vezérelve, beugrottam egy Ofotértbe, és a szemész doktornő épp ott volt. Lecsaptam a lehetőségre, aztán meg jól ledöbbentem. 1.5-ös lencse kell, szóval Charlié nem erős volt nekem, hanem gyenge. Basszus! Erőteljesen vénülök.  

Utálom a hőséget

Annyira, de annyira elegem van már ebből a gatyarohasztó hőségből, hogy nem tudom elmesélni.
Én nem nagyon szoktam az időjáráson nyavalyogni, de ez már kiveri nálam a biztosítékot.
Mindezt úgy, hogy egész héten alig dolgoztam, itthon meg a légkondis szobában "szenvedtem", de azért a tanfolyam miatt csak ki kellett mozdulni, és ha nem ment a légkondi, akkor már reggel lefőttem abban, hogy kicsit összerántottam a lakást.
Tegnap elmentünk Belami tortájáért, és komolyan attól féltem, hogy tíz perc alatt, míg hazaérünk, szétolvad a p.csába az egész.

Ma reggel meg úgy ébredtem, hogy szétmegy a fejem, még az extra erős kávé sem segített, olyan érzés volt, mintha víz alatt mozognék. Mondtam Charlienak, mérje már meg a vérnyomásomat, mert szerintem a béka feneke alatt van. Ott is volt, 92/61-et mértünk, kávé után!!!
Kimerészkedtünk a könyvtárba, meg pár dolgot vásárolni, de mire hazaértünk kész voltam, mint a mateklecke, mondtam Charlienak, hogy én ma már ki nem dugom az orrom a lakásból, pontosabban a szobánkból.
Így most "Szomszédok"-at nézek, előtte "A forrás"-t (nekem nem tetszett), eszegetem a tegnapi szülinapi maradékokat (husi, torta), és próbálom összeszedni magam a holnapi tizenkét óra munkához egy olyan házban, ahol nuku légkondi. (Meg fogok dögleni, nem is értem a gyerekek hogy bírják.)
Charlie nagy vidáman elment valami meccset nézni, meg fotózni, remélem nem kap napszúrást.
Belami Erdélyben, Kismacsó meg dolgozik, és reggel elég morcos is volt emiatt.

Mondjon le a hőség! Azonnal.

Meglovagolom ezt a nagy meleget

Mármint inkább azt, hogy a meleg miatt nem kívánok enni.
Nagyon észen kell lennem, mert simán nem ennék semmit, de az meg nem jó, mert tartalékra kapcsol a szervezet. Szóval próbálok okosan lenni ezzel.

Az viszont baj, hogy nem tornázok, megint csak a hőség miatt.
Azt érzem, hogy nem esik jól, így nem erőltetem. Mondjuk a légkondis szobában mehetne egy kis Bíró Ica, Béres Alexandra, mittomén'.
A futás felejtős, max. hajnalban mehetne, de soha nem voltam híve a reggeli tornának.

Tűzzel nem beszéltünk péntek óta.
Nekem egyszerűen nem megy, ő meg várja, hogy lehiggadjak.
Különben meg le vagyok már higgadva elég régen, és ez nem feltétlen jó a barátságunk szempontjából, ugyanis kristálytisztán, élesen látok már mindent, és nagyon csalódott vagyok ettől.
Szerintem, ha arra vár, hogy én kezdeményezzek bármi beszélgetést, akkor soha a büdös életben nem fogunk többé egy szót sem váltani, és ez nem hisztéria, hanem az erre való igényemet tükrözi.
Nyilván ettől még felveszem a telefont neki, mert azért 18 év az 18 év, de kellene még egy kis idő.

Piac-kompatibilis öltözködés

Nah, egyedül maradtam.
Reggel nem is lustálkodtam sokáig (magamban nem pálya), hanem kimentem az "ócskapiacra".
Számítottam rá, hogy rohadt hőség lesz már 8 után, és a nap is tűzni fog a fejemre nagyjából egész idő alatt, rengetegen lesznek, úgyhogy kifejlesztettem a piac- és hőség-kompatibilis outfitet.
Íme:

Szükség van egy kendőre, ami védi a hajat (főleg a sötétebbet) a felmelegedéstől. Napszemüveg, ez nyilván az orron éles helyzetben.
Nem ruházat, de fontos, hogy az arcot fényvédővel kenjük be, nem hiányzik sem a leégés, sem a korai ráncok (lesz az magától is negyven felett). Nekem a nappali krémemben van fényvédő, nyáron olyat használok alapból.
Fehér ing. Hogy ez milyen hasznos! Visszaveri a fényt, és véd a "kamionos" barnulástól, mert én egyszerűen rosszul vagyok, ha a karom félig barna, akkor inkább maradjon fehér.

Tovább:

Kényelmes, pamutos nadrág, de ha nem lenne por és kosz a piacon, akkor ugyancsak fehér és lenvászon lehet(ne) az alsó.
Én edzőcipőre tettem le a voksot a fent említett por miatt, utálom, ha koszos a lábam.
Fontos, hogy a táska a legszükségesebbet tartalmazza, és kicsi, vállon átvethető, előre húzható legyen a zsebesek miatt (rengeteg van). Most eltekintettem attól, hogy a cipőm színe nem azonos a táskáéval, ne legyünk kicsinyesek, ha a praktikum fontosabb.
Legyen nálunk egy kisebb üvegben víz, ez a nyári hónapokban elengedhetetlen!

Végül megint nem költöttem egy fillért sem, egyszerűen nem veszek meg semmit, amiben nem látok fantáziát.
Mondjuk a múltkor sikerült olyan hatékonysággal selejteznem, hogy alig van nyári ruhám, szóval jó lenne már találni ezt-azt.

Most pedig folytatom a napot, mert rengeteg dolgot terveztem még be. ;-)