November 5.

Megnéztem a Fecskekirálynőt a youtube-n. 

Van némi hasonlóság, például a sötét, arcba lógó haj, de Ella tekintetet még tiszta, egyáltalán nem látom azt a "felhőt" benne, amit a full pszichiátriai eseteknél látok, meg enyhén észrevettem Kimnél is.

Az meg nagyon jó, ha a zsenialitásnak és alkotásnak nem feltétele az elmebaj, azért is csak tűnődtem ezen, mert alapvetően kevés olyat ismerek, aki valóban művész. 

A többi hozzászólásra válaszoltam még tegnap este. 

Anyuék szerencsésen hazaértek, végül mégsem mentem Charlieval, mert majdnem egy órát tolódott a gép indulása, és úgy már necces volt, hogy időben hazaérünk az esti körre Mórhoz. Így maradtam itthon, és írtam még egy bejegyzést ide Elláról. 

Úgy nézem, hogy a mai időjárás az itthoni kuckózásra predesztinál.

Tegnap vettem sütőtököt is, úgyhogy mindjárt indítom a sütőt, had legyen tőle finom illat, elég stílszerű lesz, azt hiszem.   

Nyűgös

Tudom, tudom, mindenki az időjáráson van kiakadva, én is, de ez tényleg olyan rossz.

Szegény Charlie mini nyaralása is elég furán sikerült.

Már hónapokkal ezelőtt lefoglalták a tesójával, meg annak az apósával és sógorával a helyet, hogy horgászhassanak végre nyugodtan.

Úgy volt, hogy hétfőn indul, és majd csütörtökön este, esetleg pénteken jön haza. Kismacsó most úgyis itthon van, ketten valahogy megoldjuk a napi három sétát Mórral.

Aztán Mór hétfőn reggel hányni kezdett, majd a hasa is ment. Én pont irodáztam, szóval Charlie vitte az orvoshoz. Csak a szokásos, valami vírust benyalt séta közben, vagy túlette magát, nála nem tudni. Sajnos negyedévente menetrendszerűen érkezik valami ilyesmi, már autamatikusan szedem fel az összes szőnyeget, ha valamelyik sétánál rendellenesség van. 

Így aztán Charlie nem indult el hétfőn, mert mi van, ha Mór rosszabbul lesz, az autót meg elviszi.

Aztán egy ideig úgy nézett ki, hogy a következő napnak is lőttek, mert a keresztanyját neki kell oltásra vinni kedden este, de végül visszapasszolta a feladatot az unokatesójának, és délelőtt elment.

Mórnak már kutya baja sem volt, úgyhogy Kismacsó intézte, míg én dolgoztam. 

Egyedül szerdán volt pecázásra megfelelő idő, mert a szél sem fújt, meg az eső sem esett igazán.

Aztán ma már úgy esett arra is, hogy összepakoltak, és dél után kicsivel haza is ért Charlie. 

Hát na, nem erre számított titkon. 

Holnap úgy van időpontom az unokatesómhoz, hogy pedikűrt is kértem, meg szép, színes körmöket. 

Három hete azt gondoltam, én kis naív, hogy május végén már szandálban nyomulok. Nagyon nem. Mindegy, színes köröm akkor is lesz, hátha ezzel előcsalogatom a jó időt. Nem akarok én dög meleget, csak egy kis tavaszt, olyan kellemes naposat, simogatót. 

A héten a futásnak is lőttek.

Na nem azért, mert cukorból vagyok, de ahol én szoktam futni, ott most cuppogós sár van mindenütt, elmerülnék benne. Betonon meg nem szeretek bedugott füllel futkosni, mert elüt egy autó, vagy egy bicikli. Nem biztonságos.

Ilyenkor megint elkap a vágy egy benti futógép után, pedig mindig lebeszélem magam róla, hogy kint jobb futni. 

Amúgy nincs semmi, pont olyan semmilyen minden, mint az időjárás. Rettenetesen nyűgös vagyok.

Pénteki

 Tegnap borús időre ébredtünk, de így is maradt az "a" terv érvényben, miszerint én összekapom magam, és lemegyek vérvételre két házzal arrébb, Charlie meg lehozza Mórt a reggeli sétára, hogy utána együtt elmenjünk lángosozni egyet. 

Ez húzódik már egy ideje, mert mikor oltáson voltam, akkor nyomták a kezembe a beutalót, hogy már elég régen vettek tőlem vért, rá kellene nézni a pajzsmirígyre, cukorra, ilyenek. Azóta meg halasztgatom.

Szóval hét órakor, éhgyomorral, ott is voltam a rendelőben, és körülbelül tíz perc alatt végeztem. Charlie be sem járta addig a szokásos kört Mórral.

Aztán autóba pattantunk, és elmentünk a város legjobb lángosozójába. Én azért is szeretem, mert fél adagot is lehet kérni, és nekem annyi bőven elég. Ez a lángos nem tocsog az olajban, és nagyon finom. Egyszer-egyszer belefér a diétába is.

Közben jöttek a nagy felhők, mi meg kint ettünk a szabad ég alatt, meg teáztunk. Nagyon szép, ugyanakkor szürreális volt az egész. Tudtam, hogy hamarosan esni kezd, és utána már egész nap ez lesz, úgyhogy azt hiszem, kimaxoltuk a reggelt ilyen szempontból is. Nagyon élveztem.

Mór egy kicsit össze volt zavarodva, hogy reggel autóval megyünk a séta után közvetlenül, de alkalmazkodó kiskuty, hamar túltette magát rajta. Neki amúgy is az a legfontosabb, hogy velünk jöhessen. 

Nyolc órakor már itthon ittam a kávémat a laptop előtt, és olvasgattam a céges leveleimet. 

Aztán persze egész nap esett megállás nélkül, úgyhogy itthon dolgoztam, nem mentem be a munkahelyemre. Meg persze indítottam mosásokat, kicsit porszívóztam is. Hatékony voltam, na.

Délután el kellett mennem két nadrágomért a varrodába, és szomorúan arra jutottam, hogy a futást átteszem hétvégére, mert nem akarok pacallá ázni, meg a futócipőmet is sajnálnám. Na nem azért, mert új, hanem pont ellenkezőleg, már olyan régi, hogy nem biztos, hogy túlélne egy mosást. 

Este meg elővettük Charlieval a Csapd le csacsi! című magyar filmet, amit már mindketten látunk párszor, de valamelyik nap idézett belőle Charlie pár mondatot, és kedvünk támadt újra megnézni. 

Szerettem a pénteket.

Esőesőeső

Fúú, sírok ettől a gyászos, sáros, esős időtől. 

Nyilván, hétfőn és kedden is menőkés napom volt, pedig legszívesebben az orromat sem dugtam volna ki a lakásból. Mondjuk a hangulatom is pont passzolt az időjáráshoz, úgyhogy annyira mégsem volt baj, hogy menni kell, mert Charlieval így csak egyszer vesztünk össze nagyon.

Tegnap este meg jöttek Belamiék, úgyhogy a mai napot lazábbra vettem, de meg is érdemlem, mert kedden nem nyolc órát dolgoztam, hanem sokkal többet.

Kell is ez most a hét közepén, mert a munkában csak nem lazul a szorítás, tiszta stressz az egész, csak épp tudatosan le szoktam tenni. Azért gondolom, hogy sikerül, mert irtó jókat alszok éjjel, van olyan, hogy végigalszom az éjszakát teljesen, pedig gyermekkorom óta ki szoktam menni mosdóba három körül. 

Most meg csinálok valami ebédet, és próbálok jobb hangulatba keveredni. 

Eső

Kismacsóék "jól" kifogták az időjárást.

Mondjuk, nem hiszem, hogy unatkoznak, mert  vittek hangfalat, meg társasjátékokat, szóval bent is el tudják ütni az időt. 

Tegnap itt olyan rossz idő lett, mint már régen.

Sötét volt, dörgött, és villámlott, zuhogott az eső. Nagyon és sokáig. Megállás nélkül szirénáztak a tűzoltók, meg a mentők.  Szerintem csomó fa kidőlt, meg elmerültek az autók a vízben.

Szegény Mórci, csak nézett ki az ablakon, nem értette sem a korai sötétséget, sem azt, hogy csúszik a séta időpontja. 

Végül két felhőszakadás között leszaladtam vele az érzés kedvéért, gumicsizmában, esőkabátban. Majd megfőttem a műanyag kabátban, mert hideg meg nem volt. 

Sajnos messze nem volt elég ez a gyors séta kiskutynak, így este össze kellett vele vesznie Charlienak, mert alvás helyett széthordta a cipőket, sőt a cipősszekrényt is kimozdította a helyéről, ahogy az előszobai szőnyeget húzgálta. Nem nagyon szoktunk vele kiabálni sem, bántani meg főleg nem, úgyhogy eléggé meglepődött szegény, mikor Charlie utána hajította a fél pár csizmámat, miközben leszidta. Mindenesetre hatásos volt, mert utána szépen lecsendesedett.

Nem tudom hogyan lesz majd télen, mikor nem tud hatalmasakat szaladgálni a fűben, meg a séták is rövidebbek lesznek. 

Addigra meg kellene tanulnunk futni együtt (még csak rövidebben távok mennek), hogy intenzívebb mozgás váltsa ki a hosszabb sétákat. 

Eldöntöttem, hogy szeptembertől kezdek megint terembe járni edzeni.  

Ez az itthoni móka nehézkes Mór miatt, mert vagy hagy edzeni, vagy nem. A közös séta kevés. A rendszeres futás már jobban hangzik, de kellene hozzá egy kis súlyzós edzés is. 

Teljesen eltűnt az izom, amit a karantén előtt szedtem össze, és rövidebb idő alatt, mint amennyi az "összeszedéshez" kellett. Igazságtalanság. 

Két közeli terem van, ami nem jelent plusz egy óra mászkálást, még nem döntöttem el, hogy melyiket próbáljam ki. De szeretne velem jönni az egyik öcsém (a Jude Law szerű) barátnője, aki júniusban szült, és ő kifejezetten az egyikre szavaz, úgyhogy lehet, hogy az lesz a befutó. 

És azért szeptember, mert 16-án elpályázunk nyaralni két hétre. Alig várom.  

Kelünk, fekszünk szombat

Nagyon álmosító ez a nap.

Még Mórci is csak fekszik, hol itt, hol ott. 

Levittem délben (is) szükségleteket intézni, és épp zuhogott, úgyhogy egy darabig csak állt az eresz alatt, és ki sem akart menni, annyira nem volt kedve összevizezni a bundáját. Úrigyerek ez, még a lábmosást is szereti, nyújtaj a lábait egyenként, hogy dörgöljem szárazra az illatos törölközőjével. 

Nálam ugyanez, meg Charlienál is.

Aludtunk egyet a reggeli szeánsz után (Mór séta, etetés, mi reggelink, kávézás), meg ebéd után is. 

Kismacsó elment edzeni, de ő is aludt előtte egy csomót. Szerintem én is belekezdek valami itthoni tornába mindjárt, mert ég a pofámról a bőr ennyi lustaságtól.

Annyi hasznos tevékenység azért volt, hogy bevásároltunk a holnapi szülinapozáshoz.

Belami hétfőn lesz 26 éves, de holnap tudjuk megtartani. Csinálok egy Dahlt (indiai vöröslencse-leves), meg még steak burgonyát csirke gyrosszal, salátával. A szülinapi torta málnás joghurt lesz.

Majd dekorálok is egy kicsit, hogy meglegyen a hangulat. Kb. 13-14 óra között érkezik majd Belami és Iluska, mert nekik ma Szegeden van programjuk. Nagyon várom már, hogy együtt legyünk megint.  

Májusi eső aranyat ér?

Nagyon-nagyon nem az én napom ez.

Mióta Mór beköltözött, amúgy is nagyon érzékeny vagyok, sokszor elsírom magam. Szerintem az van, hogy én nagyon nehezen engedek magamhoz igazán közel bárkit, és megvisel, ha le kell bontani a falaimat.
Félre értés ne essék! Ez nem azt jelenti, hogy nem tudok barátkozni, meg kedves lenni és szeretni random, de úgy lenni valakivel, hogy fontosabb saját magamnál, na, az kevés van.
Valamikor azt gondoltam, hogy egy állattal ez másképp működik, de saját kutyám még soha nem volt, így könnyelmű kijelentés volt ez.
Szóval rendkívül belopta magát a szívembe, és ezt fel kell dolgozni, a helyére kell pakolni az idegrendszeremben, vagy mitomén'. Amúgy kíváncsi lennék, hogy másnál hogy megy ez.
Én mindkét gyereknél sokat sírtam az elején, és nem volt rosszkedvem, csak szorongtam inkább, de ez tök elfogadott a hormonok miatt. 
Aztán Charlienál is ez volt, és azt már nem tudtam a hormonokra fogni.
Nekem ez így megy, valószínűleg valamilyen rossz berögződés, vagy nem tudom. Mindenesetre engem a szeretet más iránt megvisel az elején. Másfajta sírás ez, mint ami a szomorúság miatt van, ez gyorsan abbamarad, és olyan megtisztító, nem marad keserűség utána. Mondanám, hogy nem is olyan rossz ez a megtisztító sírás, de alapvetően nem szeretek sírni, szóval szeretnék már ezen a lelki átrendeződésen túl lenni.

De most az időjárás ráerősít erre az egészre, szóval ezért nem az én napom ez.
Fázok, a szél az agyamra megy, nincs kedvem dolgozni sem. Remélem holnapra elmúlik.

Még mindig kitart a jókedvem, meg az egészségem is,

pedig a héten két napból, kétszer áztam bőrig.
Az a meglátásom, ha én arra adom a fejemet, hogy tömegközlekedve megyek látogatni valahová, akkor egyből esni kezd.
Tegnap csak lazán esett, az esernyőm is bírta, bár hazafelé már voltak bajok.
A buszon ment a köhögés, prüszkölés, egy srác meg olyan büdös volt, mintha kakiban fürdött volna meg, komolyan megbántam, hogy nem máshogy szerveztem le ezt a rövid utat. A sálat a szememig húztam, annak legalább öblítő illata volt/van.
Aztán rohadtul rákezdett az eső, úgyhogy nem tiltakoztam, mikor Charlie mondta, hogy kijön elém, és hazarepít a focija előtt.
Otthon aztán alapos kézmosás után forró, mézes, citromos teát ittam. Amúgy meg vagyok róla győződve, hogy mi azért nem szoktunk megfázni, mert télen minden áldott nap nyomjuk a forró teát, naponta többször is.

Ma meg...
Reggel nagy vidáman megreggeliztem, csináltam róla kreatív (muhaha) videókat a sztorimba, aztán elindultam az irodába ügyeleti napra. Láttam én, hogy világvége közelít, de bíztam az esernyőmben, meg abban, hogy közel van a munkahelyem.
Hát ja. Az esernyőm kuka, és úgy eláztam, hogy Charlie hozott utánam száraz ruhát, mert a nadrágom vállalhatatlanul vizes lett. És még a jég is elvert.
Mondanám, hogy ennyit a mai napról, de inkább nevetgélek a "szerencsémen", mert végül is itt ülök a jó meleg irodában, száraz a nadrágom és a zoknim is, szóval no para. Csak a türelmem ne hagyjon el! 😂

Derűre ború (szó szerint is)

A hétvégi eufórikus hangulat után hétfőn megjött, de a rosszabbik fajtából.

Nekem mindig a második nap a legrosszabb, és ez tegnap pont egybeesett egy egész napos körúttal, mit ne mondjak, nem voltam túl boldog. 

A reggeli zabkásámat majdnem kihánytam, annyira émelyegtem, délután mertem enni egy kicsit, de még rosszabb lett. Teletömtem magam gyógyszerrel, így próbáltam túlélni. 

Este Charlie csinált egy jó kis lélekmelegítő, fűszeres levest, az nagyon kellett már, de még így se ettem meg a kiszabott kalóriát. Kezdtem arra gyanakodni, hogy valami betegséget is összeszedtem, mert ennyire nem szokott leamortizálni egy új ciklus. (Pedig direkt el se mentem oda látogatni, ahol tüszős mandulagyulladásos gyerekek voltak.)

De nem.

Ma reggelre már jól is lettem, megyek edzeni is. 

Ja, és azt hiszem megtaláltam a bölcsek kövét magamhoz.

Kb. egy hete eszek úgy, ahogyan a múltkori posztban írtam, és végre nem tíz, meg húsz deka a heti fogyás, hanem egy kiló!! Nyilván ez meg majdnem sok is egy hétre, de én azért örülök ennek.

Annak meg különösen, hogy ezzel megszűnt az esti farkaséhségem, mert az nagyon kétségbe ejtett. Nem szeretem, ha nem értem a testem működését, és nem tudom uralni magam. 

Beszélgettem hétvégén erről Belamival, aki megerősített orvosilag is egy csomó mindenben, meg adott tippeket a szénhidrátok elosztásával kapcsolatosan. Mindig elmondja, hogy ő egészséges emberekre szabva mondja a nagy okosságokat, speciális esetek speciális diétát követelnek, és ő ebben nem profi, nem ez az iránya. Megnyugtattam, hogy én nagyon szeretem önmagamat, szóval nagyon figyelek minden rezdülésemre, és nem csinálok olyat, ami nekem szenvedés, vagy rossz. Csak okosan!

Ma megint ez a fos, esős idő.

Ilyenkor nem szeretek bicajozni, úgyhogy ma minden dupla, meg tripla időt igényel. Na mindegy, legalább lesz sok mozgás az edzésen felül is. 

Hajrá akkor!  

Gyorsjelentés 2

Kemény volt az elmúlt két nap.
Először is, nagyon nem volt jó korán kelni, és dolgozni menni úgy, hogy hétvége van, Charlie itthon, én meg nem.
Tegnap az eső is úgy zuhogott, hogy gumicsizmát vettem, meg a hatalmas átmérőjű esernyőnket, hogy ne ázzak bőrig. Sötét is volt, úgyhogy egy bizonyos ponton túl már kalandosnak tartottam az egészet, amolyan megugrani való lécnek. (Amúgy meg tökre élveztem a pocsolyákba gázolni gumicsizmával, valami kéjes öröm töltött el, hogy nyugodtan csinálhatom, nem lesz vizes a zoknim.)

Az összes gyerek bent volt az otthonban, ami feltételez némi kaotikusságot. Mindezt tizenkét órában.
Vasárnap még ki tudtam hajtani őket a szabadba, hogy leugrálják az energiájukat, de tegnap már beszorultunk a házba a folyamatos esőzés miatt, úgyhogy délután Charlie felmentő seregként érkezett, hogy önkéntes segítőként beszálljon a munkámba.

Istenem, de szeretem ezt a pasit!
Kártyázott a fiúkkal, meg kockázott, én meg le tudtam választani Szilvikét (a pszichiátriai beteg kislányt) a többiről, így viszonylag csönd is volt, de legalább nyugalom, és mindenki jól érezte magát.
Én szókirakóztam Szilvivel a nappaliban, a fiúk nagyobb része az ebédlőasztalnál játszott Charlieval, néhányan meg a szobájukban élvezték a nyugit, zenét hallgattak, és örültek, hogy nem visít valamelyik kisebb.
Néha összemosolyogtunk Charlieval, és olyan boldog voltam, hogy ott van.
Ő mindig érzi, hogy mikor vagyok nagyon elanyátlanodva, és én hétfőn már nagyon fáradt voltam a vasárnap után, plusz a fejem is fájt az eső miatt, szóval kérés nélkül is jött, és átlendített a tegnapi napon. Ilyenkor mindig rájövök, hogy mennyi tanulnivalóm van még tőle. Például, hogy én is vegyem az ő jelzéseit, ne csak ő az enyémeket, ilyenek.

Most pedig itthon, gyújtottam mécsest, meg szegfűszeges illóolajat párologtatok.
Még jó meleg köntösben iszom a kávémat, de fölserkenek lassan, mert hajat szeretnék mosni, meg összerántani a lakást, mert az megint látszik, hogy két napig nem voltam itthon, csak aludni. 😉
Terveim még nincsenek, majd menet közben alakul.
Jövök még.