Esőesőeső

Fúú, sírok ettől a gyászos, sáros, esős időtől. 

Nyilván, hétfőn és kedden is menőkés napom volt, pedig legszívesebben az orromat sem dugtam volna ki a lakásból. Mondjuk a hangulatom is pont passzolt az időjáráshoz, úgyhogy annyira mégsem volt baj, hogy menni kell, mert Charlieval így csak egyszer vesztünk össze nagyon.

Tegnap este meg jöttek Belamiék, úgyhogy a mai napot lazábbra vettem, de meg is érdemlem, mert kedden nem nyolc órát dolgoztam, hanem sokkal többet.

Kell is ez most a hét közepén, mert a munkában csak nem lazul a szorítás, tiszta stressz az egész, csak épp tudatosan le szoktam tenni. Azért gondolom, hogy sikerül, mert irtó jókat alszok éjjel, van olyan, hogy végigalszom az éjszakát teljesen, pedig gyermekkorom óta ki szoktam menni mosdóba három körül. 

Most meg csinálok valami ebédet, és próbálok jobb hangulatba keveredni.