2020. január 13., hétfő

A vasárnap

Azt hiszem, hogy a hétvégén sokat pihentem, de nem eleget. 😂

Vasárnap amúgy is pihenő nap volt a szombati edzős után, úgyhogy elmentünk Charlie anyukájához. Ott is aludtam egyet ebéd után. 
Aztán vettünk égőt a konyhába, mert szombaton este egyszerűen kimúlt. Meg elmentünk a cukrászdába sütizni. Ez nem annyira kellett volna, de néha belefér.
Utána csak rábeszéltem magam a hajfestésre, mert végiggondoltam, hogy később sem lesz több időm rá. Szóval főztem egy alaplevet kávéból, teából és szegfűszegből, ebbe kevertem be a hennát. 
Charlie felkente, jól körbetekertük folpackkal, és... elment a víz. Kicsit ideges lettem, hogy vasárnap este hogyan fogom én a fejemről lemosni a hennát, de szerencsére csak egy órát vett igénybe a víztelenség, úgyhogy időben le tudtam mosni a festéket a hajamról (mondjuk a henna bármeddig maradhat, nincs gond vele, de azért nem szerettem volna úgy aludni).

Közben csináltam ebédet másnapra.
Maradék karfiolom volt még otthon, ami nem kellett a csicseriborsós raguba. Addig túrtam a netet recept után, hogy ezt választottam, meg ehhez volt minden otthon. Sima jázmin rizst főztem hozzá, és még vasaltam is befolpackozott fejjel. Közben még arra is volt időm, hogy összeszólalkozzak Charlieval. Mindegy micsodán, a lényeg a látvány lehetett: amint olaszosan ordibálok, hadonászok a vasalóval, a fejemen egy zuhanysapkával (az is van a folpack tetején, jó kis dunszt). Kész kabaré nálunk az élet néha. 😊

2 megjegyzés: