Maradjunk annyiban, hogy a szülihét kiszámíthatatlanul szívatós volt!

Ugyanis, abban a pillanatban, mikor hátradőlve élvezni kezdtem volna a nyugit, megint beütött valami.

A szülinapom (egy hete) eléggé olyan volt, ahogyan a hét kezdődött, borús, nyűgös. Aztán Charlie hozott egy pici körtés-karamellás sajttortát, úgyhogy arra jutottam, hogy én süteményt fogok ebédelni. Így is tettem, közben azért a hűtőt is kipucoltam.

Csütörtökön talán takarítottam, de ekkor már átirányítottam a telefonomat, mert folyton csörgött, és untam már mondogatni, hogy szabadságon vagyok, mert úgyis mindenki rögtön akart valamit, én meg úgy éreztem, hogy nem akarok munkával foglalkozni, "inkább tisztára nyalom a retyót".

Pénteken Anyuékkal elmentünk ruhát vadászni az esküvőre, és Anyu mondta, hogy válasszak bármit nyugodtan, az lesz az ajándékuk a szülinapomra. Tényleg rengeteg ruhát felpróbáltam, és volt egy, amit majdnem nem is, mert mindenki odáig volt egy hercegnős tüllért, én meg csak nem voltam képes próba nélkül visszatenni, szóval belebújtam, megláttam magam a tükörben, és azt éreztem, hogy "ez az, ezt kerestem". Nemcsak azért, mert mennyeien kényelmes volt a sok szúrós tüll után, hanem mert minden egyéb kívánalmamnak megfelelt. Szerettem volna, ha a templom miatt nem fedetlen a vállam és a hátam, ugyanakkor mégis szuper nőies és rafinált legyen. Ugyan nem almazöld (Anyunak lett az), de valami csodaszép kék, és csillog is az anyag. Jaj, nagyon-nagyon tetszik! 

Szombatra az volt a terv, hogy hennával hajat festek, meg kilakkozom a körmömet a vasárnapi bulimra.

Úgy délelőtt 10 óra volt, és épp fekete teát vettem a boltban a hennázáshoz, mikor a helyettesem hívott. Elmondta, hogy irgalmatlan nagy fostenger kerekedett négy gyerekem ügyében, és ő nem szeretne hülyeséget csinálni, legalább a véleményemet mondjam el, mert nem ismeri a gyerekeimet. Persze bántalmazási ügy, csak gyerekek érintettek, amitől most mindenki úgy fél, mint ördög a szentelt víztől. Nyilván nem véletlenül. Persze (ebben is) átestünk a ló túloldalára, mert most az megy, hogy senki semmiért felelősséget nem akar vállalni, csak gyorsan arrébb pattintani a gyereket, oszjóvanazúgy!'. Nyilván jobbnak láttam visszavenni a telefont, és visszaállni a munkába szombaton délben, mert nem akartam, hogy a szolgáltató lenyomja a torkán a helyettesemnek, amit ő kigondolt, én meg fogjam a fejemet majd kedden (akkor dolgoztam volna legközelebb). Szóval utaztam, meghallgattam a négy gyereket két gondozási helyen, és egyezkedtem a szolgáltatóval, mert nem igazán egyeztünk minden pontban (kit kell elvinni máshová például). Végül a feletteseinket bevonva, a bántalmazási protokollt centire betartva született egy megoldás, amit a szolgálatató és én is el tudtunk fogadni, és a gyerekek hosszútávú érdekeit sem sértette a dolog. Megmondom őszintén, keményen kellett sorozni az érvekkel a szolgáltatót, mert úgy szét akarták (szerintem indokolatlanul) dobálni a gyerekeket, hogy én ahhoz nem tudtam volna a nevemet adni. Mivel viszont azonnali gh váltás az én nevem alatt fut, muszáj volt meghallgatniuk az érveimet. Ilyenkor nagyon jól jön, hogy kibeb.szottul tudom a törvényt, meg a protokollt, és nem vagyok már mai csirke a szakmában sem. 

Délután?, este? fél hétkor keveredtem haza, megmostam a hajamat, kicsit reszelgettem a körmeimet, aztán bedőltem az ágyba, a hennázás és a lakkozás elmaradt.

Vasárnap meg a bulim volt.

Charlie kiszervezte végül oda az egészet, ahol tavaly Belami meglepetés bulija volt. Rendelt sültes tálakat, Belamival feldíszítették a termet, Anyu hozta a salátákat és a tortát. Üdítőket már előző nap kivitte Charlie. 

Végül huszan voltunk, csak a család. Én nagyon rossz vagyok abban, hogy engem ünnepeljenek, de nem volt gáz, valahogy megoszlott a figyelem.

Megint a kis bőr rövidnacimat vettem fel (olyan vékonynak tűnik a lábam benne) Belmi egyik öltönymellényével (a selejtezéskor bukkantam rá a szekrényben). Először megmutattam Charlienak, hogy ez így vállalható e, mert néha nagyon nagy hülyeségeket tudok kitalálni kiöltözés címén, de azt mondta, hogy nagyon menő a szett. És biztosan az is volt, mert Kismacsó, ahogy meglátott azt mondta: -Nagyon jól nézel ki anyám! Egyáltalán nem tűnsz ötvennek. A lakkod pedig menő. (A pedikűröm már régebbről megvolt szerencsére a babakék lakkal.)

Szóval megnyugodtam, hogy eléggé sikerült összekapnom magamat a szombathoz képest.

Charlietól már megkaptam az ajándékomat júniusban, de ez a buli egy újabb drága ajándék volt, ráadásul neki jó kimerítő is.

A fiúk összefogtak a párjukkal, és ezt kaptam tőlük. (Amúgy Ági ötlete volt, megkérdeztem.)

Szóval táskát fogok "varrni" magamnak. Szerintem varrni ők fognak, ha rajtam múlik, én csak a színeket fogom összeválogatni, aztán a nasival foglalkozok majd. (haha!) Annyi a baj, hogy többféle típus van táskában, és úgy kell időpontot foglalni a workshopra, és nekem nagyjából mind tetszik. Nem lesz könnyű kitalálnom, hogy melyik legyen végül. Kedvencem a trapéz táska, meg a hexagon hátizsákként, de Ági szerint az övtáska is szuper, úgyhogy végképp elbizonytalanodtam. Az én kuponom a drágább fajta, szóval az övtáskához túl sok, de majd kitalálom, jövő év májusáig használhatom. Majd megmutatom annak idején, hogy mit "alkottam" magamnak.

Minden jó, ha a vége jó.

Összességében úgy érzem, hogy mégiscsak jó volt a szülihetem, még akkor is, ha szívatós. 

Én most örülök magamnak

Reggel a mosdás és öltözés után fújtam egy kis parfümöt magamra, meg a szabadidőruhámra, mert ugyan itthon nem szoktam, de már nagyon hiányzott, hogy érezzek valami finom illatot magam körül a sok vegyszer után.

Igazából elég jól beosztottam az időmet és az energiámat az elmúlt három napban, mert ma még egy szoba van hátra, utána befejztem a takarítást. 

Persze, lenne még mit csinálni -pl. selejtezés mégsem volt- de most jelentősen nőtt a komfortérzetem. Kint van a szerény karácsonyi dekorációnk (nem visszük túlzásba), és ettől olyan jó lett a kedvem is. 

Múlt szombaton kihúztuk mindannyian, hogy kit fogunk megajándékozni.

Úgy emlékszem, hogy tavaly vagy előtte vezettük ezt be, mármint, hogy mindenki egy embert ajándékoz meg a családban. Ez azért tetszik a fiúknak, mert csak egy ember meglepetésén kell gondolkozni szűk családon belül, és így nincsenek buta, utolsó percben összekapkodott tusfürdők, hasonlók. 

Van egy chates családi csoportunk, ott mindenki ír sok ötletet, hogy minek örülne igazán, és így lehet támpontot kapni, hogy merre induljon el az ember. Ezzel még marad a meglepetés ereje, hogy mi lesz és kitől, mégsem kapunk valami olyasmit, amire semmi szükségünk, vagy nem vágyunk rá. Én nem mondom, hogy mindenkinek ez a legjobb megoldás, de nálunk nagyon bevált. Így a fókusz magán a karácsonyon van, a hagyományainkon, amikben nincs semmi különös, mégis olyan megnyugtató tud lenne. Belami mondta tavaly, hogy annyira szereti a mi kis hagyományainkat, hogy el sem tudja képzelni, hogy egyszer majd ezen változtatni kell. Mondtam neki, hogy ez is apránként alakult ki, majd szép lassan változtatja a saját képére, mikor már saját családja lesz. (Tavaly elég közel volt már hozzá, idén karácsonyra visszalépett a start mezőre.)

Annyi idegesítő külső körülmény van most a világban, teljesen tudatosan nem engedem, hogy elvigyen.

Pedig ma is. Kaptam egy utalást a munkahelyemtől, gyanítom ez a karácsonyi ajándék, de inkább egy vicc. Szerintem jobban tették volna, ha hagyták volna az egészet a p.csába, mert ez inkább szánalmas, mint jó. Hagyjuk is! (Az már hab a tortán, hogy Charlie is megkapta időarányosan, ami azt jelenti, hogy szerintem többe került az utalás esetében.) 

Én most örülök magamnak.

Mindenki jól van, semmi megoldhatatlan probléma vagy körülmény, és az agyam is kisimult, ráállt az adventre. (Megcsináltam a máglyarakást, nagyon finom lett.)

Szabadnapos

Ma nem dolgozok, jó sokáig aludtam. Sajnos fejfájással ébredtem, éreztem, ahogy megemeltem a fejemet felkeléskor. Szerencsére a reggeli kávétól sokkal jobb minden.

Szülinapomra kaptam még egy kávédarálót, mert egy ideje már ácsingózok azért, hogy a reggeli kávémat frissen őrölt kávéból igyam.
A kávékat meg Kismacsótól kaptam, ma reggel a legerősebbet választottam. 😉

Közben jött egy új ruha Pirinek, mert Charlienak megjegyeztem, hogy jó lenne egy piros is. Mutatom:

Úgy tervezem, hogy ma elmegyek úszni is egyet, próbálom valahogy visszacsempészni a mozgást a mindennapokba, mert nem lesz így jó vége.
Szerintem a következő lépés megint az itthon tornázgatás lesz videóra, mert le tudom hűteni a szobát (tehát nem pusztulok el a melegtől mozgás közben, és nem fulladok bele saját izzadtságomba), és plusz új ingerek sem érnek, mert most azt nem kívánom.

Amúgy gondolkoztam rajta, és arra jutottam, hogy az a legfőbb bajom, hogy sok az új inger, és ettől instabil és szorongó vagyok. Dolgozhatok én bármennyit magamon, az alaptulajdonságaim nem fognak változni. Például a kissé autisztikus hozzáállásom a dolgokhoz. Ez van, ebből kell kihozni a legtöbbet.
Mérhetetlenül irigylem például Belamit, aki bárhol azonnal feltalálja magát, és kezébe veszi az irányítást.
Most is. Kiment Oroszországba, összekerült huszonvalahány fiatallal a világ minden tájáról, és már mindenkivel a legnagyobb haverságban létezik. A szobájában alig van, egyfolytában kirándul, és ha kidől mellőle mindenki, akkor megy egyedül. No problem. Ő ilyen.
Én meg egy hasonló helyzetben ki se mozdulnék napokig a szobámból, csak, ha végképp muszáj lenne, nemhogy úton legyek egyfolytában. Bele is halnék annyi új ingerbe.

Szóval most próbálok sokat itthon lenni, mikor nem kell dolgoznom, és csak olyasmit csinálni, amihez valóban kedvet érzek.
Remélhetőleg pár hét múlva már lesz annyi kapaszkodóm az új munkában, hogy szabadulnak fel vegyértékeim egyéb dolgokhoz. Addig meg túl kell élni. Ez van.

Tizenhét

éves lett Kismacsó. 💃💖

Aki hetente hatszor edz, az húsból kéri a tortáját, úgyhogy ez idén sem volt másképp:

Csirkemell, szalonnák, sajtok alkotják a művet.

Hangfalat kapott ajándékba.
Csavartunk egyet a történeten, mert eldugtuk a hangfalakat, és levelet kapott, az alapján kutatta fel az ajándékát.

Kicsi (óriás) Kincsem! Isten éltessen sokáig egészségben, jólétben, és teljesüljön minden vágyad!

Karácsony 2016

Mi pénteken vesztünk össze Charlieval, ami nálunk karácsonykor menetrendszerű, így most örültem, hogy hamarabb túlestünk rajta.
Ahh, csak a szokásos: ki mit nem csinált, csinált az ünneppel kapcsolatosan (ajándékvásárlás pölö'), csak az a baj, hogy nekem nagyon elgurult a gyógyszerem, és mondtam olyanokat, amiket nagyon nem kellene: "Ha ennyire sz.r minden, amit csinálok, akkor váljunk el!", és hasonló finomságok, nagyon olaszos vérmérsékletem van, be is rekedtem, annyit ordibáltam Charlieval.
Összességében azért dühödtem be ennyire, mert nagyon igazságtalannak éreztem Charlie kirohanását, és megvadultam. Szerencsére a gyerekek nem voltak itthon a szereplésemen, még jó.
Ettől aztán mindketten észhez tértünk, és a lehető legolajozottabban csináltuk végig az elmúlt két napot, egy hangos szó nem esett közöttünk, azt hiszem nagyon rendben volt a karácsonyunk az idén.

Szombaton mi már reggel elkezdtük a saját kis négyes ünneplésünket: Charlie csinálta a főételt (én pénteken megsütöttem a sütiket, megcsináltam a levest), mi a fiúkkal díszítettük a fát.
Aztán kései ebéd, ajándékozás.

Hopp, hopp, ajándékaim!
Kaptam egy Bialetti kávéfőzőt Charlietól:

A fiúktól ezt a csodálatos mamuszt:

És még parfümöt vett nekem Charlie, a karkötőt meg ma kaptam sógornőméktől:

Este mentünk Anyuékhoz a szokásos közös ünneplésre, szépen kiöltözve, én még sminkeltem is.

Ma keresztlányéknál voltunk, ott volt anyósom is, így Charlie családjával is megünnepeltük a karácsonyt.

Holnap a fiúk mennek az apjukhoz, nekünk meg elkezdődik a valódi pihenés, ennek örömére le is töltettem Charlieval öt filmet, amiket az előbb választottam ki trailerek alapján.
Hjaj, ezek ám a kellemes elfoglaltságok! Annyira, de annyira lelassítanám most az időt.

Pöttyös tányérok

Elengedtem, megkaptam. ;-)
Az úgy volt, hogy júniusban, mikor elbúcsúztam az előző munkahelyemen, egy helyi fazekas munkáiból kértem ajándékot (megkérdeztek).
Mondtam, hogy tányérokat szeretnék, lehetőleg pöttyöset, esetleg kávés készletet, azt is pöttyöset.
Úgy alakult, hogy az idő rövidsége miatt becsomagoltak nekem valamit a fazekastól, de megbeszélték vele, hogy kicseréli nekem olyanra, amit én választok.
Így történt, hogy gyakorlatilag ki sem csomagoltam az ajándékomat, hanem egyből egyeztettem a hölggyel a kívánságomat.

Aztán telt-múlt az idő, júniusból július lett, aztán augusztus, majd a szeptember is eltelt, a fazekas hölgy meg eltűnt, mint szürke szamár a ködben.
Az eredeti ajándék a szekrény tetején porosodott a dobozban, én meg már nem telefonáltam, mert csúnyát mondtam volna, inkább nem szóltam hát semmit.
Charlie viccesen megjegyezte, hogy nem baj, majd továbbajándékozzuk, mert amúgy meg más pont örülhet egy tejes kancsónak hat pohárral.
Hm. Elengedtem a dolgot, egyszerűen nem érdekelt már.

Aztán tegnap jött egy üzenet messengeren.
Hogy készen vannak a tányérok már rég, csak elfeledkezett róla.
Hm. Végül is...

Így történt, hogy ma megkaptam a valódi ajándékomat, aminek valóban örülök.
Mert én ezeket a tányérokat használni fogom, és imádok majd enni belőle. És mert én találtam ki ilyennek, nekem készült.
Hát nem gyönyörűségesek? :-)

Karácsony 2015

Szerdán nagyon jó volt sütögetni, végre-végre az áhított nyugalom.
Mondjuk Charlie kinyírt már azzal, hogy nem tud nekem semmi jót kitalálni ajándékként, segítsek. És tényleg nem tudtam neki mit mondani, mert mindenem megvan, semmire nem vágyok, illetve igen, de azok inkább új célok, amit együtt kell megvalósítanunk.

Aztán csütörtökön fát díszítettünk,

Charlie megcsinálta a fő ételt, ami nagyszerűen sikerült megint. Nagyon húsos, nagyon sonkás, nagyon tejszínes, nagyon tejfölös, nagyon sajtos, nagyon-nagyon finom.

Aztán volt ajándékozás, ahogyan szokott. Mindenki ajándékáról nem készült fotó, de egy-kettőről igen.
Belami új doboza az óráinak:

Én meg végül ezt kaptam, hogy jó kis habosak legyenek a kávéim.

Star wars-os pólót, meg pénztárcát ajándékoztam Charlienak, Kismacsó meg illetlenül ugyan, de pénzt kapott. Praktikus, mert ruhában SOHA nem találom el az ízlését, és azt szeretne, szóval így biztos megfelelő lesz, mert ő veszi meg.

A fiúktól kaptam egy ilyet (Kismacsó választotta, szóval: azta'!!):

Hát nem édes?

Aztán este átrohantunk Anyuékhoz, ahol jó sokan összegyűltünk végül, és megint enni kellett, pedig egy csöppet sem voltam már éhes.

Na szóval.
Nagyon-nagyon boldogságos és nyugodalmas Karácsonyt kívánok mindenkinek!

És akkor a végére még egy fotó valamilyen más záridővel a fánkról, Charlie szeret ezzel játszani:

Kismacsó ajándéka

Holnap lesz 15 éves, meg el is ballagott, úgyhogy kifizettünk neki egy horvátországi nyaralást.
Két haver, az egyik apukája, meg ő. Tegnap estére értek oda, és így kezdtek:

Így nem lesz itthon holnap, de szerintem ő nem bánja. ;-) Én sem bánnám a helyében. :-)

A GYŰRŰ

Addig nem akartam elmesélni, míg nem biztos, mert nem szerettem volna úgy járni, mint az ionos fésűvel, amit nőnapra kaptam, de egy percig sem működött, és még tegnap utalták vissza az árát a férjemnek.

Hétfőn, mikor mentem a bónuszos kozmetikára (jaj, nagyon gyenge volt, mert fogalma nem volt a kislánynak a masszírozásról, de nagyon kedves, meg aranyos, és jó illatúak voltak a krémek, kárt nem tett bennem végül is ;-) ), akkor egy zálogház mellett vezetett az utam. Megtorpantam a kirakata előtt, mert megláttam A GYŰRŰT.
A GYŰRŰ pont olyan, amit megálmodtam magamnak. Ezüst foglaltban, ovális holdkő. Na, ezen tulajdonságok külön-külön is levesznek a lábamról, nemhogy így egyben. Imádom az ezüstöt, az ovális formától elolvadok (minden tetszik, ami ovális), és a borostyán mániám után most holdkő mánia van.
Megnéztem az árát, és máris bevillant, hogy nekem inkább ez kell a hülye ionos fésű helyett.

Aznap este előadtam a férjemnek ezt az egészet, de szörnyen nyűgös volt az edzés után, úgy láttam, hogy el sem jutott a tudatáig, amit mondtam. Ráadásul utána vettem elő Kismacsót az ellenőrző miatt, úgyhogy én sem értem rá újabb köröket futni az ügyben.

Aztán kedden délután egyszerre csak csörgött a telefonom, a férjem volt az. -Megyek érted az állomásra, mert menni kell a gyűrűért, nehogy elvigye valaki.
Szétolvadtam, mint a hó a napon. Hát mégis figyelt rám hétfőn. :-)
Később mondta, hogy a pénzvisszautalásról értesítő sms-ről jutott eszébe A GYŰRŰ.

Otthon aztán 10 percig folyó víz alatt tisztítottam a követ, majd sóban ürítettem, hogy az előző tulaj energiája, rezgése, meg ilyenek eltűnjenek belőle. Sajnos tölteni majd csak teliholdkor tudom, de nem baj, addig is szokjuk egymást.
Hogy ez hülyeség? Lehet, de én biztosra akarok menni. Ez az én GYŰRŰM.