Csak a szokásos hajtás ment a fonyódi nyaralás előtt.
Aztán úgy alakult, hogy szombaton este indultunk útnak, úgyhogy éjfél környékén még az úton voltunk a viharban, valami gyönyörű volt a félelmetességével együtt.
Így történt, hogy a vasárnap teljes napként indult itt.
Valahogy azt hittem, hogy észrevétlenül rándultam át a pihenős zónába, még az sem tűnt fel, hogy vasárnap este, meg hétfő este is futottam, szóval csöppet sem lazultam még le, valahogy hajtott a teljesítménykényszer.
Aztán tegnap..
Megbotlottam a szobában egy lelógó plédben, majdnem kitörtem a bokámat. Nem ám a futás közben, hanem így. Nevetséges.
Plusz kijött a számon a herpesz, és egész nap b.szott rossz kedvem volt, teljesen szét voltam csúszva, szerencsére itt volt épp (hétfő délutántól, szerda délutánig) Ági és Belami, így moderáltam magam.
Ma kezd kicsit jobb lenni.
Délelőtt Mórt a fiatalokra hagytuk, és lementünk piacozni Charlieval, utána feljöttünk a házhoz (kilátó lábánál lakunk ilyenkor), és mindannyian beültünk egy kávézóba, utána meg egy étterembe. Nagyon jót beszélgettem Ágival, ráláttunk a Balatonra mindkét helyről, fújt a fejet letépő szél, de így is gyönyörű nekem a víz.
Közben Belamiék elmentek, holnap már dolgoznak, mi meg maradtunk Charlieval és Mórral hármasban.
Van még majdnem négy napunk, remélem kezdek végre töltődni is, mert eddig nem igazán sikerült. Nekem legalábbis.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése