Olyan nyögvenyelős most minden (bennem van a "hiba")

Az elmúlt hét arról szólt, hogy lehetőleg minél kevesebbet legyünk úton.

Igazából azóta sem lett jobb az időjárás, de a héten már indult az intézményi autó, szóval holnap és pénteken mehetek én is. Nem igazán van kedvem, de egy szavam sem lehet, mert decemberben alig volt munkanapom, úgyhogy munkahelyi utazás se nagyon, a január meg lightosan indult.

Simán el tudtam magam foglalni mindenféle adminisztrációval és társaival, szóval a munkaidőt ki tudtam tölteni. Ilyenkor is látszik, hogy csak az ilyen, asztalnál ülős munka kitesz napi nyolc órát, és akkor még ott vannak a látogatások, ügyintézések, szóval mi nem heti negyven órát dolgozunk, bár a bérünket ennyiért kapjuk. (Faxom.)

A táska projektet még továbbra sem tudom (forma), de terveim vannak mindkettőre.

Egy kedves barátnőm hívta fel a figyelmemet, hogy a mesterséges intelligenciát is hívhatnám segítségül, és valóban, onnantól a határ a csillagos ég volt. Egyszerűen (számomra) fantasztikus táskákat alkottunk mindkettő formából, úgyhogy már csak azt kell kitalálnom, hogy maradok a téglalapnál február 14-én, vagy foglalok másik időpontot hexagon formára. A színházra elmennek Belamiék, ha maradok az időpontomnál, szóval tényleg csak a szívem vágyára kell ráéreznem. A téglalap mellett szól, hogy egy mappa is elfér benne, és a mélysége is több, mint a hexagoné. A hexagon viszont nagyon különleges. 

Tegnap becsatoltam két-két tervet mindkét formára, és megmutattam a gyerekeknek, meg a barátnőknek. Kicsivel több a szavazat a hagyományos (téglalap) hátizsákra. 

Tevezés közben rájöttem, hogy valami elemi erővel vonzódok a kissé csillogó, kígyóbőr hatású bőrökhöz. A képek alapján használnak is ilyen bőrt, szóval erre a vonalra eléggé ráizgultam. Aztán a domborítás is tetszik saját logóval, azt még meg kell kérdeznem, hogy játszik e, vagy stabilan azok vannak, amiket a képeken láttam. Ennek kapcsán erről a technikáról is olvastam egy csomót, szóval már tanultam újakat. Amúgy nem tartom magam egy nagyon kreatív embernek, de azt általában tudom, hogy mi tetszik. Így, ha vizuálisan látom az eredményt, az nagyon megkönnyíti ezt. 

Az a lényeg, hogy februárban valamikor lesz új táska, amit mindenképpen megmutatok majd. 

Mi van még?

Küzdök a helyes életmóddal, a mértékletességgel. Úgy el tud kurvulni az ember karácsony alatt (tisztelet a kivételnek!). Legtöbb bajom az esti nassolással van, azt nagyon nehezen állom meg. Igyekszem 18-19 óra között vacsorázni, és utána már semmit nem enni. Valamelyik este a Mr. Mercedes című sorit néztem, ahol a gyilkos kedvenc nasija a fahéjas alma volt, és addig-addig eszegette, hogy ki kellett mennem a konyhába, és felvágni egy almát, majd megszórni fahéjjal, mert azt éreztem, ha én ezt nem kóstolhatom meg (így még nem próbáltam), akkor belehalok. Amúgy jó volt, de tényleg.

Torna és/vagy futógépes futás megvan heti háromszor, de most az is olyan nyögvenyelős, alig bírom magam rávenni. Ha el kellene mennem itthonról az edzés miatt, biztosan elmaradna, de így nem lehet kifogásom. 

Na megyek hennázni, mert ma vagyok még itthon, a hétvégét meg nem tudom, szóval túl kell esni ezen is, különben virít az ősz hajtövem, azt meg utálom.  

Kicsit kajás poszt

Heti jók:

• Jó volt kicsit elengedni Charliet horgászni, de alig vártam, hogy megint itthon legyen, és közösen reggelizzünk, menjünk sétálni, filmet nézzünk, stb... 
• A Netflixen nagyon bírtam ezt a sorozatot. Először meg sem akartam nézni, mert egy gyermekjólétis nőről szól, és kikapcsolódásként pont nem akarok ilyesmit, de aztán belenéztem, és nagyon megfogott a humora, meg amúgy is, inkább a nő magánélete a fő téma, a munkája érintőleges. Mondjuk azért másabb arra, úgyhogy az a szál is érdekes volt végül.
• Találtam egy receptet a múltkor valami sült zabkása néven, és azóta kb. minden második nap megcsinálom. Az a lényeg, hogy egy kisebb hőálló edénykében összedarabolok vagy egy banánt, vagy egy almát, attól függ mi van itthon, aztán beleöntök egy deci magtejet, egy tojást, egy kiskanál sütőport, kakaót vagy fahéjat (a gyümölcstől függ), esetleg némi édesítőt, ezt botmixerrel összekeverem, hozzáöntök 50 g zabpelyhet, pirított diót vagy mandulát, összekeverem, aztán bevágom a sütőbe úgy 20 percre 180 fokon, de a tűpróba is működhet. Valami mennyei finom, és ezt lehet még turbózni kis mézzel vagy lekvárral a végén. Azt nem állítom, hogy energiában szegény cucc, de elosztható két adagra, és nagyon jó kis hozzávalókból áll, laktató, többet ér egy cukrászdában vett sütinél vagy csokoládénál. 
• Már szombaton be akartam festeni a hajamat, de leltározott a bolt, ahol a hennát szoktam venni, úgyhogy csak hétfőn tudtam hozzájutni. (Miért is hagyok mindent az utolsó percre?!) Amikor kedden reggel belenéztem a tükörbe, és nem volt lenövés, meg halántéknál ősz szálak, az nagyon feldobott, sokkal, de sokkal ápoltabbnak éreztem magam. 
• Másik nagy kedvencem mostanában a vöröslencsés lepény, gyakran ez a vacsorám. 30 g zabpelyhet, 30 g vöröslencsét és 30 g csicseriborsó lisztet, meg némi sót összeturmixolok, aztán hozzáöntök kb. 1 dl vizet, és újra turmixolok. Palacsintatészta sűrűségűnek kell lennie a végeredménynek, és úgy is kell megsütni, mintha az lenne. Ebből egy nagyobb lepény lesz, és mikor készen van, lehet bele tölteni sajtot, grillezett zöldséget, meg nyerset is, de a lehetőségek száma végtelen, és pont ez a jó benne. Valami szószt is lehet kenni bele, és én csak kettőbe szoktam hajtani, mert könnyen törik. Nagyon finom szerintem, A vöröslencse nagyon jó növényi fehérjeforrás, a zabpehely telít, a csicseriborsóliszt meg nem engedi, hogy leragadjon a lepény, meg élelmi rostokban gazdag, és magas fehérjetartalmú. Egy ilyentől tele leszek teljesen, és sokáig így is marad, lassan szívódik fel, stabilan tartja a vércukromat. Attól függ, hogy mit tölt bele az ember, de 300-400 kalóriánál nem több, ami egy lightos vacsorának pont jó. Érdemes kipróbálni. 

 

Holtpont

Azt hiszem, hogy péntek környékén billentem át a saját holtpontomon.

Addig egyszerűen nem sikerült teljesen jól lennem. Kedden vagy szerdán kijött a herpeszem is, ami egyértelműen szokta jelezni, hogy az immunrendszerem nincs rendben. (Jó ég, mit rettegtem, hogy az esküvőre herpeszem lesz! Szerencsére megvárta a végét, hogy a fene enné meg.)

Szinte biztos vagyok benne, hogy a hormonjaim szórakoznak, mert még mindig nem jött meg, és a súlyom is nő indokolatlanul. Szerintem ez nem igazi súlygyarapodás, csak a visszatartott víz, mert normálisan eszek, és számolom a kalóriákat. Elképzelhető, hogy a változókor miatt már ez sem elegendő, de azért reménykedek, hogy nem marad rajtam, és nem kell szigorítanom sem ennél jobban. 

Szóval pénteken reggel úgy ébredtem, hogy kezdek jobban lenni.

Jelenleg offoltam a vitaminokat és az allergiára sem szedek semmit. Nem mondom, hogy néha nem kap el a tüsszögés és a szemviszketés, de nem rosszabb, mint gyógyszerrel is volt. Azért felírattam és kiváltottam az az orrsprayt, amit Lobelin ajánlott, de még nem vetettem be, hátha átvészelem ezt a hónapot minden nélkül, kicsit telítődtem a gyógyszerektől, egyebektől. Cserébe igyekszem nagyon változatosan enni, még sok-sok vitamint lehet összeszedni a jól megválogatott ételekből, van napfény, és a húsok helyett is van alternatíva, bár azt azért hetente egyszer-kétszer eszek. Én ezt most átmenetileg tervezem, aztán majd visszatérek pár étrend kiegészítőhöz, de úgy éreztem, hogy ez most kell nekem.

Mi van még?

• Hennáztam szerdán.
• Pénteken fodrásznál voltunk, ment a szokásos acélmagnóliás hangulat, jót beszélgettünk, pletykáltunk. 
• Épp csak a végét csapta le a hajamnak, most nem olyan felnyírt és rövid, így aztán alig látszik, hogy fodrásznál jártam, 
• Belamiék még nászúton, nagyon élik. Gyönyörű helyeken járnak (Hawaii), küldik a képeket és a videókat. 
• Kismacsóék közös otthont akarnak venni Lunával, ennek örülök, de vannak szorongásaim ezzel kapcsolatosan. Nyilván saját tapasztalataimból erednek, ezért igyekszem nem átnyomni senkire, csak azt felvetni, ami észszerű. Nem könnyű.
•  Ma is futottam, így meg is lett a heti három edzés, de lehet, hogy holnap még letolok pár kilométert.

Remélem, hogy ez már tényleg a régi kerékvágás, ami jó nekem. 

Hétköznapok

Tipikusan az van most, hogy semmi különös, de történnek azért a dolgok.

• A legutóbbi (hétfői) hajfestésem nagyon jól sikerült, mert hallgattam Alra, és nem kevertem össze az indigót a hennával. Azt írta, hogy a rétegezés jobb eredményt hozhat, úgyhogy először csak hennáztam, és annyira tetszett az élénk vörös szín, hogy nem is mentem rá indigóval. Szerintem az elmúlt pár festésem azért nem volt tökéletes, mert kevertem a kettőt, és a hajtő nagyon fura színű lett. Nem ütött el a többítől, de nem volt az igazi. Most viszont nagyon tetszik.
• Vettem megint Dove önbarnító habot, mert készülök a rövidnadrágra, utálom, ha sápadt a lábam. (A Balatonon az volt, rémesnek találtam.) Érdekes, a képem nem zavar ennyire, pedig elég sápadtka tudok lenni. Szóval rámentem kétszer az egész testre habbal, arcra meg van külön krém, úgyhogy most van egy pici színem. Nem igazán észrevehető, de én látom, és tetszik így. Az igazi napon levakolom magam fényvédővel, meg ing és kalap, így érzem biztonságosnak.
• Vettem egy alkalmi ruhát, amibe belehabarodtam, az esküvőre gondoltam, de mégsem ez lesz. Felvéve már azt éreztem, hogy nem ezt keresem. (Élőben nagyon szép lazac színe van.)

• A munka rengeteg, most épp lenne időm adminisztrációs dolgokra, ehhez képest...
• Kismacsó is volt itthon, mikor hazaértünk a Balatonról, és Anyák Napja alkalmából időt töltött velem hétfőn és kedden. Hozott szép virágot, de a legnagyobb ajándék az ideje volt, ahogyan Belaminál is azzal, hogy velünk voltak a Balatonon.  
• Belami volt egy három napos orvosi konferencián Isztambulban, előtte Ági Athénban ugyancsak ez okból. Én olyan büszke vagyok rájuk, hogy ennyire természetesen jönnek-mennek a világban a munkájuk miatt, meg amúgy is. Szinte már látom magam előtt, hogy pár év múlva Lujza, esetleg a kisfiú (nem tudom mi lesz a neve) ilyenkor nálunk landol, és unokázhatok ezerrel. Ez meg most azért van annyira a fejemben, mert Ágival sokat beszélgettünk a gyerekvállalásról a Balatonon, úgyhogy kicsit elragadott a képzeletem.
• Mióta hazajöttünk, próbálok rendszert vinni a mindennapokba, mert felcsúszott két kiló, és nem nagyon akar lemenni. Rossz néven veszem magamtól, de kitartóan edzek heti háromszor, és számolom a kalóriát. Majdcsak lesz eredménye. 
• Az esti bőrápolási rutinom elég hosszú már, néha azt gondolom, hogy túlzás, amit csinálok a maszkkal, meg az arcjógával, krémekkel. Nem akarok rátekeredni erre, de az a típus vagyok, ha valamiből rutint csinálok, akkor utána nagyon nehezen tudom elengedni, rendesen idegesít, ha kimarad. Pont ezért, amíg Fonyódon voltunk, nem volt nálam a maszk, és az arcjógát sem csináltam, pihentettem mindent. Kibírtam, de alig vártam, hogy itthon visszatérjek a kis dolgaimhoz.

Ezek mennek most nálam. 

 

Blogvember, november 21.

Ma itthonról dolgoztam, de annyit, hogy dél lett, mire egyáltalán belefogtam a hajfestésbe.

Utána is folytattam, jól bebugyolált fejjel. Úgy elment az idő, hogy jóval tovább maradt fent a henna, de semmi gond, nagyon szép színű lett a hajam a végén. 

Azon tűnődtem, hogy vajon egyszer engem is elér a vágy, hogy ne fessek többé, és vállaljam az ősz hajamat? Nem tudom, most nem érzem ezt valószínűnek, mert nekem nem állnak jól a hideg, tompa színek. Elleneben ez a meleg vörös, ez nagyon az én színem.

Kismacsó meg beteg lett.

Tegnap még lenyomta a második élő adást, de ott már láttam lázrózsákat az arcán, utána hazament, és átaludta a napot. Az előbb beszéltem vele, még ma is feküdt, és nincs jól, azt mondja megfázott. Szerintem meg a stressz miatt szabira ment az immunrendszere, és be is kapott valami "fincsi" vírust. Remélem holnapra jobban lesz.

Holnaptól kicsit besűrűsödnek az események.

Kora délutántól összejövünk a csajokkal egy jó kis kávézásra (meg csacsogásra), onnan tervezek indulni a táncra, úgyhogy viszem a cuccomat hozzá.

Szombaton este szülinapra megyünk Charlieval, de még mindig nem érkeztem odáig, hogy felpróbáljam az outfitet, és változtassak a terven, ha kell. Holnap annak is meg kell lennie. 

November 19.

Valamelyik reggel meséltem Charlienak, hogy az egyik blogban a kövérségről volt szó. 

Érkezett mindenféle hozzászólás (nem feltétlen a konkrét témával kapcsolatosak, úgyhogy a szerző ki is borult kicsit), de az egyiken hangosan felnevettem. Azt írta, hogy "Szerintem a fogyáshoz kell valamiféle elmebetegség. A minimum a kényszeresség, OCD vagy hasonló.". Azért mulattam, mert rám ez igaz (talán elmebeteg azért nem vagyok), és erre csak mostanában jöttem rá. Szerintem írtam is, hogy az enyhe kényszerességemet az ügy szolgálatába állítottam. Csak azt sajnálom, hogy erre most jöttem rá, és nem hatodikos koromban, mikor bajlódni kezdtem a súlyommal.

Ma rendkívül hatékony voltam.

Reggel sokáig aludtunk, mert Mór úgy akarta, fél kilenc magasságában én kezdtem el mocorogni, amire végül magához tért.

Utána kényelmesen megreggeliztünk, befutott Ágitól Belami, ledobta a cuccát, és szaunázni ment az egyik barátjával (Ági ügyeletben). Én meg összekaptam magam, és kimentem az ócskapiacra. Nagyon hideg volt, de háromszáz forintért lőttem magamnak egy ruhát, másik háromszázért meg egy aláöltöző pulcsit a futáshoz. Nagyon finom meleg, szerintem használni fogom utazáshoz is. A ruhát majd lefényképezem magamon, mert annyira jó, de vállfán nem mutat olyan jól, mint rajtam. 

Míg én csavarogtam Charlie feltette az ebédet, úgyhogy mikor hazaértem, magamra kaptam a futós cuccomat, meg fogtam a pórázt, és elmentünk Mórral letolni a kis öt kilóméterünket. Végül igazi örömfutás lett belőle, mert az órám lemerült, úgyhogy csak mentünk, szerintem többet is, mint amit előirányoztam magunknak.

Ebéd után megcsináltam a hajfestéshez a henna alaplevét, bekentem a hajamat a megcsinált hajfestékkel, aztán kitöltöttem egy csomó papírt a mellékálláshoz, bár még mindig nem döntöttem az ügyben. 

Belami hazaért, evett, aztán visszautazott Pestre. 

Lemostam a hennát, fürödtem, beszárítottam a hajamat. Még olvasok egy kicsit, aztán alszok, mert holnap kezdődik a hét. Hétfő -ugye- iroda. 

Ez volt, ez lesz

Tegnap ki voltam nyiffanva, mint a negyven fokokban, ma már kicsit jobb, több az energiám.

Pedig ma is nagyon meleg volt, de mintha érezném már a lehülést, turbó üzemmódban voltam. 

Délelőtt biciklivel intéztem egy csomó mindent munkával kapcsolatosan, de mielőtt elindultam, lehúztam Kismacsó szobájában az ágyneműt, mosást indítottam, kitettem szellőzni a paplanokat, párnákat. Mire hazaértem, lejárt a gép. Közben telefonáltam, de csináltam egy jó kávét, és úgy folytattam a beszélgetést, akkor épp egy ügyésszel (munka). 

Délután kiráncigáltam Kismacsónál az ágyakat, felmostam ott is, aztán húztam vissza a friss ágyneműt. Utána foghattam a tornába, hogy mielőtt Mórt leviszem, azzal is kész legyek. Nem volt őszinte a mosolyom, mikor az utolsó sétára mentünk, alig vártam, hogy hazaérjünk.

Még dolgozok egy kicsit, meg fürdök, szerintem mire az olvasót a kezembe veszem az ágyban, nos, el is fogok aludni, megint olvasok vagy öt oldalt. 

Amúgy én most jól vagyok.

Voltam fodrásznál múlt pénteken, kicsit felfrissültek a hajvégeim, mert túl nagy változás nincs a frizurámban. Természetesen most jött rám, hogy rövidebb hajat szeretnék, de leküzdöttem ezt a vágyamat, mert a sapkás időszakra (én már ősszel is hordok többnyire) nem praktikus. Majd jövő tavasszal esetleg.

A mamám mondta egyszer, hogy én fordítva vagyok bekötve, télen akarok rövidebb hajat, nyáron meg épp növesztem. Úgy nézem, ez továbbra sem változott. 

A fodrásznál megint volt társasági élet, azt mindig nagyon szeretem.

Fodrász előtt muszáj volt hennáznom, mert zavart a lenövés, de így nem úszom meg, hogy szeptember végén megint fessem, ugyanis osztálytalálkozóm lesz.

Ez a gimnáziumi, harminc!!! éves. 

Jó ég! 

Ráadásul szállást is kell szereznem, mert -sajnos- Mamához már nem tudunk menni. A tágabb családdal meg nincs olyan szoros kapcsolatom, hogy egyértelmű legyen az elszállásolásunk. Igazából nem is szeretnék szívességet kérni, főleg, hogy azt sem tudom meddig tart ez az egész, semmi kedvem felébreszteni senkit a programom miatt. 

Istenem! De jó is volt, mikor még Mamához jártunk, és alig várta, hogy nála aludjunk, egész éjszaka várt, hogy hazérjünk, és ez neki nem volt teher. Mindenki mondta, hogy mikor tudta, hogy menni fogunk hétvégére, akkor szinte megfiatalodott arra a hétre, tervezgette, hogy mit főzzön, takarított, tiszta ágyneműt húzott a "kisszobába". Úgy, de úgy szerettünk nála lenni. Charlie is, és Mór is volt Mama utolsó évében. 

Szóval most az van, hogy megyünk mindhárman, de az osztálytalira csak én, Charlie Mórral felfedezi ezt a kicsike helyet az első termelőszövetkezeti várost. Aztán majd éjszaka csatlakozok hozzájuk a szálláson, vasárnap meg jövünk haza. Együtt.

Semmiségeimről

Tartok tőle, hogy nem lesz minden nap időm blogolni a szabadság után, pedig szeretek írogatni a kis napi dolgaimról.

Tegnap három órát pácolódtam a hennában, és megint nincs ősz hajszál a hajtőnél.

A hennában azt is szeretem, hogy nem fakul ki a szín, tényleg csak azért kell festeni, mert a lenövésnél látszanak az ősz hajszálak. A képen nincs semmilyen filter, valóságban is ilyen a szín, ám napfényben szinte "lángol" a hajam, olyankor nagyon látszik, hogy az ősz hajszálak szinte pirosak, mintha melírozva lenne a hajam kétféle vörössel. Én nagyon szeretem, kiváncsi leszek, hogy mikor éri el a tűréshatáromat a "pirosodás", mikor lesz sok(k) nekem.

Pénteken még egy kis igazítás a fodrásznál, nem tervezek új frizurát, és a hajam rendben lesz egy ideig. 

Tettem fel fátyolmaszkot is, előtte bőrradíroztam, volt manikűr, pedikűr. Továbbra is elképesztőnek találom, hogy mennyit kell szüttyögni az embernek magával, ha csupán elfogadhatóan akar kinézni, szóval semmi extrát nem akar. Persze én ezt élvezem, csak időm nincs mindig rá.

Hétfőn benti torna volt, ma is az lesz.

Ma leginkább futni szeretnék a futópadomon, de majd meglátjuk. A súlyzós edzéseket azért szeretem, mert a felsőtestestet is formálja, a karjaimra rá is fér. 

Múltkor a Decathlonban megláttam ezt, és belehabarodtam.

Ez egy Domyos futópad, egészen pontosan INITIAL RUN, és szerintem, ha kimúlik az én monstrumom, akkor egy ilyet szeretnék. Legszívesebben MOST AZONNAL, de egyrészt van egy működő futópadom, másrészt nincs 220 000 forint eltapsolnivaló pénzem, kell az augusztusi nyaralásra. De azért csorog a nyálam érte, nem tagadom.  

Egy szerda

Ma délelőttre időzítettem a hajfestést, úgyhogy míg pácolódok a hennában, és mielőtt elkezdem a gép előtti munkát, mesélek kicsit.

Amúgy én nem tudom hogy csináltam, mikor a fiúk még kicsik voltak, mert nekem most sincs időm lazsálni soha. Akkor sem volt, de azt legalább értettem. Mindegy.

Tegnap például folyamatosan menni kellett, de ezzel együtt egy tök jó kis nap lett a végére.

Délelőtt a Gyámhivatalban ütüttem agyon az időt, és elég jól kezeltem, hogy három gyámoltam elég rondán alátett a nevelőszülőnek. Azért a gyerekek is nagyon alattomosak tudnak lenni. Sajnos. Oké, van bajuk épp elég, de a rosszindulatot nem szeretem. Szerencsére az ügyintéző is érzékelte, hogy időnként saját maguknak mondanak ellent, mert annyira meg nem okosak. Csak egy példa.

Három lány egyike: -A ruháinkat is a nevelőszülő választja, semmi beleszólásunk nincs, rám akart kényszeríteni egy nem divatos kabátot. (Divatos kabátban mindhárom, a legutolsó divat szerinti szaggatott farmerben, ápoltan, szépen. Amúgy tényleg szép lányok, 17, 14 és 12 évesek.)

Ügyintéző: -Ő választotta ezeket a farmereket is, amiket viseltek?

Három lány egyike: -Nem, ezeket nem.

És kb. ilyenekből egy csomó. Közben meg nyilvánvalóan az a gond, hogy kamaszok, soknak találják a szabályt, de nem ezt mondják, hanem próbálják kicsinálni a nevelőszülőt. És nem is hinnétek milyen könnyen megvalósítható, ha nincs észen az ügyintéző, tanácsadó, gyám. Persze ott a másik véglet, mikor meg egyértelmű gondokat sepernek le az asztalról, be a szőnyeg alá, aztán történik valami nagy-nagy baj, de itt pont nem az van, szóval a lányok mennek lakásotthonba (valószínűleg qrvára meg fogják bánni), a nevelőszülőnél meg felszabadul három hely.

Délután meg fegyelmi tárgyaláson voltam egy középiskolában, ahhoz utaznom is kellett.

Azért kikerekedett a szemem, mikor a terembe egy iskolaőr (rendőr) kísért be bennünket, egy másik is állt bent, és a gyereknek végig állnia kellett, mintha egy valódi büntetőper tárgyalásán lenne (bár szerintem ott sem áll végig a vádlott). Ott ült velünk szemben nyolc ember, komolyan, én éreztem magam feszülten, pedig én aztán semmit el nem követtem ellenük. Voltam már ilyenen többször, de ez valami teljesen új volt számomra. A gyerek kapott még egy esélyt, ami azért jó, mert elmúlt 16, nem tanköteles, igazából kivághatták volna, ha nagyon akarják.

Ilyen "finom" kis programok után Charlieval és Mórral elmentünk sétálni, mert gyönyörűen sütött a nap, és ezt ki kellett használni. 

Közben bevásároltunk, és elég jól hazaértünk ahhoz, hogy még lenyomjak 1 óra tornát Bíró Icukával. Azt nem állítanám, hogy nagyon vágytam tornázni, de az jött, és haladni kell a tervvel, mert utána feltorlódik minden. 

Összességében a nem túl vidám programok ellenére eredményesnek nyílvánítottam a napot, és mély álomba zuhantam.

Szufla

Kismacsónál tegnap kezdődött egy hasmenéses vírusfertőzés, most azon izgulok, hogy mi Charlieval el ne kapjuk.

Nemcsak azért, mert semmi kedvem hozzá, hanem mert pénteken esküvő, és mennünk kellene. Úgyhogy most fertőtlenítek utána, meg ő is jobban odafigyel ezekre a szabályokra. Reménykedjünk!

Tegnap hennáztam a hajamat, kimostam a ruhámat, Charlie ingjeit, amik közül választ majd.

Amúgy tisztán voltak a szekrényben, csak könnyebb vasalni egy frissítő mosás után, főleg a nyakát, amire Charlie különösen érzékeny. Frászt kap tőle, ha az ing nyaka meg van törve, vagy mi. 

Még Kismacsót kell rábírnom, hogy kiválassza az outfitjét, de ráér. 

Ma a gyermekpszichiátrián voltam az egyik gyerekemmel, befektették, és alá kellett írnom a papírjait. 

Nem volt túl boldog, de amikor meglátta a szobájában, hogy az egyik ágyon a kikötözéshez szükséges pántok vannak, akkor közölte a nevelőjével és velem, hogy ő bizony ki sem pakol, indulhatunk haza. Nagy nehezen sikerült csak meggyőzni, hogy vélhetőleg nála nem kell alkalmazni. Végül az orvos is megnyugtatta, hogy az az ágy csak azért van ott, mert nem tudták máshová betenni, és ne aggódjon, nem a terápia része. Szegénykém! 

Belami kicsit feszült a költözés miatt.

Szombaton ráadásul közölte, hogy Iluska nem akar jönni a pénteki esküvőre, mert ő nem is tudott róla. Kicsit ideges lettem, mert annyiszor beszéltünk erről, plusz, szerintem akkor is, mikor ő itt volt. 

Írni akartam neki, de aztán csak vártam vele, mert sehogy sem tudtam volna úgy fogalmazni, hogy az ne "beleszólásnak" tűnjön, vagy ilyesminek. Jól is tettem, mert vasárnapra megbeszélték a dolgot, és jönni fognak mindketten. 

Múlt héten egyszer sem jött össze a torna, futás, vagy bármi.

Megint nagyon alacsony a vérnyomásom, alig van bennem energia, aludnék mindig.

Erről eszembe jutott Stephen King egyik regénye, ahol a vámpírszerű lények az emberek szufláját szívják. No, tőlem éhen halna most egy ilyen. 😂  

 

Pihenős vasárnap

 Ma leginkább pihenős napot szeretnék tartani.

Charlie elment horgászni a tesójával, Kismacsó alszik (hétvégén fordított napjai vannak: éjjel fent van, nappal alszik), Belami ügyelt, de azt ígérte, hogy eljön ma. Kedvenc kiskutyámnak odaadtam a rágókáját, azzal ellesz egy darabig. Majd főzök később, de a mai menü rém egyszerű, szóval nem fog sokáig tartani. Édes-paradicsomos sárgaborsóleves és túrós palacsinta. A levest eddig nem ismertem, legalábbis ebben a formában nem. Kiváncsi leszek rá. Maradt lecsós hús is tegnapról, mert Kismacsó nem éri be a vegetáriánus menümmel, az biztos. Most meg épp őszi gyümölcssalátát tízóraizok joghurttal. Olyan finom! Ahogyan a második kávém is. Imádok kávézni, de ez nem újdonság. 

Tegnap hajat festettem.

Egyedül! Jobb így, Charlie tudott dolgozni, én meg ráértem pepecselni. Már egyre jobban megy, kezd ráállni a kezem hátul is. Most megcsináltam az alaplét a hennához, hogy kicsit sötétebb vörös legyek. Úgy szeretem festés után a hajamat! Olyan puha, gyógynövényes illatú, szép a színe, sehol egy ősz hajszál. Én utálom az ősz hajszínt, nem hinném, hogy valaha is bevállalnám, hogy többé nem festem. Utána már a szemöldökömet is megcsináltam: igazítás, festés, mert a nyaraláskor úgy kifakult, hogy már alig látszott. Jövő héten szerdán megyek az unokatesómhoz "körmözni", valami szép, őszies színt szeretnék majd. Talán bordót... 

Pénteken meg fodrász.

Egyik percben azt gondolom, hogy épp csak a végét hagyom lecsapkodni, marad ugyanígy, a másik perceben meg nézegetem a klasszikus bobot frufruval, azt az igazi negyvenes években sztárolt frizurát. Sajnos, az egyáltalán nem jó kerek archoz, de én teljesen odavagyok érte, pedig tudom, hogy nem kellene. Egyszer már bevállaltam, és nem igazán állt jól, a fodrászom is fellélegzett, mikor visszatértem egy másik fazonhoz. Nekem mégis valahogy komfortos volt. Mindegy, most épp ott tartok, hogy marad így, egyforma hosszúsággal mindenholt, és csak az a cél, hogy össze tudjam gumizni, ha kell. Két copfban már megy, kicsit infantilis kinézetem van vele, de Charlienak nagyon tetszik. 

Így a hét a szépítkezés jegyében telt/telik.

Már értekeztem erről, de továbbra is megdöbbenek, hogy mennyi időt kell eltöltenem saját magammal, ha csak épp rendben szeretnék lenni. És akkor semmi smink, meg ilyen cécó. Gyakorlatilag mire a végére érek a hajfestés, szemöldök és szempilla festés, fodrász, körmös négyesnek, kezdhetem is az új kört. És akkor még ott van a napi arc- és testápolás, krémezés, torna, diéta, egyebek. Az a szerencse, hogy én ezekkel imádok foglalkozni, és az sem érdekelne, ha semmi látszatja nem lenne, de szerencsére azért koromhoz képest tartom magam. Úgy gondolom, hogy szeretni kell saját magunkat, megtenni magunkért, amit lehet, mert egy életünk van, egy testünk. Nagyon nehéz, ha nem lehetetlen, az egészségünk ellen elkövetett hibákat kiradírozni. Néha eszembe jut a millió hormon, amit magamba nyomtam az évek során a meg nem született harmadik gyermek miatt, és nem vagyok nyugodt, hogy nem lesz majd böjtje. Azért a szorongást nem engedem meg magamnak ezzel kapcsolatosan, mert bevonzani nem szeretnék semmi betegséget, de azért na... 

Most pedig megyek, és folytatom a pihenést.

Kinéztem egy filmet, amit Charlie letöltött, szerintem mozizok egyet Mórral.  

A vasárnap

Azt hiszem, hogy a hétvégén sokat pihentem, de nem eleget. 😂

Vasárnap amúgy is pihenő nap volt a szombati edzős után, úgyhogy elmentünk Charlie anyukájához. Ott is aludtam egyet ebéd után. 

Aztán vettünk égőt a konyhába, mert szombaton este egyszerűen kimúlt. Meg elmentünk a cukrászdába sütizni. Ez nem annyira kellett volna, de néha belefér.

Utána csak rábeszéltem magam a hajfestésre, mert végiggondoltam, hogy később sem lesz több időm rá. Szóval főztem egy alaplevet kávéból, teából és szegfűszegből, ebbe kevertem be a hennát. 

Charlie felkente, jól körbetekertük folpackkal, és... elment a víz. Kicsit ideges lettem, hogy vasárnap este hogyan fogom én a fejemről lemosni a hennát, de szerencsére csak egy órát vett igénybe a víztelenség, úgyhogy időben le tudtam mosni a festéket a hajamról (mondjuk a henna bármeddig maradhat, nincs gond vele, de azért nem szerettem volna úgy aludni).

Közben csináltam ebédet másnapra.

Maradék karfiolom volt még otthon, ami nem kellett a csicseriborsós raguba. Addig túrtam a netet recept után, hogy ezt választottam, meg ehhez volt minden otthon. Sima jázmin rizst főztem hozzá, és még vasaltam is befolpackozott fejjel. Közben még arra is volt időm, hogy összeszólalkozzak Charlieval. Mindegy micsodán, a lényeg a látvány lehetett: amint olaszosan ordibálok, hadonászok a vasalóval, a fejemen egy zuhanysapkával (az is van a folpack tetején, jó kis dunszt). Kész kabaré nálunk az élet néha. 😊

Még belefér ebbe a napba

Ja, ma restaurálós nap is van, mert mielőtt elmentünk Anyuékhoz bográcsozni (amúgy a tesóm volt a szakács), bekevertem a hennámat, hogy mikor hazaérünk, Charlie máris kenhesse a hajamra.
Ehhez képest megérkeztünk, én meg jól elaludtam. De olyan jó volt!

Most meg dunsztolódok a hennában, lemostam a szépséges piros körömlakkot a körmeimről, szerintem most valami erősebb rózsaszínt, esetleg ciklámen színűt kenek fel.

Ilyen piros volt, mint a csészém.

Aztán csinálok még egy gyümölcssavas peelinget, meg feldobok egy jó kis hidratáló pakolást, kell az.
És olvasni szeretnék. 😉

Lulu restaurálás

Ma erről szólt a nap.
Jó sokáig aludtunk. Aztán szemöldököt, szempillát festettem magamnak, majd elmentünk Anyuékhoz ebédelni.
Délután pedig hajat festettem... Illetve Charlie festette, én meg turbánnal a fejemen (a henna nem száradhat ki) filmeket néztem.
Összességében semmi különös nem látszik rajtam, mert soha nem hagyom elfajulni a helyzetet: hennázok, mielőtt látszanának az ősz hajszálak, és azt sem várom meg, hogy kifakuljon nagyon a szempillám és a szemöldököm. Ettől függetlenül rengeteg, egyre több időbe kerül, hogy fenntartsam a magamtól elvárt állapotot. Áhh, én már örökké időhiányban fogok szenvedni!
Ma lett volna edzős nap, de eszemben sem volt, hogy ezért most utazgassak. Majd holnap. Meg így pénteken is.
Nem vagyok kibékülve az öregedéssel. Kifejezetten utálom.

Megan Hess "Powder Room"

Mielőtt megismertelek

Zozózás részemről lefújva, tényleg félek, hogy lefertőzöm.
Igazából jót aludtam (hulla fáradtan nem nagy teljesítmény), de ahányszor megébredtem, annyiszor köhögtem valami rettenet csúnyán, ugatva.

Pedig tegnap este rumos, citromos, mézes és forró teával kúrálgattam magam, beburkolóztam a puha meleg köntösömbe, a lábamra vastag zoknit húztam.
Charlie meccset nézett, én meg bevackolódtam a gép elé, és megnéztem a "Mielőtt megismertelek" című kissé szirupos, de némileg elgondolkodtató filmet. Picit megkönnyeztem, de abszolút így gondolom: igenis van jogunk úgy dönteni, hogy nem csináljuk végig az életet. Még másért sem. Egyszerűen magunkért nem.
Nyilván ez nem minden körülmények között áll, de van olyan, amikor igen.

Így Charlie most egyedül ment el megnézni Zoét, elvitte az apróságokat, amiket tegnap vettünk neki. Sajnálom, hogy nem lehetek ott, nem puszilgathatom agyon, de majd legközelebb.
Gondoltam a maszkra, de még azzal sem lehettem volna túl közel hozzá, meg szerintem megijedt volna tőlem, és azt sem szerettem volna.
Holnap viszont viszek egy szájmaszkot Mamához, neki sem hiányzik a nyavalyám, de ő talán nem ijed el tőlem.

Közben összerántottam kicsit a lakást, mostam, még lehet, hogy a hajfestést is megejtem ma.
Összességében nem vagyok olyan rosszul, mint ahogyan a köhögésem és hörgésem hangzik, kicsit félek is, hogy a java még hátra van.  

Haj, mert időről időre muszáj vele foglalkozni

A héten megyek fodrászhoz.
Megint másikhoz. Ez a mániám, de nem találtam "olyan igazit" még.
Mondjuk, akit nagyon szerettem a keresgélés előtt, az jelezte, hogy esetleg otthon nála, a baba mellett megcsinálja. És végül lehet, hogy legközelebb már így is lesz, mert ő nagyon jól vág.
Csak én szeretem a szalonok illatát, meg nézni, ahogy más haját csinálják, szóval én szeretek fodrászatban üldögélni. Simán volt olyan régebben, hogy beültem megnézni, mikor a kolléganő haját vágták. Kinek mi a kikapcsolódás. ;-)

 
Ezt (fent) a képet mutatom majd meg, de szívem szerint rövidebbet (lent) vágatnék.

Én már ilyenkor sapkát használok, úgyhogy sapka alá maradok a hosszabb variációnál, majd tavasszal vadulok.

Így hétvégén túlestem a hennás festésen is.
Mondjuk ezt is jól leegyszerűsítettem már, nincs alaplé, anyám kínja, csak langyos vízben kikeverem a zöld hennaport, egy evőkanál citromlé megy még bele, meg egy pár csöpp ricinusolaj, aztán kis állás után go is a hajamra, oszt' csókolom. Semmi faxni, és pont olyan, mint amúgy volt.
Most, miután szép vörösesbarna vagyok, már csak egy jó vágás kell. Csütörtökön meglesz az is. ;-)

Szépítő vasárnap

Szörnyen nagyot szívtam a hennázással vasárnap, mert túl híg lett a festék (saját magamnak köszönhetem, mert én csináltam), úgyhogy három órán keresztül törölgettem a nyakamat, meg az arcomat a kifolydogáló festéktől.
Az előző blogomban itt írtam részletesen a hennázásról (a képek nyugalom megzavarására alkalmasak ;-) ):
http://etama.cafeblog.hu/2014/03/02/hajfestes-hennaval/  Itt még de rövid a hajam! :-)

Annyit most változtattam, hogy nem főztem alaplevet, csak langyos vízben kevertem ki a hennát, és tettem hozzá egy fél citrom levét. Így állt néhány órát, mielőtt Charlie felkente rám.
Az alaplé arra jó, hogy a barna színt mélyítse, de most nem bánom a vöröset, hiszen ősz van.

Utána megcsináltam a szemöldökömet is, most szép formás, és látszik, mert befestettem azt is (nem hennával). Csudálatosan szép lettem, na. ;-)

Hajfestés meg horror

Ma végre sikerült befesteni a hajamat, nem hiszem el.
Hetek óta tologatom, mert hol a meleg, hol a mensi tett keresztbe, az ősz hajszálak meg egyre csak szaporodtak, már nem szerettem tükörbe nézve fésülködni. Természetesen rajtam kívül ez senkinek nem tűnt fel, de én akkor is láttam, és teljesen szétzúzta a jól ápoltság érzetemet.

Most másképp csináltam a hennát, mert nem főztem alaplevet, csak langyos vízzel, meg citromlével kevertem ki a zöld port, aztán Charlie már kente is fel a mosatlan, száraz hajamra. Jó vörös lettem, de nyár van, és én pont így szerettem volna. ;-)

Meg mondtam Belaminak, mielőtt elment kerti sütögetésre a barátaival, hogy majd 22 óra körül gondoljon a holnapi szülinapjára, mert kb. akkor jelzett annak idején, hogy indulni fog.
Szóval épp 21 éve ilyenkor főtt kukoricát burkoltam, és valami vetélkedőt néztem a tévében, és nagyjából eszembe sem jutott, hogy én már másnap anya leszek. Hi-he-tet-len. Komolyan.

És most meg mi Kismacsóval megnézünk egy horrort, mert ez közös gyengeségünk, hogy imádjuk a gagyi horrorokat. Rohadt jókat röhögünk közben is, mert figyeljük egymást, hogy ki ijed meg a várható és kiszámítható eseménytől jobban, sőt, azt megelőzve rémisztgetjük egymást. (Ok, hogy csak 15 éves még, de nélkülem is megnézné már úgyis.)
Szóval: húúúhuhúú, megyek is borzongani.