Hajtás szabadság alatt (is)

Nem volt túl pihentető az elmúlt két nap.

Cserébe eredményesnek mondható, mert a konyha ki van pucolva rendesen, és a karácsonyi díszítés is megtörtént. Persze ott vannak még a szobák, de az haladósabb, a konyha a legidőigényesebb. 

Aztán összevásároltam egy csomó édességet a Mikulásra.

Szétraktam hat csomagba a rengeteg csokoládét és gumicukrot, egyebeket, szombaton meglepem magunkat vele az ebéd után, ami Anyuéknál lesz. Majd átjövünk hozzánk utána, és felelevenítjük a fiúk kedvenc kiskori hagyományát, ami szerint Mikuláskor lehet, sőt kell csokoládét vacsorázni. Ajj, ezt én is nagyon szerettem! 

Holnap képzésem lesz, pedig legszívesebben a takarítást folytatnám, most úgy benne vagyok.

Nah mindegy, jövő héten hétfőn és szerdán úgyis megint szabadság, szóval lesz még idő folytatni a suvickolást. 

Vintage Mid-century christmas card

Vissza a karácsonyi készülődéshez!

Ma délelőtt, ahogy felhordtuk a naaagy karácsonyi bevásárlást, rájöttem, hogy egészen jól állunk.

A fenyőfa az erkélyen, a hajamat befestettem, Mórt is megfürdettem karácsony előtt. Még egy kisebb takarítást eszközölök vasárnap vagy hétfőn, illetve hétfőn megsütöm az édes és a sós sütiket. 

Kedden érkeznek majd Kismacsóék, és tartunk itthon egy ünnepi ebédet. Este átmegyünk Anyuékhoz, oda már velünk tartanak Belamiék is. 

Karácsony első vagy második napján Charlie családjával is karácsonyozunk, aztán kis pihenő után jön a nagyobb, megyünk Fonyódra. Megint ott töltjük az év végét, meg az új év elejét. Alig várom.

Nagyon nehéz most okosan ennem, mert rengeteg a kísértés.

Charlie mindig vesz valami finomságot, amit meg kell kóstolnom. Ma például gesztenyés bejglit (meg diósat is) vett, és annyira finom, hogy legszívesebben megenném az összeset. Meg hasonlók.

Én nem szeretnék magamra kapkodni most pár kilót, de tartok tőle, hogy karácsony után muszáj lesz megint írni a kalóriabázist. Reményeim szerint Fonyódon nagyokat fogok majd futni, szóval már az idén visszatérek az alapokhoz. Illetve a mozgás része most is rendben az életmódnak, hiszen a héten kétszer futottam, és még ma is készülök tornázni, inkább az evés van most laza pórázon nagyon. 

Még a karácsonyi outfitet sem találtam ki.

Ez -mondjuk- kedvenc elfoglaltság, és van is pár ötletem. 

Valamelyik nap az egyik üzletben megláttam egy kötött mellényt. Első látásra szerelem volt, de nem találtam a méretemben, azóta folyamatosan keresek valami hasonlót. Végül a találtam a Vinteden kb. negyedéért, plusz kék színben, ami sokkal jobban tetszik, úgyhogy ez a vágyam is teljesülni fog.   

Blogvember, november 27.

Ma itthon voltam, és pakoltam, takarítottam.

Van elég plusz órám, hogy ezt megtehessem, de a telefonokat felvettem, meg indítottam is pár hívást.

Szóval ma beszereztem a konyhába egy bambusz polcot, a tetejére egy bambusz ládát, mert megőrültem már attól, hogy abban a sarokban egy lerakat van. 

Másik melós dolog a hűtő volt. 

Valamelyik nap a fagyasztó ajtaja nyitva maradt egy kicsit, illetve kinyomta valami az ajtót belülről, szóval tiszta jég lett az egész. Akkor már az egész hűtőt kitakarítottam, Charlie selejtezett, meg kidobált dolgokat, szóval most hely is van benne, meg ragyogó tiszta minden, lehet feltölteni az ünnepekre. 

Végül a karácsonyi dekorációt is kipakoltam, legalábbis a konyhába és előszobába.

Még pár csillag maradt a szobákba, aztán ez is kész.

Holnap ágyneműt akarok mosni, meg a kisebb szobát kitakarítani, mert Kismacsóék jönnek szombaton, és itt is alszanak majd. 

Persze dolgozni is fogok, mert jövő héten elég sok utam lesz még szabadság előtt, úgyhogy az adminisztrációkat kell tolnom a héten.

Most pedig jöhet egy kis pihenés... 

November 20-25-ig

Ehh! Ez egy rohanós hét volt eddig.

Tényleg csak kapkodtam, én nem is tudom hogyan lesz két munkával. Jó, egy csomó intéznivaló volt a másodállással kapcsolatosan is, mert ez egy szabályos, bejelentett munka. Nyilván, így olyan hatalmas plusz sem lesz, de meglátjuk. Ha nagyon elviszi az erőt és az időt, akkor hagyom a csudába, szóval lehet, hogy sok hűhó semmiért. 

Most értem oda, hogy rövid blogolás után kicsit karácsonyi hangulatba ringatom magam, és kirakom a karácsonyi díszeket.

Persze ezt némi törölgetés, takarítgatás előzi meg, de akkor sem hagyom elvenni a kedvemet magamnak.

Meg átválogatom a pulcsijaimat, mert egy része most nagy rám, egy másik csapatot meg előszedek, amik azért voltak elrakva, mert nem álltak előnyösen, de túl jók voltak ahhoz, hogy kidobjam őket. Lehet, a nagyokat ki kellene dobni, nehogy visszahízzak beléjük. 

Mórral megint ebéd előtt futottunk, úgyhogy az edzés is pipa.

Mindig azt gondolom, hogy idén már nem futok kint, mert olyan hideg van, meg hamar sötét, aztán jön egy napfényes délelőtt, és alig várom, hogy elinduljunk (így a sötétedés sem játszik még). Ha holnap is ilyesmi időjárás lesz, akkor duplázni fogunk.

Fiúk felváltva jönnek.

Belami ma másodállásban, utána jön Ágihoz, de előtte beugrik egy kávéra.

Kismacsó ügyeletes a hétvégén, ami az ő esetében annyi, hogy Budapesten kell maradnia, ha behívják. (Nem szokták.) Viszont jövő héten szabadságon lesz, úgyhogy hétfőtől itt tölt pár napot, majd próbálok minél többet itthon lenni, de elég sűrűnek néz ki a hetem sajnos, és még el sem kezdődik a plusz meló. 

Én most örülök magamnak

Reggel a mosdás és öltözés után fújtam egy kis parfümöt magamra, meg a szabadidőruhámra, mert ugyan itthon nem szoktam, de már nagyon hiányzott, hogy érezzek valami finom illatot magam körül a sok vegyszer után.

Igazából elég jól beosztottam az időmet és az energiámat az elmúlt három napban, mert ma még egy szoba van hátra, utána befejztem a takarítást. 

Persze, lenne még mit csinálni -pl. selejtezés mégsem volt- de most jelentősen nőtt a komfortérzetem. Kint van a szerény karácsonyi dekorációnk (nem visszük túlzásba), és ettől olyan jó lett a kedvem is. 

Múlt szombaton kihúztuk mindannyian, hogy kit fogunk megajándékozni.

Úgy emlékszem, hogy tavaly vagy előtte vezettük ezt be, mármint, hogy mindenki egy embert ajándékoz meg a családban. Ez azért tetszik a fiúknak, mert csak egy ember meglepetésén kell gondolkozni szűk családon belül, és így nincsenek buta, utolsó percben összekapkodott tusfürdők, hasonlók. 

Van egy chates családi csoportunk, ott mindenki ír sok ötletet, hogy minek örülne igazán, és így lehet támpontot kapni, hogy merre induljon el az ember. Ezzel még marad a meglepetés ereje, hogy mi lesz és kitől, mégsem kapunk valami olyasmit, amire semmi szükségünk, vagy nem vágyunk rá. Én nem mondom, hogy mindenkinek ez a legjobb megoldás, de nálunk nagyon bevált. Így a fókusz magán a karácsonyon van, a hagyományainkon, amikben nincs semmi különös, mégis olyan megnyugtató tud lenne. Belami mondta tavaly, hogy annyira szereti a mi kis hagyományainkat, hogy el sem tudja képzelni, hogy egyszer majd ezen változtatni kell. Mondtam neki, hogy ez is apránként alakult ki, majd szép lassan változtatja a saját képére, mikor már saját családja lesz. (Tavaly elég közel volt már hozzá, idén karácsonyra visszalépett a start mezőre.)

Annyi idegesítő külső körülmény van most a világban, teljesen tudatosan nem engedem, hogy elvigyen.

Pedig ma is. Kaptam egy utalást a munkahelyemtől, gyanítom ez a karácsonyi ajándék, de inkább egy vicc. Szerintem jobban tették volna, ha hagyták volna az egészet a p.csába, mert ez inkább szánalmas, mint jó. Hagyjuk is! (Az már hab a tortán, hogy Charlie is megkapta időarányosan, ami azt jelenti, hogy szerintem többe került az utalás esetében.) 

Én most örülök magamnak.

Mindenki jól van, semmi megoldhatatlan probléma vagy körülmény, és az agyam is kisimult, ráállt az adventre. (Megcsináltam a máglyarakást, nagyon finom lett.)

A múlt keddi incidens után egészen nyugis napok voltak, gyakorlatilag semmi extra nem történt.

Illetve dehogynem! Lett végre szárítógépem.

Ez azért nagyon fontos, mert évek óta szeretnék, de mindig lebeszéltük magunkat a helyszűke miatt. Nyáron nincs gond ezzel, az erkélyen beszárad szépen minden. Persze aztán jön a tél, a nagyobb dolgok (ágyneműk, törölközők, stb..) kínjukban száradnak, figyelni kell a fal penészesedését is, és Charlie rohadtul utálja, ha öblítő illatban úszik a lakás. 

Szóval fogta magát, és vett egyet.

Most a konyhába lett bepakolva, de nem ott lesz a helye, csak még egy-két dolgot meg kell változtatni ennek érdekében. 

Tegnap volt Anyu szülinapja, 64 éves lett.

Fizikálisan szépen épülget felfelé, de a kedve elég rossz, és maga sem tudja miért. Valószínűleg a műtét előtt annyi dolga volt, hogy nem volt ideje depizni, most viszont van. Nem tudom.

Mindenesetre én megpróbáltam jobb kedvre deríteni egy finom süteménnyel, amit én sütöttem, és késő délután elmentünk hozzájuk, hogy felköszöntsük. Távolságot tartva, nem puszizkodva, de azért ott voltunk. Örült, evett sütit, de hamar elfáradt, és nem olyan volt, mint szokott. Remélem csak átmeneti ez az állapot. 

Belami megint hazajött az ügyelet után tegnap, és ma innen ment dolgozni.

Jaj, annyira nagyon büszke vagyok rá! Egyszerűen elolvadok, mikor beszélgetünk, és látom, hogy mennyire okos, érzékeny, empatikus, ugyanakkor forradalmár, mert egyszerűen nem hagyja magát kikezdeni senkitől. Pedig kórházi berkekben (is) megy a taposás, beszólogatás, meg minden, de ő olyan jól kezeli ezeket, hogy hihetetlen. 

Tudom, hogy alapvetően én is ez a típus vagyok, megtalálom a hangot bárkivel, de azt soha nem engedem, hogy egy bizonyos határt átlépjenek, ám ő még nálam is sokkal, de sokkal jobb ebben. 

Olyan, mintha magára szedte volna az összes jó tulajdonságot a családból, és ezeket valaki nagyobb "hangerőre" tekerte volna, míg a hibákat kisebbre. 

Az meg külön melengeti a lelkemet, hogy azonnal jön haza, ha tud, és igazából szeret is itthon lenni, mert mondja, hogy olyan megnyugtató. Nyilvánvalóan ebben Mór is alaposan bejátszik, mert egyszerűen imádják egymást.

Kedvenc pillanatom az volt tegnap, hogy és sütöttem a süteményt, Belami és Kismacsó ült a konyhában, és beszélgettek, Mór meg feküdt az asztal alatt a lábukhoz érve. Úszott a konyha a finom fahéj illatban, és olyan békességet árasztott a szituáció, hogy minden idegszálam kisimult. 

Charlie ugyan dolgozott keményen épp, de ott volt ő is a lakásban, és nekem így kerek volt minden. Megint egy pillanat, amit el tudok raktározni nehezebb időkre.

Nagyon várom a karácsonyt (is).

Ez lesz az első, hogy öten leszünk a fa körül Mórral együtt, és vidám percekre számítok. (Még be kell szereznem Mórnak egy csokornyakkendőt.)

Addig viszont szombaton este mézeskalácsot sütünk Iluskával kiegészülve, vasárnap meg mikulásozunk. Várom már nagyon.      

Hullámzóan

Egyik nap nagyon jó, a másik kevésbé.

Most ez jellemző, ma épp a jó van. 

Bent vagyok a munkahelyen, pár dolgot rendbe akartam még tenni, aztán idén már leteszem a lantot, majd 2020-ban dolgozok megint. 

Kismacsónak elkezdődött a vizsgaidőszak, úgyhogy a héten már otthon volt velünk, minden percét élvezem. 

Ma elment Charlieval Szolnokra, hogy lerendezzék az ex barátnőmmel ezt a telefon ügyet, szerencsére én nem kellettem hozzá. Szerintem ezt ő sem nagyon bánta (ex barátnő). 

A lényeg, hogy öt perces ügyintézés volt, aláírta a papírokat, és így mienk maradt a szám, és átkerültünk saját előfizetésünkbe, ami a nethez, tévéhez kapcsolódik. Igazából még jobban is jártunk, mert így minden harmincas és vonalas számmal ingyen beszélünk, a netem is sokkal, de sokkal több, és csak kicsit fizetünk többet.

Már hazafelé jönnek, vesznek thai kaját, és otthon együtt eszünk majd.

Este meg a régi munkahelyemre hívtak karácsonyozni, gondolom az elmaradt búcsúztatómat akarják pótolni. Nem sok kedvem van hozzá, de én udvarias lány vagyok (többnyire), úgyhogy elmegyek. 

Tegnap kevésbé voltam vidám.

Muszáj volt takarítani, azzal nincs is baj, szeretem csinálni, ha békében hagynak, de persze folyton csörgött a telefonom, kiestem a ritmusból.

Délután elmentünk fenyőt venni Charlieval. Én évek óta szeretnék mű fenyőt, már olyan szépek vannak, és legalább nem kellene kinyírnunk egy fát sem. Mondom ezt úgy, hogy mi mindig töves fenyőt veszünk, amit aztán anyuéknál kiültetünk, de akkor is. Nem minden fenyő marad meg így sem, és akkor már csak kinyírtuk szegényt.

Na meg felcipelni sem szereti senki, ebből is mindig gond van. Szóval a családból hárman kiegyeznénk valami szép mű fenyővel, de Charlie hallani sem akar róla.

Tegnap a faiskolában egy fogyatékosnak tűnő fiú akart nagy lelkesen segíteni, aminek az lett az eredménye, hogy leejtette vödröstül a fenyőt, úgyhogy majdnem leszakította az autónk lökhárítóját, meg a vödör is ripityára ment. Nagy nehezen adtak egy másikat, de csak ráhúztuk a töröttre, amivel egyáltalán nem vagyok kibékülve. Sajnos ezzel még nem tudtam foglalkozni, de Charlie szerint nem kellene bolygatni az átültetéssel a növényt, meg lehet, hogy nem is sikerülne normálisan az egész, inkább hagyjuk. Mindenesetre azonnal elment a kedvem az egész karácsonytól, de dolgozok rajta, hogy visszajöjjön. 😉

 

Karácsony előtt

Ma éjszakás vagyok.
Jó lenne aludni valamennyit, mert különben a holnapi nap kemény lesz. Még úgy is, hogy a süti és a leves kész, Charlié a főétel, mi meg díszítjük a fát a fiúkkal. Lazán, otthoni ruhában, kötetlenül.
Ezt úgy dél, egy óráig kell kivitelezni, utána pici pihi, és mehet a második felvonás Anyuéknál. Kiöltözve, hivatalos "fehér házi" fotózással, művészien megterített asztal körül. Visszük Charlie anyukáját, ott lesz Anyu részéről az összes tesóm, unokatesók. Sokan leszünk.
Aztán első napon kerilányunkhoz utazunk, talán második napon dőlünk majd a kardunkba hátra. Remélhetőleg.

Amúgy a terveim szépen pipálódtak, azzal baj nem volt, csak a végére csöppet már teleszaladt a hócipőm. Mert másra nem nagyon maradt idő.
Ma a második nap, hogy kimaradt a jóga, és ez mérhetetlenül kikészít. Mert szeretem csinálni, az a harminc-negyven perc csak az enyém, és kisimulok tőle mindig.
Charlie meg rosszul van, mert elfoglalom a szobánkat, az instrukciókat meg szobán kívül is hallani, lassan mindenki tudja már, hogy mit, hogy kell tartani, hová kell tenni, medencét előredönteni, stb...
Továbbra is az az általános, hogy akkor próbálok ebbe belemerülni, ha senki nincs otthon, de a héten Charlie otthon volt, mert beteg lett, aztán kitört a szünet, hát valami rémes, hogy soha nem tudok egyedül lenni. Így esett, hogy túltettem magam azon, hogy van otthon valaki, ezért kihajtok mindenkit a szobából, aztán pont lesz.rom, hogy mennyire hallatszik ki az instruálás. Kibírják azt a fél órát. Ennyike.
Kismacsó mutatott némi érdeklődést a dolog iránt, egyik nap bejött az edzésem után, és bohóckodott nekem, hogy hogyan kell a lefelé néző kutyát csinálni, de nem sokáig vigyorgott, mikor elkezdtem igazgatni, meg mondani, hogy mit hogy kell. Beismerte, hogy nem könnyű. Mondjuk én rettenet jól szórakoztam.

Ja, és kár volt a bőrömet dicsérgetni, mert két nap múlva kijött az arcomon egy oltári nagy "pattanás", amit természetesen nem tudtam békén hagyni, úgyhogy még mindig látszik a helye. Remek, cukrot nekem! És még én mondom Kismacsónak, hogy ne nyomkodja az arcát. Tiszta szégyen.
Persze semmi, de semmi nem jött a "pattanásból", mert nem is az volt, de azért muszáj volt megnyomkodni.

Megvolt a munkahelyi karácsony a kollégákkal, utána meg a közös a gyerekekkel.
Nekem kicsit sok volt egymás után a kettő, főleg, hogy holnaptól kezdődik a többi. Nem szeretnék telítődni vele, mert igazából nagyon szeretem ezt az ünnepet.
Remélem pár nap múlva kicsit többet tudok majd írni, vagy legalább gyakrabban. Kezd a blogolás nagyon háttérbe szorulni, nem szeretnék leszokni róla.

Addig pedig:

Hírek rólam

Múlt csütörtöktől tegnapig erőltetett menet volt, de elég jól bírtam.
Csütörtökön dolgoztam, pénteken takarítottam, este meg színházba mentünk. A színház sajnos nem tetszett, de ez a darab nekem semmiképpen nem jött volna be, olyan közhelyesnek, erőltetettnek éreztem az egészet. Halálosan untam. Elképzelhető, hogy épp nem voltam elég nyitott a témára.
Hétvégén mindkét nap dolgoztam, elfáradtam.

Hétfőn egyéni szupervízióm volt.
Készültem, konkrét problémát vittem, így egy óra alatt sokat haladtunk. Én hasznosnak éreztem, remélem lesz még ilyen lehetőség hamarosan.

Tegnap team, elég sok dolgot megbeszéltünk a munkával kapcsolatosan, de már éreztem, hogy kezd elég lenni, szeretnék töltődni, mással foglalkozni.

Na, ennek az ideje most jött el.
Megvan a kis listám az elintézendőkről, szeretnék szorgosan pipálni.
Közben voltam turizni (rekreációs program), ahol találtam egy puha kötött pulcsit, egy bamba rénszarvassal az elején. Imádom.

 
Megleptem magam egy vízhatlan, meleg bakanccsal is, mert nem a csini csizmámban járok dolgozni az erdőbe. Eddig sportcipőben nyomultam, de ha esni fog a hó..., na akkor ez szuper lesz.

Én nem tudom, hogy a lában nőtt e, vagy a számozás nem jó, de negyvenes bakancs kellett, pedig eddig a harminckilences volt az én méretem.

Mi szoktunk karácsony előtt kívánságlistát írni, amire igyekszünk mindenféle vágyunkat rögzíteni, hogy legyen miből választani az ajándékozónak. Idén a konyhai üzenőt használjuk e célból. Megmutatom az én listámat, amiről a hótaposót azóta lehúztam.

Ez nem fontossági sorrendet jelöl, csak ahogy eszembe jutottak a kívánságok.

És hogy a jógaszőnyeg jutott először eszembe?
Napról napra jobban szeretek jógázni. Közben olvasgatok is róla, hogy a lehető legpontosabban próbáljam kivitelezni a gyakorlatokat, ha már egyedül csinálom.
Szinte folyamatosan jóleső izomlázam van, és legtöbbször végigalszom az éjszakát, ami egész életemben nem volt jellemző. Mintha az egész agyamban, az idegrendszeremben is kezdene rendet tenni. 
Kíváncsian várom hová fejlődik ez az egész, de nagyon jó érzéseim vannak.

Karácsony 2016

Mi pénteken vesztünk össze Charlieval, ami nálunk karácsonykor menetrendszerű, így most örültem, hogy hamarabb túlestünk rajta.
Ahh, csak a szokásos: ki mit nem csinált, csinált az ünneppel kapcsolatosan (ajándékvásárlás pölö'), csak az a baj, hogy nekem nagyon elgurult a gyógyszerem, és mondtam olyanokat, amiket nagyon nem kellene: "Ha ennyire sz.r minden, amit csinálok, akkor váljunk el!", és hasonló finomságok, nagyon olaszos vérmérsékletem van, be is rekedtem, annyit ordibáltam Charlieval.
Összességében azért dühödtem be ennyire, mert nagyon igazságtalannak éreztem Charlie kirohanását, és megvadultam. Szerencsére a gyerekek nem voltak itthon a szereplésemen, még jó.
Ettől aztán mindketten észhez tértünk, és a lehető legolajozottabban csináltuk végig az elmúlt két napot, egy hangos szó nem esett közöttünk, azt hiszem nagyon rendben volt a karácsonyunk az idén.

Szombaton mi már reggel elkezdtük a saját kis négyes ünneplésünket: Charlie csinálta a főételt (én pénteken megsütöttem a sütiket, megcsináltam a levest), mi a fiúkkal díszítettük a fát.
Aztán kései ebéd, ajándékozás.

Hopp, hopp, ajándékaim!
Kaptam egy Bialetti kávéfőzőt Charlietól:

A fiúktól ezt a csodálatos mamuszt:

És még parfümöt vett nekem Charlie, a karkötőt meg ma kaptam sógornőméktől:

Este mentünk Anyuékhoz a szokásos közös ünneplésre, szépen kiöltözve, én még sminkeltem is.

Ma keresztlányéknál voltunk, ott volt anyósom is, így Charlie családjával is megünnepeltük a karácsonyt.

Holnap a fiúk mennek az apjukhoz, nekünk meg elkezdődik a valódi pihenés, ennek örömére le is töltettem Charlieval öt filmet, amiket az előbb választottam ki trailerek alapján.
Hjaj, ezek ám a kellemes elfoglaltságok! Annyira, de annyira lelassítanám most az időt.

Mézeskalácsos

Atya gatya, szörnyű volt ma vásárolni!
Kismacsóval indultunk útnak délelőtt, hogy megvegyük neki a bokacsizmát, a többi viszont meglepi lesz, azokat már egyedül intéztem délután.
Megvan Charlie ajándéka is, Belamié meg már rég.
Délután is futottam egy kört a megrendelt kenyér miatt, meg elintéztem még további ajándékokat.
Mikor megrakodva elindultam végre haza, az idegeim már pattanásig feszültek, utáltam, hogy nem bírom kikerülni az embereket, folyton belelóg valaki az aurámba.
Alig vártam, hogy végre hazaérjek, és elkezdjünk mézeskalácsot sütni Belamival, Széphajúval és Kismacsóval. (Charlie munkahelyi bulin reggel óta, épp most van a második felvonás a bowling centerben. Itt van a házunk mellett, az előbb integettem neki a fürdőszoba ablakából.)
Benyomtam egy jó karácsonyi zene válogatást, és el is kezdtük.
Itt vannak a művek (ennél sokkal több lett, csak az elején fényképeztem):

És kaptam mikulásvirágot Széphajútól. Csak úgy. Egészen meghatódtam.

Két nap híján két hét szabi

Nem tudom elmesélni milyen jó volt reggel arra ébredni, hogy elkezdődött a a fenti. :-)

Tegnap megvolt a munkahelyi ünnepség, többé nem titok, hogy jövőre másik otthonban dolgozok.
Már az sem tabu, hogy nem igazán segíteni megyek, hanem a nyugdíjba készülődő kolléga helyét veszem át.
Annyira nem, hogy az ünnepség után visszavittük a projektort abba a bizonyos otthonba, és az ügyeletes gyermekfelügyelő konkrétan arra biztatott, hogy mutassam meg Charlienak az új helyemet (szóval rohadtul mindenki tudja már).

Kicsit be vagyok sz.rva, nem mondom.
A nyugdíjba menő kolléga (legyen a neve Zsuzsa) eléggé más típusú, mint én, azt hiszem Margó ellenpólusa. Igazi kemény, szigorú asszony, az ő otthonában rend és fegyelem van.
A lányai, ha kiszabadulnak az ellenőrzése alól, akkor vadak, sőt gonosznak láttam őket azon a kiránduláson.
Én valahol Margó és Zsuzsa között helyezkedek el: nem vagyok vasakaratú, de annyira lágy sem. Nem tudom elég lesz e ez a közepes vérmérséklet, nem futok e bele abba, hogy mindenki mást vár majd tőlem: a gyerekfelügyelők (legyek legalább olyan szigorú, mint Zsuzsa ((haha))), a gyerekek (egyáltalán ne legyek olyan, mint Zsuzsa).
Valahogy úgy kellene odamennem, hogy határozott elképzeléseim vannak a saját stílusomról, és azt következetesen tartani. Bye-bye sodródás az árral, konfliktuskerülés!

Mindenesetre most félretoltam a munkát, szeretnék töltődni, pihenni.
Ennek örömére ma takarítottam, és mindjárt indulunk bevásárolni Charlieval, a lista már kész.
Holnap még ajándékok beszerzése, este mézeskalácsozás.
Pénteken, ami kimaradt az előző két napból, plusz összes egyéb süti megsütése karácsonyra.
Jó lenne odafigyelni a kajálásra (ne szaladjon el a paci túlzottan, mert már eléggé tépi a szárat), és tornázgatni.
Na, majd meglátjuk. ;-)

Most minden olyan jó

Fantasztikusan jó napom volt.

Reggel felkeltünk, és elutaztunk mind a négyen Apumékhoz Pestre, ott töltöttük a napot.

Igazából semmit nem csináltunk, "csak" finomakat ettünk, meg versenyeztünk, hogy ki tud hamarabb a kanapéhoz érni, hogy lefeküdjön, meg sokat-sokat beszélgettünk.

A legtutibb pillanat az volt, mikor én voltam a nyertes a kanapé ügyben, és Kismacsó leült a lábamhoz, és magától masszírozni kezdte a bokámat, meg a lábfejemet. 

Aztán szerencsésen hazaértünk (az autópályán esett a hó), és én mindenkinek csináltam mézes-citromos teát, aztán körbejártam, és mindegyik fiú vállát megdögönyöztem, mert mind dolgozott valamin, úgyhogy hálásan hátradőltek, és hagyták, hogy felfrissüljenek.

Belami a konyhában van szétpakolva, és vizsgára készül (javában benne van a vizsgaidőszakban), Kismacsó csak játszott a gépén a szobájában, Charlie meg az én karácsonyi műsoromat bütyköli a keddi munkahelyi ünnepségre: zenét és képeket fésül össze az egész éves élményeikből a lányoknak. 

Azt hiszem nagyon-nagyon örülök a közelgő ünnepeknek, mert sokat leszünk együtt, és mindenki jól van. Nekem most (és mindörökké) ezek a legfontosabbak. A többi kialakul, no para.

Még két nap, és utána...

Belamival már meg is beszéltük, hogy egyik este mézeskalácsot sütünk, ő meg csinál forralt bort.

Még nincs meg minden ajándék, de lesz időm ezzel foglalkozni, meg sütögetni a további sütiket. 

Alig várom...