Pihenős vasárnap

 Ma leginkább pihenős napot szeretnék tartani.

Charlie elment horgászni a tesójával, Kismacsó alszik (hétvégén fordított napjai vannak: éjjel fent van, nappal alszik), Belami ügyelt, de azt ígérte, hogy eljön ma. Kedvenc kiskutyámnak odaadtam a rágókáját, azzal ellesz egy darabig. Majd főzök később, de a mai menü rém egyszerű, szóval nem fog sokáig tartani. Édes-paradicsomos sárgaborsóleves és túrós palacsinta. A levest eddig nem ismertem, legalábbis ebben a formában nem. Kiváncsi leszek rá. Maradt lecsós hús is tegnapról, mert Kismacsó nem éri be a vegetáriánus menümmel, az biztos. Most meg épp őszi gyümölcssalátát tízóraizok joghurttal. Olyan finom! Ahogyan a második kávém is. Imádok kávézni, de ez nem újdonság. 

Tegnap hajat festettem.

Egyedül! Jobb így, Charlie tudott dolgozni, én meg ráértem pepecselni. Már egyre jobban megy, kezd ráállni a kezem hátul is. Most megcsináltam az alaplét a hennához, hogy kicsit sötétebb vörös legyek. Úgy szeretem festés után a hajamat! Olyan puha, gyógynövényes illatú, szép a színe, sehol egy ősz hajszál. Én utálom az ősz hajszínt, nem hinném, hogy valaha is bevállalnám, hogy többé nem festem. Utána már a szemöldökömet is megcsináltam: igazítás, festés, mert a nyaraláskor úgy kifakult, hogy már alig látszott. Jövő héten szerdán megyek az unokatesómhoz "körmözni", valami szép, őszies színt szeretnék majd. Talán bordót... 

Pénteken meg fodrász.

Egyik percben azt gondolom, hogy épp csak a végét hagyom lecsapkodni, marad ugyanígy, a másik perceben meg nézegetem a klasszikus bobot frufruval, azt az igazi negyvenes években sztárolt frizurát. Sajnos, az egyáltalán nem jó kerek archoz, de én teljesen odavagyok érte, pedig tudom, hogy nem kellene. Egyszer már bevállaltam, és nem igazán állt jól, a fodrászom is fellélegzett, mikor visszatértem egy másik fazonhoz. Nekem mégis valahogy komfortos volt. Mindegy, most épp ott tartok, hogy marad így, egyforma hosszúsággal mindenholt, és csak az a cél, hogy össze tudjam gumizni, ha kell. Két copfban már megy, kicsit infantilis kinézetem van vele, de Charlienak nagyon tetszik. 

Így a hét a szépítkezés jegyében telt/telik.

Már értekeztem erről, de továbbra is megdöbbenek, hogy mennyi időt kell eltöltenem saját magammal, ha csak épp rendben szeretnék lenni. És akkor semmi smink, meg ilyen cécó. Gyakorlatilag mire a végére érek a hajfestés, szemöldök és szempilla festés, fodrász, körmös négyesnek, kezdhetem is az új kört. És akkor még ott van a napi arc- és testápolás, krémezés, torna, diéta, egyebek. Az a szerencse, hogy én ezekkel imádok foglalkozni, és az sem érdekelne, ha semmi látszatja nem lenne, de szerencsére azért koromhoz képest tartom magam. Úgy gondolom, hogy szeretni kell saját magunkat, megtenni magunkért, amit lehet, mert egy életünk van, egy testünk. Nagyon nehéz, ha nem lehetetlen, az egészségünk ellen elkövetett hibákat kiradírozni. Néha eszembe jut a millió hormon, amit magamba nyomtam az évek során a meg nem született harmadik gyermek miatt, és nem vagyok nyugodt, hogy nem lesz majd böjtje. Azért a szorongást nem engedem meg magamnak ezzel kapcsolatosan, mert bevonzani nem szeretnék semmi betegséget, de azért na... 

Most pedig megyek, és folytatom a pihenést.

Kinéztem egy filmet, amit Charlie letöltött, szerintem mozizok egyet Mórral.