Semmiségeimről

Tartok tőle, hogy nem lesz minden nap időm blogolni a szabadság után, pedig szeretek írogatni a kis napi dolgaimról.

Tegnap három órát pácolódtam a hennában, és megint nincs ősz hajszál a hajtőnél.

A hennában azt is szeretem, hogy nem fakul ki a szín, tényleg csak azért kell festeni, mert a lenövésnél látszanak az ősz hajszálak. A képen nincs semmilyen filter, valóságban is ilyen a szín, ám napfényben szinte "lángol" a hajam, olyankor nagyon látszik, hogy az ősz hajszálak szinte pirosak, mintha melírozva lenne a hajam kétféle vörössel. Én nagyon szeretem, kiváncsi leszek, hogy mikor éri el a tűréshatáromat a "pirosodás", mikor lesz sok(k) nekem.

Pénteken még egy kis igazítás a fodrásznál, nem tervezek új frizurát, és a hajam rendben lesz egy ideig. 

Tettem fel fátyolmaszkot is, előtte bőrradíroztam, volt manikűr, pedikűr. Továbbra is elképesztőnek találom, hogy mennyit kell szüttyögni az embernek magával, ha csupán elfogadhatóan akar kinézni, szóval semmi extrát nem akar. Persze én ezt élvezem, csak időm nincs mindig rá.

Hétfőn benti torna volt, ma is az lesz.

Ma leginkább futni szeretnék a futópadomon, de majd meglátjuk. A súlyzós edzéseket azért szeretem, mert a felsőtestestet is formálja, a karjaimra rá is fér. 

Múltkor a Decathlonban megláttam ezt, és belehabarodtam.

Ez egy Domyos futópad, egészen pontosan INITIAL RUN, és szerintem, ha kimúlik az én monstrumom, akkor egy ilyet szeretnék. Legszívesebben MOST AZONNAL, de egyrészt van egy működő futópadom, másrészt nincs 220 000 forint eltapsolnivaló pénzem, kell az augusztusi nyaralásra. De azért csorog a nyálam érte, nem tagadom.