Kissé belustult a krónikás

Rengeteg minden történik, és én igyekszem megélni minden pillanatot.

Cserébe mostanában alig fényképezek, alig írok. Nem baj, a fejemben, szívemben ott van minden.

Volt a szülinapom.

Írtam az előző bejegyzésben, hogy Belamiéknál tartjuk, és úgy is volt. Uno erre a napra extra adag cukiságot tartogatott, és ráadásul nekem. Szerencsére Charlie nem felejtett el fényképezni, úgyhogy csuda jó képek születtek, ahogyan egymás tekintetébe kapaszkodva gőgicsél nekem, én meg beszélek hozzá. Lett egy hármas sorozat kép, ahol egyforma hangokat formáz a szánk, imádom, leképezi, hogy mennyire egymásra tudunk hangolódni mi ketten. 

Másnap voltam turizni.

Vettem egy alkalmi ruhát, de valahogy éreztem, hogy nem azt fogom szombaton felvenni. Azért nem baj, hogy megvettem, mert színházba is tökéletes, és a bérletünk már úgyis megvan a következő évadra.

Szombaton volt az esküvő.

Bár Charlie mindent elkövetett előtte, hogy elrontsa a kedvem, nem sikerült neki, mert készülődni imádok. Végül egy sötétkék nadrág overált vettem fel arany kiegészítőkkel (szandál, táska, öv és nyaklánc, gyűrűk), a hajamat és a sminkemet is én csináltam. Sokkal, de sokkal inkább önmagam voltam, mint tavaly, úgyhogy nem költök többé sminkesre, az biztos. A hajamat egyenesre szárítottam, szerintem így is teljesen jó volt, nem kellett azon aggódni, hogy a hullámok kirúgják e magukat pár óra múlva. 

Mióta mindenhol egyforma hosszúságú a hajam, tök könnyű beszárítanom ezzel . Én leginkább az ovális körkefét használom, valami csodaszép fényesre tudom megszárítani, és elviekben nem is roncsolja a hajamat a szárítás. 

Az esküvő jó volt, mindent az ifjú pár csinált, szerintem ügyesen összehozták. Nagyon kedves és figyelmes volt tőlük, hogy Belami terítéke mellé egy kis dobozban ajándékot helyeztek el Uno nevére. Az első kis sportcipőjét kapta meg így. Ági nem jött, mert Uno még pici ehhez, de szorgosan küldözgettük a képeket neki az eseményekről.

Miklós és Luna. Egyre jobban látszik, hogy baj van közöttük. Erről nehéz lenne mit írnom, mert nem tudom pontosan mi történik, meg nem is szeretném ennél jobban "kibeszélni" őket. Ráadásul Miklós nem az a lelkizős fajta, szóval majd akkor fogunk biztosat tudni, mikor az is lesz valami. Mármint biztos. Ő nem fogja megbeszélni velünk, hogy mi zajlik benne, mert nem ilyen. Mikor az előző kapcsolatából kilépett, azt is akkor tudtuk meg, mikor már megtette.

Aztán ezen a héten elkezdett edzésre járni Ági.

Természetesen ilyen lazább, direkt szülés utáni tornára. Viszont ez azt jelenti, hogy heti kétszer így vigyázni kell kb. két órát Unora. Az egyik alkalom az enyém, a másik Ági anyukájáé. Nos, az enyém a szerda volt nyolctól tízig. Pont megetette nyolckor, már én büfiztettem, utána cukiskodtunk egy darabig. Már érdekli az ujjbábos Muci a boci mese, az összes kontrasztos babakönyv, hasaláskor a tükör, és bármi, ami zene, éneklés. Kezd gőgicsélni, valami hihetetlenül édes, mikor azt mondja, hogy "eöö". Belami is így kezdte, visszanéztem a babakönyvében, amit szorgosan vezettem még nála. ( És még nincs két hónapos sem.)

Aztán elaludt, kb. negyven perc után felébredt, ki kellett cserélnem a pelenkáját, aztán aludt tovább. Mikor Ági hazaért, még majdnem egy órát beszélgettünk a feje felett az esküvőről, meg Miklósékról, de még mindig nem ébredt fel. 

Végül eljöttem, mert már öt nem fogadott hívásom volt egy számról a munkahelyi telefonomon. 

És innentől jól el is szaródott a hét, pedig a helyettesem ügye ez, aki most szabadságon van épp. Őrület, ami jelenleg a gyermekvédelemben megy, de inkább hagyjuk is! Nem akarok most erről mesélni, majd máskor. Meg végre péntek van, lassan készülődhetek a Quimby együttes koncertjére Charlieval.  

Házassági évforduló (volt), szülinap (lesz)

Én most szabadságon vagyok épp.

Át is irányítottam a telefonomat, meg rettenetesen fontos dolgokat intézek, például tubing szempillaspirált, meg kőpúdert, mert elfogyott, meg pirosítót. ilyeneket. Megfogadtam -ugye-, hogy többé nem nyúl más az arcomhoz smink ürügyén, ugyanis tavaly Belamiék esküvőjén nagyon ráfaragtam erre. Kínomban is jobb sminket fogok csinálni magamnak szombaton, ugyanis a kevesebb több, legalábbis az én arcomon mindenképp.

Hogy mit veszek fel a szombati esküvőre, azt még nem igazán tudom, de holnap lesz a szülinapom, úgyhogy el fogok menni turizni, és vadászok valami jó kis ruhát. Van egy b tervem, ha nem találok semmit, úgyhogy így nyugodtan indulok a dolognak. 

Tegnap meg a 19.!!! házassági évfordulónk volt, de előtte nap gyűjtöttünk élményeket, úgyhogy tegnap lópikulát se foglalkoztunk ezzel. (Ja, Charlie hozott finom sütiket, hogy válasszak, milyen legyen a szülinapi tortám.)

Szóval hétfőn Nagykanizsán volt munka ügyben dolga Charlienak, úgyhogy Mórral elkísértük, és "hazamentünk" kicsit Fonyódra utána. Nagyon jó volt.

Kifejezetten szeretem a júliust, mert nemcsak a házassági évfordulónk és a szülinapom van, hanem Belamié és Ágié is 27-én. 

Meg koncertre is van jegyünk, meg a háló festését is intézni kellene, szóval mozgalmas napok jönnek (megint). 

Aztán persze ott van Uno, aki minden nap ügyesedik, de ezt majd egy külön posztban.  Holnap náluk tartjuk a szülinapomat. De jóóó lesz!

 

Minden jó, ha jó a vége

Szerintem már többször is írtam itt, hogy a legtöbb esetben én a készülődést élem a legjobban, maga az esemény, sok esetben, már kevésbé érdekel.

Nos, az esküvő nagyon is izgatott, de a készülődést ismét nagyon élveztem... egy pontig. 

Valahogy a szabadság elejére realizálódott, hogy hiába a fodrász és a smink időpontjának cseréje, nagyon-nagyon szoros lesz az idő, gyakorlatilag nem tudok már semmiben segíteni azon a délelőttön, sőt, az utolsó percekben fogok hazaérni is. Így minden marad Charliera, és még embert is kerítenem kell, aki hazafuvaroz a fodrásztól. No meg még Mór is ott volt bónusznak, és nagyon dühös voltam magunkra, hogy egy évünk volt rá, hogy megoldást keressünk. 

Ezekből adódtak a nagy veszekedések a Balaton után, mert ott már nagyon a nyakunkban volt minden.

Aztán lépésről lépésre kezdtük levezetni a "matekot". Előző napon érkezett Luna és Kismacsó, ők lepakolták nálunk az átöltözős cuccukat, aztán átmentek Belamihoz, hogy ne legyen egyedül (Ági már a szülői házban aludt), mi meg így Charlieval berendeztük a nappalit, mindent beállítottunk a "kiadóra", csak a szendvicsek készítése maradt reggelre. 

Szombaton hatkor keltünk, engem Charlie elvitt a sminkeshez, és tulajdonképpen innentől semmi sem alakult úgy, ahogyan elképzeltem. Én ugyanis azt gondoltam, hogy legalább most nem nekem kell megvalósítanom a smink/frizura párost, tehát hátradőlve élvezhetem, hogy szépítenek. Nem izgultam rajta, mert sminket csak egyszerűt akartam, a hajam meg ki volt már próbálva. 

Nos...

Nem szabadott volna belemennem, hogy próba smink nélkül, úgy, hogy nem is ismerem a sminkest, beüljek a székébe. Nagyon aranyos volt, meg minden, de az összes hibát elkövette, amit egy ötven feletti nő arcán el lehet követni. Mindezt úgy, hogy alapvetően nem vagyok ráncos, szép a bőröm, szóval koromhoz képest nem vagyok túl bonyolult. El is mondtam neki, hogy az a tapasztalatom, nekem nem kell túl sok vakolat, jobb, ha egységes a bőröm, a szemem kicsi és allergiás, és bár csöpögtettem bele, sokáig nem szabad piszkálni, mert könnyezni fogok. Ezért a műszempillát (a tincseset is) hanyagoljuk, elég lesz a spirál. Kértem, hogy hagyja a p.csába a highlightert, szörnyen rosszul tud elsűlni a képeken. 

Nagyon menő volt a sminkes stúdiója, egy magas székbe kellett felmászni, volt fény és világítás profi módon, és a cuccai is jók voltak. Csak sajnos annyi vakolatot tett rám, hogy hamarosan szinte pókhálósra "tört" az arcomon, ha mosolyogtam, beleült az apróbb mimikai ráncaimba, legalább annyinak néztem ki sminkben, mint amennyi valóban vagyok. A szememet addig piszkálta, hogy könnyezni kezdtem, ettől ideges lett, és még több cuccot nyomott rám. Persze árnyékolt nagy lelkesen, és valami fixálót is fújt rám, ami teljesen megbolondította a mobilok kameráját. Konkrétan a fodrászom telefonja annyira meghülyült, hogy a szemem telejesen fekete lett a képeken, mint egy démonnak, sőt valahogy a fejem is más formájú lett. Charlie telefonos fotóin úgy néztem ki, mintha egy öregítő appon nyomta volna át a képeimet. Élőben nem volt ennyire rossz a helyzet, de magamnak kínomban is jobb sminket tudok csinálni. Soha többé nem engedek mást az arcom közelébe, ha sminkről lesz szó, kár, hogy erre pont most kellett rájönnöm.

A hajammal sem volt több szerencsém. Vittem az új csipeszeket a hullámokhoz, a fodrászom kikeverte a cuccot, amit egy mesterfodrász ajánlott neki. Gyönyörűen megcsinálta, beültem a búrába, és egy órát száradtam. 

Aztán jött a fekete leves.

Mikor kiszedte a csipeszeket, még rendben volt a dolog. Aztán kezdte kibontogatni a hajamat, hogy ne lapuljon a fejemhez, de ettől olyan lett a hajam, mintha szalmából lett volna, és tényleg egy madárijesztőre hajaztam mindenhogy. Egyáltalán nem borultam ki, amit csodálok amúgy, de mondtam a fodrászomnak, hogy ez így nem maradhat, mossa meg a hajam, és szárítsa be simán. Egyetértett. Nagyon óvatosan hajat mosott, mert a smink meg már fent volt (de minek), aztán szárítani kezdte. Az öcsém, aki a taxiztatást vállalta, már tűkön ült, hogy mikor induljon értem. Közben a fodrász kitalálta, hogy a hajam elejébe csak tesz hullámot, de hajsütővel. Ráhagytam. Igazából nem igazán tetszett a végeredmény, de nem mindennapi volt, az biztos. Láttam, hogy így kellene egy fülbevaló, de szinte biztos voltam benne, hogy nem lesz már időm fülbevalót keresgélni otthon. 

Mindeközben itthon is zajlottak az események.

Belami és Kismacsóék érkeztek hozzánk, és segítettek Charlienak az utolsó simításokban. Tálcákra pakolgatták a sós és édes sütiket, a szendvicseket. Asztalra rakták az üdítőket. Szépséges papír tányérokat és poharakat vettünk, hogy viszonylag rendet hagyjunk majd a végén magunk után. A vőlegény felöltözött (és nekem itthon kellett volna lennem, de legalább az ingjeit én vasaltam előző napon), az első vendégek érkeztek (és nekem itthon kellett volna inkább lennem). 

Úgy értem haza, hogy már majdnem mindenki itt volt, úgyhogy beszáguldottam a hálóba, magamra kaptam a tényleg szép ruhámat, de fülbevalót esélytelen volt keresgetni, és nem tudtam a sminkemen sem javítani, egyszerűen nem volt idő rá. 

Ha ez az egész úgy lett volna, ahogyan eredetileg terveztem, mármint, hogy magamnak csinálom meg a hajamat és a sminkemet is, akkor itt lehettem volna egész szombat délelőtt, segíthettem volna mindenben, és talán nem ilyen kapkodósan indul ez a csodálatos esemény.

Mindegy.

Az a lényeg, hogy végül minden jól alakult, élőben nem volt annyira rossz az a smink, a hajam különleges volt így féloldalasan, és amúgy is minden idegszálam azon csüngött, hogy Ági és Belami boldogok legyenek a nagy napjukon, és ez meg megvolt. Nagyon is. 

A távolság amúgy jót tett a megjelenésemnek, legalábbis a videóklippen nincs gondom magammal, majd a kiváncsi leszek a fényképekre.  

Ideje lenne már, ha minden alkalommal hallgatnék a megérzéseimre, mert valahogy soha nem visznek tévútra. 

Szerencsére ez az egész szépítkezési kaland nem vette el a kedvemet semmitől, ki tudja, talán sokkal idegesebb lettem volna, ha magammal kellett volna foglalkozni itthon, bár a végeredmény, szerintem, jobb lett volna. 

Azt hiszem, így a végére pont jó a cím, keretbe foglalja az egészet. Minden jó, ha jó a vége. (Shakespeare?)

Mondj igent a ruhára!

Nekem kimaradt az életemből (eddig) ez az amerikai tipusú menyasszonyi ruhaszalon látogatás.

Az első esküvőmön a mostohatesóm szatén menyasszonyi ruhája lett átalakítva nekem. Akkor szépnek találtam, mai szemmel... Inkább hagyjuk is!

A második esküvőmön bézs-arany alkalmi ruhában mentem férjhez, királynőnek éreztem magam, de egy üzletben vettem, semmi extra nem volt.

Aztán Ági kezdte a szalonok bejárását, és titkon reménykedtem, hogy valamikor, valamelyik ilyen alkalomra elhív engem is.

Múlt szombaton volt egy nagyon rossz élménye egy kisebb szalonban, mikor jöttek Charlie szülinapjára, eléggé ki volt kattanva tőle, de aztán elvihogtuk az egészet, mert elmesélve olyan abszurd volt, hogy már vicces. Akkor beszéltük meg, hogy a következő szombatra foglal időpontot a két koszsorúslánynak ruhapróbára oda, ahová a kupont nyerte az egyik kiállításon. Mondta, hogy menjek én is a keresztányommal, és én boldogan mondtam igent. Úgy volt, hogy jön Charlie is, de beteg lett reggelre, inkább nem jött, de igazából ez egy nagyon csajos program volt.

Megérkeztünk a szalonba, és már az előtértől lehidaltam.

Annyira cukros, szirupos és émelyítő volt az egész, hogy imádtam. Szeretem a túlzásokat pár dologban, és ez az volt a javából. Mindenhol menyasszonyi ruhák és alkalmi viseletek, a díszlet, az illat, a milliő. Annyit mondhatok, hogy a vattacukorszerű illatom, a Tihany Premier parfümöm pont ide lett kitalálva. Pillecukor (lol) volt kitéve, meg rengeteg csokoládé, de kávét és pezsgőt is lehetett kérni. Tisztára Willy Wonka világa volt, csak épp menyasszonyi ruhaszalonként.

Kaptunk egy fiatal lányt, aki nagyon kedves és előzékeny volt, egyik ruhát szedte le a másik után, segített próbálni, semmitől ki nem jött a sodrából. A két kislány először nagyon meg volt illetődve, de aztán megtaláltuk nekik A RUHÁT, és egyből hercegnővé lényegültek. Valami csodaszépek lesznek, és úgy tűnik Ági is megtalálta A RUHÁT, ő lesz majd a királynő azon a napon.

Mindenesetre megbeszéltük gyorsan Zoéval, hogy itt ellennénk még pár órát, mert annyira élveztük az egészet.

Esküvő 2022

Túlvagyunk az esküvőn.

Kivételesen nem volt kapkodás, csak indulás előtt, mert Belami és Iluska előtte negyed órával érkezett Budapestről, egyenesen a munkából, úgyhogy talpig díszeben topogtunk az előszobában, míg ők gyorsan magukra kapkodták az ünneplőt, a munkaruhát meg le.

Iluska még sminkelt is vagy öt percet, és rendben volt, ebből is látszik, hogy neki még igazából nincs szüksége vakolatra az arcán. Nekem meg már nincs, illetve csak az áll jól, ami nem látszik. Ez tart a legtovább amúgy, mert nem könnyű megvalósítani, hogy ne látszon, ugyanakkor eltűnjenek a karikák a szem alól, a bőr makulátlan és egyenletes színű legyen, szem nagy és csillogó, stb... Simán elbogarászok vele egy-másfél órát. 

Nem, nem akarom sajnáltatni magam, mert én a készülődést élvezem a legjobban az egészben, ez mindig is így volt.

Imádtam ruhát vadászni, aztán ahhoz kiegészítőket, kitalálni a frizurát. Végül egy arany fejpántot vettem a Pepcoban, és Charlie fodrásza szárította ba a hajamat hozzá. (A nyaklánc a nagymamámé volt, a legkedvesebb darab a szívemnek.)

Természetesen nem voltam elégedett a végeredménnyel, mert dagi vagyok, de jól megdicsértek a rokonok, így megnyugodtam, hogy legalább ők szépnek látnak. 😂 

Döbbenet, hogy mennyire elszoktam az alkoholtól.

Összesen két vodka-narancsot ittam, de már az első úgy a fejemnek szaladt (rosszkedvem lett tőle), hogy órákon keresztül nem mertem másikat kérni. Aztán később Iluska hozott nekem egyet, azt még bevállaltam, de nem esett jól. Inkább a limonádé, meg egyéb hideg üdítők.

Igényes, szép esküvő volt.

Az unokatsóm álomszép menyasszony volt, a helyszín ízléses, az ételek finomak. 

Szerencsére a meleg csak a szertartás alatt volt gond, mert azt a kertben tartották, de utána bent már jó volt, a légkondi jól lett beállítva, nem csináltak óriási hőmérséklet különbséget.

Úgy fél kettőig bírtuk, 

Belamiék nagyon elfáradtak éjfélre, de még kitatrottak addig. Nyakig benne vannak a költözésben, közben dolgoznak, pénteken a munkából rohantak az esküvőre, szóval nem a legkipihentebb formájukban voltak. Kismacsó sem, ő még a betegségből alig lábalt ki, plusz ő is gyakorlatról jött. Szerintem mi voltunk Charlieval a legjobb paszban összességében. 

Szombaton reggel élveztem, hogy mindenki itthon van.

Aztán ez gyorsan vége lett, mármint, hogy mindenki itthon volt, mert Belamiék rohantak vissza folytatni a pakolást, vasárnap már ott alszanak az új lakhelyükön. 

Hétfő kivételével szabin leszek jövő héten, úgyhogy kedden este elkészítem Belami tortáját, szerdán, a szülinapján, meg elmegyünk hozzájuk. Alig várom.

Szufla

Kismacsónál tegnap kezdődött egy hasmenéses vírusfertőzés, most azon izgulok, hogy mi Charlieval el ne kapjuk.

Nemcsak azért, mert semmi kedvem hozzá, hanem mert pénteken esküvő, és mennünk kellene. Úgyhogy most fertőtlenítek utána, meg ő is jobban odafigyel ezekre a szabályokra. Reménykedjünk!

Tegnap hennáztam a hajamat, kimostam a ruhámat, Charlie ingjeit, amik közül választ majd.

Amúgy tisztán voltak a szekrényben, csak könnyebb vasalni egy frissítő mosás után, főleg a nyakát, amire Charlie különösen érzékeny. Frászt kap tőle, ha az ing nyaka meg van törve, vagy mi. 

Még Kismacsót kell rábírnom, hogy kiválassza az outfitjét, de ráér. 

Ma a gyermekpszichiátrián voltam az egyik gyerekemmel, befektették, és alá kellett írnom a papírjait. 

Nem volt túl boldog, de amikor meglátta a szobájában, hogy az egyik ágyon a kikötözéshez szükséges pántok vannak, akkor közölte a nevelőjével és velem, hogy ő bizony ki sem pakol, indulhatunk haza. Nagy nehezen sikerült csak meggyőzni, hogy vélhetőleg nála nem kell alkalmazni. Végül az orvos is megnyugtatta, hogy az az ágy csak azért van ott, mert nem tudták máshová betenni, és ne aggódjon, nem a terápia része. Szegénykém! 

Belami kicsit feszült a költözés miatt.

Szombaton ráadásul közölte, hogy Iluska nem akar jönni a pénteki esküvőre, mert ő nem is tudott róla. Kicsit ideges lettem, mert annyiszor beszéltünk erről, plusz, szerintem akkor is, mikor ő itt volt. 

Írni akartam neki, de aztán csak vártam vele, mert sehogy sem tudtam volna úgy fogalmazni, hogy az ne "beleszólásnak" tűnjön, vagy ilyesminek. Jól is tettem, mert vasárnapra megbeszélték a dolgot, és jönni fognak mindketten. 

Múlt héten egyszer sem jött össze a torna, futás, vagy bármi.

Megint nagyon alacsony a vérnyomásom, alig van bennem energia, aludnék mindig.

Erről eszembe jutott Stephen King egyik regénye, ahol a vámpírszerű lények az emberek szufláját szívják. No, tőlem éhen halna most egy ilyen. 😂  

 

Ne panaszkodjunk!

Hazafelé a mini nyaralásból annyira készültem rá, hogy majd elmesélem milyen jó volt, mennyire szép.

Aztán hazaértünk, és arcon csapott a valóság.

Először anyósom személyében, aki nem csinált egyebet, mint amit szokott, csak épp szülinapom volt szombaton, meg gyorsan meg lehet szokni a jót, a nyugalmat, úgyhogy nagyon-nagyon szomorú lettem.

Charlie már hétfő este mondta, hogy mi várható kedden az adózással kapcsolatosan, de nekem még nem ment át.

Aztán tegnap az is úgy gyomorszájon vágott, hogy nem tértem magamhoz. Továbbra is csak azt sajnálom, hogy nem voltam erőszakosabb, és nem mentünk oda mi is tüntetni. Jocó bácsinak igaza van a mai posztjában, nem ezren kellett volna ott lenni, hanem sokkal többen. Nekünk is.  

Ma meg végképp megfogalmazódott bennem: jó, hogy nincs kicsi gyerekem.

A felnőttjeimért is sajog a szívem, mert nem lesz könnyebb nekik, sőt, de fiatal voltam és bizakodó, mikor ők kicsik voltak. Hittem abban, hogy lehet itt boldogulni. 

Most meg már nem. 

Hogyan lehet szorongva, jövőkép nélkül gyereket nevelni? Biztosan lehet, meg kell is, csak örülök, hogy nekem nem kell. Jobb így. Ez az én véleményem és érzésem, ezt szögezzük le!

Az meg talán vasárnap jött velem szembe a neten, hogy keseregni, bosszankodni nem jó.

Buddhista valaki fejtegette, hogy mennyire leépítő, lélekromboló. El is határoztam, hogy nem fogok panaszkodni, inkább a jót keresem. Hát.. öhm, khmm...

Próbálkozzunk!

• Az olvasás, az valami remek menedék, most a mini nyaralás óta falom a betűket, tényleg nagyon jó.
• Belamiék pakolnak folyamatosan az új lakásba, még az albérletben alszanak, de lassan átköltöznek teljesen. 
• Kismacsót tegnap hajnal fél négyre fuvaroztuk a gyakorlati helyére, mert bevetésre mentek, és úgy látom az összes veszélyével együtt szereti ezt csinálni. Nem egy anya álma ez a munka, de ha boldoggá teszi... 
• Jövő héten eskövőre megyünk, az unokatesóm megy férjhez, aki a körmömet szokta csinálni. Már lőttem magamnak egy gyönyörű alkalmi ruhát ezernyolcért a turiban. Olyan szép kék színe van, hogy egyből beleszerettem. Arany kiegészítőkkel fogom viselni. 

• Megnéztem Sally Rooney másik hbo-s sorozatát, a Baráti beszélgetések-et. Nekem tetszett a kritika lehúzása ellenére is, bár az tény, hogy a szereplők nekem sem voltak szimpatikusak, és elég zavaros elvek mentén működtek. No mindegy, lekötött, és továbbra is azt gondolom, hogy nem vagyunk egyformák, és ez így van jól. 
• A nyaralás tényleg szuper volt, az év eddigi legjobb napjai, és az idő is kedvezett nekünk, mert pont kirándulásra való volt. Azt hiszem, még vissza kell mennünk arra a környékre, van még benne potenciál. 

Charlie szerint...

A tegnapról néhány kép átmenetileg, bővebben holnap...

Végül így állt össze a toalett:

Zozókával:

Ez annyira jó kis fotó.

Csupa fény, nevetés, napsütés: ő Zozó:

"Nincs kint a térdem" ruhám lett mégis!

Még ki kell vasalnom az övét, meg majd nagyon szép masnit kötök, de ő lesz az. És pörgős a szoknyája, az meg külön fontos. ;-)

Nem gyűrődős anyagból van, de pamutosból!!!. Ez azért nem mindegy negyven fokban.

Végre elővehetem a színházas táskámat!

Ilyen színű lesz minden körmöm, és lehet, hogy ezek lesznek a kiegészítők. Még jó, hogy a jegygyűrűben van fehérarany sáv, mert most az ezüstös szín lesz a fehérhez és a feketéhez.

Már csak a hajamat kell kitalálni. Meg egy éjszaka alatt fogyni legalább öt kilót. 

Smink menni fog, minimális lesz az olvadás miatt.

Hát így valahogy...

Kezd elegem lenni

az "esküvő lesz szombaton" projektből, mert nem és nem találok olyan ruhát, amiben jól tudnám érezni magam.

Ez a csillogó-villogó szandál, amit első körben gondoltam, de már ebben sem vagyok biztos, mert nem túl kényelmes darab.

Akkor lássuk mit találtam a szekrényben!

Ez itt vászonból van, abból a nem gyűrődős, szellőzős fajtából.

Derékban van karcsúsítva, ez is jó, ám a térdem pont látszik, és én azt nagyon nem szeretem. 

Lehet, hogy egy öv még sokat dobna rajta, de semmi kedvem keresgélni.

Amúgy meg ezen az esküvőn én csupán az unokatestvér felesége vagyok, szóval nem értem magam mit tipródok annyit. 

Talán azért, mert szeretnék kényelmesen, de csinosan létezni legalább fél napig a valószínűsíthető kánikulában.

Ez meg az a lila ruha, amit mondtam. 

Csupa műszál, nem gyűrődős (azért lovagolok ezen, mert utazgatni is kell egy csomót), és az anyaga sokkal inkább esküvőre való, mint az előző. Pont azért, annyira nem is komfortos viselet.

És nem is előnyös. Pont úgy nézek ki, mint a díjnyertes súlyemelő nő csiniben. Jaj, nagyon nem vagyok most kibékülve magammal (se)!

Minden építő jellegű kritikát, véleményt szívesen fogadok. Addig keresek tovább... 

Gyors összefoglaló

Jaj, hol is kezdjem?

Valahol ott maradtam el, hogy szombaton (15-én) esküvő. Szétstresszeltem magam a menyasszony sminkelésén, minden áldott este magamon próbálgattam dolgokat, és még pénteken is vettem egy szemhéjpúdert, mert biztos, ami biztos. 

Szombaton reggel meg egy ismeretlen fodrászhoz mentem a hajamat beszáríttatni, hát na. Retro lettem, ez nem vitás. Nekem bejött, hogy olyan más vagyok, de igazából (legyek őszinte) nem állt jól. Szerintem olyan kosárfejem volt. 

Szerencsére a menszeszem megjött hamarabb, aminek azért örültem, mert így nyaralásra el is múlt. Persze az esküvőn még bőven benne voltam, úgyhogy megfelelően begyógyszereztem magam a „vidámító” = ópiumszármazékos fájdalomcsillapítómmal, szóval köszönöm, de én nagyon jól voltam. 

Irtózatos meleg volt, de a menyasszony csöppet sem izzadt, könnyű volt sminkelni, és nemcsak szerintem, de jól is sikerült. Legalább egy órát dolgoztam vele, és a végeredmény alig látszott. Ez volt a cél. Csak nagyobbak voltak a szemei, csillogtak, frissek voltak, az orra meg kisebb. Ragyogott az egész nő a szép frizurájával, a natúr sminkjével. 

És a ruhája! Csodálatos szép volt, csak rohadt nehéz. Nem is tudom, hogy tudta órákon keresztül magán cipelni a negyvenöt fokban. 

Rólam bezzeg folyt a víz, alig bírtam kisminkelni magam. Utána a selyemruhám úgy tapadt rám, mintha egy szemeteszsákot húztam volna magamra, szigorúan harisnyával. Úgy éreztem magam, mint egy túlélő táborban, számolgattam, hogy már csak ezt kell kibírni, meg azt kell kibírni. Charlie nem különben. Már akkor átázott az egész inge, mikor magára rángatta. El sem tudtam képzelni, hogy hogy bírja a vőlegény a mellénnyel, zakóval együtt. Én biztos meghaltam volna szép csendben. Utána kezdtem magamhoz térni, mikor vacsora közben leléptünk átöltözni, és én harisnya nélkül, a másik ruhámban nyomulhattam. Mellben az is feszesen tartott, de cserébe nem melegített melltartó. Valamit valamiért. 

A buli rész tök jól sikerült, kis családom mindhárom férfija megtáncoltatott, egy szavam sem lehetett. 

Végül nem aludtunk ott, hajnalban hazajöttünk, mert az lett a terv, hogy már vasárnap délután jövünk Fonyódra. És én kipakoltam, majd ismét be, ezúttal a nyaralásra. Közben az járt a fejemben, hogy Fonyódon meg majd pakolok ki, és az egész életem egy nagy pakolás. Egyfolytában pakolok valahová. 

Vasárnap este pont úgy értünk ide, hogy egy oltári zivatar miatt nem tudtunk kiszállni az autóból legalább fél óráig. Nem viccelek, álltunk a ház előtt, a bejárat néhány méterre, de ki sem lehetett nyitni az autó ajtaját, mert ömlött a víz. Pont előtte ideértünk volna, ha nem megyünk be egy vasárnap is nyitva tartó Lidlbe. 

Aztán másnap ez folytatódott, de mi nem bánkódtunk, hanem elmentünk a csisztyapusztai termálba, ahová mezítláb gázoltunk át a vízen a bejáratnál, mert bokáig ért a víz. Jó buli volt. 

Kedden és szerdán visszatért a jó idő, pár fokkal kevesebbel, de ez pont jó így. A Balaton még ki sem hűlt, úgyhogy fürödtünk, vagy csak hagytuk, hogy a hullámok taszigálják a gumimatracunkat, közben jókat diskuráltunk. 

Ma reggel megint esőre ébredtünk, elég rossz néven vettem, de mire lementünk ebédelni, már nem esett. Charlie jobbra el horgászni, mi a fiúkkal túráztunk egyet, meg csavarogtunk a városban. Épp az előbb értünk haza, gyorsan sütöttem pár palacsintát Nutellával, mert ha lúd, hát legyen kövér. Én is ettem, és továbbra is dagadt vagyok, de most momentán nem érdekel. Főleg, hogy rengeteget gyalogolunk dombnak fel, mert Fonyód legmagasabb pontján lakunk, itt a kilátó mellettünk. Megyünk is mindjárt, azt is megmásszuk. Hát így valahogy…

      

Ruhás

Tegnap Charlienak mentünk inget venni az esküvőre, végül nekem lett egy másik ruhám a vacsorához, meg a táncikáláshoz.

Ez lesz majd rajtam a szertartásokon.
Sajnos nem látszik, hogy mennyire különleges darab (majd csinálok világosban is képet róla, esetleg magamon), de az a lényege, hogy alul van egy bordó selyem anyag, azon barna csipke, rajta meg ezek a mályvás színű virágok rávarrva pici gyöngyökkel, nagyon szép és ízléses összességében.

Ez meg a tegnapi szerzemény.
Csupára Gina Lollobrigida, meg Sophia Loren stílusát idézi. Jó pörgős az alja, és csuda szép a dekoltázsom benne melltartó nélkül is. Fekete, nagyon kényelmes szandállal lesz rajtam (szigorúan harisnya nélkül), hogy az este tényleg fesztelenül teljen.

Inspiráció

Na, szóval az volt a nyűgöm, hogy visszavágassam e a hajam már esküvő-nyaralás előtt, vagy majd csak utána.
Már itt is legalább háromszor nyígtam a hajam miatt, tényleg nem nagyon lehet variálni vele.
Pár hete melegollóval lecsapattam a végét, de ez nem nagyon eszközölt változást. Forma nulla, de legalább már össze tudom fogni kis copfba, meg így fel is tudom csatolni, ha nagyon meleg van.

Erősen gondolkodtam, hogy esküvőzni-nyaralni már így megyek:

Ehhez már intéztem is időpontot magamnak egy mesterfodrászhoz (új nekem) keddre.
Aztán elkezdtem kigondolni magamnak designt Charlie tesójáéknak az esküvőjére, mikor is szembe jött velem ez a frizura és smink:

Nagyon tetszik az egésznek a stílusa, valahogy le szeretném ezt fordítani magamra. Nekem nem ezek a színeim, de kaptam egy inspirációt, dolgozok rajta.

Az ám! De ehhez meg kell a mostani hajhosszom, hogy ilyen hullámokat kreáljon nekem valaki egy napra.
És akkor el is érkeztünk a döntésemhez: nem megyek kedden fodrászhoz, lemondom az időpontot. Majd nyaralás után, úgyis jobb, ha a vízben össze tudom fogni a hajamat.

Már csak azt kellene kitalálni, hogy ki fogja a fenti frizurát megalkotni 15-e reggelén úgy, hogy az kitartson egy napot. Nem mondom, hajlakk az biztosan nagyon sok fog kelleni. ;-)

Valahol mindent el kell kezdeni

Nyűgös vagyok ma.
Ok, tudtam én, hogy ez a hétvége nem csak a pihenésről fog szólni, de valahogy semmi nem úgy sikerül, ahogy szeretném.

Délelőtt nekifutásból próbáltam gatyába rázni a lakást, mert 11.30-ra vendégem jött, aki sminket kért.
Imádok sminkelni (is), igazából mindent szeretek csinálni, ami egy kozmetikustól elvárható.

Csakhogy! Vannak emberek, akik határozott elképzeléssel jönnek, és ki is tartanak mellette, akkor is, ha az nem előnyös.
Most is ez történt, és igazán, igazán nehéz volt kicsit is eltéríteni a megszokott -szerintem- rossztól.

Tavasz típusú hölgy, aki terrakotta színű ruhát választott a barátnője esküvőjére. Ez még nem gond (bár nem a legjobb választás), épp belefér. Gondoltam, hogy ehhez egy bézses alapú szemfestést csinálok, olyan barnás arannyal megbolondítva.
Hozta az alapozóját, ami tök sötét volt, szerencsére elfogadta az enyémet, az sokkal közelebb járt az ő bőrszínéhez.
Még abban is vígan kiegyeztünk, hogy barnával húzom ki a szemét, mert a fekete nagyon megkeményíti a tekintetét.
Utána kezdett elszabadulni a pokol, mert valami mályvás színt szúrt ki, ami alapból jól szokott állni neki, de ehhez a ruhához..., hát nem.
Végül találtam valami narancsos színt, ami nekem nem tetszett, de neki igen, szóval az ment a bézses alapra, és nem lett jó. Szerencsére hagyta magát rábeszélni, hogy legalább egy kicsi sötétebbet csempésszek a szeme külső sarkába, egyből jobb lett az egész, de mégsem olyan, ahogy én elképzeltem.
Ráadásul nagyon szereti, ha sok csillogó fehér van a belső szemzugban, én azzal is óvatosabban lettem volna, de kifejezetten kérte, hogy még, és még.
Ami vigasztalt, hogy így érezte magát látszólag, és hát ez a lényeg, nem az én ízlésem.

A férjem ugyanezen rendezvényen fényképez, és úgy volt, hogy én segítek neki.
Majd kitaláltam, hogy az egyik ismerősünk nagyobb segítség lehetne, aminek először örült, lebeszélte vele, utána meg nekem nyavalygott, hogy mégis jobb lennék én. Mondtam neki, hogy ok, akkor megyek én is. Áhh, úgysem jó, mert sokan leszünk. :-(
Persze van egy kutya vendégünk is a hétvégére, aki nem nagy gond, de mégsem lehet figyelmen kívül hagyni.

Így most én itthon maradtam a négylábúval, és ideges vagyok Charlie miatt, aki percek alatt le tudja építeni önmagát, ha fényképezésről van szó. Szerinte nem elég a felszerelése, és nem is profi.
Mondtam neki, hogy valahol el kell kezdeni, és ez mindennel így van. Én is sokkal nagyobb durranás sminkeket tudnék rittyenteni profi anyagokból, de ennyi felkérésre még nem áll módomban felvásárolni egy egész sminkboltot. Majd szépen apránként. Addig meg abból kell kihozni a maximumot, ami van.
Azzal is kecsegtettem, hogy majd munka közben elragadja a hév, az alkotás öröme. Erre keserűen csak annyit mondott, hogy momentán csak azt tudja elképzelni, hogy a HÉV csapja el. (Az pedig itt nincs is.)
És rettenetesen örülnék, ha Charlie nem azt mondogatná magának, hogy ez a képe is sz.r, meg az is, hanem inkább abban gyönyörködne, ami nagyon jól sikerült. Számtalan van, és nyugodtan elhiheti, hogy Nánási Pálnak is több száz kattintásból van úgy húsz darab igazán jó egy témában, mert ez így működik.
És akkor itt vagyok én, aki nem nagyon hibázhat egy-egy sminkkel, mert macerás lenne lemosni az egészet, és kezdeni újra. Úgyhogy nyugodtan befoghatja. Hát nem? ;-)  

Lulu tornázik

Nagyon büszke vagyok magamra.
Tornáztam. Pénteken!!! Péntek Enikővel. (hihi!)

Valami borzaszóan nem volt kedvem mozogni, teljesen lefoglalt a kajára figyelés. De -ugye- amint ezen már nyavalyogtam is egy sort, nem működött, nem indult be semmi.
A férjem (jaj, még mindig nem találtam neki egy új blogos nevet!) rettenően támogat minden számomra fontos dologban, úgyhogy kaptam tőle Péntek Enikő féle zóna edzéseket, meg zóna étrendet, ilyeneket. Mert ezt még nem próbáltam, és az újdonság hátha ösztönzőleg hat.
Nos... Már egy hete megkaptam ezeket, de csak ma tudtam rávenni magam. És én ráadásul pénteken vagyok a legjobban leeresztve (néha még el is alszok pénteken délután, amikor hazaérek a munkából), szóval duplán elégedett vagyok.

Ezt az intervallumos csodát csináltam a blokkokból, amiben 20 másodperc pörgetés után 10 másodperc pihi van. Nagggyon1 gyilkos!
Nem biztos, hogy ennyire bele kellett volna csapni mindjárt a lecsóba, de most már mindegy.
Előtte volt bemelegítés blokk, a végén meg nyújtás. Elvileg egy erősítés blokkot is kell választani, de így elsőre azt már nem mertem bevállalni.
Amúgy futni készültem, de az időjárás keresztülhúzta a számításaimat. (brühühü, mit totojáztam annyit!)

Tudom, hogy gáz ennyit pörögni ezen, de így sokkal nagyobb szégyen, ha abbahagyom (nem fogom), és folyton eszembe jut, hogy itt azért "szemmel vagyok tartva", bár saját akaratomból.

Motiváló az is, hogy augusztusban esküvőre megyünk, a férjem lesz a tanú, és szeretnék egy nagyon szép ruhát.
És én fogom sminkelni a menyasszonyt! Izgatott vagyok miatta, de egy kicsit nyomaszt is a dolog. Jaj, nagyon sokat kell próbálni rá addig! Nem ronthatom el.

Na jól elkanyarodtam. Onnan, hogy Lulu végre tornázik (is). :-)