Bejegyzés a hét első feléről

Kár volt elkiabálni ezt az érzelmi hullámvasút dolgot.

Nem tudom, hogy a Remifemintől, vagy amúgy is lett volna, de hétfőn úgy felb.sztam magam valamin, hogy végigbőgtem a délelőttöt. Végül kibeszéltem magamból a lányokkal a chat csoportban, és mire este lett, már magam sem értettem miért éreztem világ végét mindjárt.

Tegnap aztán felszívtam magam.

Gyors irodai kört csináltam megspékelve egy légkondis turizással, ez volt a jutalmam, hogy kidugtam az orromat itthonról. Találtam egy jó kis mintázatú pólót.

Aztán jól megtoltam egy rántott húsos szendvicset salátával, paradicsommal, kovászos uborkával, és az volt az ebédem, Egyszerűen nem kívánok meleg ételt, csak a zöldségeket, kovászos uborkát, hideg dinnyét, ilyeneket.

Kovászos uborkában Charlie verhetetlen. 

Olyan finomat tud csinálni az erkélyen, hogy már Belamiéknak is kell másik üveggel csinálni. Minden pontosan megvan a tökéletes végeredményhez: só mennyisége, milyen kenyér, hány darab uborka, kapor, és főleg, hogy honnan. Így aztán egyszerűen nem tudja elrontani. 

Aztán folytattam a munkát itthon a légkondis lakásban.

Később rávettem magam a tornára, ugyancsak itthon, mert a nyaralás alatti futás óta nem tudtam. 

Végül vacsorára egy túró alapú pizzát csináltam, ami az egyik mankóm a diétánál, és most a nyaralás óta megint figyelnem kell, kicsit elszaladt a lovacska, ahogy említettem a múltkor.

Este hajat mostam, és bőrradírozás és hidratálás után kipróbáltam a Dove habos önbarnítóját testre (arcra nem szoktam). A testápolót használtam tavaly, nekem az bejött, mert egy enyhe napcsókolta színt adott 2-3 használat után. Ezt majd meglátjuk, mindenesetre eldolgozni könnyebb volt, és kevésbé éreztem azt a fura illatot, amit az önbarnítóknál szoktam.

Ajánló.

Mióta az unokatestvérem babázik, és nem "körmözik", néha magamnak szoktam valami színt festeni a körmömre. Főleg a lábamon szeretem, ha szép, színes, ápolt körmök látszanak ki a szandálból. A kezemről gyorsan lepattog, legtöbbször natúr, de néha ott is megcsinálom. 

Most felfedeztem a DM-ben az alverdés cuccok között ezt a körömlakkot, és nekem nagyon bejön. Tartós, viszonylag gyorsan szárad, és szép színek is vannak. Először a kék jött haza velem, nagyon tetszik:

Tegnap meg beszereztem egy -nekem- cukorka rózsaszínt, de amúgy "pink paradise".

Na, most ilyen színben pompáznak a körmeim. 

Pont ma értekeztem a lányokkal a chaten, hogy mennyi rengeteg idő, ha az ember rendben akar lenni.

És itt most nem a körömlakkozásról, meg barnítóról beszélek, mert ezek nélkül pont lehet élni, meg ápoltnak lenni. De ha igazán odafigyelek magamra, akkor nem mindegy, hogy mit eszek, mennyit és mikor. Kell edzeni, arcjógázni, hajat festeni (nekem ez fontos, nem áll jól az ősz haj), fodrászhoz menni (rövidebb hajnál muszáj 6 hét után igazítani). Fontos olvasni, az agyat is tornáztatni, és még sorolhatnám. Szóval, akinek kisebb gyerekei vannak, esetleg nagyobbak, vagy netán két munkahelye, nos, annak nagyon kell zsonglőrködni az idővel. És ebben nagyon el lehet fáradni időnként. Nagyon.

November 13.

Voltam már jobban és vidámabban.

Most lenne jó a szabadság, de hiába van még tizenegy napom, most nem tudom kivenni. 

Holnap lesz ez a kötelező szeminárium, amiből december közepéig még lesz másik hat. A további időpontokat még nem lehet tudni, és ez megint annyira jellemző. Fúú, annyira elegem van most az egészből, de komolyan!

Ma biztosan pihenő napot tartok.

Nemcsak mentálisan, most fizikálisan is fáradtnak érzem magam, lehet sok volt egymás után kétszer futni, de volt már ilyen, és nem volt gond. 

Annyi mindent kellene csinálni, de csak morfondírozok rajta.

Mindenesetre a maci kabátomon beljebb varrom a gombokat, mert tök jó lenne használni, finom meleg.

Kismacsó mesélte a hétvégén, hogy hivatalos fotózás volt a "szervnél", ahol dolgozik.

Ott tolongott mindenki, persze a főnökség is. Azt mondja az egyik vezető Kismacsónak: -Maga fiam többet kereshetne fotómodellként, mint itt.

Hát ja. Olyan, de olyan fess, hogy nem is értem, hogyan sikerült ennyire tökéletesre. 

Ennek kapcsán elgondolkoztam azon, hogy nekem mennyire fontos a "szépség". 

Azért írom így, mert ez relatív. Nekem szépnek számít mindkét gyerekem, de másnak nem biztos. 

Én gyönyörűnek látom a férjem kék szemeit, de ismerek olyat, akit taszít ez a szín. 

Szerintem Mór szép kutya, de nem mindenkinek tetszik az uszkár, mint fajta.

És még sorolhatnám, de annyi bizonyos, hogy ez nekem fontos, mert valahogy összeköttetésben van azzal, hogy mit érzek a "szépség" mögött. Nekem csak az szép, ami mögötte is az valamiért. A léleknek is szépnek kell lennie, szerintem. Én nem emlékszem, hogy szépnek találtam valakit úgy, hogy rosszindulatúnak, kicsinyesnek, gonosznak, stb.. éreztem lelkileg. És pont ezért, olyan volt már, hogy valakit szépnek, tündöklőnek láttam, mert olyan jó volt a lelke. Valahogy kiült ez a külsejére.

Na ezért próbálok mindig kikeveredni a rosszkedvemből.

Öregít, csúnyít, nem akarom. Meg amúgy sem jó.    

  

Semmiségeimről

Tartok tőle, hogy nem lesz minden nap időm blogolni a szabadság után, pedig szeretek írogatni a kis napi dolgaimról.

Tegnap három órát pácolódtam a hennában, és megint nincs ősz hajszál a hajtőnél.

A hennában azt is szeretem, hogy nem fakul ki a szín, tényleg csak azért kell festeni, mert a lenövésnél látszanak az ősz hajszálak. A képen nincs semmilyen filter, valóságban is ilyen a szín, ám napfényben szinte "lángol" a hajam, olyankor nagyon látszik, hogy az ősz hajszálak szinte pirosak, mintha melírozva lenne a hajam kétféle vörössel. Én nagyon szeretem, kiváncsi leszek, hogy mikor éri el a tűréshatáromat a "pirosodás", mikor lesz sok(k) nekem.

Pénteken még egy kis igazítás a fodrásznál, nem tervezek új frizurát, és a hajam rendben lesz egy ideig. 

Tettem fel fátyolmaszkot is, előtte bőrradíroztam, volt manikűr, pedikűr. Továbbra is elképesztőnek találom, hogy mennyit kell szüttyögni az embernek magával, ha csupán elfogadhatóan akar kinézni, szóval semmi extrát nem akar. Persze én ezt élvezem, csak időm nincs mindig rá.

Hétfőn benti torna volt, ma is az lesz.

Ma leginkább futni szeretnék a futópadomon, de majd meglátjuk. A súlyzós edzéseket azért szeretem, mert a felsőtestestet is formálja, a karjaimra rá is fér. 

Múltkor a Decathlonban megláttam ezt, és belehabarodtam.

Ez egy Domyos futópad, egészen pontosan INITIAL RUN, és szerintem, ha kimúlik az én monstrumom, akkor egy ilyet szeretnék. Legszívesebben MOST AZONNAL, de egyrészt van egy működő futópadom, másrészt nincs 220 000 forint eltapsolnivaló pénzem, kell az augusztusi nyaralásra. De azért csorog a nyálam érte, nem tagadom.  

Front után

Biztosan gond volt az is, hogy jött a front, mert ahogy megérkezett a lehűlés, sokkal jobb lett minden.

Tegnap takarítottam egy nagyobbat, és csak Mórral volt nehezítve a dolog, mert Charlie az anyukájához ment segíteni, Kismacsó donjuankodott valahol, Belami dolgozott. 

Eleinte megállás nélkül mondogattam a kutyának, hogy "Nem, nem, nem.", mert hol a porrongyot szedte el tőlem, hol a porszívót rágta. Kérdéses volt, hogy ki unja meg hamarabb, végül én győztem. Mórci leheveredett egy pontra, ahonnan látta mit csinálok szobában, máskor meg a konyhában, és szundikált. Én meg tudtam nyugodtan cikázni, és haladni a dolgokkal, nem a kutyát kellett kergetni, hogy adja vissza ezt vagy azt.

Ezen felbátorodva ma tornáztam.

Ez azért fontos lépés, mert utoljára kb. május végén próbáltam meg Mórci jelenlétében, aki akkor rohamot kapott az ugrálásomtól, és azt hitte, hogy az ő dolga szigorúan leállítani engem. Nem mondom,  vicces volt, de nem csinált sok kedvet a további próbálkozáshoz. 

Most kiválasztottam egy ejtőzős pillanatát, amikor Charlie forgószéke alatt durmolt. Elkezdtem a tornát. Eleinte nézte, hogy mi lelt, aztán közelebb jött, megszaglászta a súlyzókat, amiket még épp nem használtam, mert bemelegítés volt. Aztán leült, és értetlenkedve nézett. Direkt nem vettem fel vele a szemkontaktust, nehogy azt higgye, hogy neki hülyéskedek. Végül csak ránéztem, mire ugrott is, azt hitte játszunk. Szigorúan mondtam neki, hogy "nem, nem, nem", meg "Menj a helyedre Mórci, nem érek rá!", és tényleg ignoráltam, a tévében figyeltem a gyakorlatokat. Megint kérdéses volt, hogy ki unja meg hamarabb, de a kitartásom célt ért, mert visszafeküdt a kedvenc helyére, és elaludt. Még a végén, a relaxációs részen sem mászott rám, egyszerűen nem érdekelte tovább az egész. Remélem lezsíroztam magamnak, hogy nyugodtan tudok tornázni innentől.

Nem mondom, hiányzik a terem, a súlyok, a guggolás.
Sajnos jelenleg nem tudom beilleszteni a mindennapokba, hogy még oda is eljárogassak, és órák menjenek el. Talán keresek egy közelebbi termet hamarosan, de addig legalább az itthoni torna menjen, meg az esti mozgás Mórral, mert a nagy büdös semminél azért több ez is.

Felvettem a kapcsolatot tegnap egy dietetikussal is.
Hátha tud segíteni pár tanáccsal ebben az étkezés témában, mert most elvesztettem kicsit a fonalat.
Nekem a nagymamáim és anyukám is elhízott negyven felett, és ettől rengeteg egészségügyi problémájuk lett, szóval nem szeretném ismételni a sormintát, inkább megtörni akarom.

Az viszont nagyon jólesett a lelkemnek, mikor a 87 éves nagymamám felhívott a szülinapomon, és elmondta, hogy mikor pár nappal előtte nála voltunk, elnézte, hogy milyen szép vagyok, szebb, mint húsz évvel ezelőtt. Kérdezte, hogy ez azért van e, mert kitanultam a kozmetikát, és alkalmazom, vagy valami más titkom van?
Szinte mindig sminkelek, ha elmegyünk gyermekkorom városába, de legutóbb direkt nem mázoltam ki magam, sőt, teljesen natúrban nyomtam.
Amúgy mostanában én is úgy látom, hogy sokkal inkább önmagam vagyok, ha szájfényen kívül csak a fényvédős nappali krémem van rajtam. Tényleg szép a bőröm, a szemem körül a karikák halványabbak, szóval kár lenne rongálni a bőröm természetes szellőzését bármivel. Úgyis az van, ami.
Persze megteszek mindent egy optimális állapotért, de azt már elengedtem, hogy irreális elvárásaim legyenek magammal szemben, és ezeket még magamra is erőltessem. Talán ez az elfogadás önmagammal szemben ült ki az arcomra, amit a 87 éves nagymamám meglátott.