Valamelyik reggel meséltem Charlienak, hogy az egyik blogban a kövérségről volt szó.
Érkezett mindenféle hozzászólás (nem feltétlen a konkrét témával kapcsolatosak, úgyhogy a szerző ki is borult kicsit), de az egyiken hangosan felnevettem. Azt írta, hogy "Szerintem a fogyáshoz kell valamiféle elmebetegség. A minimum a kényszeresség, OCD vagy hasonló.". Azért mulattam, mert rám ez igaz (talán elmebeteg azért nem vagyok), és erre csak mostanában jöttem rá. Szerintem írtam is, hogy az enyhe kényszerességemet az ügy szolgálatába állítottam. Csak azt sajnálom, hogy erre most jöttem rá, és nem hatodikos koromban, mikor bajlódni kezdtem a súlyommal.
Ma rendkívül hatékony voltam.
Reggel sokáig aludtunk, mert Mór úgy akarta, fél kilenc magasságában én kezdtem el mocorogni, amire végül magához tért.
Utána kényelmesen megreggeliztünk, befutott Ágitól Belami, ledobta a cuccát, és szaunázni ment az egyik barátjával (Ági ügyeletben). Én meg összekaptam magam, és kimentem az ócskapiacra. Nagyon hideg volt, de háromszáz forintért lőttem magamnak egy ruhát, másik háromszázért meg egy aláöltöző pulcsit a futáshoz. Nagyon finom meleg, szerintem használni fogom utazáshoz is. A ruhát majd lefényképezem magamon, mert annyira jó, de vállfán nem mutat olyan jól, mint rajtam.
Míg én csavarogtam Charlie feltette az ebédet, úgyhogy mikor hazaértem, magamra kaptam a futós cuccomat, meg fogtam a pórázt, és elmentünk Mórral letolni a kis öt kilóméterünket. Végül igazi örömfutás lett belőle, mert az órám lemerült, úgyhogy csak mentünk, szerintem többet is, mint amit előirányoztam magunknak.
Ebéd után megcsináltam a hajfestéshez a henna alaplevét, bekentem a hajamat a megcsinált hajfestékkel, aztán kitöltöttem egy csomó papírt a mellékálláshoz, bár még mindig nem döntöttem az ügyben.
Belami hazaért, evett, aztán visszautazott Pestre.
Lemostam a hennát, fürödtem, beszárítottam a hajamat. Még olvasok egy kicsit, aztán alszok, mert holnap kezdődik a hét. Hétfő -ugye- iroda.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése