Egy szerda

Ma délelőttre időzítettem a hajfestést, úgyhogy míg pácolódok a hennában, és mielőtt elkezdem a gép előtti munkát, mesélek kicsit.

Amúgy én nem tudom hogy csináltam, mikor a fiúk még kicsik voltak, mert nekem most sincs időm lazsálni soha. Akkor sem volt, de azt legalább értettem. Mindegy.

Tegnap például folyamatosan menni kellett, de ezzel együtt egy tök jó kis nap lett a végére.

Délelőtt a Gyámhivatalban ütüttem agyon az időt, és elég jól kezeltem, hogy három gyámoltam elég rondán alátett a nevelőszülőnek. Azért a gyerekek is nagyon alattomosak tudnak lenni. Sajnos. Oké, van bajuk épp elég, de a rosszindulatot nem szeretem. Szerencsére az ügyintéző is érzékelte, hogy időnként saját maguknak mondanak ellent, mert annyira meg nem okosak. Csak egy példa.

Három lány egyike: -A ruháinkat is a nevelőszülő választja, semmi beleszólásunk nincs, rám akart kényszeríteni egy nem divatos kabátot. (Divatos kabátban mindhárom, a legutolsó divat szerinti szaggatott farmerben, ápoltan, szépen. Amúgy tényleg szép lányok, 17, 14 és 12 évesek.)

Ügyintéző: -Ő választotta ezeket a farmereket is, amiket viseltek?

Három lány egyike: -Nem, ezeket nem.

És kb. ilyenekből egy csomó. Közben meg nyilvánvalóan az a gond, hogy kamaszok, soknak találják a szabályt, de nem ezt mondják, hanem próbálják kicsinálni a nevelőszülőt. És nem is hinnétek milyen könnyen megvalósítható, ha nincs észen az ügyintéző, tanácsadó, gyám. Persze ott a másik véglet, mikor meg egyértelmű gondokat sepernek le az asztalról, be a szőnyeg alá, aztán történik valami nagy-nagy baj, de itt pont nem az van, szóval a lányok mennek lakásotthonba (valószínűleg qrvára meg fogják bánni), a nevelőszülőnél meg felszabadul három hely.

Délután meg fegyelmi tárgyaláson voltam egy középiskolában, ahhoz utaznom is kellett.

Azért kikerekedett a szemem, mikor a terembe egy iskolaőr (rendőr) kísért be bennünket, egy másik is állt bent, és a gyereknek végig állnia kellett, mintha egy valódi büntetőper tárgyalásán lenne (bár szerintem ott sem áll végig a vádlott). Ott ült velünk szemben nyolc ember, komolyan, én éreztem magam feszülten, pedig én aztán semmit el nem követtem ellenük. Voltam már ilyenen többször, de ez valami teljesen új volt számomra. A gyerek kapott még egy esélyt, ami azért jó, mert elmúlt 16, nem tanköteles, igazából kivághatták volna, ha nagyon akarják.

Ilyen "finom" kis programok után Charlieval és Mórral elmentünk sétálni, mert gyönyörűen sütött a nap, és ezt ki kellett használni. 

Közben bevásároltunk, és elég jól hazaértünk ahhoz, hogy még lenyomjak 1 óra tornát Bíró Icukával. Azt nem állítanám, hogy nagyon vágytam tornázni, de az jött, és haladni kell a tervvel, mert utána feltorlódik minden. 

Összességében a nem túl vidám programok ellenére eredményesnek nyílvánítottam a napot, és mély álomba zuhantam.