A szombat

Szombaton reggel keltünk öt után kicsivel.

Levittem Mórt, szegény nem is értette, hogy mi ez a korai kelés, álmosan ténferegtünk lent elintézni a kis és nagy dolgait. 

Addig Charlie megcsinálta a szent teát, meg ettünk pár falatatot, aztán indultunk is, hogy fél nyolcra odaérjünk Charlie tesójáékhoz lerakni Mórt. Onnan negyven percet írt a GPS Óbudára, de ez -ugye- forgalomtól függ, szóval rászámoltunk még harminc percet. Természetesen így nem tartott az egész út harminc percnél tovább, de nem bántuk, mert volt idő jó parkolót keresni, aztán meg egy Starbucks-ba estünk be, és egy kellemes fél órát töltöttünk a pisztáciás kávénkkal (nekem nem jött be), meg a sütinkkel.

Aztán visszasétáltunk a workshop helyszínére, ahol egyből körbevezettek minket, majd a bőrökhöz kormányoztak, hogy válasszunk belőlük. Jaj, mind-mind valódi bőr volt, és csodálatos színek, alig lehetett választani. Végül a színtípusomnak megfelelő színekből válogattam.

Nekem arra is figyelnem kellett, hogy a domborításhoz vékonyabb bőr jó csak. Alapvetően valami szép barnát szerettem volna, de nem volt olyan, mint amit elképzeltem, úgyhogy egy petrolkéknél kötöttem ki, és ahhoz választottam a világosabb színeket. 

Mikor ez megvolt, akkor megkaptuk a sablonokat, és elkezdtük kiszabni a részeket. Charlie -ugye- mérnök, szóval a szabásmintából ő egyből vágta, hogy mi hová tartozik, szóval szerintem ő jobban szórakozott, mint én. Én meg, mint egy mérgezett egér, rohangáltam a bőrök között, mert annyi szép volt, hogy időnként meggondoltam magam a többi színt illetően. Végül maradtam az eredeti elképzelésnél, de azóta is fáj a szívem a csillogóbb bőrökért. Nem, nem bántam meg a végeredményt, mert olyan darab született, amit a hétköznapra a farmeres szereléseimhez jól ki tudok használni, és az alapvető célom ez volt.

Volt ebédszünet, úgyhogy elmentünk egy padthai wokbar-ba, és megünnepeltük a Valentin napot is.

Én azt hittem, hogy lassan készen is lesz a táska, de kiderült, hogy nagyon sok nyalánkság van még, szóval a meghirdetett kilenctől este hatig tartó workshop valóban addig is tartott.

A domborítás. Nagyon érdekes folyamat volt.

Ez egy uszkárfej szívben, ha valakinek nem egyértelmű. Én találtam a neten, és változtattam domborítás kompatibilissé. 

Ez pedig a kész mű:

A pánt is a világosabb rózsaszínű, belül pedig ugyancsak bőr a bélés (barna), nagyon jó a tartása ettől. A fedele belül egy vattacukor szín, ebbe a monogrammom is bele van ütve.

Annyira jó illata van, és olyan tetszetős, hogy a hálóban van az asztalon, és folyton rákalandozik a tekintetem, de lassan belepakolok, és használatba veszem. 

Végül de jó nap lett a szombat!

Csoda jó volt Charlieval alkotni, meg valami olyasmit csinálni, amihez egyáltalán nem értek. Néha eszembe jut, hogy milyen jó lehet valami szakmunkában nagyon ügyesnek lenni, és alkotni maradandó dolgokat. 

Szívből ajánlom a Your Art Bags-ot, egy élmény volt ez velük, plusz a gyönyörű, egyedi bőrtáska. Bármikor szívesen mennék megint, lenne egy-két ötletem még más típusú táskára. 

Mikor azon igyekszem, hogy elrontsak egy jónak ígérkező eseményt

Én nem tudom mi van velem, de ez a február most az oktalan szorongások ideje.

Ahogy indult a hónap, ráfeszültem erre a táskakészítős projektre, mert azt éreztem, hogy sehogy nem akar ez összejönni nekem. Volt -ugye- az, hogy a színházi bérletünk pont 14-én kezdődik, végül azt áttestáltuk Belamiékra. Utána kiderült, hogy plusz egy fő jöhet velem, persze Charliera gondoltam, de akkor mi lesz Mórral? A fiúk az egy héttel eltolt szülinapon lesznek, és az a szomszéd sem ért rá, aki az esküvőn bevállalta Mórt. Kezdtem megbarátkozni a gondolattal, hogy egyedül megyek mégis, mert egyszerűen nem volt kedvem tolni tovább az időpontot, hovatovább szerettem volna már túlesni az egészen. 

Ennek farvizén lassan egy mumussá nőtte ki magát a 14-e szombat.

A hét elejére felvettem a teendők listájára a sablon elkészítését a domborításhoz, és az egész nem tartott 15 percnél tovább, mégis úgy éreztem, hogy belefulladok ebbe a projektbe. Túl sok ötlet volt már a fejemben, meg a rengeteg megtervezett táska a telefonom memóriájában..., miközben combos kis pánikot fejlesztettem ki magamban, hogy minél rosszabbul érezzem magam.

13-án fodrász volt a délutáni program. (Teljesen véletlenül alakult így.)

Ott vettem észre, hogy előjött a herpesz a számon, olyan jól sikerült legyalulnom a immunrendszeremet ezzel a hülye szorongással. Pont a krém sem volt a táskámban, úgyhogy nem sikerült időben lekenni, majd csak itthon.

A fodrászkodás jó volt, a hajamon nagy változás nem lett, mostanában csak a végét kérem lecsapkodni, valahogy nincs kedvem sem rövidebb hajhoz, de hosszabbhoz sem. 

Este még mindig itt tanácstalankodtunk Charlieval, hogy hogyan is csináljuk a másnapot.

Végül Charlie tesója bevállalta Mórt, de akkor bele kellett kalkulálni a reggeli indulásba azt is, hogy Mórt elvigyük hozzájuk. Akkor este már azt mantráztam magamnak, hogy "nemsokára holnap este lesz már", annyira vártam, hogy vége legyen a szombatnak.

Innen folytatom, de előljáróban annyit, hogy a fentiek ellenére végül nagyon-nagyon jól sikerült a szombat.

Folyt. köv.

Olyan nyögvenyelős most minden (bennem van a "hiba")

Az elmúlt hét arról szólt, hogy lehetőleg minél kevesebbet legyünk úton.

Igazából azóta sem lett jobb az időjárás, de a héten már indult az intézményi autó, szóval holnap és pénteken mehetek én is. Nem igazán van kedvem, de egy szavam sem lehet, mert decemberben alig volt munkanapom, úgyhogy munkahelyi utazás se nagyon, a január meg lightosan indult.

Simán el tudtam magam foglalni mindenféle adminisztrációval és társaival, szóval a munkaidőt ki tudtam tölteni. Ilyenkor is látszik, hogy csak az ilyen, asztalnál ülős munka kitesz napi nyolc órát, és akkor még ott vannak a látogatások, ügyintézések, szóval mi nem heti negyven órát dolgozunk, bár a bérünket ennyiért kapjuk. (Faxom.)

A táska projektet még továbbra sem tudom (forma), de terveim vannak mindkettőre.

Egy kedves barátnőm hívta fel a figyelmemet, hogy a mesterséges intelligenciát is hívhatnám segítségül, és valóban, onnantól a határ a csillagos ég volt. Egyszerűen (számomra) fantasztikus táskákat alkottunk mindkettő formából, úgyhogy már csak azt kell kitalálnom, hogy maradok a téglalapnál február 14-én, vagy foglalok másik időpontot hexagon formára. A színházra elmennek Belamiék, ha maradok az időpontomnál, szóval tényleg csak a szívem vágyára kell ráéreznem. A téglalap mellett szól, hogy egy mappa is elfér benne, és a mélysége is több, mint a hexagoné. A hexagon viszont nagyon különleges. 

Tegnap becsatoltam két-két tervet mindkét formára, és megmutattam a gyerekeknek, meg a barátnőknek. Kicsivel több a szavazat a hagyományos (téglalap) hátizsákra. 

Tevezés közben rájöttem, hogy valami elemi erővel vonzódok a kissé csillogó, kígyóbőr hatású bőrökhöz. A képek alapján használnak is ilyen bőrt, szóval erre a vonalra eléggé ráizgultam. Aztán a domborítás is tetszik saját logóval, azt még meg kell kérdeznem, hogy játszik e, vagy stabilan azok vannak, amiket a képeken láttam. Ennek kapcsán erről a technikáról is olvastam egy csomót, szóval már tanultam újakat. Amúgy nem tartom magam egy nagyon kreatív embernek, de azt általában tudom, hogy mi tetszik. Így, ha vizuálisan látom az eredményt, az nagyon megkönnyíti ezt. 

Az a lényeg, hogy februárban valamikor lesz új táska, amit mindenképpen megmutatok majd. 

Mi van még?

Küzdök a helyes életmóddal, a mértékletességgel. Úgy el tud kurvulni az ember karácsony alatt (tisztelet a kivételnek!). Legtöbb bajom az esti nassolással van, azt nagyon nehezen állom meg. Igyekszem 18-19 óra között vacsorázni, és utána már semmit nem enni. Valamelyik este a Mr. Mercedes című sorit néztem, ahol a gyilkos kedvenc nasija a fahéjas alma volt, és addig-addig eszegette, hogy ki kellett mennem a konyhába, és felvágni egy almát, majd megszórni fahéjjal, mert azt éreztem, ha én ezt nem kóstolhatom meg (így még nem próbáltam), akkor belehalok. Amúgy jó volt, de tényleg.

Torna és/vagy futógépes futás megvan heti háromszor, de most az is olyan nyögvenyelős, alig bírom magam rávenni. Ha el kellene mennem itthonról az edzés miatt, biztosan elmaradna, de így nem lehet kifogásom. 

Na megyek hennázni, mert ma vagyok még itthon, a hétvégét meg nem tudom, szóval túl kell esni ezen is, különben virít az ősz hajtövem, azt meg utálom.  

Országos gondjaim

Meséltem régebben, hogy a szülinapi ajándékom a gyerekektől egy táskakészítő workshopra szóló nagyon-nagyon drága (számomra az, én soha nem adnék ennyi pénzt egy táskára, úgy érzem) kupon ide .

Májusban jár le, szóval időszerű már időpontot foglalni, és meg is tettem ide . 

(YOUR ART BAGS honlapjáról)

Ezt a fajta hátizsákot ritkán készítik, ebben az évben március végéig egy workshop van rá kiírva. Örültem, hogy végre eldöntöttem, erre kiderült a héten, hogy pont akkor van színház is a bérletünkkel. Ehh! Most nem tudom, hogy mit csináljak. 

Nagyon sokféle táskát lehet csinálni, de engem a hátizsák mozgat most meg. Ez volt a másik, ami tetszett, ebben rengeteg fantázia van, de kevésbé jól pakolható táska. Mutatom.

(YOUR ART BAGS honlapjáról)

Abszolút kedvencem ebből a típusból ez, mutatom máris, de ha le tudnám hozni ugyanezt uszkár fejben...

(YOUR ART BAGS honlapjáról)

Jó ég! Mit csináljak?

Válasszak másik időpontot hexagon táskára, vagy hagyjam a csudába a színházat? 

Ti mit tennétek a helyemben? Nektek melyik táska jön be a legjobban?