Óh, Mr. Alkohol

Gondolkodtam, hogy elmeséljem e, micsoda végletekbe estem a hétvégén, aztán arra jutottam, hogy miért is ne, tíz évben egyszer ez is belefér.

Remek, nagyszerű volt az egész hetes készülődés, még úgy is, hogy teljesen Charlie agyára mentem a végére. 

Péntek estére nagyjából készen állt minden az utazásra, még másnap, reggeli közben, akartunk pár szendvicset gyártani, meg kávét csinálni a hőtartós bögrébe, stb... Megvolt minden, amit terveztem, a hajfestésen át a fátyolmaszkig, körömlakkozás, a szemöldök és szempilla befestése, stb... Szombat reggelre maradt a fodrász egy laza beszárításra, aztán indulhattunk is. 

Dél körül érkeztünk meg, először kimentünk a temetőbe Mamához, aztán elfoglaltuk a szállást.

Ettünk, aztán szieztáztunk egyet, eddig a pontig teljesen úgy csináltam mindent, mint egy egészségtudatos kis angyal, ahogyan szoktam mostanában.

Aztán...

Felraktam a hidratáló párnákat a szemem alá, előkészítettem a sminkcuccom, és kevertem magamnak egy italt. Csak mert kezdtem lejönni az életről, nem volt kedvem elindulni sehová. No, mivel emlékeim szerint az idén még nem ittam alkoholt, a rumos kóla (6o%-os Portorico rum + zéro kóla (hahaha!)) kicsit megdobta a hangulatomat. Olyannyira, hogy nemcsak jól néztem ki a sok készülődés következtében, hanem, ha jobban kinéztem volna, ki is estem volna. 

Óriási mosollyal az arcomon érkeztem a helyszínre, és az első, akivel összefutottam, az osztályfőnököm volt, aki azt mondta, hogy egy percet sem örgedtem (nem volt rajta szemüveg), és remekül nézek ki. Ezt a bókot még megkaptam párszor, úgyhogy nem volt hiába a sok belefektetett energia, és szerintem a rumos kóla pont annyira oldotta bennem a gátlást, hogy elbűvölő társaság tudtam lenni mindenkivel. Én az este alatt MINDENKIVEL beszélgettem, és nem az volt, mint régebben, hogy a négyes kis klikkünk összejött, aztán mi jól elvoltunk egymással, és ennyi. Most a négyes fogatból csak én voltam, úgyhogy nagyon aktívan ott voltam mindenhol.

Nagyon jól éreztem magam.

Tényleg érdekelt mindenki története, és rengeteget nevettünk régi sztorikon. Az ex férjem egy volt a régi osztálytársak közül, és teljesen normális volt. Sőt, mivel kettővel előrébb van a névsorban, mikor rákerült a sor, azt mondta, hogy a fiúkról majd beszéljek én, mert az én érdemem, hogy ők meddig és hová jutottak. Azért tényleg jólesett a figyelmessége. 

Van egy másik osztálytársam, akivel összefűz egy tisztázatlan sztori (sajnos erről itt nem írok, mert túl személyes a dolog), vele is rengeteget beszélgettem, és ugyan nem rajtam múlik (nem is rajta), hogy a sztori tisztázódjon, azért jó volt beszélni. 

Nagyjából ezek mentek be a szervezetembe:

• kb. 2-2,5 dl rum
• másfél üveg kóla (zéró, de minek?)
• 2 rántott hús
• 2 rántott gomba
• 1 csavart hús sonkával, sajttal
• 1 rántott karfiol
• némi saláta, köretet megszokásból nem vettem, pedig mindegy lett volna
• 1 kakaós palacsinta
• 2 házi süti.

A kaja ellenére a rum rengeteg volt, úgyhogy mikor éjfél után betévedt hozzánk egy régi-régi barátnőm, és mondta, hogy az ő osztálytalálkozójukon, két utcával arrébb, retró buli van, egyből átmentem vele táncolni, mert éreztem, hogy mozognom kell, ha jót akarok magamnak. 

Úgy is lett.  

Hajnali 3-ig táncoltunk, szerencsére annyira nem rúgtam be, hogy ciki legyen, de azért Charlie szerint eléggé látszott, hogy nem vagyok szomjas, mikor egy fél órával később megérkeztem a szállásunkra. 

Reggel meg eljött a másnap(osság).

A sok kóla miatt nem nagyon tudtam sokáig aludni, úgyhogy néhány óra múlva már nyaggattam Charliet, hogy dobjuk be Mórt az ex anyósomhoz (Belami ott töltötte a hétvégét Ágival), és rögvest induljunk a thermál vízbe. 

Folyt. köv.

Ez volt, ez lesz

Tegnap ki voltam nyiffanva, mint a negyven fokokban, ma már kicsit jobb, több az energiám.

Pedig ma is nagyon meleg volt, de mintha érezném már a lehülést, turbó üzemmódban voltam. 

Délelőtt biciklivel intéztem egy csomó mindent munkával kapcsolatosan, de mielőtt elindultam, lehúztam Kismacsó szobájában az ágyneműt, mosást indítottam, kitettem szellőzni a paplanokat, párnákat. Mire hazaértem, lejárt a gép. Közben telefonáltam, de csináltam egy jó kávét, és úgy folytattam a beszélgetést, akkor épp egy ügyésszel (munka). 

Délután kiráncigáltam Kismacsónál az ágyakat, felmostam ott is, aztán húztam vissza a friss ágyneműt. Utána foghattam a tornába, hogy mielőtt Mórt leviszem, azzal is kész legyek. Nem volt őszinte a mosolyom, mikor az utolsó sétára mentünk, alig vártam, hogy hazaérjünk.

Még dolgozok egy kicsit, meg fürdök, szerintem mire az olvasót a kezembe veszem az ágyban, nos, el is fogok aludni, megint olvasok vagy öt oldalt. 

Amúgy én most jól vagyok.

Voltam fodrásznál múlt pénteken, kicsit felfrissültek a hajvégeim, mert túl nagy változás nincs a frizurámban. Természetesen most jött rám, hogy rövidebb hajat szeretnék, de leküzdöttem ezt a vágyamat, mert a sapkás időszakra (én már ősszel is hordok többnyire) nem praktikus. Majd jövő tavasszal esetleg.

A mamám mondta egyszer, hogy én fordítva vagyok bekötve, télen akarok rövidebb hajat, nyáron meg épp növesztem. Úgy nézem, ez továbbra sem változott. 

A fodrásznál megint volt társasági élet, azt mindig nagyon szeretem.

Fodrász előtt muszáj volt hennáznom, mert zavart a lenövés, de így nem úszom meg, hogy szeptember végén megint fessem, ugyanis osztálytalálkozóm lesz.

Ez a gimnáziumi, harminc!!! éves. 

Jó ég! 

Ráadásul szállást is kell szereznem, mert -sajnos- Mamához már nem tudunk menni. A tágabb családdal meg nincs olyan szoros kapcsolatom, hogy egyértelmű legyen az elszállásolásunk. Igazából nem is szeretnék szívességet kérni, főleg, hogy azt sem tudom meddig tart ez az egész, semmi kedvem felébreszteni senkit a programom miatt. 

Istenem! De jó is volt, mikor még Mamához jártunk, és alig várta, hogy nála aludjunk, egész éjszaka várt, hogy hazérjünk, és ez neki nem volt teher. Mindenki mondta, hogy mikor tudta, hogy menni fogunk hétvégére, akkor szinte megfiatalodott arra a hétre, tervezgette, hogy mit főzzön, takarított, tiszta ágyneműt húzott a "kisszobába". Úgy, de úgy szerettünk nála lenni. Charlie is, és Mór is volt Mama utolsó évében. 

Szóval most az van, hogy megyünk mindhárman, de az osztálytalira csak én, Charlie Mórral felfedezi ezt a kicsike helyet az első termelőszövetkezeti várost. Aztán majd éjszaka csatlakozok hozzájuk a szálláson, vasárnap meg jövünk haza. Együtt.

Osztálytalálkozó: Part 2.

Tegnap volt a főiskolai találkozó második része.

Ezen már többen voltunk, mint a múltkor, és most is nagyon jó volt. 

No, meg előtte a készülődés.

Én azt mindig nagyon szeretem. 

Alapvetően valamilyen nőies kis ruhában szerettem volna menni, fehér tornacípővel, fehér táskával, farmerdzsekivel. Jó sok ékszert terveztem, hogy minél vagányabb, hippisebb legyen a szerelésem. A baj csak az volt ezzel, hogy egyáltalán nem volt jó idő, bár az eső épp nem esett. (Még szerencse a fehér vászoncipő miatt.) Végül eszembe jutott, hogy van nekem ilyenem, 

ezzel kiütöm a fázást, mint lehetőséget. És tényleg kellett már éjszaka hazafelé, pedig csak az egyik társam autójáig mentünk. Bent, az étteremben meg elég volt a farmerdzseki. Azért döbbenetes, hogy május közepén nem tudom még mindig elrakni a téli holmijaim egy részét. (Áprilisban a béleletlen bokacsizmámban voltam, és egyáltalán nem volt túlzás, akkor is hideg volt, meg esett.)

A smink szinte láthatatlan volt, nyilván, ezt tart a legtovább megcsinálni. Közben rádöbbentem, hogy időszerű lenne lecserélnem a szempillaspirálomat, meg az alapozóm is elég régi. Sajnos, még nem sikerült igazán jó spirált találnom, pedig az előzőt is hosszas kutatás után vettem meg. Leginkább olyat vadászok, ami inkább sűríti a szempillát, nekem nem annyira fontos, hogy hosszú, és ívelt legyen. Tudtok ilyet? Előre is köszi a tippet! 

A találkozón úgy terveztem, hogy bármit megengedek magamnak, amit megkívánok.

Így száraz fehérborral indítottam (Irsai Olivér),

majd rendeltem egy Cézár salátát, utána benyomtam még egy kör bort. Irtó jókedvem kerekedett, mert mostanában nem ittam alkoholt, a kaja ellenére is a fejembe szállt. Ez egyáltalán nem volt baj, mert beszédesebbé váltam, elég visszafogott tudok lenni, ha négynél többen vagyunk. Nem tudom miért van így, de nagyobb társaságban egyből megfigyelő állásba helyezkedek, és ebből elég nehéz kimozdulnom. 

Végül még desszertet is kértem, és úgy éreztem, hogy kidurranok. 

Az évfolyamban öt férfi volt, ebből egy jött el, aki már régesrég nincs a szociális szférában, sőt, külföldön dolgozik, úgyhogy kikérte mindannyiunk számláját, és kifizette. Nem akarom tudni, hogy mennyi volt a végösszeg, de olyan cukin csinálta, hogy inkább kellemes és aranyos meglepetés volt, mint kényelmetlen, pedig ...  

Rengeteget beszélgettünk, sztorizgattunk a régi időkről (nekünk még több napos elvonulásaink -tréningjeink- voltak, ahol ment ám a kocsmázás, bulizás), és tisztázódott néhány félreértés is, amin nagyokat nevettünk. Én még a házunk előtt, az autóban, is dumáltam vagy fél órát a csajjal, aki hazahozott, Charlie már nem tudta elképzelni, hogy hol vagyok ilyen sokáig. 

Még lemostam magamról a vakolatot, meg zuhanyoztam, azán bedőltem az ágyba.

A mai nap pont olyan fáradtan kezdődött, mint a tegnap befejeződött.

Mindegy, ma nem terveztünk semmit, meg az idő is utálatos. Kismacsó fent maradt Pesten, nyomja egyik vizsgát a másik után, azt mondja, ott jobban tud rá készülni.

Belami szerdától vasárnapig Spanyolországban van/volt egy orvosi képzésen, irtó szép helyeket fotózott, mikor épp nem volt kötött program. 

Pénteken, hirtelen felindulásból kitaláltam, hogy kiveszem a hétfőt és a keddet szabinak.

Rábeszéltem Charliet is, akinek jó sok mérnöki munkája van, szóval ő nem pihengetni fog. Nekem is lenne mit bepótolni itthoni munkában, de szerintem elmegyek reggel a kedvenc turimba, utána meg lehet, hogy eljön Belami, mert ő is kivette a hétfőt.

Jól fog indulni a jövő hét, az eső ellenére is. 

Osztálytalálkozó

Még tavaly, tél elején kezdett szerveződni a főiskolai évfolyam találkozó.

Az első, decemberi, időpont el lett vetve, utána jött egy februári, az is. Februárban április és május merült fel, erről szavazás is volt. Többségében az áprilisra szavaztak, de aztán jó nagy csend következett. Aztán bő egy hete rákérdezett valaki, hogy akkor most mi lesz? Hirtelen majdnem mindenkinek a másjus lett volna jó, de voltak, akik (jogosan) a szavazást emlegették, hogy ők pont ez miatt az áprilisra készültek. (Nekem mindkét időpont jó volt.) 

Az lett, hogy tartsuk meg mindkettőt, és ha valakinek belefér, akkor jelenjen meg mindkettőn.

Ekkor még tíz-tizenöt fő volt az első időpontra. 

Khmmm... Gondolom sejtitek a csattanót. Végül öten voltunk tegnap. 

Én nagyon, de nagyon jól éreztem magam ezzel a négy másik emberrel, teljesen feltöltődtem. Mindannyian a szakmában dolgozunk, de más-más terülten, úgyhogy ez is egy kimeríthetetlen téma volt, de szóba került mindenki családja, meg sztorizgattunk a sulis évekről is.

Én nem tartom magam egy nagy partyarcnak, de ki nem hagynék semmilyen osztálytalálkozót.

Ehhez képest mostanában rengetegszer hallottam, hogy egyiknek nincs kedve, a másiknak nincs ideje ?!?! a hónapokkal előre lefixált időpontra. És nem, nem arról van szó, hogy nem érezte jól magát az adott közösségben, és nem kiváncsi senkire, hanem tényleg úgy tesz, mintha ezek az alkalmak amúgy havonta lennének, nem tízévente. 

Ki tudja, mi lesz tíz év múlva?

Én büszke vagyok az életem összes szakaszára, szeretek közösen emlékezni azokkal, akik részesei voltak. Nekem pont nem volt könnyű a főiskolai időszak, közben váltam el, neveltem egyedül a két fiút, stb... De akkor is szeretettel gondolok minden percére, mert az is tett hozzám, ahogy minden más. 

No, mindegy.

Közben szerveződik a harmincéves (atya-gatya!) gimnáziumi osztálytalálkozó, és ott lesz az ex is, de ez egyáltalán nem baj, majd vele is jót beszélgetek.

Ja, és megyek a májusi második körre is. Miért is ne? 😉