Holtpont

Azt hiszem, hogy péntek környékén billentem át a saját holtpontomon.

Addig egyszerűen nem sikerült teljesen jól lennem. Kedden vagy szerdán kijött a herpeszem is, ami egyértelműen szokta jelezni, hogy az immunrendszerem nincs rendben. (Jó ég, mit rettegtem, hogy az esküvőre herpeszem lesz! Szerencsére megvárta a végét, hogy a fene enné meg.)

Szinte biztos vagyok benne, hogy a hormonjaim szórakoznak, mert még mindig nem jött meg, és a súlyom is nő indokolatlanul. Szerintem ez nem igazi súlygyarapodás, csak a visszatartott víz, mert normálisan eszek, és számolom a kalóriákat. Elképzelhető, hogy a változókor miatt már ez sem elegendő, de azért reménykedek, hogy nem marad rajtam, és nem kell szigorítanom sem ennél jobban. 

Szóval pénteken reggel úgy ébredtem, hogy kezdek jobban lenni.

Jelenleg offoltam a vitaminokat és az allergiára sem szedek semmit. Nem mondom, hogy néha nem kap el a tüsszögés és a szemviszketés, de nem rosszabb, mint gyógyszerrel is volt. Azért felírattam és kiváltottam az az orrsprayt, amit Lobelin ajánlott, de még nem vetettem be, hátha átvészelem ezt a hónapot minden nélkül, kicsit telítődtem a gyógyszerektől, egyebektől. Cserébe igyekszem nagyon változatosan enni, még sok-sok vitamint lehet összeszedni a jól megválogatott ételekből, van napfény, és a húsok helyett is van alternatíva, bár azt azért hetente egyszer-kétszer eszek. Én ezt most átmenetileg tervezem, aztán majd visszatérek pár étrend kiegészítőhöz, de úgy éreztem, hogy ez most kell nekem.

Mi van még?

• Hennáztam szerdán.
• Pénteken fodrásznál voltunk, ment a szokásos acélmagnóliás hangulat, jót beszélgettünk, pletykáltunk. 
• Épp csak a végét csapta le a hajamnak, most nem olyan felnyírt és rövid, így aztán alig látszik, hogy fodrásznál jártam, 
• Belamiék még nászúton, nagyon élik. Gyönyörű helyeken járnak (Hawaii), küldik a képeket és a videókat. 
• Kismacsóék közös otthont akarnak venni Lunával, ennek örülök, de vannak szorongásaim ezzel kapcsolatosan. Nyilván saját tapasztalataimból erednek, ezért igyekszem nem átnyomni senkire, csak azt felvetni, ami észszerű. Nem könnyű.
•  Ma is futottam, így meg is lett a heti három edzés, de lehet, hogy holnap még letolok pár kilométert.

Remélem, hogy ez már tényleg a régi kerékvágás, ami jó nekem. 

Lista

Szerencsére az elmúlt egy hétben sok feladat ki lett pipálva a magán listámon is.

• Elhoztam az esküvőre vett ruhámat a varrónőtől, ez lesz az első outfitem a szertartásokra.
• Le lett tisztázva a smink és a fodrász időpontja, megmaradt mindkettő, csak felcserélődött az időtényező miatt.
• Tegnapra szereztem időpontot kozmetikushoz, tisztítást, kezelést géppel, masszírozást és szemöldök szempilla festést kértem. Ebből sokat meg tudtam volna magamtól is csinálni, de úgy éreztem, hogy én ezt most megérdemlem. Nagyon jó élmény volt, szerintem néha meg fogom engedni ezt magamnak, még úgy is, hogy azért én sokat foglalkozok a bőrömmel, és a végzettségem is megvan hozzá. Az a helyzet, hogy rengeteget fejlődött a kozmetika, mióta végeztem, és csomó új dolog van, amiről nem is tudok. Tegnap legalább fél órát csak beszélgettünk az új módszerekről, nagyon élveztem ezt a részét is.
• Ma hennázok, így a hajam is rendben lesz. Nem merem nyaralás utánra hagyni, mert ha nem lesz rá időm, akkor nagyon nagy lesz a lenövés, és agyonvágja a szép frizurámat. Ha viszont most megcsinálom, akkor két hét múlva még bőven rendben lesz.
• Kivitelezem ma a pedikűrt is az arany színű lakkal, az is rendben lesz két hét múlva, majd a kezemen kell az utolsó pillanatban.
• Rendeltem felkar karkötőt, mert a második ruhámhoz nagyon illene, tök menő lesz. Csomót gondolkodtam a kiegészítőkön, valami hiányzott még, aztán egyszerre szembejöttek ezek:

(Fotók a Temuról)

Mindkettőt megrendelte nekem Charlie, majd megnézem melyik áll jobban az esti szetthez. Az a ruhám szaténból van, vékonypántos, szabadon van a hátam, a karjaim, nagyon "kéri" ezt az ékszert. A ruha kék, de annak is olyan fantasztikus a színe, hogy a varrónő, aki igazított rajta, azt mondta, hogy imádott a ruhámon dolgozni a színe és az anyaga miatt. (Ezt a ruhámat még tavasszal túrtam 1800 forintért.) 

• Még egy kistáskát is hozzádobattam a rendeléshez, de majd meglátjuk, ez lesz e.

(Fotó a Temuról)

• Beszéltem szombaton Belamival a "kiadóról", lényegesen leegyszerűsítettük a dolgot, de azért lesz még vele mit szervezni.
• A fodrászom konzultált egy kollégájával Marcell hullám ügyben, és megvett mindent, amit ajánlott hozzá. Így végül ezt is pipálhatom, nem nekem kell rajta "törpölni".

Majd még mesélek. 

Nyűglődök

Engem minden munkahelyen megtalál előbb-utóbb valami fostaliga számítógépes rendszer, ami elvileg a munka megkönnyítésére lenne, gyakorlatilag meg csak a baj van vele.

Most is azért ültem a géphez, hogy ebben a rendszerben csinálok meg három adatlapot, amit majd letöltök, aláírok, lepecsételek, majd visszatöltöm, szemben az egyszeri kitöltéssel, ahogy eddig volt, de belépni sem tudok épp, úgyhogy inkább blogolok.

Az meg külön dühít, hogy tulajdonképpen magunknak töltögetjük fel még az összes adatot, szóval a szakellátáson kívül senki más nem látja, csak majd akkor, ha minden fel lesz töltve, a szar munka el lesz végezve. Utána majd bekapcsolódik mindenki más, és használják a mi verejtékes eredményeinket. Hát köszi b.zd meg! 

A hétvége nagyon jó volt.

Az előbb ment el Belami és Iluska, pénteken jöttek, itt töltötték a hétvégét.

Megvan az albérletük, a Dunára néz a lakás ablaka, Belami munkahelye közel van, a lakásban gardróbszoba is van (szerintem ez marha jó), és gyönyörű világos, fehér bútoros, szép lesz az első közös otthonuk. 

Február egytől legalább egy évig ott fognak élni, aztán majd kiderül, hogyan tovább.

Anyu kezd visszatérni, ennek nagyon örülök.

Megint gyakran felhív, cseveg, tervei vannak. Nem tudtam, hogy ez ennyire hiányzott.

Az új ciklus indulásával most nagyon érzékeny vagyok.

Lépten-nyomon elérzékenyülök, tiszta hülyeség. Délután meghallottam Kismacsó szalagavatós zenéjét, és alig bírtam visszagyömöszölni magamba a sírást. Ezt a meghatódós, örömtől sírást, amit utálok, mert öregesnek érzem, és emlékszem, hogy mennyire zavart, mikor a nagymamám mindenen elsírta magát. Erre tessék, pont olyan lettem én is. 

Egy hajszál választ el attól, hogy belenyírjak a saját hajamba.

Elől vállalhatatlanul el van vékonyodva a hajam, egyszerűen frufruért kiált, mit kiált?, ordít. Plusz ez a hosszúság már csak frissen mosva jó, amúgy egy boszorkányra hajaz a kinézetem vele. 

Ilyenkor szoktam rövidre nyíratni, amit aztán meg is bánok gyorsan. Annyira utálom ezt a hülye "baba hajamat", ami van, mert hiába selymes és csillogó, egy normális frizurát sem lehet vele összehozni. Apunak és Anyunak is ilyen, szóval csodát nem lehet vele tenni. Barátkozok a rövid(ebb) haj gondolatával, mert időpontom február elejére van. (Addig igyekszem nem belenyírkálni, de nem ígérhetek semmit.)

 

  

  

Kedden

Jaj, hát annyira rohan az idő, hogy itthon vagyok!

Kedden reggel ültem itt Charlie forgószékében kócosan, puha köntösben, kávéval a kezemben, és azon tűnődtem, hogy mihez is fogjak.
Gondoltam, hogy lehúzom az ágyneműt, meg kirakok minden takarót és párnát szellőztetni, mikor megcsörrent a telefonom. Egy kedves ex kolléganőm hívott, hogy odaadná, amit rendelt nekem, meg beszélgethetünk is, mert épp ráér.
Én, akit az ilyen váratlan fordulatok eléggé meg tudnak zavarni, elég gyorsan felzárkóztam az új helyzethez, úgyhogy villámként cikázva próbáltam viszonylagos rendet tenni a lakásban, meg azért az ágyneműs sztorit is beindítani.
Mire ideért, már előkészítettem a teázás kellékeit is, ő meg somlóit hozott, úgyhogy teaházas hangulatot teremtve gyorsan elpucolt a délelőtt.

Közben a "nemszeretem" kolléganőm hívott telefonon, de mondtam neki, hogy nem érek rá, majd később beszélünk. Nem siettem el, már dél is elmúlt, mikor visszahívtam.
Sejtettem, hogy az áskálódását szeretné folytatni, amire egyáltalán nem vagyok vevő.
Úgy terveztem, hogy gyorsan helyreteszem, úgyhogy a saját mobilomról hívtam, nem a cégesről. Ez nagy hiba volt, mert még én fizetek azért, hogy meghallgattam a hülyeségeit tisztázni kívánt dolgait.
A pulzusom nem emelkedik meg már tőle, de végtelenül unom az akaszkodását, a próbálkozását, hogy betaláljon. Nem értem miért jó ez neki.
Elkezdtem leírni, hogy miről volt szó, de annyira érdektelen az egész, hogy nincs türelmem és kedvem az egészhez.
Egyszerűen nem akarom hagyni, hogy áthatoljon a páncélomon, és ha sokáig csinálja még ezt, akkor a feletteseimhez fogok fordulni. Tudom, hogy ő jönne ki belőle rosszul, úgyhogy ezt végső megoldásnak tartogatom, szeretném, ha magam meg tudnám ezt oldani, és lehengeredne végre rólam.

Közben Belami jelezte, hogy haza fog ugrani néhány órára az egyetemről.
Mivel a hűtő tök üres volt, meg szegény Charliet is lepattintottam délben, hogy egyen máshol, mert én még pletyizek, gyorsan elszaladtam a boltba. Utána fasírtot sütöttem, beszedtem a közben megszáradt ágyneműt, a kiszellőzött párnákat és takarókat.
Este picit együtt voltunk mind a négyen, jó volt.

Ezeket meg valamelyik nap találtam a Pinteresten, rengeteg kendőm van, ki kellene próbálni a fejemen is. Nem tudom, hogy elég bátor vagyok e hozzá.

És ezek rövid hajra vannak kötve, szóval ki fogom próbálni.

A hajamról (sokadszor)

Charlie szerint nem sikerült túl jól a tegnapi fodrászkodásom, szerintem meg pont olyan, mint lenni szokott, csak picit jobban szét van szárítva, mint ahogyan én szoktam. (A fodrászok valahogy nem tudnak hajat beszárítani, legalábbis úgy nem, ahogy nekem tetszik, de az mindegy, a lényeg, hogy legyen jól levágva, a többit majd intézem én.)
Annyira nem hat meg a dolog, mert most úgysem nagyon találom önmagam.
Régebben ilyenkor már mindig új frizura forgott a fejemben, kétszer-háromszor csináltattam meg csak ugyanazt, utána lázasan növeszteni kezdtem, vagy levágattam, hogy elérjem a vágyottat.

Most meg nincs ilyen.
Ellenben ismerem a hajam minőségét és mennyiségét, nagyjából tudom, hogy mi áll jól, és ez lassan le is lohasztotta az újítási kedvem, mert minek.
Azt nem bánom, hogy hennával festem a hajamat, de így a hajszínem se fog változni, illetve de, egyre vörösebb leszek majd az őszüléssel, ugyanis az ősz hajszálakat majdnem pirosra fogja a henna.
Szóval a henna maradni fog már, akkor is, ha egy fél napom elmegy rá másfél-két havonta.

Már ez is az öregedés?
Hogy egyszerre elveszítjük az újítási kedvünket?
Egészen elkeserítő. 😢 

Ésss'! Megint frizura

Elég szűk körben mozgok frizurát illetően, mert vékonyszálú, selymes hajam van, olyan, mint a babáknak. (Komolyan, a lányok imádják tapogatni, simogatni.)
Ezért vállig érő hosszúság volt a maximum, amit el tudtam érni, de kár izmolni azon is, mert nem szép.
Nekem inkább a rövidebb, fejhez simuló fazonok állnak jól. Ráadásul kerek az arcom, úgyhogy a mostani forma nem igazán az enyém, de akartam, megvalósítottam, és kész.

Persze meguntam.
Főleg a frufrut, ahogy várható volt. Most megint egy ilyenért ácsingózok:

Ám ehhez még növesztenem kell elől, úgyhogy ilyen lehet az áthidaló megoldás addig:

Vagy ilyen:

Szörnyen nyűgös vagyok, nekem soha nem jó sokáig egy frizura, hanem rövid idő után másik kell. Ez van. 😉

Kókusz mánia

Egy hete vettem ezeket:

Először megvettem, aztán olvastam utána.
Elég megosztó vélemények vannak róla, mert van aki imádja, és van aki lehúzza nagyon. Semleges vélemény alig van.

Én háromszor használtam eddig, inkább szeretem, mint nem.
Legtöbben arra panaszkodnak, hogy szárítja a hajukat, nekem nem (eddig).
Egyéb hibáknak az állagát (túl folyékony), és a habzását (nehezen habzik fel) róják fel, de nekem nem volt különösebb bajom ezekkel sem.
Azt nehezményezem, hogy az illata nem tart addig, ameddig szeretném, de a férjem szerint érezni még akkor is, mikor én már úgy gondolom, hogy eltűnt a kókuszos illat a hajamból.
Sajnos ezzel a samponnal sem bírom tovább három napnál, sőt a harmadik napon már nem annyira komfortos érzés, alig várom a hajmosást. De ez eddig is így volt, nem írnám ennek a samponnak a számlájára.

Összességében közepesre értékelem, nem tuti, hogy veszek még egy kört belőle, de nem tudom.
A kókuszos parfümről (The Body Shop) is azt gondoltam, hogy nem biztos, hogy akarom újra, aztán meg mégis.

Amúgy annyira érdekes, hogy nekem a kókusz illata télen kell, nyáron eszembe sem jut, sőt nehéznek találom, túl édesnek, mélynek.
Télen viszont imádom, mert beburkol, felmelegít, a kedvem is jobb tőle. Igazából a magam kedvéért fújkálom, kenem, mosom, az én hangulatom stimulálását szolgálja.
Az már csak hab a tortán, ha megjegyzik, hogy "finom illatod van, mi ez?".
Tudtok még tuti kókusz illatú kozmetikumokat? Érdekel minden.

Kellene már valami más

frizura, unom azt a kettőt, amit mostanában tavasztól őszig, meg ősztől tavaszig váltogatok.
Arra gondoltam, hogy rég volt már frufrum, abban kellene újítani.

Én -ugye- meg vagyok húzatva a huszas évekért, úgyhogy ez itt nekem a csúcs.

A baj csak az, hogy nincs ilyen dús hajam, és a képem is elég kerek, úgyhogy maximum ilyesmit lehetne kihozni a jelenlegi mennyiségből és minőségből.

De az is elképzelhető, hogy csak ennyit, és ez a lány kerek arcú, és mégis jól áll neki ez a féloldalas frufru.

Na majd meglátom még keddig, de most nagyon úgy vagyok vele, hogy nem fogok padlót akkor sem, ha nem áll jól, amit kitalálok, mert majd megnő tavaszig, aztán meg majd jól levágatom, ahogy szoktam.

Megmutassam majd? ;-)

Utolsó nap, fodrász, hajbizgentyű, ilyenek

Na, ezen a napon is túl. 

Annyira nem volt szörnyű a búcsúzás a munkahelyemtől, talán mert nem is búcsúztam. Egyszerűen csak elmentem, ledolgoztam az utolsó napomat, és kész.

Volt, aki telefonon hívott, volt aki bejött az irodánkba, és úgy mondott "Isten veled!"-et. 

Semmi ilyesmire nem számítottam, úgyhogy igazán jól esett, meghatott. Annyira nem, hogy sírjak, valahogy nem éreztem helyénvalónak, meg senkire nem akartam frászt hozni, mert ha én belekezdek a bőgésbe, akkor elég nehezen tudom abbahagyni.

Múlt héten még biztos voltam benne, hogy egész héten pityeregni fogok, aztán valahogy úgy alakult, hogy egyáltalán nem volt idő ilyesmire, meg úgy mentek a dolgok, hogy inkább vártam már a pénteket, mint nem.

Az is jó, hogy egy hét múlva megyek egy közös rendezvényre, ott lesz az egész intézmény, hivatalosan ott leszek elbúcsúztatva. Ez tompítja a véglegesség érzését, mert azért lezárul egy korszak. 

Lehet, hogy később majd fogok sírni, mert a kő ott volt/van a gyomromban, és ezt oldani kell majd valahogy, de most még inkább nyugtalan vagyok, meg izgága, hogy a következő három hétbe sok beleférjen, és pihenni is tudjak, hogy zen állapotban kezdhessek az új helyen.

Ha egy nő életében lezárul valami, akkor fodrászhoz megy. 

Nekem igazából véletlenül alakult így, de ment a mai nap hangulatához.

Nagy változás nem történt, mert szeretem még ezt a fazont, úgyhogy csak megigazította a fodrászom, meg a vastagságából szedett le sokat. 

Ezt meg a hajbizgentyűim között találtam, és azon tűnődtem, hogy az esküvőre tehetnék valamit a hajamba. Mondjuk azt sem tudom, hogy milyen ruhába fogok menni, de már a hajamon gondolkozok.

Charlie szerint mindig ezt csinálom, ugyanis azzal szórakoztam, hogy belepróbálgattam a hajamba a sok vackomat, pedig lejárt a mosógép, a sütihez begyújtottam a sütőt, a kukoricát is magamra vállaltam, hogy felteszem főni, de ezek helyett a fürdőszobában illegettem magam.

Mondjuk nekem közvetlenül fodrász után mindig szükségem van rá, hogy barátkozzak a hajammal, akármennyire pici is a változás, mert meg kell szoknom.

Végül Charlie feltette a kukoricát főni, én meg kiteregettem addig.

Folyt. köv. hamarosan...

Új haj (átmeneti poszt)

Végül ennyit mertem bevállalni.

Hátulról ennyit sikerült megörökíteni, de sebaj, úgysem látom. :-)

És mert úgyis átmeneti, legyen arccal és smink nélkül is fotó.

Csináltam egy előtte képet a fodrásznál, hááát..., na. Egy drogos prosti semmi hozzám képest. Szóval pont elég ez rólam. ;-) 

Átmeneti poszt hajról. Mi másról? :-) Update közben!!!

És azért átmeneti, mert tele lesz az én jól és kevésbé jól sikerült frizuráimmal.

Volt hosszabb, de oly vékony, oly kevés, kár lenne erőltetni még valaha.

Ez meg a másik véglet úgy három éve. Nem igazán szerettem, de ki kellett próbálnom.
Valahogy nem kompatibilis a személyiségemmel, én nem vagyok ennyire vagány, sőt.

Ez a leggyakoribb fazon, hosszúság, most is ilyen.

Sapka alá szeretem ezt a hosszúságot, formát, de most nagyon unom már. Szeretném rövidebbre vágatni.
Valami ilyesmi:

Igazából itt hasonló volt. Nem?

Hogy vártam ekkor már, hogy összenőjön elől, meg oldalt! Most meg le szeretném vágatni. Téboly, hogy mindig mást szeretnék, mint ami épp van. ;-)

Szerintetek melyik áll nekem a legjobban?

Update!!!!

Ez nagyon tetszik.

Ez talán elől hosszabb, de érdekelne, hogy igazából mi a különbség a kettő frizura között.

Lulu fodrász után

Nos, ennyit sikerült vágatni, előröl nem is nagyon látszik. ;-)

Hátul látványosabb, már amennyire ez látszik az ismét "nagyon igényes" képemen.

Ebben a beállításban kenterbe verek egy zsiráfot. (hihi)

Fürdőszobai izgalmak

Este, fürdőszoba.
Nyúlok az egyik hajkeféért, rácsodálkozok. Tele van hosszú, szőke hajjal.

Na most.
Én barna vagyok, és MINDIG kiszedem a hajamat a keféből, ugyanis elhányom magam, ha egy fésű tele van hajjal. (Ez is a kényszerességeim közé tartozik amúgy.)
Belami az egyetemen, ő nem hozhatott fel senkit délután.
Kismacsó barátnője -Kisolasz- sötét hajú.
Charlie... na nem, az nem lehetséges, ki van zárva.

Ezért Kismacsóért kiabálok.
-Ez mi? -dugom az orra alá a hajkefét.
-Fésű -néz rám sunyi mosollyal, úgyhogy megkönnyebbülten felsóhajtok, mert tuti, hogy ő hozott fel valakit, és nem Kisolaszt, az is biztos.
-Akkor én most elárulok neked valamit. Ha nem egyenes úton jársz, akkor nézz szét haj ügyben a tett színhelyén, különben bukó. Mellesleg mi van Kisolasszal?
-Annak már vége -közli faarccal. Úgyhogy törhetem a fejemet másik becenéven a kis szőkének... (Kisszőke? Nagyon eredeti.)

Ezen a héten

szeretnék odafigyelni több dologra is.

1. Nem, azért sem fogom felidegesíteni magam a munkámon, meg az ehhez kapcsolódó idióta embereken.
Türelmes leszek, mosolygok azon, ha valaki az arcomba olvassa a szociális munkások kézikönyvét, és hevesen bólogatok (nem), ha olyasmit sóznak rám, amit úgysem lehet kivitelezni. Megpróbálni meg lehet, aztán majd lesz valahogy. (Hmmm, khömm.)

2. A fodrásznál nem leszek gyáva, és hagyom, hogy a szokásosnál egy picit többet vágjon a hajamból. (Na persze.)

3. Ha már előbányásztam a Callanetics tornázós könyvemet, akkor végre végigcsinálom a gyakorlatsort, azaz kiveszem az ágyam és a fal közül, mert ott porosodik két hete, ugyanis mindig volt indok, hogy miért NEM kezdek bele. (Phííjj!)

4. Sokkal többet olvasok, és esténként nem lógok a neten. (Főleg betartanám, ha nem akarna kifolyni estére a szemem.)

5. Ha szombaton eljön hozzám az a bizonyos barátnőm (Tűz), akivel azért bicsaklott meg a barátságunk, mert a volt férjemmel kavar(t), akkor a házassági problémájára fogok koncentrálni, és nem akarom kiszedni majd belőle, hogy az exszel hol tart. A kíváncsiságnak ugyanis súlyos ára van, és köszönöm szépen, ebben az ügyben fizettem már eleget, szóval ezt be fogom tudni tartani.
Remélem ő sem akar a lelkiismeretén könnyíteni ezen a vonalon.

6. A héten keresek egy tuti gyaloglócipőt, ami sima városi ruházathoz is hordható, szóval nem kifejezetten sportos fazonra hajtok. Napi egy óra sétára egyik cipőm sem alkalmas, kivéve persze a futócipőmet, de a google szerint az sem erre való, mert nem segíti az átgördülést, azaz a gyalogláshoz vékonyabb, ruganyosabb talpú cipő kell.
Ötletet szívesen fogadok, ne fogjátok vissza magatokat!

Most ennyi jutott nagy hirtelen eszembe... Na, majd a tetoválásos ötletemet máskor. ;-)

 

Haj eredmény

Azt meg még meg sem mutattam, hogy mi lett a múlt csütörtöki fodrászat eredménye, de annyira olyan, mint szokott, hogy gyakorlatilag kár is bejegyzést vesztegetni rá.
Majd tavasszal, akkor valami vagányat akarok. ;-)
Azért képet mutatok.
Ez még múlt csütörtökön készült:

Ez meg tegnap este, hajmosás után:

Haj, mert időről időre muszáj vele foglalkozni

A héten megyek fodrászhoz.
Megint másikhoz. Ez a mániám, de nem találtam "olyan igazit" még.
Mondjuk, akit nagyon szerettem a keresgélés előtt, az jelezte, hogy esetleg otthon nála, a baba mellett megcsinálja. És végül lehet, hogy legközelebb már így is lesz, mert ő nagyon jól vág.
Csak én szeretem a szalonok illatát, meg nézni, ahogy más haját csinálják, szóval én szeretek fodrászatban üldögélni. Simán volt olyan régebben, hogy beültem megnézni, mikor a kolléganő haját vágták. Kinek mi a kikapcsolódás. ;-)

 
Ezt (fent) a képet mutatom majd meg, de szívem szerint rövidebbet (lent) vágatnék.

Én már ilyenkor sapkát használok, úgyhogy sapka alá maradok a hosszabb variációnál, majd tavasszal vadulok.

Így hétvégén túlestem a hennás festésen is.
Mondjuk ezt is jól leegyszerűsítettem már, nincs alaplé, anyám kínja, csak langyos vízben kikeverem a zöld hennaport, egy evőkanál citromlé megy még bele, meg egy pár csöpp ricinusolaj, aztán kis állás után go is a hajamra, oszt' csókolom. Semmi faxni, és pont olyan, mint amúgy volt.
Most, miután szép vörösesbarna vagyok, már csak egy jó vágás kell. Csütörtökön meglesz az is. ;-)

Rövidebben

Pénteken fodrásznál voltam, és visszavágattam a hajamat ilyenre:

Reggel 6-ra!!! mentem, kicsit tartottam tőle, hogy a híres mesterfodrász bealszik vágás közben, esetleg annyira nem lát még a fáradtságtól, hogy felemás lesz a két oldal.
Szerencsére egyik sem, de lefagytam egy pillanatra, mikor hátul, a legalsó sort géppel kivágta a hajamból. ?!?! Elmagyarázta, hogy ez egy olyan technika, amivel azt éri el, hogy hátul ne ugorjon háromszögbe össze a hajam a forgók miatt.
Először rémisztő volt, de már meg is szoktam, és tényleg könnyebben kezelhető így a hajam beszárításnál, meg fésülködésnél is. Különben meg nem is látszik.

Amúgy érdekes volt ez a fodrász.
Úgy pörgette az ollóját vágás közben, mint a vadnyugaton a pisztolyt szokták, meg férfi is, és én még nem voltam férfi fodrásznál, vagy legalábbis nem emlékszem.
Egyfolytában beállította a fejemet egyenesre vágás közben, és iszonyú precízen vágott. Totál beállt a nyakam a végére, annyira próbáltam mozdulatlanul maradni.
Összességében nem bántam meg, hogy kipróbáltam, azt még nem tudom, hogy legközelebb is hozzá megyek e... Nem túl olcsó ugyanis.

Inspiráció

Na, szóval az volt a nyűgöm, hogy visszavágassam e a hajam már esküvő-nyaralás előtt, vagy majd csak utána.
Már itt is legalább háromszor nyígtam a hajam miatt, tényleg nem nagyon lehet variálni vele.
Pár hete melegollóval lecsapattam a végét, de ez nem nagyon eszközölt változást. Forma nulla, de legalább már össze tudom fogni kis copfba, meg így fel is tudom csatolni, ha nagyon meleg van.

Erősen gondolkodtam, hogy esküvőzni-nyaralni már így megyek:

Ehhez már intéztem is időpontot magamnak egy mesterfodrászhoz (új nekem) keddre.
Aztán elkezdtem kigondolni magamnak designt Charlie tesójáéknak az esküvőjére, mikor is szembe jött velem ez a frizura és smink:

Nagyon tetszik az egésznek a stílusa, valahogy le szeretném ezt fordítani magamra. Nekem nem ezek a színeim, de kaptam egy inspirációt, dolgozok rajta.

Az ám! De ehhez meg kell a mostani hajhosszom, hogy ilyen hullámokat kreáljon nekem valaki egy napra.
És akkor el is érkeztünk a döntésemhez: nem megyek kedden fodrászhoz, lemondom az időpontot. Majd nyaralás után, úgyis jobb, ha a vízben össze tudom fogni a hajamat.

Már csak azt kellene kitalálni, hogy ki fogja a fenti frizurát megalkotni 15-e reggelén úgy, hogy az kitartson egy napot. Nem mondom, hajlakk az biztosan nagyon sok fog kelleni. ;-)

Ezek már de jók!

Bizony. Megint haj. :-)
Gyűjtöm a frizurákat, igaz, fodrásznál azóta sem voltam újítani.
Ez milyen?

Ugye vagány?

Ez is nagyon bejövős, csak sokkal, de sokkal több haj kellene hozzá.

Amúgy azért lángolt fel bennem ismét az elégedetlenség, mert a Kismacsó ballagásán készült fotókon nagyon béna a hajam. Olyan semmilyen.

Na, akkor had nőjön tovább!

Kismacsó style

Kismacsó tegnap fodrásznál járt, és valami ilyesmi a végeredmény:

Olyan kis cuki!
Még növeszti tovább a tetejét, hogy focizáshoz, meg alkalmanként össze tudja fogni valahogy így:

Nekem nagyon bejön ez a stílus, tulajdonképpen én ültettem el a fejében ezt az egészet. Mikor a Peaky Blinders-t, meg a Boardwalk Empire-t néztem, akkor rájöttem, hogy a nagyapám is így hordta a haját, meg ez mennyire cool már, és képeket is mutogattam a fiúknak, úgy tűnik Kismacsó vevő volt rá. Belami más stílusú, neki annyira nem is állna jól talán.

Reggel is dicsérgettem a gyereket, mire ő: -Már csak szakáll kellene.
Na persze, majd lesz, de még 15 éves sincs. :-)
Gondolom ilyesmire gondol:

Vagy ilyenebbre:

Még várnia kell kell kicsit. :-)