Ez volt, ez lesz

Tegnap ki voltam nyiffanva, mint a negyven fokokban, ma már kicsit jobb, több az energiám.

Pedig ma is nagyon meleg volt, de mintha érezném már a lehülést, turbó üzemmódban voltam. 

Délelőtt biciklivel intéztem egy csomó mindent munkával kapcsolatosan, de mielőtt elindultam, lehúztam Kismacsó szobájában az ágyneműt, mosást indítottam, kitettem szellőzni a paplanokat, párnákat. Mire hazaértem, lejárt a gép. Közben telefonáltam, de csináltam egy jó kávét, és úgy folytattam a beszélgetést, akkor épp egy ügyésszel (munka). 

Délután kiráncigáltam Kismacsónál az ágyakat, felmostam ott is, aztán húztam vissza a friss ágyneműt. Utána foghattam a tornába, hogy mielőtt Mórt leviszem, azzal is kész legyek. Nem volt őszinte a mosolyom, mikor az utolsó sétára mentünk, alig vártam, hogy hazaérjünk.

Még dolgozok egy kicsit, meg fürdök, szerintem mire az olvasót a kezembe veszem az ágyban, nos, el is fogok aludni, megint olvasok vagy öt oldalt. 

Amúgy én most jól vagyok.

Voltam fodrásznál múlt pénteken, kicsit felfrissültek a hajvégeim, mert túl nagy változás nincs a frizurámban. Természetesen most jött rám, hogy rövidebb hajat szeretnék, de leküzdöttem ezt a vágyamat, mert a sapkás időszakra (én már ősszel is hordok többnyire) nem praktikus. Majd jövő tavasszal esetleg.

A mamám mondta egyszer, hogy én fordítva vagyok bekötve, télen akarok rövidebb hajat, nyáron meg épp növesztem. Úgy nézem, ez továbbra sem változott. 

A fodrásznál megint volt társasági élet, azt mindig nagyon szeretem.

Fodrász előtt muszáj volt hennáznom, mert zavart a lenövés, de így nem úszom meg, hogy szeptember végén megint fessem, ugyanis osztálytalálkozóm lesz.

Ez a gimnáziumi, harminc!!! éves. 

Jó ég! 

Ráadásul szállást is kell szereznem, mert -sajnos- Mamához már nem tudunk menni. A tágabb családdal meg nincs olyan szoros kapcsolatom, hogy egyértelmű legyen az elszállásolásunk. Igazából nem is szeretnék szívességet kérni, főleg, hogy azt sem tudom meddig tart ez az egész, semmi kedvem felébreszteni senkit a programom miatt. 

Istenem! De jó is volt, mikor még Mamához jártunk, és alig várta, hogy nála aludjunk, egész éjszaka várt, hogy hazérjünk, és ez neki nem volt teher. Mindenki mondta, hogy mikor tudta, hogy menni fogunk hétvégére, akkor szinte megfiatalodott arra a hétre, tervezgette, hogy mit főzzön, takarított, tiszta ágyneműt húzott a "kisszobába". Úgy, de úgy szerettünk nála lenni. Charlie is, és Mór is volt Mama utolsó évében. 

Szóval most az van, hogy megyünk mindhárman, de az osztálytalira csak én, Charlie Mórral felfedezi ezt a kicsike helyet az első termelőszövetkezeti várost. Aztán majd éjszaka csatlakozok hozzájuk a szálláson, vasárnap meg jövünk haza. Együtt.

Egy hisztis, agresszív Pumikli deszkás cipőt vett magának, és bőrnadrágról álmodik

Túl sokat utaztam a héten, azt hiszem.
Az van, hogy ebben a hónapban lesz négy!!! nap képzésem, ami rengeteg kiesés a munkából, úgyhogy bele kellett húznom. Ennek meg az lett az eredménye, hogy csütörtökön már olyan voltam, mint a kifacsart citrom, plusz hisztis, agresszív. Alig bírtam türtőztetni magam, sőt, itthon nem is tettem, ennek meg Charlie itta a levét. Este úgy indultunk el a színházba, hogy nem is szóltunk egymáshoz, de aztán belelazultunk a programba, és szépen átlendültünk a fagyos hangulaton.

Pénteken meg nem dolgoztam már, Charlie szülinapja miatt.
Végül nem mozdultunk ki a városból, hanem jó sokáig aludtunk, aztán egy jó drága helyen ebédeltünk. A kaja finom volt, nekem elég is (egyszerűt kértem), de Charlienak kicsit kevés volt (ő bonyolultat kért).
Engem feszélyez, amikor ennyire ugrál körülöttem a pincér, nem ehhez vagyok szokva, és szerintem akkor is zavarna, ha rendszeresen ilyen helyekre járkálnánk.
Utána elmentünk ajándékot venni, egy pontymatracot. Mert az kell egy horgásznak. 😂
Ha már ott voltunk, magamnak is megvettem a "deszkás cipőt", mert guggolni abban lehet jól.
Eleinte nem zavart a ruganyos futócipőm, de mióta ötven-hatvan kilókkal nyomom, már érzem, hogy ez így nem jó, nem stabil, nem biztonságos. Van kifejezetten erre a célra gyártott cipő, de elég drága, meg csak rendelésre hozzák, én meg azért nem vagyok súlyemelő (nem is leszek). Szóval más megoldás után néztem, és Belami javasolta a deszkás cipőt, mivel annak merev, egyenes a talpa, és a lábfejemet is jól összefogja. Viszont ebben meg futni tilos, szóval mindig más cipő kell majd egy-egy edzéshez.
Aztán itthon megcsináltuk Charlie kedvencét, a túrós tészta tortát, fellufiztam a konyhát, rajzoltunk a táblára (konyhában van egy ilyen üzenőfal szerűség, amire krétával lehet írni).
Késő este meg mozi, Charlie vágya volt ez a háborús film, én biztosan nem választottam volna. Mindegy, kibírtam valahogy. Kimaxoltuk a napot 

A fiúk ma estig az apjuknál voltak, Kismacsó hazajött, de már el is ment "csajozni".
Belami most Szegedre ment Iluskával, ő majd csak jövő héten jön haza.

Ma tudtam edzeni másodjára a héten, ezért holnap is megyek Kismacsóval.
Most nagyon élveztem, a futós részt különösen. Én még soha nem voltam "belőve", de valami ilyesminek képzelem az érzést, mikor már úgy futok, hogy nem is érzem, hogy teszem az egyik lábamat a másik után, annyira elönt az adrenalin, a zene meg üvölt a fülembe, komolyan alig tudtam leszállni a gépről, annyira vitt a lendület. K.rva, kib.szott jó érzés, na. Kár, hogy nem mindig ilyen.

Akarok egy bőrnadrágot, és magassarkú csizmával viselném.
Annyira nem az én világom az ilyesmi, hogy pont ezért kívántam meg. Azt hiszem, hogy kapuzárási pánikom van, meg a futógépes endorfin vitt el ennyire .
Meg az is felötlött bennem, hogy ezer éve nem táncoltam egy jót, és a bőrnadrág & magassarkú kombóban lenne a legjobb. Régen táncoltam már át az egész éjszakát, és nem is igazán hiányzott eddig... Azt hiszem agyamra ment a futás mégis. 😁

Az is vicces, hogy dicsérgetik a hajam színét.
Mert olyan szép vörös, mintha melírozva is lenne. Hát persze. A henna az ősz hajszálakat lángoló vörösre festi. Szóval jó sok ősz hajam van, ami miatt egyre vörösebb vagyok. Azt hiszem belehalnék, ha nem festhetném a hajamat, és ősznek kellene lennem.