Holtpont

Azt hiszem, hogy péntek környékén billentem át a saját holtpontomon.

Addig egyszerűen nem sikerült teljesen jól lennem. Kedden vagy szerdán kijött a herpeszem is, ami egyértelműen szokta jelezni, hogy az immunrendszerem nincs rendben. (Jó ég, mit rettegtem, hogy az esküvőre herpeszem lesz! Szerencsére megvárta a végét, hogy a fene enné meg.)

Szinte biztos vagyok benne, hogy a hormonjaim szórakoznak, mert még mindig nem jött meg, és a súlyom is nő indokolatlanul. Szerintem ez nem igazi súlygyarapodás, csak a visszatartott víz, mert normálisan eszek, és számolom a kalóriákat. Elképzelhető, hogy a változókor miatt már ez sem elegendő, de azért reménykedek, hogy nem marad rajtam, és nem kell szigorítanom sem ennél jobban. 

Szóval pénteken reggel úgy ébredtem, hogy kezdek jobban lenni.

Jelenleg offoltam a vitaminokat és az allergiára sem szedek semmit. Nem mondom, hogy néha nem kap el a tüsszögés és a szemviszketés, de nem rosszabb, mint gyógyszerrel is volt. Azért felírattam és kiváltottam az az orrsprayt, amit Lobelin ajánlott, de még nem vetettem be, hátha átvészelem ezt a hónapot minden nélkül, kicsit telítődtem a gyógyszerektől, egyebektől. Cserébe igyekszem nagyon változatosan enni, még sok-sok vitamint lehet összeszedni a jól megválogatott ételekből, van napfény, és a húsok helyett is van alternatíva, bár azt azért hetente egyszer-kétszer eszek. Én ezt most átmenetileg tervezem, aztán majd visszatérek pár étrend kiegészítőhöz, de úgy éreztem, hogy ez most kell nekem.

Mi van még?

• Hennáztam szerdán.
• Pénteken fodrásznál voltunk, ment a szokásos acélmagnóliás hangulat, jót beszélgettünk, pletykáltunk. 
• Épp csak a végét csapta le a hajamnak, most nem olyan felnyírt és rövid, így aztán alig látszik, hogy fodrásznál jártam, 
• Belamiék még nászúton, nagyon élik. Gyönyörű helyeken járnak (Hawaii), küldik a képeket és a videókat. 
• Kismacsóék közös otthont akarnak venni Lunával, ennek örülök, de vannak szorongásaim ezzel kapcsolatosan. Nyilván saját tapasztalataimból erednek, ezért igyekszem nem átnyomni senkire, csak azt felvetni, ami észszerű. Nem könnyű.
•  Ma is futottam, így meg is lett a heti három edzés, de lehet, hogy holnap még letolok pár kilométert.

Remélem, hogy ez már tényleg a régi kerékvágás, ami jó nekem. 

Amit ma megtehetek,

azt nem halasztom holnapra.

Mostanában muszáj, hogy ez lebegjen a szemem előtt, mert különben, ami kimarad, az elmarad. 

Úgyhogy most az megy, hogy a naptáramban nemcsak a munkák vannak előjegyezve hanem minden.

Előző hétvégén végiggondolom, hogy mikor fogok hajat mosni, esetleg hennázni, mikor tudom a körmeimet rendbe tenni, és mikor jut idő a takarításra, nagyobb bevásárlásra, no meg az edzésre. Mivel minden héten van egy éjszakai műszakom, nagyon nem mindegy, hogy mikor akarok mozogni. Aznap -nyilván- nem célszerű, utána nap meg attól is függ, hogy tudok e aludni valamikor a nap folyamán, mert ha nem, akkor megint csak nem túl jó ötlet ráterhelni a fáradt szervezetre. 

Így a héten eddig sikerült két edzést összehozni.

Ma akár lehetne a harmadik, de tegnap reggel jöttem haza a csütörtöki éjszakából, és nem sikerült aludnom, csak este, szóval ma nem vagyok túl fitt, lehet kihagyom. Főleg, hogy holnap tizenkétórázok.

Most sikerült annyiféle vitamint összeszedni így tavaszra, hogy egy fél reggeli magában.

Főleg, hogy a magnéziumot kettesével, a halolajat hármasával szedem. És akkor a kollagén még nincs is a képen. Persze ez most így átmeneti, kicsit feltöltöm a raktáraimat, mert úgy éreztem, hogy merülnek rendesen. Később próbálok a változatos étkezésekkel hozzájutni mindenhez. 

Ja, étkezések.

Ha egyik nap ügyes vagyok, akkor biztos, hogy a másik nap nem figyelek eléggé. Kicsit meglazult a saját magam felett gyakorolt kontroll. Nincs még baj, de lesz (hízás), ha nem kapom magam gyorsan össze. Szóval nem kerültem közelebb az új célhoz (56 kg).

Jó hír, hogy az arctornát beépítettem a napjaimba.

Talán egy nap volt eddig, hogy nem csináltam végig, amit azon a négy napon tanultam, amúgy minden egyes nap időt kerítek rá. Tényleg nem sok kell hozzá, negyedóra az egész. 

Rájöttem, hogy nem feltétlenül a fürdőszobához kell kötni a dolgot, munka közben is simán jó kikapcsolódásnak, csak a komód felé fordulok a székemmel, ahová egy tükröt raktam, és már lehet is csinálni. 

Most pedig dolgozok picit még a gyámi munkámmal, aztán jönnek Belamiék, hogy elmeséljék Isztambult.  

Elfogytam most

Én eléggé elfogytam ezen a héten. Mármint energiában, kedvben, hangulatban.
Egyik nap olyan fáradt voltam, hogy majdnem elsírtam magam már kínomban. Nyilván nem sokat segít ezen, hogy az időjárás miatt a vérnyomásom a béka feneke alatt volt/van. Rengeteg kávét iszok, de csak percekre jobb.
Még az is megfordult a fejemben, hogy mégis csak baj, hogy semmi húst nem eszek, ezért nincs semmi energiám. Persze ettől még nem jött meg a kedvem hozzá. Mármint a húsevéshez.
Végül feltankoltuk a vitamin készletet, és most toljuk ezerrel, hátha jobb lesz.
Belami még a múltkor írt fel D és E vitamint, ahhoz még Charlie vett multit, meg magnéziumot, meg még valami halolajas cuccot is. Majd B12 kellene még...
Próbálok változatosan enni, de az utazós napokon csak este jutok meleg ételhez, ez nagyon nem jó. És a héten három napon is utaztam, szóval nem volt ideális ez sem.

Persze ez az egész rányomja a bélyegét mindenre, úgyhogy Charlieval is elég sokat vitatkozunk, nagyjából mindenen. Néha legszívesebben felrepíteném az űrbe.
Kismacsó is a lelkembe gázolt, persze nem nagy ügy, csodálkoznom sem kellene, de mindig megvisel, ha az apja csapodárságát látom benne viszont. Nem tetszik, nem ezt látja tőlünk, nem erre neveltem. Nem akarom elfogadni, hogy ez genetikailag kódolt dolog. Remélem kitombolja magát, aztán tud majd elköteleződni, hűséges lenni.
Belamira most épp semmi rosszat nem tudok mondani, mert hetek óta csak telefonon értekezünk. Hol ügyel hétvégén a kórházban, hol el van utazva, hol újraélesztési tanfolyamon van szombaton és vasárnap is. Remélem hamarosan hazajön. Iluskával együtt.

A mai gyerekfelügyeletet is úgy vártam, mint egy foghúzást: nyűgösen, hisztisen.
Lepasszolták nekünk Zoét és Ádámot szombatra, sírni tudtam volna ettől is. Nem volt kedvem egész nap gyereket őrizni, bugyuta játékokat játszani, egyáltalán, korábban felkelni, mint kedvem lenne.
Aztán tök jó kis nap lett belőle, kitaláltunk egy csomó programot a két gyerekkel, voltunk piacon virágokat szagolgatni, gyümölcsöket felismerni, vettünk "kukac sajtot" (parenyica sajtot), amit nézelődés közben el is majszolgattak.
Aztán játszóház, ahol elég nagy nyugiban voltam, mert a két gyerek Charlieval jól elvolt, én csak néztem ki a fejemből többnyire.
Ebéd ott a plázában, úgyhogy mire hazaértünk, már jött is a délutáni szieszta.
Mikor felkeltek, meg kifejezetten jólesett összebújva hülye mondókákat énekelni, tényleg élvezet volt velük lenni.
Délután öt körül vitték haza őket, azóta megnéztünk Charlieval egy 180 perces filmet, az Álomdoktort. Hát... Láttam már jobbat is, de annyira könyvben sem tetszett (Stephen King).

Holnap edzés, végül ma elnapoltuk. Anyuéknál ebédelünk, kutyázunk, macskázunk. Fel kellene töltődni hétfőre. Rajta vagyok az ügyön.