Horror éjszaka, hárman

Tegnap szépen teljesítettem az ütemtervet, úgyhogy délután már sorozatot néztem, reszelgettem a körmeimet.
Charlie mondta, hogy munka után vesz ő kenyeret, ki se dugjam az orrom a lakásból, mert gyakorlatilag folyamatosan zuhog az eső.
Aztán csak addig gondolkodtam, hogy kitaláltam: menjünk késő este moziba, természetesen horrort nézni. Kismacsó lelkesen helyeselt, mert ezt aztán tényleg tőlem örökölte, ő is szereti ezt a műfajt. (Belami múlt héten látta valami kedvezményes egyetemi jeggyel, szerinte egy rakás sz.r az egész, de ő pont nem szereti a horrort, nem is értem miért nézte meg.)

Na jó, nem vagyok erre büszke.
Mármint, hogy szeretem a horrort. Kicsit beteg dolog, de mentségemre szóljon, hogy mindent én sem nézek meg.
Az "Az"-ra egyszerűen kíváncsi voltam, mert tele van vele minden, én meg megyek a csordával.
Azért a film vetítése előtt odasúgtam Kismacsónak, hogy véleményem szerint én most veszélyeztetem őt, mert hétköznapon, este 21.30-kor kezdődő horrorra viszem magammal.
Azt súgta vissza, hogy ne aggódjak, magától is megnézte volna, és különben is, 17 éves elmúlt, mindjárt nagykorú. Hát ja.

A film nekünk tetszett. (Bocsánatot kérek attól, akinek ez mérhetetlen csalódás.)
Egy csomószor nevettünk, mert a feszültséget gyakran humorral oldották, és megmondom őszintén, én néhányszor akkor is felvihogtam, mikor elvileg nem kellett volna. (A bohóc alienes szája nekem inkább vicces volt, mint félelmetes.)
Összességében az volt az érzésem, mintha valamiféle horror paródiát néztem volna, szóval azt hittem nem fekszi meg a gyomromat.
Ennek ellenére valami rémeset álmodtam, szóval csak megütött az a szál, hogy a bohóc mindenki legnagyobb félelmét jeleníti meg. (Leírtam, hogy mit álmodtam, aztán töröltem, mert nem adom ki a legnagyobb félelmemet mégsem.)

Apró szösszenet,

de nem bírom ki, hogy ne meséljem el. :-)

Tegnap késő este Belami a Lights Out című horrort nézte a moziban, kb. éjfél volt, mire a házunkhoz ért.
És nem tudta beütni a kódot, mert NEM VOLT ÁRAM!!! (Ez csak annak poén, aki látta a filmet, vagy tudja, hogy miről szól.)
Azt mondja a gyerek: -Tudod, akkor még fel sem fogtam, mert kinyitottam kulccsal a lépcsőház ajtaját. Csak aztán nyúltam a világítás felé, és rájöttem, hogy "ja, akkor az sem fog működni!". Én nem tartom magam fososnak, de míg kilenc emeletet megmásztam (lift sem működött) a telefon fényénél, hát na. Torkomban dobogott a szívem, és nem a fizikai megerőltetéstől. :-) :-) :-)

A nyavalyáimról, mint nagyanyám

Hétfőn 11 körül kezdődött, hogy fájt a fejem, és szédültem.
Na, ez egyre rosszabb lett, én meg nem vettem be gyógyszert, mert kemény vagyok, mint a fagyott kutyaláb.
Estére már komolyan nagyon rosszul éreztem magam, de az elesettségen, meg szédülésen kívül semmi más bajom nem volt, nem mintha az nem lett volna épp elég.
Aztán másnap reggelre semmi, szóval kezdem azt hinni, hogy a hepatitiszes oltás a felelős ezért. Mondjuk azt nem nagyon értem, hogy miért oltás utáni harmadik napon lett ez, de mindegy.

Jövő héten szemészetre megyek, mert azt hiszem olvasáshoz, meg a számítógép előtt már kellene szemüveg nekem.
Remek, öregszem, elhasználódok (mármint a szemem). Gyanítom, hogy ezért nem olvasok mostanában annyit, és fejfájós is ezért vagyok gyakrabban.

Aztán.
Ne nézzétek meg a Valami követ című horrort, mert halál idegesítő film! Komolyan.
Én két részletben abszolváltam, ezért hétfőn éjszaka rémálmodtam tőle, tegnap este meg csak simán felment tőle az agyvizem. Öreg vagyok én már ehhez.
A mostani fiatalok simán nyomkodják a telefonjukat a nagy izgalmak közepette, majd a foguk között szűrik, hogy "Baromság", míg én az ujjaimmal takarom a szememet, és csak a résen kukucskálok kifelé.
Egy-két napig még biztosan a hátam mögé nézek majd, hogy nem sétál e mögöttem valaki olyan zombis járással. Muhahaha!

Hajfestés meg horror

Ma végre sikerült befesteni a hajamat, nem hiszem el.
Hetek óta tologatom, mert hol a meleg, hol a mensi tett keresztbe, az ősz hajszálak meg egyre csak szaporodtak, már nem szerettem tükörbe nézve fésülködni. Természetesen rajtam kívül ez senkinek nem tűnt fel, de én akkor is láttam, és teljesen szétzúzta a jól ápoltság érzetemet.

Most másképp csináltam a hennát, mert nem főztem alaplevet, csak langyos vízzel, meg citromlével kevertem ki a zöld port, aztán Charlie már kente is fel a mosatlan, száraz hajamra. Jó vörös lettem, de nyár van, és én pont így szerettem volna. ;-)

Meg mondtam Belaminak, mielőtt elment kerti sütögetésre a barátaival, hogy majd 22 óra körül gondoljon a holnapi szülinapjára, mert kb. akkor jelzett annak idején, hogy indulni fog.
Szóval épp 21 éve ilyenkor főtt kukoricát burkoltam, és valami vetélkedőt néztem a tévében, és nagyjából eszembe sem jutott, hogy én már másnap anya leszek. Hi-he-tet-len. Komolyan.

És most meg mi Kismacsóval megnézünk egy horrort, mert ez közös gyengeségünk, hogy imádjuk a gagyi horrorokat. Rohadt jókat röhögünk közben is, mert figyeljük egymást, hogy ki ijed meg a várható és kiszámítható eseménytől jobban, sőt, azt megelőzve rémisztgetjük egymást. (Ok, hogy csak 15 éves még, de nélkülem is megnézné már úgyis.)
Szóval: húúúhuhúú, megyek is borzongani.