Mostanában

Továbbra sem tudom felfogni, hogy Mama nincs többé.

Nem sírok, jajveszékelek, de ráült a lelkemre, és ha éppen kiszalad a fejemből egy percre, akkor szinte bűntudatom van. 

Belamival tegnap hosszan beszélgettünk erről telefonon, jó volt. 

Charliet is nagyon megviseli, mert nagyon szerette Mamát, rendesen a nagyijának érezte. Ráadásul ő érzékenyebb, mint én, erre rá kellett jönnöm. 

Sokat tűnődtem, meg tűnődtünk együtt is, hogy lehetett volna e másképpen, ha nincs ez a rohadt vírus, meg úgy egyáltalán, mit lehetett volna másképpen csinálni. Persze válaszok nincsenek, csak találgatás, meg általunk felállított teóriák.

Pénteken lesz a temetése. 

Nyugis hétvégénk volt.

Charlie sokat dolgozott, így én a saját tempómban elvoltam.

• Keresztapa maratont csináltam, tökre kikapcsolt, pedig láttam már mindhárom részt, többször is.
• Hajat festettem, ezúttal indigót is tettem a hennához, de nem igazán látom, hogy sötétebb lett a hajam. Mindegy, az ősz hajszálak eltűntek.
• Mórcival sokat sétáltunk, meg levegőztünk, egyre többet merek vele póráz nélkül menni, mert nagyon figyelmes, érti, hogy mit akarok tőle. (Amúgy rengeteg szót ismer fel, tesztelni szoktuk.)
• Szombaton kicsit keresztlányoztunk is anyósomnál, az is jó volt.
• Csináltam megint sajttortát, vittünk belőle szombaton, ízlett mindenkinek. 
• Délutánonként aludtam. Én mindig rendkívül sokat alszok, ha nem vagyok jól lelkileg, valamiféle menekülés ez, de legalább kipihentebb vagyok, meg segít a feldolgozásban. 
• Két torna volt meg a múlt héten, a harmadikra nem tudtam rávenni magam. Na, majd ezen a héten.