Anyut megműtötték pénteken.

Aznap hívott, mikor kicsit magához tért, hogy a körülményekhez képest rendben van.

Tegnap egész nap semmi hír nem volt róla, az üzeneteket el sem olvasta, nem is hívott. Abban maradtunk, hogy majd ő fog hívni mindenkit, mert ő érzi, hogy mikor van ereje, kedve beszélni. 

Késő délután már nem bírtam tovább, csak rácsörögtem. Kinyomta, de pár perc után visszahívott, hogy nincs jól, nem kap levegőt rendesen. Azt is mondta, hogy az orvos nem tudja mitől van. 

Ő hajlamos a pánikra, ami ilyen tünetekben nyílvánul meg nála, de tartok tőle, hogy most nem erről van szó. Remélem ma már ő fog hívni, és jobban lesz. Nem igazán vagyok nyugodt, ráadásul annyira rossz, hogy látogatni sem lehet. 

Mai terveim.

• Fél nyolckor már felöltözve, megreggelizve ültem a géphez, az első mosás beindítva. Kicsit dolgozni fogok a blogírás után.
• Takarítok aztán, mert ma csak Mórral ketten vagyunk itthon, szabad a pálya. Charlie baráti horgászatra ment valahová vidékre. Belami Szegeden van Iluska albérletében, Kismacsó is délután lesz csak itthon.
• Ebédem ugyan van, de vettem húst tegnap, hogy előre dobozoljak egy-két napra kaját, mert holnap egész nap az irodában leszek. 
• Mára is napfényes időt mondanak, úgyhogy Mórral délután csavargunk egy nagyot kint. 
• Este tornázok. (Nem ér nevetni, a héten kicsit komolyabban veszem a mozgást ((is)), van is izomlázam rendesen.)