Fonyód(on)

Ohh, hát minden nagyon jó, az idegrendszerem kibogozódott átmenetileg.

Ehhez átirányítottam a nyüves munkahelyi telefonomat, és igyekszem nem gondolni semmire, de ezt némiképp keresztülhúzza az, hogy Charlienak nem sikerült ez az átirányítási móka a dupla kártyás telefonnal valamiért. Természetesen így meg is találják minden nap, hétfőn Dunaföldvártól Siófokig szórakoztatták egy ügyével, de engem akkor már semmivel nem lehetett felidegesíteni, mert úton voltunk "haza".  

Mire elhagytuk a Fonyód táblát, már teljesen zen állapotban voltam, és ez tart azóta is.

Én most nem kínzom magam reggeli futással, mert napközben folyton mozgásban vagyunk, és késő délután meg szoktam tolni egy kis túrával a napot, míg Charlie horgászni van. Ettől aztán Mór is sokáig alszik reggel. Végre az van, hogy én hamarabb kelek, mint a kutya, paradicsomi állapot.

Nem is főzünk, mert nincs kedvünk, ott szoktunk ebédelni, ahol épp ér bennünket a dél, és kávézgatni is beülünk külön valahová, tudnék így élni hosszasan. 

A házba csak aludni járunk, mert olyan az idő, hogy órákig lehet a parton hesszelni, és csak úgy nézni ki a fejünkből. Meglepő módon ebben Mór is partner, simán elnézelődik órákat, persze előtte vagy utána jól le kell mozgatni, de ez is megvan.

Tegnap egy kicsit többen voltak, de a kutyás strand elég üres volt az ilyen parttalan bambuláshoz, ám ma már megint mennyei nyugalom van, sokkal tutibb most, mint nyáron.

Kedden azon tűnődtem egy ilyen bambulós időszakban, hogy mi történne, ha végre átköltöznénk ide.

Szóval mi lesz, ha a "nagy terv" megvalósul? Egyszerű. Új tervet kell kovácsolni. A megérkezés minden szempontból talán maga a halál? Nem tudom, nekem mindig volt új tervem, ha az előző megvalósult, és ez -szerintem- így is marad, nem nyugszom, amíg élek. 

Sajnos holnap már utazunk vissza. 

Persze lesz böjtje ennek a pár napos kiszakadásnak, mert torlódnak a feladatok, ráadásul vasárnap már dolgozok a másodállásban, szóval most gondolni sem akarok erre. 

Inkább mutatok pár pillanatot.

 

Mostanában

Továbbra sem tudom felfogni, hogy Mama nincs többé.

Nem sírok, jajveszékelek, de ráült a lelkemre, és ha éppen kiszalad a fejemből egy percre, akkor szinte bűntudatom van. 

Belamival tegnap hosszan beszélgettünk erről telefonon, jó volt. 

Charliet is nagyon megviseli, mert nagyon szerette Mamát, rendesen a nagyijának érezte. Ráadásul ő érzékenyebb, mint én, erre rá kellett jönnöm. 

Sokat tűnődtem, meg tűnődtünk együtt is, hogy lehetett volna e másképpen, ha nincs ez a rohadt vírus, meg úgy egyáltalán, mit lehetett volna másképpen csinálni. Persze válaszok nincsenek, csak találgatás, meg általunk felállított teóriák.

Pénteken lesz a temetése. 

Nyugis hétvégénk volt.

Charlie sokat dolgozott, így én a saját tempómban elvoltam.

• Keresztapa maratont csináltam, tökre kikapcsolt, pedig láttam már mindhárom részt, többször is.
• Hajat festettem, ezúttal indigót is tettem a hennához, de nem igazán látom, hogy sötétebb lett a hajam. Mindegy, az ősz hajszálak eltűntek.
• Mórcival sokat sétáltunk, meg levegőztünk, egyre többet merek vele póráz nélkül menni, mert nagyon figyelmes, érti, hogy mit akarok tőle. (Amúgy rengeteg szót ismer fel, tesztelni szoktuk.)
• Szombaton kicsit keresztlányoztunk is anyósomnál, az is jó volt.
• Csináltam megint sajttortát, vittünk belőle szombaton, ízlett mindenkinek. 
• Délutánonként aludtam. Én mindig rendkívül sokat alszok, ha nem vagyok jól lelkileg, valamiféle menekülés ez, de legalább kipihentebb vagyok, meg segít a feldolgozásban. 
• Két torna volt meg a múlt héten, a harmadikra nem tudtam rávenni magam. Na, majd ezen a héten.  

Egy nyugis napom

Továbbra sem történnek egetrengető dolgok felém, de nem is baj.

Szeretem, mikor kényelmes tempóban zajlik a nap.

• Reggel Charlie leviszi Mórt az első sétára, addig én szellőztetek, beágyazok, előkészítem a teát, kávét, reggelit teszek az asztalra. 
• Szépen, komótosan megreggelizünk, közben megbeszéljük, hogy aznap kinek merre lesz dolga.
• Utána elidőzök a fürdőszobában, imádok váltott hőmérsékletű vízzel mosdani, utána krémezgetni magam. Most vettem egy új szemkontúr gélt, ami nem volt olcsó, de úgy éreztem, időszerű a c vitaminos szérumon kívül valami komolyabbat is használni a szemkörnyékemre. Nagyon szép összetevői vannak, és tetszik a hatása is. 
• Ma konkrétan átsétáltam a munkehelyemre egy megbeszélésre, közben nagy pelyhekben hullott a hó.
• Délre volt időpontom az unokatesómhoz, gyönyörű körmöket varázsolt nekem. Ehhez a piros színhez gyakran visszatérek, nagyon jól áll rövid körmökön.
• Most épp a hajammal is kibékültem, mert máshogy szárítom, és így sokkal jobb. Lehet, hogy február elején még nem vágatom rövidre, majd inkább csak nyárra.
• Hazaértem, és Mór pörgött-forgott körülöttem a boldogságtól, hogy láthat. Csak egy kutya tud ennyire örülni az embernek. Édes Szívem!
• Charlie a munkája mellett csinált egy tepsi rakott bundás kenyeret, a netről nézte ki, tényleg finom lett.
• Mórt ma én vittem hosszú sétára, nagyon jót mozogtunk együtt ebben a hülye, szeles időben.
• Munka, munka, munka, valahogy nekem is utol kell érnem magam.
• Közben egy finom kávé, ez a jutalom két feladat között.
• Ezekkel párhuzamosan megy a mosógép, aztán majd a szárító (imádom ezt a háztartási eszközt), mert Kismacsó edzeni volt, meg tett ki szennyest az edzőruháján kívül is.
• Tegnap tornáztam, ma nem muszáj, de majd meglátom még.
• A vacsora lesz még, meg egy utolsó séta Mórnak.
• Este megint enyém a fürdő egy időre, mert télen szeretek kádban fürödni, sokáig mélázni az illatos habok között. Úgy át tudok melegedni ettől az esti szeánsztól, plusz a mézes-citromos teámtól.
• Még valami film is belefér, aztán pár oldal altató olvasás, de van, hogy már az sem kell, mert elalszok.  

Csöndeske hétvége

Ezt a hétvégét most pont így terveztem, ahogyan alakult.
Pénteken elmentem turizni kicsit délután, aztán nagy romantikusan találkoztunk Charlieval egy élelmiszerüzletben, hogy bevásároljunk.
Szombaton csak azért mozdultunk ki délelőtt, mert hennát akartam venni, de persze ezen az egy szombaton nem volt nyitva az üzlet, így elnapolódott a hajfestés. (Szerencsére még nem vagyok nagyon gáz, belefér még pár nap.)
Akkor már bementem a könyvtárba, Charlie meg horgászboltba ugrott el, aztán megebédeltünk egy szuper házias vendéglőben, mert megérdemeljük.

Este Charlie elment Pestre meccsre egy haverjával, előtte már napokkal kapacitált, hogy csináljak magamnak Pesten programot, de most úgy éreztem: nem szeretném.
Tele van a fejem a millió változással, kicsit szorongok, gondolkozhatnékom van mindenen, nem lennék most jó partner semmiben.
Így egyedül maradtam itthon, befejeztem a pénteken megkezdett takarítást, közben befestettem a szemöldököm, a szempilláimat külön-külön a két szememen (egyre profibban nyomom).
Majdnem éjfél volt, mikor belekezdtem egy filmbe, majd Charlie is hazaért, úgyhogy úgy döntöttem: majd befejezem vasárnap azt a filmet.

Ma ki sem mozdultunk a lakásból.
Most főztük meg, amit szombatra terveztünk, tekintve a szombati éttermi étkezést.
Közben Charlieval egymással szemben olvastunk, meg a filmemet is befejeztem.
Most itt ülök a konyhában Minivel, mert a sütőben van a padlizsán, meg a cukkini, krémet akarok csinálni belőlük.
Belami is hazaért a gimis baráti találkozóról, még délelőtt, rendbe kapta magát, aztán elment az apjával kávézni & ebédelni, mert most így tudták le az apás hétvégét.

Na ez is.
Tudom, hogy nem kellene ezzel foglalkoznom, de ki nem állhatom, mikor a fiúkat használja alibinek.
Ismerem sajnos, hogy mikor ennyire tobzódik valamin, akkor egyéb tervei is vannak. Mert -ugye- az volt a duma, hogy egész napos program a fiúkkal, aztán már csak Belamival, mert Kismacsó még a Balatonon.
Belami már itthon is volt ebéd után.
Aztán rá egy órára közös szelfi felrakva a gyerekkel a fészre, mert -ugye- meg kell mutatni az asszonynak, hogy valóban ott van, ahol mondja.
Ja. Kár, hogy az jóval előtte volt.
Na mindegy, lesz.rom, csak ne ismerném ennyire.
Szinte hihetetlen, hogy mennyire nagyon nem ehhez az emberhez mentem feleségül. Komolyan, az egy másik ember volt. Nem tett jót neki, hogy felnőtt, mert úgy látom újabb (most pozitív) fordulat nem várható nála. De ez már legyen az új feleség baja (meg a többi szeretőé, köztük az ex barátnőmé -fúj!-).

Na megyek, és visszatérek a padlizsánomhoz, azzal legalább jutok valamire.