Nyűglődök

Engem minden munkahelyen megtalál előbb-utóbb valami fostaliga számítógépes rendszer, ami elvileg a munka megkönnyítésére lenne, gyakorlatilag meg csak a baj van vele.

Most is azért ültem a géphez, hogy ebben a rendszerben csinálok meg három adatlapot, amit majd letöltök, aláírok, lepecsételek, majd visszatöltöm, szemben az egyszeri kitöltéssel, ahogy eddig volt, de belépni sem tudok épp, úgyhogy inkább blogolok.

Az meg külön dühít, hogy tulajdonképpen magunknak töltögetjük fel még az összes adatot, szóval a szakellátáson kívül senki más nem látja, csak majd akkor, ha minden fel lesz töltve, a szar munka el lesz végezve. Utána majd bekapcsolódik mindenki más, és használják a mi verejtékes eredményeinket. Hát köszi b.zd meg! 

A hétvége nagyon jó volt.

Az előbb ment el Belami és Iluska, pénteken jöttek, itt töltötték a hétvégét.

Megvan az albérletük, a Dunára néz a lakás ablaka, Belami munkahelye közel van, a lakásban gardróbszoba is van (szerintem ez marha jó), és gyönyörű világos, fehér bútoros, szép lesz az első közös otthonuk. 

Február egytől legalább egy évig ott fognak élni, aztán majd kiderül, hogyan tovább.

Anyu kezd visszatérni, ennek nagyon örülök.

Megint gyakran felhív, cseveg, tervei vannak. Nem tudtam, hogy ez ennyire hiányzott.

Az új ciklus indulásával most nagyon érzékeny vagyok.

Lépten-nyomon elérzékenyülök, tiszta hülyeség. Délután meghallottam Kismacsó szalagavatós zenéjét, és alig bírtam visszagyömöszölni magamba a sírást. Ezt a meghatódós, örömtől sírást, amit utálok, mert öregesnek érzem, és emlékszem, hogy mennyire zavart, mikor a nagymamám mindenen elsírta magát. Erre tessék, pont olyan lettem én is. 

Egy hajszál választ el attól, hogy belenyírjak a saját hajamba.

Elől vállalhatatlanul el van vékonyodva a hajam, egyszerűen frufruért kiált, mit kiált?, ordít. Plusz ez a hosszúság már csak frissen mosva jó, amúgy egy boszorkányra hajaz a kinézetem vele. 

Ilyenkor szoktam rövidre nyíratni, amit aztán meg is bánok gyorsan. Annyira utálom ezt a hülye "baba hajamat", ami van, mert hiába selymes és csillogó, egy normális frizurát sem lehet vele összehozni. Apunak és Anyunak is ilyen, szóval csodát nem lehet vele tenni. Barátkozok a rövid(ebb) haj gondolatával, mert időpontom február elejére van. (Addig igyekszem nem belenyírkálni, de nem ígérhetek semmit.)