Ilyenek 4

Áhh! Csak a szokásos.

Már túl is vagyok a hülye kis megfázásomon, de cserébe a hangulatom megint a béka s.gge alatt van.

Ma már ott tartottam, ha meghallom, hogy "maradjotthon", vagy "vigyázzunkegymásra", akkor üvegrepesztő hangon sikítani kezdek, esetleg ütök. Mert rohadtul nem jókedvemben mentem Pestre, és Belami sem azért utazgat, mert nem bír a fenekén maradni. 

Ja, és elvileg itthon dolgozok, de holnap is be kell mennem az irodába, mert 15! tértivevényes levelet kell abszolválnom. Egy olyan témában, amit már hétfőn lebeszéltem az összes érintettel. De! Meg kell írni levélben is, mert CSAK (felsőbb utasítás). Minden gyámnak. Már pénteken meg kellett volna. Hát hogyne.

Ahhoz képest, hogy azt gondoltam, majd most rendbe teszem az összes aktámat, mert annyi időm lesz... Muhahaha! Ahogy azt Luluka elképzelte. Lóf.szt! Csak kapkodok, mint máskor, sőt.

Le kellene csillapodni, de nagyon.

Én ezt az egész helyzetet nem érzem alkalmasnak erre, de lehet, hogy más jobban csinálja, nem tudom. Én egyre zaklatottabb vagyok, és még csak nem is a szorongás miatt, hanem egyszerűen úgy érzem, hogy minden szalad, csúszik ki a kezemből, és nem vagyok ura semminek. Most nem félek, hanem dühös vagyok, agresszív. Nyilván ez is egy reakció az adott helyzetre, de én nem így akarok érezni, működni. Össze kell szednem magam. Tervek kellenek. Most, azonnal!