Blogvember, november 2.

Tegnap aztán jól elfőzögettük az időt Charlieval, maradt a takarítás mára.

Ahhoz képest, hogy volt ebéd.. Charlie főzött egy fazék zöldbablevest, meg csülökpörköltet, utóbbit én nem szeretem. Én meg jól befűszerezett karajt, krumplit, hagymát és paradicsomot dobáltam sütőzacskóba, azt sütöttem, aztán szétvágtam a zacskót, és sütöttem még, hogy a paradicsomos szaft jó sűrű legyen. No, ezek után ma már biztosan nem kell főzni.

Este megint elővettem a futópadot.

Előtte nap is futottam, meg tegnap is, annyira jólesett. Jól lenyújtottam utána, meg levezetésként még Mórral is sétáltam egy nagyot, úgyhogy elég jót aludtam éjszaka.

Tegnap beszéltem a fiúkkal, apukámmal is.

Mindenki jól van, Kismacsóék még dobozokból pakolásznak ki, de már kezdik belakni a lakást. 

Van kutyájuk. Meséltem már? Ő már megvolt, mikor Kismacsó és Luna (ez lesz a blogos neve a barátnőjének) összeismerkedtek. Egyáltalán nem értettem Luna választását a kutya kapcsán, de aztán elmesélte, hogy a bátyja vette magának, de aztán rájött, hogy mégsem fér az életébe, úgyhogy Lunánál landolt a drága. Kismacsóval az első perctől remekül kijönnek, sőt imádják egymást, gyakorlatilag matricaként viselkedik, ha Kismacsó otthon van. 

Belamiékhoz ma átmegyünk majd délután kávézni, tegnap mondta, hogy vett valami új kávét, feltétlenül ki kell próbálnunk. Szóval átmegyünk majd. A többi meg alakul. ((Olyan jó, hogy nem kell mennem másodállásba, és beledögleni a fáradtságba! (Ettől függetlenül hiányzik a társaság, főleg a lakók.))

Blogvember, november 1.

Megpróbálom.

A munkanapjaim nem mindig úgy alakulnak, ahogyan tervezem, de pár sor hátha belefér minden nap. Ha nagyon erőltetnem kell, maximum feladom.

Ma aludtunk úgy hétig.

Sokszor hallom, hogy a benti kutyák gyakran felébresztik a gazdit éjszaka is, nekünk viszont irtó szerencsénk van Mórral. Ő soha nem ébreszt éjszaka, maximum, ha beteg, rendkívüli módon ki kell mennie (hasmenés), vagy hányni fog. Amúgy édesdeden alszik, és ha felébred hamarabb, akkor is türelmesen vár, hogy magunkhoz térjünk. Max' nézni szokott a helyéről, én arra fel szoktam ébredni, olyan szuggerálva tud bámulni. 

Mindig ő az első reggel, tekintve, hogy majdnem 12 órája volt kint utoljára, szóval a szájöblítés és a pajzsmirigy gyógyszer bevétele után húzom magamra a sétáltatós gúnyámat, bújok a viseletes ugg csizmámba, és már megyünk is le. Addig Charlie megcsinálja a teát, megterít a reggelihez, ilyenek. A körünk után lábmosás jön Mórnak, ő is megkapja a reggelijét, én meg a nespressos kávémat. Kb. minden reggelünk így indul, annyi változóval, hogyha Charlie viszi le Mórt, akkor én készülök a reggelire fent. 

A reggelizésre mindig hagyunk elég időt, mert ilyenkor szoktuk megbeszélni a napot, hogy ki merre megy, mikor ér haza, kié a déli séta, hogyan oldjuk meg az ebédet, stb... Én nagyon szeretem a reggeleket emiatt a közös rutin miatt, valahogy megalapozza a napot.

Ma fetrengtünk még egy órát, tekintve, hogy sehová nem kellett menni.

Aztán Charlie csak addig túrta a netet, hogy kiderült, piac az van, úgyhogy kiment savanyúságért meg paradicsomért. Én meg addig a második kávémmal leültem egy részt megnézni az Euphoriából. Ez egy sorozat az HBO-n, szerintem nem az én korosztályomat célozták be vele, de tök tanulságos nekem azért, mert ilyen korú gyerekekkel foglalkozok. És hiába van két felnőtt fiam, az elmúlt pár évben annyit változott a világ, hogy rengeteg újat tudtam meg arról, hogy mi foglalkoztatja a mostani 16-17 éveseket, hogyan állnak a drogokhoz, mit miért csinálnak. Ok, ez egy amerikai film, de még így is csomó mindenre rádöbbentem. Plusz ott vannak a szülők is a filmben, és azokkal a karakterekkel kapcsolatosan is voltak "aha" élményeim, szóval bármennyire is nyomasztó sorozat, valahogy leköt. Amúgy nem mindig van kedvem és erőm hozzá, olyankor jöhet a Szex & New York, az teljesen ki tudja kapcsolni a zakatoló agyamat. 

Ebéd az van tegnapról, de mindjárt összedobok még valamit, valahogy kedvem támadt hozzá.

Délutáni tervem, hogy a konyhában elkezdem a nagyobb takarítást. Mivel a múlt heti szabimat szépen eltöltöttem bármilyen ilyen irányú tevékenység nélkül, ezért az lesz, hogy apránként minden nap csinálok majd valamit, aztán egyszer csak a végére érek. Remélem.

Mindenféle

Energiában még mindig nem vagyok a csúcson, de nyáron nem is szoktam a meleg miatt, szóval..

Sajnos a türelmem is véges, csütörtök óta vissza kell fognom magam, mert borzasztóan hamar ki lehet hozni a sodromból. Szerintem ennek hormonális oka is van, beleléptem ebbe a kiszámíthatatlan ciklus dologba, úgyhogy..

A főállásomban két nap alatt három bántalmazásos feljelentést csináltam, amiből minimum kettő gáz, de nincs kedvem senkivel vitázni erről. Aztán visszakeveredett egy droghasználó gyerekem a gondozási helyére hosszú, engedély nélküli távolléte után, hát öhmm..., ne tudjátok meg ez mennyi újratervezést igényelt az elmúlt napokon, és akkor még hárfázik is az idegrendszeremen, meg a vele foglalkozó összes felnőttén. Lassan pihenni járok (na jó, azért nem) a másodállásba, ahol a lakók 99%-a cukimuki kedves.

Múlt hétvégén nem dolgoztam, úgyhogy volt egy "rendes" hétvégénk.

Ebben voltak bevásárlások, szülinapozás Kismacsóval, meg Múzeumok Éjszakája. Nagyon élveztem az utóbbi kettőt. 

Tegnap rávettem magam a dermaroller kipróbálásra.

Érzéstelenítettem a megtisztított bőrömet, lefertőtlenítettem a rollert, aztán a tanultak szerint görgőztem végig az egész arcomat, használtam szérumot is. A krém miatt nem fájt, inkább azt éreztem, hogy a kezelt részen lángol a bőröm, szép piros is lettem. Kicsit ijesztő volt, de reggelre elmúlt, megnyugodtam. 

Mindig használok fényvédőt, de most különösen fontos. 

0,5 mm-es tűk vannak a rolleren, elvileg ezt heti szinten lehet használni. Egy kezelés nem mutat sok eredményt, szóval majd a többedik után beszámolok, hogy látok e változást az apróbb ráncok tekintetében, meg a bőrképben. Természetesen az arcjógát is folytatom, próbálom fenntartani, konzerválni a mostani állapotot legalább, nekem ez fontos.

Az edzéshez továbbra sincs erőm és kedvem, ezen dolgoznom kell.

A múltkori betegség nagyon visszavetett, azóta sem érzek magamban semmilyen motivációt ez ügyben. Remélem lassan megjön az is!